Egri kalandok | Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben ismét Bíró Szabolcs egyik kötetéről hoztam el nektek a véleményemet, azonban ez egy teljesen más jellegű történet, mint az eddig megszokott Anjouk sorozat.

Bíró Szabolcs küldött nekem egy tisztelet példányt, az Elveszett csillagok című ifjúsági regényéből, amit ezúton is nagyon szépen köszönök neki !

Na, és hát felmerül a kérdés, hogy ha az író jó történelmi regényeket ír, akkor tud-e jó ifjúsági regényt is írni ? Ez a két műfaj valóban nagyon távol áll egymástól, de ettől függetlenül a válasz igen, nagyon is ! Bíró Szabolcs ebben a kötetben is hozta a számomra már ismert és szeretet stílusát, na és persze azért itt is jelen volt a történelem !

Na, de akkor jöjjön is maga az értékelés !
Jó olvasást a bloghoz !


Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Elveszett csillagok
Oldalak száma: 244
Kiadta: Főnix Könyvműhely
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 93%
Fülszöveg:

„ Zalán ​Peti majdnem tizenhárom éves, koraérett felvidéki fiú, aki egyedül él az édesanyjával egy szűkös mezővárosi panellakásban. Nehéz életkörülményei és iskolatársai gyakori zaklatása elől a könyvekbe menekül, miközben arról álmodozik, hogy egyszer nagy író válik belőle – csakhogy hiányzik számára az igazi téma, a valódi nagy kaland.

A bizonyítványosztás napján váratlan telefonhívást kap, aminek köszönhetően az egész nyarat a varázslatos Egerben töltheti. A város felfedezése közben ismerkedik meg a vele majdnem egykorú Tündével, akivel különös rejtély nyomába erednek: egy városi legenda szerint Gárdonyi Géza egyik sosem kiadott regényének ismeretlen, titokzatos kézirata máig ott van elrejtve valahol Egerben. Fiatal hőseink elhatározzák, hogy ők fogják megtalálni a nem mindennapi irodalmi kincset, miközben életük legizgalmasabb nyara köszönt rájuk.

Valóban létezik az ismeretlen Gárdonyi-kézirat, vagy csak kitaláció az egész? Képes-e Tünde és Peti feltörni mind az öt pecsétet, mely a rejtély megoldásához vezet? És vajon csak ők tudnak a titokról, vagy vannak mások is, akik rátennék a kezüket az értékes régiségre? Bűnözők, végvári vitézek, bátorság és leleményesség – a múlt és a jelen különös találkozása Magyarország egyik legszebb városában…

Bíró Szabolcs ifjúsági regénye az első nagy kaland és az első nagy szerelem története, ami egyszerre szól egy agyafúrt művészettörténeti nyomozásról és egy zárkózott fiú emberré cseperedéséről.”

A könyv műfaja:

Bíró Szabolcs Elveszett csillagok című kötete az ifjúsági és krimi zsánerébe sorolható be. A könyv elvileg a 11-12 éves korosztályt célozza meg, de én azt mondom, hogy felnőttek is bátran olvashatják, hiszen könnyed kikacsolódást nyújthat két erősebb kötet között.

Borító:

A borító szerintem szép és igényes, és ami nagyon fontos, hogy színes és barátságos. Ilyen borítóval szerintem a gyerekek is bátrabban a kezükbe merik venni. Tetszik, hogy a borítón megjelenik , történetünk két főszereplője, Tünde és Peti, ezáltal is közelebb hozva az olvasó gyerekek számára a szereplőket.

Helyszín:

Zalán Peti és Tünde kalandjai Egerben játszódnak.

„ Ahogy az ősi falak közt járkált, egyszeriben szíven ütötte a felismerés, hogy mindaz, amit eddig csak a Gárdonyi-regény lapjain olvasott, itt történt meg, ezen a szent helyen. Hogy Dobó, Bornemissza, Mekcsey és a többiek itt küzdöttek meg a lehetetlennek látszó túlerővel, itt álltak helyt, itt váltak valódi hősökké.”

Karakterek:

Történetünk két főszereplőjéről Zalán Petiről és Tündéről beszélnék most csak röviden. Zalán Peti, történetünk főszereplője számomra egy igazán szerethető és kedves kisfiú. Petinek elég nehéz sors jutott, amiért megsajnáltam, hogy már ilyen fiatalon tudnia kell, hogy mi is az nagy betűs élet. Nehéz életkörülmények között él az édesanyjával, az iskolában bántják, az édesapját pedig még csak nem is ismeri. Nehéz dolgok ezek egy ilyen kisfiú számára, de ő mégis megbirkózik velük. Nagyon örültem annak, hogy Peti egy igazi könyvmoly, és hogy író szeretne lenni. Egy könyvmoly számára mindig lelket simogató ilyet olvasni egy könyvben. Külön öröm számomra, hogy Peti kedvenc írója Benyák Zoltán, hiszen én magam is szeretem az író könyveit. :) Zalán Petiből a történet végére kisfiúból egy igazi kis férfi vált, aki most már bátran néz szembe az akadályokkal. 

Tünde karakterét is megszerettem, hiszen egy igazán okos és értelmes kislányról van szó. Az ő karakterével is könnyen tudtam azonosulni, és a könyv olvasása közben én is újra gyereknek érezhettem magam. 

A történetben nagyon tetszett a két gyerek kapcsolata, és hogy milyen ügyesen kitalálták a rejtvényeket és dolgoztak össze.

Írói stílus:

Bíró Szabolcs stílusa számomra már ismerős volt ebben a kötetben, és hozta azokat a jegyeket ebben a rövidke történetben is, ami miatt én szeretem őt. A karakterek szerethetőek és emberiek, nem ruházza fel őket olyan tulajdonságokkal, ami elvárhatatlan egy gyerektől ilyen idős korban. A cselekmény izgalmas és fordulatos, a kötet stílusa pedig könnyed és gyorsan olvasható.

Saját vélemény:

Bíró Szabolcsnak ezt a kötetét is nagyon szerettem, és köszönöm az írónak, hogy elolvashattam. Érdekes volt látni, hogy a történelmi regények után milyen ifjúsági regényt tud írni. Számítottam rá, hogy tetszeni fog, de arra nem gondoltam, hogy felnőttként is ilyen élvezhető és letehetetlen lesz számomra. A szereplőket megszerettem, a cselekményszál izgalmas volt és maga a történet is gyorsan olvasható. A kötet elolvasása után arra a döntésre jutottam, hogy lehet, hogy újra kéne olvasnom az Egri csillagokat, mert én annak idején nagyon szerettem, és ez a kötet igazán jól meghozta hozzá a kedvemet.

Kinek ajánlom:

A 11-12 éves korosztály számára egy igazán jó olvasmányélményt okozhat, de a felnőttek számára is jó egy könnyed kikapcsolódásnak.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„ A lány arcának aznap délutáni változásairól vaskos tanulmányt lehetett volna írni.”

„ Szegény Karcsimnak tényleg az olvasás volt a mindene. Néha azzal bosszantottam, hogy rászóltam: „Szerintem jobban szereted a könyveket, mint engem!” Olyankor mindig kaptam egy szál rózsát, vagy elmentünk valahová vacsorázni, hogy kiengeszteljen. De azt sose mondta – kuncogott Gizi néni –, hogy ne lenne igazam. A vén csibész…”

„ Amikor napokig úgy élsz, mint egy korabeli ember: na, ez az igazi hagyományőrzés! Ha elég kitartó vagy, majd te is megtapasztalod, micsoda varázslat ez. Igazi időutazás!”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem. Ha kedved kaptatok a könyv elolvasásához kezdjetek neki bátran, de véleményeket kérek ám! :D

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok !

Interjú Vladimir Weaverrel, a 13+1 írójával

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben ismét egy interjút hoztam el nektek, amelyben egy olyan szerzővel beszélgettem, akinek a személye igazán rejtélyes. Habár a személyéről nem sok mindent árult el, Vladimir Weaver, a könyvéről és a további terveiről annál bőbeszédűbbnek bizonyult.

Vladimir Weavernek eddig egy kötete jelent meg, a 13+1, ami a 13+1 trilógia első része. Annak ellenére, hogy az írónak ez az első megjelent kötete, egyáltalán nem mondhatnám első könyves szerzőnek a könyv stílusát, mivel nagyon bátor és határozott ez a kötet. Úgy gondolom, hogy nagyobb figyelmet érdemelne ez a kötet és persze az írója is !

Nem győzöm elégszer elmondani, de olvassunk bátran magyar szerzőktől, mert nagyon tehetségesek, és szerintem simán hozzák a külföldi szintet ! Legyünk rájuk büszkék !

Köszönöm szépen Vladimir Weaver, hogy válaszoltál a kérdéseimre !

Vladimir Weaver „különleges” riportja egyik kedvenc rajongójának és mindenkinek, aki kíváncsi rá: 

1.      Mesélj magadról egy kicsit, mit lehet tudni rólad?

Tulajdonképpen az én személyen most még nem igazán fontos. Azt nem tudom, hogy majd később, vagy egy bizonyos „minőség”, „mennyiség” felett az lesz-e, de most még így érzem. Természetes, hogy az olvasók számára fontos lesz az író is, így megígérem, nem fogok menekülni.

De hogy ne legyek illetlen és válaszoljak is a kérdésedre, hogy esetleg ha találkozunk utcán, vagy valamilyen rendezvényen, vagy bárhol, akkor megismerhessetek: én egy 178 éves 348 centiméter magas nő vagyok a Kry’plon galaxisból, aki 223 éve krroomplex eljárás útján virtuál’diffúzionáltam a Földi élettel. Először - az egyszerűsége miatt- busman nyelven tanultam meg, de mivel a Föld lakosságához mérteni lélekszáma viszonylag elhanyagolható, így választottam a magyar a nyelv tanulását. Hajam születésemtől fogva lila, vagy sárga esetleg halványzöld hangulatomtól függően, amit érkeztem elején még kénytelen voltam elfedni, de mára a földi ember – főként a nők hajszínezési - szokásait tekintve bátran váltogathatom - mint ahogy írtam is hangulatomtól függően automatikusan. Magas vastartalmú étrendem van: megeszek kamiont repülőgépet, de nem vetem meg a kisebb vasból készült kerítéseket, vagy akár az ajtó kilincseket sem. Szeretek szexelni, ami nálunk telepatikus úton gondolatátvitellel történik. Ha behunyom a szemem – ami egyébként piros csak a fény kékre színezi vagyis csukott szemmel ha látható lenne akkor tényleg piros lenne– akkor pár másodperc után konkrétan „gondolat cunamim” képződik, amit néha, ha kedvem támad gép elé ülök és leírom így született a 13+1.

Nagyjából most ez jut eszembe hirtelen. Ha felismertek nyugodtan szólítsatok meg akár az utcán is vagy bárhol, ahol találkoztok velem.

Na jó ez vicc :) de azért mókás lenne…

2.      Mióta írsz, mikor döntötted el, hogy író leszel?

Nem vagyok író. Csak talán – ahogy a 13+1 elolvasása után, majd a kedves olvasók megítélik mennyire – tudok írni… egy kicsit. Azt hiszem 10-12 éves lehettem, amikor megírtam első novellámat ez követően fogadásból és hasonló nem mérvadó okokból írtam pár verset és a 13+1 megírásáig tulajdonképpen nem írtam semmit. Magam szórakoztatására viszont fejben megannyi történet megfogalmazódott. Jó része elkallódott idővel és egy jó része meg még mai napig is elraktározódott.

Ha a 13+1 sikeres lesz és a rajongók száma, írásra buzdítása elég hangos lesz, akkor lehet, hogy elkövetek az emberiség ellen még pár regényt –amit végső soron csak le kell írni, mert a történet már a fejemben van.

3.      Hogyan szoktál inspirálódni? Szoktál mondjuk filmekből, könyvekből vagy esetleg valamilyen zenétől inspirálódni?

Az emberre akarva, akaratlanul hat a környezete. Ez nálam is természetesen biztosan így van, de csak indirekt módon és tudattalanul. Csak azért soha nem ülök le olvasni filmet nézni zenét vagy természetet hallgatni, hogy ötletet szerezzek. Két kérdéssel feljebb írtam csak behunyom a szép piros szemem és … J

4.      Te magad szeretsz-e olvasni, ha igen milyen jellegű könyveket olvasol szívesen?

Most lehet, megsértek pár embert a világon, de aki nem szeret olvasni sekélyesebb és sivárabb életet él, mintha úgy élne, hogy olvas is. A jó könyvek ugyanis hozzáadnak az ember életéhez. Semmi nem pótolja az emberi képzelőerőt, beszédkészséget, szókincs variablitást kimutathatóan javító könyvolvasást.

És most, hogy ezt a sok okoskodást leírtam –ami igaz bár de tudni kell, hogy  - nem ezért szeretek olvasni, 90 százalékban szórakozás és kíváncsiság végett olvasok. Könyvben mindenevő vagyok egyébként.

5.      Hogyan szoktál írni? Hogy történik nálad az írás folyamata? Hallgatsz e közben zenét, vagy teljes csöndre van szükséged?

Most viccesen az jutott eszembe, leírom, hogy úgy szoktam írni, hogy leülök a gépem elé, majd elkezd írni a kezem, aminek eredményeképpen a monitoron a karakterekből szavak, a szavakból mondatok és a mondatokból egyszerre csak kész könyv lesz.  J

Ha nem vagyok fáradt, frusztrált és valamely negatív dolog hatása alatt akkor bármikor tudok írni amikor kedven van hozzá. Nem kell hozzá semmi.

A csönd az egy külön fejezetet is megérne. A mostani ember számára nem, vagy csak részben ismert a valódi, vegytiszta csönd. Legtöbb embernél a mai napra már egy zsigeri menekülést figyelek meg a csöndtől. Mintha ösztönösen félni kellene, vagy el kéne nyomni azt. Ha végre nyugalom van, akkor első mozzanatok egyike, hogy bekapcsolja a televíziót, vagy a számítógépet, de még mindezek előtt a telefonon minimum youtube videókat kell nézni és utána fejhallgatóval a fülön mehet a kedvenc zenei összeállítás teljes nap. Ha lehetne éjjel is úgy aludna el sok ember, hogy szóljon a zene a fülében.

Szeretem a csöndet. Az agy mindenre figyel és ha megosztod a figyelmed, nem tudsz maximálisan koncentrálni a fontos dolgokra. Tudom, ilyenkor lehet mondani, hogy de a kedvenc zeném, a hangulatomat állítja és még egy csomó ok végett lehetne kerülni a csöndet. De ha igazi csönd van, akkor olyan hangulatom lehet, amilyet csak én akarok. Minden csöndet zavaró hatás egyfajta drog.

Kár hogy nem lehet teljes csöndet teremteni. Így nekem nagyjából mindegy, hogy háború életveszélyes zajában, vagy a természetben írok.

6.      Valakiről formázod a karaktereket, vagy csak kitalált személyek?

Az élet - ahogy írtam is- hatással van ránk, rám is. De szeretem én kitalálni a dolgokat így kitalált személyek többnyire.

7.      Milyen visszajelzéseket kapsz, és ezeket hogyan kezeled?

Hivatalosan még csak „félig” érhető el a könyv. Ezért mondhatni, hogy még nem kezdődött el a dömpingszerű publikálása a könyvnek, így a visszajelzések még szerényebb számban léteznek. Próbálok transzparens lenni a visszajelzéseket a különböző oldalakon írt vélemények és kommentek formájában mindenki olvashatja.

Soha nem fogok egy visszajelzést sem törölni, ahogy eddig sem töröltem. Amit ír az adott olvasó, az nem csak engem szokott minősíteni, hanem mindig minősíti magát a visszajelzést írót is. Így nagyon örülök, amikor pozitívan méltatnak, de akkor sem keseredem el, ha valakinek nem tetszik a munkásságom. És itt adódik az az eset is, amikor alaptalan emberi természetből fakadó módon kellemetlenkedő visszajelzést enged meg magának valaki. Az olvasók bölcsek és így – ahogy előbb írtam is minősíti a kommentet írót is az írása – maga a kommentet olvasó tudom, hogy nem csak azt látja, hogy mit írt az írásaimra, vagy rám, hanem magát a kommenttelőt is értékeli. És ha értékeli, akkor azonnal láthatja a kicsinyességet is, ezért nem zavar.

8.      Mit szól a családod ahhoz, hogy írsz, hogy író lett belőled?

Még mindig nem vagyok író! J Tudják, hogy írtam egy könyvet, mint ahogy azt is, hogy pár novellát és verset is elkövettem. Rám bízzák, hogy mit kezdek az életben így nem szólnak bele. Jó a kapcsolatom a családommal mindig örülnek a sikereimnek.

9.      Mesélj egy kicsit a könyvedről! Kinek, kiknek ajánlanád?

Nos a „13+1” egy sci-fi trilógia. Ennek az első könyve a „13+1” Ree Vox életébe enged bemutatást. Igyekeztem populárisan megírni, hogy a legfiatalabb korosztálytól - nemtől függetlenül - a korban legbölcsebb korosztályig bezárólag mindenki számára érthető és szórakoztató legyen. Tulajdonképpen bárkinek, mindenkinek ajánlom.

10.  Mik a terveid a jövőre, min dolgozol éppen most?

Végre publikálni a könyvet, amihez szükséges lenne a weboldalt készre csinálni. Aztán terjedni hagyni a „13+1” -et. Remélem sikerül.

Köszönöm szépen Vladimir Weaver, hogy válaszoltál a kérdéseimre, további sok sikert kívánok az íráshoz és reméljük , hogy sok történetedet olvashatjuk majd !

Egy újabb lélekvesztő történet | Christine Anne Colman: Megsebzetten( Elveszetten 2.)

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy számomra kedves írónő második könyvéről hoztam el az véleményemet. Mint az már a címből is kiderült, ez nem más, mint Christine Anne Colman Megsebzetten című kötete,ami az Elveszetten folytatása. Az igazság az, hogy az írónő első könyvét is szerettem, de a Megsebzettent talán még jobban. Ebben a kötetben már jól érződik az, hogy az írónő rátalált a saját stílusára, és egyre magabiztosabban ír és fejlődik.

Köszönöm szépen Christien Anne Colman, hogy eljuttattad hozzám ezt a csodálatos könyvet !

Az írónő első könyvéről, az Elveszettenről a borítóra kattintva elolvashatjátok a véleményemet ! ;)

Katt ide ! ;)

 Írta: Christine Anne Colman

Cím: Megsebzetten

Oldalak száma: 332

Kiadta: Aposztróf

Megjelenés: 2019

Molyos értékelése: 96%

Fülszöveg:

„ Jason ​Kleyton élete legjobb döntését hozta, amikor barátjával, Joe-val megalapította a J&J divatházat. Mindennapjainak egyhangúságát váratlan fordulat borítja fel, amikor titkárnői állásra jelentkezik nála Katlyn, a nő, aki évekkel azelőtt megbántotta, és akihez ennek ellenére még mindig erős érzelmek kötik. Jason fejében egyetlen gondolat jár: végre válaszokat kaphat a rengeteg elhallgatott kérdésére.

Katlyn Ellison élete kezd egyenesbe jönni, amikor elfogadják a jelentkezését a J&J divatház titkárnői állására. Úgy gondolja, ez lehet az új kezdet, ami véget vet addigi boldogtalanságának. Az állás viszont nem várt bonyodalmat hoz számára, mert szembesülnie kell a ténnyel, hogy Jason a főnöke.

Kezdetét veszi kettejük harca, amiben a másik körül keringve csatároznak egymással, de a szerelem és szenvedély, ami évekig ott rejtőzött bennük, most ismét lángra kap, és azzal fenyeget, hogy elemészti őket.

Küzdelmük során akadályokba ütköznek. Vajon képesek lesznek elhárítani őket, vagy még nehezebb helyzetbe kerülnek?

Egy élet. Két megsebzett szív. Egy szívszorító küzdelem, ami fájdalmával az őrületbe kerget.”

A könyv műfaja:
A  Megsebzetten a romantikus, erotikus kategóriába sorolható be. A történetet váltott szemszögbe olvashatjuk, hol Jason, hol pedig Katlyn szemszögén keresztül. 

Borító:
Na igen a borító. Meseszép ez a borító, és nagyon jól utal a történet hangulatára és cselekményére. A színvilága remekül el lett találva, és az egész szerintem igazán szemet gyönyörködtető.

Karakterek:
Történetünk két főszereplője Jason Kleyton és Katlyn Ellison, akik régen együtt voltak, de most a sötét múlt nem teszi lehetővé, hogy újra együtt legyenek. A múltban történt esemény az írónő első könyvében az Elveszettenben derül ki, és végül is annak az eseménynek a hatásai jelenek meg itt ebben a kötetben. Lehet most ez egy kicsit titkolózós volt, de mindenféleképpen a Megsebzetten előtt érdemes elolvasni az Elveszettent, hogy minden tiszta és érthető legyen az olvasó számára. Na, és akkor most beszéljünk róluk kettőjükről egy kicsit részletesebben is.

Katlyn karaktere már az első részben is nagyon megfogott, és könnyen tudtam azonosulni  vele. A lány személyében egy igazán erős és bátor nőt ismertem meg, aki a sok borzalom ellenére,ami történt vele, ő mégis próbál talpon maradni. Úgy gondolom sok nő félelme, hogy olyan sebet kapjon az élettől ,mint Katlyn, és szerintem ezért is tudtam nőként ilyen jól azonosulni vele, és átérezni a helyzetét, gondolatait, érzéseit. Számomra ő egy nagyon szerethető karakter, bár a döntésével én nem értettem egyet, de ettől függetlenül értem, hogy mit miért csinált.

Jason karaktere nőként egy igazán izgalmas és érdekes férfi karakter ,akiről szívesen olvas az ember. Jason személyisége már az első részben is igazán érdekelt, de a valódiéne úgy gondolom ebben a kötetben bontakozott ki. Néhány tettével azonban nem igazán nem tudtam egyetérteni, és picit mérges is voltam rá, amikor ez miatt eltávolodott tőle Katlyn. 

Alapjában véve én úgy gondolom érdekes, és hihető karakterekkel dolgozik Christine Anne Colman, akiket gyorsan megszeret az olvasó.

Írói stílus:
Ebben a kötetben már jól érezhető az, hogy az írónő egyre magabiztosabban ír, és egyre kiforrottabb a stílusa. A karakterek szerethetőek, a cselekmény izgalmas, a kötet pedig könnyen és gyorsan olvasható. 

Saját vélemény:

Nekem már az írónő első kötete is igazán tetszett, de ott még azért lehetett érezni, hogy picit bizonytalan magában. Úgy érzem ebben a kötetben jelent meg Christine Anne Colman igazi, és kiforrott stílusa. Bátran és vagányan tárta elénk gondolatait, amik egyre izgalmasabbak. Ebben a kötetben még jobban megismerhettük két főszereplőnket, és az indítékaikat. Érdekes számomra, hogy ez a kötet mennyire fáj és belemar az ember lelkébe némely részeknél, mégis úgy érzem, hogy nagyon jó, hogy elolvastam és fontos gondolatokat közvetít az olvasó felé.

Számomra egyetlen szívfájdalom az, hogy az írónő nem engedett az olvasónak lelki felüdülést a kötet végén. Most megint izgulhatunk, hogy mi lesz velük a következő részben !

Kinek ajánlom:
A romantikus, erotikus irodalom kedvelőinek kellemes olvasmány.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„ Elkövettem életem legnagyobb hibáját, amiből sokat tanultam. Nem szabad és nem is áll jogunkban kivetíteni valakire a képzelgéseinket, félelmeinket. Meg kell hallgatnunk a másik fél gondolatait, és megbeszélés nélkül nem hozhatunk komoly döntéseket. Hiába futunk a végzet elől, mert ha rossz helyen vagyunk, úgyis oda sodor minket, ahova tartozunk.”

„ De kaptam az élettől egy második esélyt, és el kell döntenem, mit kezdek vele. Továbbra is elmerülök a lelkem sötét bugyraiban, vagy a fényt választom? ”

„ Valóban vannak gondjaim,de emiatt nem hanyagolhatom el a családomat,akik mindig mellettem álltak,és támogattak. Soha többé nem szabad elfeledkeznem erről.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem. Ha kedved kaptatok a könyv elolvasásához kezdjetek neki bátran, de véleményeket kérek ám! :D

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok !

Furcsa gyilkosság a gimiben | Karen M. McManus: Lehull a lepel

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy érdekes ifjúsági krimiről hoztam el nektek a véleményemet. Ez a kötet nem lenne más, mint Karen M. McManus Lehull a lepel című kötete. Ezt a könyvet még a Maxim kiadó által szervezett Online Nyári Olvasó Táborra olvastam, és örülök, hogy ez a kötet a kezembe került, bár nem vagyok vele teljesen elégedett sem. Na, de lássuk is akkor róla a véleményemet !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Karen M. McManus
Cím: Lehull a lepel
Oldalak száma: 382
Kiadta: Maxim
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 89%
Fülszöveg:

„Ebben ​a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó gyilkos bűnbakjai? Mert mindenkinek vannak titkai, nem igaz? De vajon milyen messzire mennél el, hogy ne lepleződj le?”

A könyv műfaja:

A Lehull a lepel című kötetet én az ifjúsági, krimi és thriller kategóriákba sorolnám be. A könyvről tudni kell azt, hogy négy szemszögből olvashatjuk a történetet, ami eleinte számomra kissé zavaró volt, de egy idő után meg lehet szokni. Azok, akik nem szeretik,ha egy történetet több mint két szemszögből olvashatunk, azoknak nem biztos, hogy ajánlom ezt a regényt, mert csalódás lehet számukra.

Borító:
Egyszerű, de mégis ötletes számomra ez a borító. Nagyon jól utal a rejtélyekre és a titkokra, amik a könyv lapjain lappanganak. Megmondom őszintén nem fog a kedvenc borítóim közé tartozni, de az összkép ettől függetlenül nekem tetszik, és szerintem jól néz ki.

Helyszín:
Történetünk legfőbb helyszíne a Bayview Gimnázium.

Karakterek:
Történetünk öt főszereplője Simon, Bronwyn, Addy, Nate és Cooper. Talán azzal nem mondok el semmi spoilert , hogy ötük közül Simon fog meghalni a közös büntetésük során, hiszen ez már a fülszövegben is kiderül.

Na és akkor beszéljünk egy kicsit a történet szereplőiről. Az az igazság, hogy itt kezdődnek a bajok. Egyszerűen nem tudtak megfogni, sem érdekelni a szereplők és az ő sorsuk. A történet vége fele talán már Nate karaktere kicsit közelebb került hozzám, de igazából semmi ilyesmi nem történt. Én magam sem értem az okát, hiszen nem volt rossz ez a regény, és a szereplők sem voltak olyan rosszak, engem valahogy mégis hidegen hagytak. Hát ez a szomorú igazság. Tudom, hogy általában milyen sokat szoktam írni a karakterekről, de úgy látszik, most ennél a bejegyzésnél ez nem fog megtörténni.

Többet nagyon nem is írnék a szereplőkről, mert minden fontos információ róluk olvasás közben fog kiderülni, és én senkinek nem szeretném elrontani az olvasmányélményét.

Írói stílus:
Karen M. McManus stílusával nem volt semmi bajom, gyorsan tudtam haladni a történettel. Jó volt, hogy a szereplők személyisége nagyon különböző volt, ám engem sajnos még így is nagyon hidegen hagytak. A krimis szála érdekes volt, bár én már a történet elején számítottam rá, hogy mégis mi fog történni, így a történet csattanója egyáltalán nem lepett meg.

Saját vélemény:
Nagyon szerettem volna szeretni ezt a könyvet, és ezt a történetet, de hát nem sikerült. Nem tudom megmagyarázni az okát, de egyszerűen nem tudtak érdekelni a történetben a szereplők és az ő sorsuk. Számomra mindig nagyon fontos, hogy ha olvasok egy regényt, akkor tudjak a szereplőihez ragaszkodni érzelmileg. Ezt az olvasás talán ez ölte meg, hogy ez  nem történt meg.

A másik nagy problémám ezzel a regénnyel az, hogy számomra nagyon kiszámítható volt. Sokan mondták, hogy ez a történet milyen agyafúrt, és hogy mennyire meglepte őket a történet vége. Megörültem, hogy huh azt én is szeretem, ha meglepnek, de hát ennek a könyvnek ez nem sikerült. Lehet én olvasok túl sok Agatha Christiet, vagy nem tudom, de számomra már a huszadik oldal körül kiderült, hogy mégis mi áll itt a dolog mögött, vagy legalább is igen erős sejtésem volt arról, hogy mi is történt. Ez egy szomorú történet, és egy nagy csalódás számomra. Olyan sokan szeretik ezt a regényt, azt hittem én is szeretni fogom, de hát sajnos nem.

Kinek ajánlom:
Krimi és thriller kedvelőinek jó kikapcsolódás lehet.

Én ezt a könyvet 3 csillagra értékeltem.
★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Lopez hadnagy aztán nem adja fel, ezt meg kell hagyni, ő még egy zombiapokalipszis kellős közepén is a dolgok jó oldalát keresné. ”

„Elég szürreális, hogy amikor szombat reggel lemegyek reggelizni, a nagymamám a People magazint olvassa, aminek a címlapján az én arcom szerepel.”

„Ha egy olyan embert ölsz meg, akit sokan akarnak holtan látni, viszonylag könnyen megúszhatod a büntetést.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem. Ha kedved kaptatok a könyv elolvasásához kezdjetek neki bátran, de véleményeket kérek ám! :D

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok !

Augusztusi összegző

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben az augusztusi hónapomat foglalnám össze nektek itt ebben a bejegyzésben, hogy mi is történt velem olvasás terén. Azt tudni kell, hogy az elmúlt hónapokban nem igazán tudtam annyit olvasni, amennyit én szerettem volna. Ennek oka volt az , hogy érettségiztem , illetve az, hogy nyáron dolgoztam. Augusztusban sokkal több időm volt, és ez meg is látszik az olvasásaimon is. Ebben a hónapban 8 könyvet és 2722 oldalt sikerült elolvasnom. Nekem ezek a számok tetszenek, és elégedett vagyok magammal. Az év végi 50 könyv cél is egyre közelebb van, tehát minden jó !

Ebben a bejegyzésemben bocsánatot is szeretnék kérni tőletek, hogy ezt a rovatot az utóbbi időben elhanyagoltam. Most már majd igyekezni fogok, hogy minden hónap végén hozzak nektek egy összegzést az adott olvasmányaimról. A legfőbb oka annak, hogy mostanában nem csináltam ezt a rovatot nem más, mint az, hogy keveset olvastam, vagy nem is nagyon olvastam. Remélhetőleg a közeljövőbe fogok tudni ezen változtatni.

Na, de akkor jöjjön is a 8 könyv, amit augusztusban sikerült elolvasnom.

      


        


Augustus elsején sikerült rögtön befejeznem Bíró Szabolcs Anjouk sorozatának a hatodik részét, a Királyok énekét. Nagyon vártam már, hogy olvashassam ezt a kötet, és szerencsére nem is kellett csalódnom benne, 5 csillagot adtam rá. A borítóra kattintva elolvashatjátok róla a véleményemet.


A következő olvasmányom egy igazán rövid, de mégis szuper kötet volt, Agatha Christie Három vak egér című könyve. Gyorsan elolvastam, az írónő ismét behúzott a csőbe, és természetesen 5 csillagot adtam rá. Ez a könyv visszahozta nekem azt az élményt, amit az írónő könyvei olvasása közben szoktam érezni, ezért megfogadtam, hogy több AC fogok olvasni a közeljövőben. A borítóra kattintva elolvashatjátok róla a véleményemet.

A harmadik könyvem a hónapban Lois Lowry Számlád meg a csillagokat című kötete volt. Örülök, hogy a kezembe került ez a kötet, végre egy olyan holokausztos témájú regény, amit a kisebbek is bátran a kezükbe vehetnek. Erre a kötetre is 5 csillagot adtam, az értékelésemet a borítóra kattintva eltudjátok olvasni.

A negyedik olvasmányom Giovanna és Tom Fletcher közös regénye az Eve of man A jövő reménye volt. Nagy meglepetés volt számomra ez a kötet, nem számítottam rá, hogy ennyire nagyon szeretni fogom. A kedvenceim közé is beverekedte magát, és gyanítom, hogy 2019 top 10-es listájában is viszont fogjátok látni. Természetesen 5 csillagot adtam rá, az értékelésemet pedig a borítóra kattintva bátran elolvashatjátok.

A jövő reménye után egy rövidebb kötet került a kezembe Seanan McGuire Mélybe ránt a lápvilág című regénye. Ez a regény a Minden szív kaput nyit folytatása, és szerintem volt olyan jó, mint az első rész. A közeljövőben várható róla értékelés a blogra.

Bíró Szabolcs Non nobis Domine kötete a maga 800 oldalával nem volt egy rövid olvasmány, ám én mégis elég gyorsan, olyan 6 nap alatt végig verekedtem magam rajta. Imádtam ezt a kötetet is, és nagy kedvencem lett. Természetesen 5 csillagot adtam rá, a borítóra kattintva pedig el tudjátok olvasni az értékelésem.

Az utolsó előtti olvasmányom a hónapban Karen M. McManus Lehull a lepel című könyve volt. Erről a kötetről még nem írtam a blogon, de nem sokára várható ő is. Röviden csak annyit róla, hogy nem rossz, de a történet csattanójára már a kötet elején rájöttem.

Az utolsó olvasmányom Ruby Saw Gázt neki, Chiara ! kötete volt, amitől nagyon féltem, hogy nem fog tetszeni, de szerencsére kellemes meglepetésként ért ez a regény. Imádtam, mint ahogy az írónő összes eddig regényét. 5 csillagot adtam rá, természetesen, az értékelésemet pedig a borítóra kattintva elolvashatjátok.

Így nézett ki az én augusztusom olvasás terén. Én elégett vagyok ezekkel a számokkal, és remélem, hogy annak ellenére, hogy holnap már kezdődik az iskola nekem újra, lesz időm olvasni ennyi könyvet minden hónapban.

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek ez a bejegyzésem. Ti miket olvastatok augusztusban ? Ha valamelyik könyvet már olvastad ezek közül, akkor azt bátran jelezd, gyere és beszéljük ki együtt !

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok !