Lis Ohtears: Zúzmara | ELŐOLVASÁS|

Izgalmas ifjúsági fantasy kötet, amely a felépített világ mellett rámutat arra is, hogy az ember milyen gonosz tud lenni azokkal, akik különlegesek.

Ismerkedés a hobbitokkal és Tolkien világával | J. R. R. Tolkien: A hobbit

Sziasztok Molyok !

Képzeljétek el, hogy létezik a világon olyan ember, aki még nem olvasott Tolkien bácsitól, és szinte semmit nem is tud a hobbitokról, illetve erről az egész világról. Én volnék az. Vagyis hát én voltam, mivel nagy erőkkel azon vagyok, hogy ezt mihamarabb bepótoljam. A Gyűrűk Ura filmek valahogy mindig elkerültek, és még egyik részét sem láttam, viszont a könyvek azok mindig is nagyon érdekeltek. Mivel az én drága szerelmem volt olyan kedves, hogy megvette nekem A hobbitot, plusz A gyűrűk ura trilógiát, így úgy döntöttem, hogy ebbe az évbe még elolvasom őket. Ebben a bejegyzésemben A hobbit című kötetről fogom leírni a véleményemet, és azt, hogy hogyan is szippantott be engem is ez a varázslatos világ.

Írta: J.R.R. Tolkien

Cím: A hobbit

Oldalak száma: 312

Kiadta: Magvető

Megjelenés: 2018

Molyos értékelése: 2018

Fülszöveg:

Ha ​megmozgatják a fantáziádat az oda és vissza történő utazások, amelyek kivezetnek a kényelmes nyugati világból, a Vadon szegélyén túlra, és érdekel egy egyszerű (némi bölcsességgel, némi bátorsággal és jelentős szerencsével megáldott) hős, akkor ez a könyv tetszeni fog, mivel épp egy ilyen út és utazó leírása található benne. A történet a Tündérország kora és az emberek uralma közti réges-régi időkben játszódik, mikor még állott a híres Bakacsinerdő, és a hegyek veszéllyel voltak tele. Az egyszerű kalandozó útját követve útközben megtudhatsz (ahogy ő is megtudott) – ha még nem ismernéd mindezeket a dolgokat – egyet s mást a trollokról, koboldokról, törpökről és tündékről, s bepillantást nyerhetsz egy elhanyagolt, de lényeges időszak történelmébe és eseményeibe. Mert Zsákos Bilbó úr számos jelentős személynél járt; beszélt a sárkánnyal, a hatalmas Smauggal; és akaratán kívül jelen volt az Öt Sereg Csatájánál. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel ő egy hobbit. A hobbitok fölött a történelem és a legendák mind ez idáig átsiklottak, talán mert rendszerint többre tartják a kényelmet, mint az izgalmakat. Ez a személyes visszaemlékezések alapján készült beszámoló, amely Zsákos úr egyébként csendes életének egy izgalmas évét írja le, azonban képet adhat erről a becses népről, akik (úgy mondják) manapság megfogyatkoztak. Mert nem szeretik a zajt.

Újra otthon, de mégsem édes otthon... | Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit

Sziasztok Molyok !

Te hogyan élnéd meg, ha eljuthatnál Narniába, vagy esetleg Roxfortba, és aztán valami miatt hirtelen újra otthon találnád magad a szürke hétköznapokban ? Hogyan fogsz újra teljes életet élni egy olyan világban, ahol nincs varázslat ? Nem egyszerű kérdések ezek tudom jól. Seanan McGuire Minden szív kaput nyit című kötetében ezt a témát próbálja egy kicsit tovább gondolni rendkívül ügyesen. Eddig a legtöbb könyvbe azt ismerhetjük meg, hogy egy adott szereplő hogyan csöppen bele egy varázslatos világba, és él ott boldogan. De mi van akkor, ha ezt a világot el  kell hagyni ? Milyen érzés lehet újra visszatérni a valóságba?

Írta: Seanan McGuire
Cím: Minden szív kaput nyit
Oldalak száma: 160
Kiadta: Fumax
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 82%
Fülszöveg:

„ Eleanor ​West otthona csellengő gyerekek számára.

Házalók, látogatók, vizsgálók kíméljenek!

A gyerekek hajlamosak eltünedezni, ha adja magát a lehetőség. Átlépnek a szekrény hátulján, becsusszannak egy tükörbe, beesnek a nyúl üregébe, vagy egy vén kútba, hogy aztán egy merőben más helyen bukkanjanak elő.

De a mágikus vidékek már semmi hasznát nem látják azoknak a gyerekeknek, akikből kifacsarták a csodát. 

Nancy is utazott egyszer, aztán visszaküldték. Viszont mindaz, amit átélt a túloldalon… az ilyesmi megváltoztatja az embert. A West kisasszony gondjaira bízott gyerekek nagyon is meg tudják érteni. Ugyanis mindnyájan keresik a visszautat saját fantasztikus világukba.

Nancy érkezése azonban komoly változást hoz az Otthonba. Valamiféle sötétség ólálkodik a sarkok mögött, és amikor elszabadul a pokol, Nancy és újdonsült iskolatársai lesznek azok, akiknek a rejtély végére kell járnia.Kerül, amibe kerül.  ”

A könyv műfaja:
Seanan McGuire Minden szív kaput nyit című kötete a dark fantasy kategóriába sorolható be. A történetben durvább jelenetekkel is találkozhatunk, ezért úgy gondolom, hogy mindenféleképpen csak 16 éves kor fölött érdemes olvasni ezt a könyvet. Persze, ez az én véleményem, aki bírja a durvább jeleneteket az olvassa bátran ! ;)

Borító:
A borítómániás énem szaladgálva ujjong ! :D Őszinte leszek, nagyon ritka, hogy ilyen vékony köteteket veszek meg, mert kicsit drágának érzem őket, de ennél a kötetnél muszáj volt kivételt tennem. ( Azóta is vettem több vékonyabb könyvet, ez csak a kezdet volt. Bravó Cinti :D ) Ez a borító egyszerűen gyönyörű, és meseszép egyszerre ! A képen látható ajtó szinte hívogatja az embert, hogy gyere lépj át, itt egy varázslatos világ vár ! A színek is olyan jól összepasszolnak, hogy a borító valahogy egyszerre sugallja a boldogságot és a búskomorságot is. Igazán jól passzol a történethez, és hát ez a kis könyv, a maga 160 oldalával a könyvespolcom éke !

Helyszín: 
Történetünk helyszíne Eleanor West otthona, ahol pátyolgatja a csellengő gyerekek lelkét.

„ Ti őrzitek az univerzum titkait, olyan világok szeretete kísér benneteket, amelyekről a legtöbben még csak nem is álmodnak, nemhogy a saját szemükkel láthatnák!”

Karakterek:
Számomra igazán szerethető személy volt Eleanor West karaktere, aki a szívén viselte a csellengő gyerekek sorsát. Nem könnyű egy ilyen intézményt fenntartani úgy, hogy mindenkinek meg van a saját kis baja, kis problémája, és nagyon nehezen tudnak beszélni róla. Le a kalappal Eleanor West előtt !

Még pár szóban beszélnék történetünk főszereplőjéről Nancy Whitmanről. Nagyon könnyen tudtam azonosulni a lány helyzetével, és megtudtam érteni, hogy vajon milyen érzések kavaroghatnak a fejében. Nehéz lehet visszatérni a valóságba, főleg úgy, hogy mindenki azt állítja rólad, hogy megbolondultál, és furán viselkednek veled. Nancy személyében egy okos és értelmes lányt ismertem meg, aminek igazán örülök. A buta főszereplőktől kivagyok !

A szereplőkről most csak ennyit röviden. A többi csodára jöjjetek ti rá magatoktól a könyv olvasása közben , nem szeretném elrontani senkinek az olvasmányélményét!

Írói stílus:
Seanan McGurire írói stílusa nekem tetszett. Nem bonyolította túl a dolgokat, a történet haladós volt, és izgalmas. A szereplők személyisége és háttértörténete igazán izgalmas és egyedi. Számomra nem várt fordulatokban és rejtélyekben bővelkedett ez a kötet.

Saját vélemény:
Eddig mindig csak a történetnek azt a részét ismertük, hogy mi történik ha valaki egy új világba csöppen. Seanan McGuire kiforgatta a mesét, és megtudhattuk mi van akkor ha vissza kell térni a valóságba. Szerintem ez rendkívül ötletes és kreatív. A történetben megjelenő karakterek nagyon egyedi személyiséggel rendelkeznek és az olvasót nagyon kíváncsivá teszik,  hogy vajon ők melyik világból jöttek vissza. Szerintem ez egy nagyon erős dark fantasy kötet, amit érdemes elolvasni, mert sokat ad az embernek ! Úgy gondolom, hogy ennek a történetnek van mögöttes tartalma, tehát lehet akár a kamaszkor nehézségei is, vagy a társadalomba való elhelyezkedés,ami mint háttérgondolat megjelenik a kötetben. Bár ez már lehet kicsit túl van gondolva. A lényegen nem változtat, ez egy nagyon erős kötet, a maga 160 oldalával !

Kinek ajánlom:
A dark fantasy kedvelőinek, illetve azoknak akik már elmúltak 16 évesek, és szeretnének egy jó kis fantasyt olvasni !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„ Csuromvizes lábbal állt meg a fák alatt, és leszedett egy gránátalmát a legközelebbi ágról. Olyan érett volt, hogy magától felhasadt, feltárva rubinvörös magjait. A leve keserű volt. Mint a mennyország. ”

„ A legtöbben közületek unikornisok, meg ködbe vesző völgyek között mászkált. Nekünk a Lápvilág jutott, és ha élt is ott egyszarvú, az alighanem embert evett.”

„ Itt nincs helye a hazugságnak vagy a megjátszásnak, hogy minden rendben. Tudjuk, hogy nincs. Ha rendben volna, mi nem volnánk itt. Nos… Te hol jártál? ”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem. Ha kedved kaptatok a könyv elolvasásához kezdjetek neki bátran, de véleményeket kérek ám! :D

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok !

Egri kalandok | Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben ismét Bíró Szabolcs egyik kötetéről hoztam el nektek a véleményemet, azonban ez egy teljesen más jellegű történet, mint az eddig megszokott Anjouk sorozat.

Bíró Szabolcs küldött nekem egy tisztelet példányt, az Elveszett csillagok című ifjúsági regényéből, amit ezúton is nagyon szépen köszönök neki !

Na, és hát felmerül a kérdés, hogy ha az író jó történelmi regényeket ír, akkor tud-e jó ifjúsági regényt is írni ? Ez a két műfaj valóban nagyon távol áll egymástól, de ettől függetlenül a válasz igen, nagyon is ! Bíró Szabolcs ebben a kötetben is hozta a számomra már ismert és szeretet stílusát, na és persze azért itt is jelen volt a történelem !

Na, de akkor jöjjön is maga az értékelés !
Jó olvasást a bloghoz !


Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Elveszett csillagok
Oldalak száma: 244
Kiadta: Főnix Könyvműhely
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 93%
Fülszöveg:

„ Zalán ​Peti majdnem tizenhárom éves, koraérett felvidéki fiú, aki egyedül él az édesanyjával egy szűkös mezővárosi panellakásban. Nehéz életkörülményei és iskolatársai gyakori zaklatása elől a könyvekbe menekül, miközben arról álmodozik, hogy egyszer nagy író válik belőle – csakhogy hiányzik számára az igazi téma, a valódi nagy kaland.

A bizonyítványosztás napján váratlan telefonhívást kap, aminek köszönhetően az egész nyarat a varázslatos Egerben töltheti. A város felfedezése közben ismerkedik meg a vele majdnem egykorú Tündével, akivel különös rejtély nyomába erednek: egy városi legenda szerint Gárdonyi Géza egyik sosem kiadott regényének ismeretlen, titokzatos kézirata máig ott van elrejtve valahol Egerben. Fiatal hőseink elhatározzák, hogy ők fogják megtalálni a nem mindennapi irodalmi kincset, miközben életük legizgalmasabb nyara köszönt rájuk.

Valóban létezik az ismeretlen Gárdonyi-kézirat, vagy csak kitaláció az egész? Képes-e Tünde és Peti feltörni mind az öt pecsétet, mely a rejtély megoldásához vezet? És vajon csak ők tudnak a titokról, vagy vannak mások is, akik rátennék a kezüket az értékes régiségre? Bűnözők, végvári vitézek, bátorság és leleményesség – a múlt és a jelen különös találkozása Magyarország egyik legszebb városában…

Bíró Szabolcs ifjúsági regénye az első nagy kaland és az első nagy szerelem története, ami egyszerre szól egy agyafúrt művészettörténeti nyomozásról és egy zárkózott fiú emberré cseperedéséről.”

A könyv műfaja:

Bíró Szabolcs Elveszett csillagok című kötete az ifjúsági és krimi zsánerébe sorolható be. A könyv elvileg a 11-12 éves korosztályt célozza meg, de én azt mondom, hogy felnőttek is bátran olvashatják, hiszen könnyed kikacsolódást nyújthat két erősebb kötet között.

Borító:

A borító szerintem szép és igényes, és ami nagyon fontos, hogy színes és barátságos. Ilyen borítóval szerintem a gyerekek is bátrabban a kezükbe merik venni. Tetszik, hogy a borítón megjelenik , történetünk két főszereplője, Tünde és Peti, ezáltal is közelebb hozva az olvasó gyerekek számára a szereplőket.

Helyszín:

Zalán Peti és Tünde kalandjai Egerben játszódnak.

„ Ahogy az ősi falak közt járkált, egyszeriben szíven ütötte a felismerés, hogy mindaz, amit eddig csak a Gárdonyi-regény lapjain olvasott, itt történt meg, ezen a szent helyen. Hogy Dobó, Bornemissza, Mekcsey és a többiek itt küzdöttek meg a lehetetlennek látszó túlerővel, itt álltak helyt, itt váltak valódi hősökké.”

Karakterek:

Történetünk két főszereplőjéről Zalán Petiről és Tündéről beszélnék most csak röviden. Zalán Peti, történetünk főszereplője számomra egy igazán szerethető és kedves kisfiú. Petinek elég nehéz sors jutott, amiért megsajnáltam, hogy már ilyen fiatalon tudnia kell, hogy mi is az nagy betűs élet. Nehéz életkörülmények között él az édesanyjával, az iskolában bántják, az édesapját pedig még csak nem is ismeri. Nehéz dolgok ezek egy ilyen kisfiú számára, de ő mégis megbirkózik velük. Nagyon örültem annak, hogy Peti egy igazi könyvmoly, és hogy író szeretne lenni. Egy könyvmoly számára mindig lelket simogató ilyet olvasni egy könyvben. Külön öröm számomra, hogy Peti kedvenc írója Benyák Zoltán, hiszen én magam is szeretem az író könyveit. :) Zalán Petiből a történet végére kisfiúból egy igazi kis férfi vált, aki most már bátran néz szembe az akadályokkal. 

Tünde karakterét is megszerettem, hiszen egy igazán okos és értelmes kislányról van szó. Az ő karakterével is könnyen tudtam azonosulni, és a könyv olvasása közben én is újra gyereknek érezhettem magam. 

A történetben nagyon tetszett a két gyerek kapcsolata, és hogy milyen ügyesen kitalálták a rejtvényeket és dolgoztak össze.

Írói stílus:

Bíró Szabolcs stílusa számomra már ismerős volt ebben a kötetben, és hozta azokat a jegyeket ebben a rövidke történetben is, ami miatt én szeretem őt. A karakterek szerethetőek és emberiek, nem ruházza fel őket olyan tulajdonságokkal, ami elvárhatatlan egy gyerektől ilyen idős korban. A cselekmény izgalmas és fordulatos, a kötet stílusa pedig könnyed és gyorsan olvasható.

Saját vélemény:

Bíró Szabolcsnak ezt a kötetét is nagyon szerettem, és köszönöm az írónak, hogy elolvashattam. Érdekes volt látni, hogy a történelmi regények után milyen ifjúsági regényt tud írni. Számítottam rá, hogy tetszeni fog, de arra nem gondoltam, hogy felnőttként is ilyen élvezhető és letehetetlen lesz számomra. A szereplőket megszerettem, a cselekményszál izgalmas volt és maga a történet is gyorsan olvasható. A kötet elolvasása után arra a döntésre jutottam, hogy lehet, hogy újra kéne olvasnom az Egri csillagokat, mert én annak idején nagyon szerettem, és ez a kötet igazán jól meghozta hozzá a kedvemet.

Kinek ajánlom:

A 11-12 éves korosztály számára egy igazán jó olvasmányélményt okozhat, de a felnőttek számára is jó egy könnyed kikapcsolódásnak.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„ A lány arcának aznap délutáni változásairól vaskos tanulmányt lehetett volna írni.”

„ Szegény Karcsimnak tényleg az olvasás volt a mindene. Néha azzal bosszantottam, hogy rászóltam: „Szerintem jobban szereted a könyveket, mint engem!” Olyankor mindig kaptam egy szál rózsát, vagy elmentünk valahová vacsorázni, hogy kiengeszteljen. De azt sose mondta – kuncogott Gizi néni –, hogy ne lenne igazam. A vén csibész…”

„ Amikor napokig úgy élsz, mint egy korabeli ember: na, ez az igazi hagyományőrzés! Ha elég kitartó vagy, majd te is megtapasztalod, micsoda varázslat ez. Igazi időutazás!”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem. Ha kedved kaptatok a könyv elolvasásához kezdjetek neki bátran, de véleményeket kérek ám! :D

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok !

Furcsa gyilkosság a gimiben | Karen M. McManus: Lehull a lepel

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy érdekes ifjúsági krimiről hoztam el nektek a véleményemet. Ez a kötet nem lenne más, mint Karen M. McManus Lehull a lepel című kötete. Ezt a könyvet még a Maxim kiadó által szervezett Online Nyári Olvasó Táborra olvastam, és örülök, hogy ez a kötet a kezembe került, bár nem vagyok vele teljesen elégedett sem. Na, de lássuk is akkor róla a véleményemet !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Karen M. McManus
Cím: Lehull a lepel
Oldalak száma: 382
Kiadta: Maxim
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 89%
Fülszöveg:

„Ebben ​a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó gyilkos bűnbakjai? Mert mindenkinek vannak titkai, nem igaz? De vajon milyen messzire mennél el, hogy ne lepleződj le?”

A könyv műfaja:

A Lehull a lepel című kötetet én az ifjúsági, krimi és thriller kategóriákba sorolnám be. A könyvről tudni kell azt, hogy négy szemszögből olvashatjuk a történetet, ami eleinte számomra kissé zavaró volt, de egy idő után meg lehet szokni. Azok, akik nem szeretik,ha egy történetet több mint két szemszögből olvashatunk, azoknak nem biztos, hogy ajánlom ezt a regényt, mert csalódás lehet számukra.

Borító:
Egyszerű, de mégis ötletes számomra ez a borító. Nagyon jól utal a rejtélyekre és a titkokra, amik a könyv lapjain lappanganak. Megmondom őszintén nem fog a kedvenc borítóim közé tartozni, de az összkép ettől függetlenül nekem tetszik, és szerintem jól néz ki.

Helyszín:
Történetünk legfőbb helyszíne a Bayview Gimnázium.

Karakterek:
Történetünk öt főszereplője Simon, Bronwyn, Addy, Nate és Cooper. Talán azzal nem mondok el semmi spoilert , hogy ötük közül Simon fog meghalni a közös büntetésük során, hiszen ez már a fülszövegben is kiderül.

Na és akkor beszéljünk egy kicsit a történet szereplőiről. Az az igazság, hogy itt kezdődnek a bajok. Egyszerűen nem tudtak megfogni, sem érdekelni a szereplők és az ő sorsuk. A történet vége fele talán már Nate karaktere kicsit közelebb került hozzám, de igazából semmi ilyesmi nem történt. Én magam sem értem az okát, hiszen nem volt rossz ez a regény, és a szereplők sem voltak olyan rosszak, engem valahogy mégis hidegen hagytak. Hát ez a szomorú igazság. Tudom, hogy általában milyen sokat szoktam írni a karakterekről, de úgy látszik, most ennél a bejegyzésnél ez nem fog megtörténni.

Többet nagyon nem is írnék a szereplőkről, mert minden fontos információ róluk olvasás közben fog kiderülni, és én senkinek nem szeretném elrontani az olvasmányélményét.

Írói stílus:
Karen M. McManus stílusával nem volt semmi bajom, gyorsan tudtam haladni a történettel. Jó volt, hogy a szereplők személyisége nagyon különböző volt, ám engem sajnos még így is nagyon hidegen hagytak. A krimis szála érdekes volt, bár én már a történet elején számítottam rá, hogy mégis mi fog történni, így a történet csattanója egyáltalán nem lepett meg.

Saját vélemény:
Nagyon szerettem volna szeretni ezt a könyvet, és ezt a történetet, de hát nem sikerült. Nem tudom megmagyarázni az okát, de egyszerűen nem tudtak érdekelni a történetben a szereplők és az ő sorsuk. Számomra mindig nagyon fontos, hogy ha olvasok egy regényt, akkor tudjak a szereplőihez ragaszkodni érzelmileg. Ezt az olvasás talán ez ölte meg, hogy ez  nem történt meg.

A másik nagy problémám ezzel a regénnyel az, hogy számomra nagyon kiszámítható volt. Sokan mondták, hogy ez a történet milyen agyafúrt, és hogy mennyire meglepte őket a történet vége. Megörültem, hogy huh azt én is szeretem, ha meglepnek, de hát ennek a könyvnek ez nem sikerült. Lehet én olvasok túl sok Agatha Christiet, vagy nem tudom, de számomra már a huszadik oldal körül kiderült, hogy mégis mi áll itt a dolog mögött, vagy legalább is igen erős sejtésem volt arról, hogy mi is történt. Ez egy szomorú történet, és egy nagy csalódás számomra. Olyan sokan szeretik ezt a regényt, azt hittem én is szeretni fogom, de hát sajnos nem.

Kinek ajánlom:
Krimi és thriller kedvelőinek jó kikapcsolódás lehet.

Én ezt a könyvet 3 csillagra értékeltem.
★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Lopez hadnagy aztán nem adja fel, ezt meg kell hagyni, ő még egy zombiapokalipszis kellős közepén is a dolgok jó oldalát keresné. ”

„Elég szürreális, hogy amikor szombat reggel lemegyek reggelizni, a nagymamám a People magazint olvassa, aminek a címlapján az én arcom szerepel.”

„Ha egy olyan embert ölsz meg, akit sokan akarnak holtan látni, viszonylag könnyen megúszhatod a büntetést.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem. Ha kedved kaptatok a könyv elolvasásához kezdjetek neki bátran, de véleményeket kérek ám! :D

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok !

A holokausztról gyerekeknek | Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy olyan könyvről lesz szó , ami a második világháború és a holokauszt borzalmait mutatja be, de úgy, hogy azt még a gyerekek is olvashatják bátran ! Nagyon örülök, hogy ez a könyv a kezembe akadt, hiszen fontos témákat boncolgat, és mind ezt a gyerekek szemszögéből. Végre egy olyan holokauszt témájú regényt, amit bátran olvashatnak a kisebbek is, hiszen nem olyan részletesen és durván mutatja be az eseményeket, de mégis érezteti a gyerekekkel, hogy milyen szörnyűségek is történtek akkor.

Na, de akkor jöjjön is maga az értékelésem a könyvről !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Lois Lowry
Cím: Számláld meg a csillagokat
Oldalak száma: 144
Kiadta: Animus
Megjelenés: 2015
Molyos értékelése: 89%
Fülszöveg:

„Nos, ​bátor vagy-e kicsi lány? – kérdi Henrik bácsi 10 éves unokahúgát. 1943-at írunk. Annemarie Johansen élete sajátos elegye a hétköznapi otthoni és iskolai életnek, az élelmiszerhiánynak és a náci katonák állandó jelenlétének. A bátorságról a kislány úgy gondolja, az a mesebeli páncélos lovagok erénye, az ő életében nem sok szerepe lehet.

Amikor a német megszállók elkezdik a dániai zsidók összegyűjtését, Johansenék befogadják Annemarie legjobb barátnőjét, Ellen Rosent, s ettől kezdve a külvilág felé ő is a család tagja lesz. Ellennek és Annemarienak nagy lélekjelenlétre van szüksége, amikor a késő éjszaka a házba érkező náci tiszt az iránt érdeklődik, miért nem szőke Ellen is, mit a testvérei.

A könyv olvasói -a főhős kislány nézőpontjából- megismerik a dániai ellenállást, azt a bravúrt, ahogyan csaknem a teljes zsidó lakosságot -mintegy 7000 embert- csónakokon, kis hajókon átmenekítik Svédországba.

Lois Lowry története arra emlékeztet, hogy a háború és a terror idején is létezhet büszkeség és emberi tartás.”

A könyv műfaja:

Lois Lowry Számlád meg a csillagokat című regénye a történelmi zsánerbe sorolható be. A regény érdekessége, hogy annak ellenére, hogy a holokauszt témával foglalkozik, még is könnyen befogadható olvasmány lehet a kisebb korosztálynak is. Szerintem ez nagyon jó dolog, hiszen nekik is tudniuk kell, hogy mi történt annak idején, csak a saját szemszögükből.

Borító:

Szerintem ez a borító igazán igényes és lényegre törő. Tudatja az olvasóval, hogy itt számíthatunk a holokausztra, mint témára, de mégis e mellett nagyon barátságos és meleg színek jellemzik a borítót. A borító színe, illetve a könyv témája akár ellentétbe is állítható egymással. A képen látható felkelő nap utalhat arra a reménysugárra, ami a zsidók életét jellemezte.

Helyszín:

Történetünk helyszíne Dánia.

Idő:

Történetünk a második világháború, a holokauszt idején játszódik.

Karakterek:

A könyv két főszereplője Annemarie és a lány legjobb barátnője, Ellen. Ennek a két lánynak gyorsan meg kell tanulnia azt, hogy a történelem kegyetlen és nem válogat. 

Ellen egy zsidó származású lány, aki ez miatt kénytelen menekülni a saját otthonából. Kora ellenére is igazán bátran viselkedik és megfontoltan. Hallgat a felnőttekre, és igyekszik beleolvadni a környezetbe. Számomra ő egy igazán könnyen megszerethető karakter. Ebben a nehéz helyzetben nagyon gyorsan felnőtté vált és nem hátráltatta sem magát, sem a szüleit a hisztijéval, vagy bármi ilyesmivel. Ez szerintem becsülendő a lány személyiségében.

Történetünk másik főszereplője Annemarie, aki próbál a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy a legjobb barátnője elmenekülhessen a családjával, és végre biztonságban lehessenek. Ennek a lánynak is a bátorságát és a kitartását emelném ki.

Ez a kötet megmutatja azt, hogy valóban a legnehezebb időszakokban derül ki az, hogy ki is a valódi barát. Ez a két lány kitartott egymás mellett olyan nehéz időben is, mint a holokauszt, ami bámulatos.

Írói stílus:

Annak ellenére, hogy a könyv valódi, megtörtént eseményekről ír, a stílusa könnyed és gyorsan olvasható. A cselekmény izgalmas és fenntartja végig az érdeklődést, a szereplők könnyen az ember szívéhez nőnek. Számomra ez a regény egy igazán megható, mégis gyors utazás volt a holokauszt idején. 

Saját vélemény:

Hihetetlenül örülök annak, hogy ez a regény a kezembe került. Tetszett, hogy egy újabb holokausztos történetet ismerhettem meg, ám ez a regény nem zúzta szét annyira a lelki világomat, mint általában az ilyen fajta történetek szokták. Ez a regényt még egy 12 éves gyerek kezébe is bátran belemerem adni, hogy olvassa el ! Valósan írja le az eseményeket, mégis könnyedebben tálalja azt, mint más regények !

Kinek ajánlom:

A történelem kedvelőinek, illetve azoknak a gyerekeknek akiket érdekel a történelem, vagy akár maga a holokauszt.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„A papírhölgyeknek régimódi frizurái és ruhái voltak, és a lányok mama legkedvesebb könyvéből, az Elfújta a szélből választottak neveket nekik.”

„Lassan, de biztosan vagy gyorsan, kockáztatva? – csak ő válaszolhatta meg ezt a kérdést, saját magának.”

„Annemarie elengedte szorosan összezárt jobb kezének ujjait, amely még mindig Ellen nyakláncát markolta. A Dávid-csillag mintázata nyomot hagyott a tenyerében.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

Nők nélkül | Giovanna & Tom Fletcher: Eve of man - A jövő reménye

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben a Maxim könyvkiadó által rendezett Online Nyári Olvasótábor harmadik fordulójának könyvéről hoztam el az értékelésemet. Ez a könyv pedig nem lenne más, mint Giovanna és Tom Fletcher közös kötete, A jövő reménye.

Számomra ez a könyv hatalmas meglepetés volt, hiszen egyáltalán nem számítottam arra, hogy ez a kötet nekem ennyire tetszeni  fog. Arra pedig végkép nem számítottam, hogy még a kedvenc könyveim közé is bekerül. Pedig így történt. Hálás vagyok a Maxim kiadónak az Online Nyári Olvasótáborért, mert ha nincs ez a verseny, akkor valószínűleg soha nem jut el hozzám ez a regény. Milyen kár lett volna ezt kihagyni !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Giovanna & Tom Fletcher
Cím: A jövő reménye
Oldalak száma: 400
Kiadta: Maxim
Megjelenés: 2019
Molyos értékelése: 84%
Fülszöveg:

„ MINDEN VÁRAKOZÁS ELLENÉRE TÚLÉLTE. AZ ELMÚLT 50 ÉVBEN EGY LÁNY SEM SZÜLETETT – AZTÁN JÖTT Ő. EVE-NEK NEVEZTÉK EL.

Eve-et egész életében távol tartották a másik nemtől, múltja titkait pedig sosem fedték fel előtte. Azonban 16 évesen a lánynak szembe kell néznie a sorsával. Kiválasztották számára a lehetséges társjelölteket. Az emberiség jövője az ő kezében van. És ő mindig is elfogadta a sorsát.

Amíg nem ismerte Bramet. Azonban most már Eve szeretné irányítani a saját sorsát. Szabad akar lenni. De hogyan is lehet választani a szerelem és az emberiség sorsa között? ”

A könyv műfaja:

A jövő reménye című kötetet én leginkább az ifjúsági és disztópia zsánerekbe sorolnám be. A történet egy igazán izgalmas és hihető világot mutat be arról, hogy mi történne az emberekkel ha nem születnének lányok. 

Borító:

Emlékeztek még a borítómániás énemre, aki imádja a gyönyörű borítókat , és a legszívesebben az összes ilyen kötetet megvenné ? Nem, nem rémlik ? Hát most ő visszatért ! Ez a borító egyszerűen zseniálisan gyönyörű. A színek, a hangulat, a dupla borító, egyszerűen mind elvarázsol ! Nagyon jól passzol a történethez, és egyszerűen szemet gyönyörködtető az egész kötet. Ismét kiváló munkát végzett a Maxim kiadó, egy újabb gyönyörű és igényes regényt kaphattunk tőlük !

Karakterek:

Természetesen először a történetünk főszereplőjéről Everől fogok beszélni egy pár szót. Eve személyében egy igazán okos, értelmes és  bátor lányt ismertem meg, aki miután rájön a körülötte lévő hazugságokra, bátran szembe száll mindennel és mindenkivel. Úgy gondolom, hogy a lány egy nagyon szerethető és példaértékű főszereplő a történetben, akire az ember felnéz. Annak ellenére, hogy elég nehéz dolgokon ment át, mégis erős maradt és bátor. Ez rendkívül tetszett a karakterében. Örültem, hogy Eve nem az a karakter volt, aki állandóan sír minden miatt, hanem próbál mindig erősnek mutatkozni. Persze volt rá példa amikor láthattuk azt is, hogy neki is vannak gyenge pillanatai, de ezek a jelenetek által szerintem a lány csak még emberibbé vált az olvasó szemében. Illetve annak az oka, hogy akkor sírt szerintem mindannyiunk számára érthető és elfogadott helyzet volt. Na igen, röviden csak ennyit Everől :D ( még jó, hogy csak pár szóban akartam :D )

Történetünk másik fontos szereplője Bram. Eve és a fiú váltott szemszögéből olvashatjuk a történetet, ami ha engem kérdeztek szerintem még izgalmasabbá teszi a történetet. Bramről azt kell tudni, hogy neki sem volt túl egyszerű gyerekkora és a mostani helyzete sem könnyíti meg az életét. A fiú életéről most nem igazán mondanék többet, hiszen ez úgy jó, ha olvasás közben jössz rá mindenre. A fiú karakteréről csak röviden annyit, hogy szerintem becsülendő, ahogy védelmezi a lányt, illetve a történet során kiderül, hogy amellett, hogy igazán bátor és szembe mer menni a többiekkel a szíve is a helyén van.

Írói stílus:

A kötet stílusa igazán könnyed és olvasmányos. Végig fenntartotta az érdeklődésemet a történet, a szereplők valódiak és emberiek, így könnyedén megszerettem őket. A történetben gyakran voltak olyan nem várt fordulatok, amitől sokszor az állam után kapkodtam. Igazán jól sikerült kötet, amit érdemes elolvasni!

Saját vélemény:

Igazán örülök annak, hogy ez a kötet a kezembe került, mert nagyon sajnáltam volna, hogy ha egy ilyen jó regény kimarad az életemből. Eve és Bram karaktere igazán a szívemhez nőtt. Remélem, hogy minél előbb jön a folytatás, mert nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan fog alakulni a továbbiakban Bram és Eve sorsa.

Kinek ajánlom:

Ajánlom ezt a kötet azoknak, akik olvasni szeretnének egy jó disztópikus regényt, amely azt boncolgatja, hogy mi is történne a világgal, ha nem születnének lányok.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Az álmok elferdítik, elnyújtják, és elfedik a határt aközött, hogy mi valós és mi nem.”

„Bármilyen jövő jobb, mint a semmilyen.”

„Azt hiszem a valóság egyszerűen az a világ, amivel szembetalálkozunk.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

A háború borzalmai egy autista kisfiú szemével| Michael Morpurgo: Flamingó fiú

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy tartozásomat rovom le nektek. Mostanában több időm volt olvasni, mint blogolni, így most nagyon sok könyv összegyűlt,amiről ideje lenne elkészítenem az értékelésemet. Ezért bocsánatot kérek mindenkitől, ahogy tudok mindig igyekszek friss tartalmat hozni a blogra.

Az oldal jövőjéről is most írnék itt pár szót. Nem sokára a sok értékelés mellett hozni fogok nektek booktageket illetve ha minden jól megy interjúk is fognak készülni a közeljövőben, így hátha nem lesz olyan egysíkú a blog. Köszönöm mindenkinek, aki itt van velem, és olvassa a gondolataimat. Most ilyen téren csak röviden ennyit szerettem volna mondani nektek.

Na, és akkor most beszéljünk is Michael Morpurgo Flamingó fiú című kötetéről. Ha azt mondom, hogy ez a könyv annyira jó volt, hogy egy éjszaka alatt elolvastam, akkor szerintem ezzel mindent elmondtam, hogy mennyire érdekes és szerethető volt számomra. Úgy voltam vele, hogy csak egy pár oldalt olvasok belőle így estére, aztán valahogy a kezemben ragadt, és addig ott is maradt, amíg minden lap szépen el nem fogyott. Na, de jöjjön is inkább az értékelés !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Michael Morpurgo
Cím: Flamingó fiú
Oldalak száma: 256
Kiadta: Maxim
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 90%
Fülszöveg:

„A történet a dél-franciaországi Camargue egyedülállóan különleges vidékén játszódik a második világháború idején. A sós síkságok és flamingók között, a szülei farmján él egy autista kisfiú. Sok mindent nem ért, azt viszont tudja, hogy kell meggyógyítani az állatokat. Szereti a rendszerességet és a zenét: minden héten kimegy a piacra az édesanyjával, hogy a város körhintáján felülhessen a kedvenc lovára.

Ám egy nap bevonulnak a felfegyverzett németek, és elfoglalják a várost. A szeretett körhinta megrongálódik, a lovak és díszek széttörnek, és már semmi sem lesz ugyanolyan. Aztán, az egyre inkább széthulló világ jelképeként, az egyik katona beállít a farmra, kezében egy sérült flamingófiókával – egy ágyú sebesítette meg, és a fiú az egyetlen esélye a gyógyulásra.

Ám a németek között van egy kedves tizedes, aki talán meg tudja javítani mindazt, ami tönkrement – és együtt talán az egész várost rendbe tudják hozni…”

A könyv műfaja:

Michael Morpurgo története szerintem az ifjúsági és történelmi zsánerekbe kategorizálható be. A történet a második világháború idején játszódik, viszont ebben a regényben nem a borzalmas tettek ami leginkább hangsúlyban van, hanem, hogy egy autista kisfiú hogyan is éli meg ezt az eseményt.

Borító:

Személy szerint én nagyon szeretem a Maxim könyvkiadó köteteinek a borítóit, mert egytől egyig mind nagyon szép és igényes. Természetesen ez alól a Flamingó fiú sem kivétel. Szerintem ennél a kötetnél is egy nagyon ügyes borítóról beszélhetünk, ami azért sejteti, hogy mire is számíthatunk majd a könyv lapjain. Annak ellenére, hogy a borítón sok dolog megjelenik nem érzem azt, hogy tele lenne zsúfolva, vagy bármelyik elem felesleges lenne. Fontosak a borítón a flamingók, a repülőgépek és természetesen a kisfiú maga is.

Helyszín:

Történetünk a dél-franciaországi Camargue vidékén játszódik.

Idő:

A Flamingó fiú története a második világháború idején játszódik.

„Azért, mert ez a világ megőrült, és mi őrjítettük meg. De amikor véget ér ez az őrület, és ez hamar be fog következni, akkor ön, a családja, valamint a körhintájuk segíthet majd megjavítani a világot, helyrehozni mindazt, amit elkövettünk.”

Karakterek:

Michael Morpurgo a kötetében igazán szerethető és emberi karaktereket alkotott meg. Számomra egyáltalán nem voltak papírmasé karakterek a szereplők, hanem mindegyikük valódi, emberi és hihető személyiséggel rendelkező személyek.

Történetünk mesélője Vincent Montague, aki elmeséli Lorenzo és az ők kapcsolatát illetve azt is, hogy hogyan is élték meg a háború borzalmait. Vincent, mint narrátor egy igazán barátságos hangú, szerethető személyiségű karakter, aki szépen lassan avatja be az olvasót a történet eseményeibe.

Lorenzo karaktere is igazán megfogott, és megmondom némely jeleneteknél a könnyeimmel küszködtem. Az író nagyon hihetően és valóságosan ábrázolja Lorenzo karakterét, illetve a betegségét az autizmust, hogy ennek köszönhetően ő hogy is tud boldogulni az életben.

Írói stílus:

Annak ellenére, hogy ez a kötet nem könnyű témákkal foglalkozni, én mégis úgy éreztem, hogy könnyen tudtam olvasni. Persze voltak jelenetek, amikor az ember szíve összeszorult, de mégis az egész történet nagyon könnyed és szinte olvastatja magát. A szereplők egyszerű, de hihető karakterek, a cselekmény lassan halad, de mégis végig fenntartja az érdeklődést.

Saját vélemény:

A gyönyörű borító mellett első dolgom kiemelni a flamingós illusztrációkat a kötetben, ami minden fejezet előtt volt. Számomra ez a kis apróság is sokat emelt az olvasmányélményemen. A történet lassan folyó, de érdekes volt, a szereplők valóságosak, az autista kisfiú ábrázolása és gondolatainak bemutatása pedig hiteles. Számomra ez egy igazán jó olvasás volt, és örülök, hogy ez a kötet a kezembe került. 

Kinek ajánlom:

Ajánlom a történelem kedvelőinek, illetve azoknak akik szeretik a második világháború idején játszódó történeteket. 

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Nem felejted el azokat a történeteket és embereket, akik megváltoztatják az életedet.”

„Ahogy te is tudod, a hűség egyszerűen nem más, mint megismételt bizalom.”

„Arra mentem, amerre az út kanyarodott. Ezt szándékoztam tenni 1982 nyarán, ami már nagyon régen volt, de mégis úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

Újra otthon | Póli Matilda: Az otthon tüze (A csikó, aki tűzben született 4.)

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben Póli Matilda A csikó, aki tűzben született sorozatának a negyedik részéről hoztam el a véleményemet. A sorozat első három részét már olvastam, és tetszett, így boldogan mondtam igent, amikor Póli Matilda megkeresett a sorozat negyedik részével, Az otthon tüzével. Az eddigi értékeléseimet a borítókra kattintva tudjátok megnézni.


    

Nagy izgalommal kezdtem bele a kötetbe, hiszen Főnix hazatért, és nagyon kíváncsi voltam arra, hogy vajon mi is történt a ló barátjaival és családjával. Vártam, hogy a régi kedves szereplőim újra felbukkanjanak, ami meg is történt. Számomra ez a kötet jóleső nosztalgiát hozott, amelyben a régi szereplőket köszönthetem egy újabb problémával.

Köszönöm szépen Póli Matildának, hogy elküldte nekem ezt a kötet !

Jó olvasást a bloghoz !

   

Írta: Póli Matilda
Cím: Az otthon tüze
Oldalak száma: 216
Kiadta: Magánkiadás
Megjelenés: 2019
Molyos értékelése: még nincs :( olvassuk sokan, hogy legyen !

Fülszöveg:

„ Főnix és Bellona visszatérnek a Kontinensre, ahol az elmúlt években sötétség mozgolódott. Esperanza és Vihar igyekeztek annyi állatot egy területre összevonni, amennyit csak tudtak, és figyelmeztették a Magányos-medencét is. Umbra ellen azonban többre lesz szükség, ha túl akarják élni. A hősöknek rengeteg feladatot el kell végezniük, hogy legalább félig felkészülhessenek a végjátékra, de mindez kevésnek tűnik az ősi erővel szemben. Nem ismerik Umbra igazi erejét, és nem mehetnek biztosra. Ráadásul Umbra bármelyik pillanatban lecsaphat. Hogyan lesz képes Főnix ettől az újabb veszedelemtől megóvni a Kontinenst és a Világot? Hiszen Umbra nem az ő otthonáért jött, hanem mindenért. Hogyan győzhetné le egyetlen ló a Sötétséget? A kérdés pedig még mindig megválaszolatlan: mi lesz a Tűz ára?”

A könyv műfaja:
Póli Matilda A csikó,aki tűzben született sorozatát az ifjúsági fantasy kategóriába sorolnám be.

Borító:
Egyszerű, letisztult, de mégis szép. Így tudnám jellemezni ennek a sorozatnak a borítóit. A háttérszín nagyon jól el lett találva, így a kötetek nagyon egységesek, de mégis egyediek, mivel a borítón mindig valami a történetre utaló kis rajz van. Jól mutatnak együtt. :)

Helyszín: 
Az otthon tüze című  kötet története a Kontinensen, Főnix otthonában játszódik.

„ A rossz dolgokra mindenki azt mondja, hogy nem akarja, de mégis megkapjuk. Az élet nem csak jót ad. De el kell fogadnunk.”

Karakterek:
Ebben a kötetben ismét megjelennek a Kontinens régi szereplői, akiket megismerhettünk a legelső kötetben. Számomra érdekes és izgalmas volt az, hogy ezek a szereplők milyen változásokon mentek át, illetve mi történt velük Főnix távolléte alatt.

Főnix karakterét még mindig nagyon szerettem, és ebben a kötetben sokszor igazán meg is sajnáltam. Kiválasztottnak lenni nem egyszerű dolog, és ezt sokan nem akarják megérteni. Nem értettem a Kontinens lakóit, hogy miért ilyenek Főnix-szel. Szegény fiú próbált mindenhol helytállni, segíteni, ahol csak tud, és ezt sokan még sem értik meg. Szerintem igazságtalanok voltak vele. Főnix ebben a kötetben is bebizonyította, hogy milyen bátor és merész, és nem véletlenül ő a kiválasztott.

Bellona karaktere a másik nagy kedvencem. Bátorságával és éles eszével még mindig le vesz a lábamról. Tetszett, hogy a kötet során megismertük Bellona egyik gyengeségét is a sok erőssége mellett.

Amikor megtudtam, hogy ebben a részben Főnix és Bellona visszatérnek a Kontinensre az volt az első gondolatom, hogy vajon az én kis kedvencem Pamacs is fel fog e bukkanni. Nem nagy spoiler , de annyit azért elmondok, hogy felbukkant, de még hogyan ! Zseniális ami azzal a kis mókussal történt, és kíváncsi vagyok, hogy a következő részben hogyan folytatódik a kis élete.

Írói stílus:
Póli Matilda szerintem igazán szépen fogalmazza meg a gondolatait, ami számomra olvasónak könnyen, és egyszerűen olvasható. A cselekményszál izgalmas, haladós, a szereplők szerethetőek. Azt még talán egyik értékelésemben sem írtam le, hogy nekem nagyon tetszenek a nevek is, amiket Matilda választ a szereplőinek. A karakterek neve nagyon jól utal a személyiségükre, jellemükre.

Saját vélemény:
Ezzel a résszel csak egyetlen bajom van. Még pedig az, hogy olyan lett a befejezése, hogy azonnal olvasni akarja az ember a folytatást. Főnix és Bellona karaktere még mindig közel áll a szívemhez , illetve nagyon örültem Pamacs változásainak. Ez egy igazán jó és pörgős rész volt. Örülök annak, hogy Matilda kötetei nem igazán hosszúak, így még aznap be is tudom fejezni, amikor elkezdem.

Kinek ajánlom:
Akik szeretik a lovas történeteket, azoknak ajánlom, illetve az ifjúsági fantasy kedvelőinek.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„ Senkit sem lehet tökéletesen kiismerni, még saját magunkat sem.”

„Az úton elindíthatlak, de nektek kell végigmennetek rajta.”

„- Túl sok bizalmat adsz nekem- mondtam kétkedve.

-    -  Nem. Te adsz túl keveset magadnak- mosolygott a tarka kanca.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

A Búsképű lovag története | Miguel de Cervantes: Don Quijote

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amit soha nem gondoltam volna, hogy elfogom olvasni, főleg azt nem, hogy még tetszeni is fog. Ez a kötet nem lenne más, mint Miguel de Cervantes Don Quijote története. Ezt a könyvet nekem a párom ajánlotta, akire nagy hatással volt ez a kötet fiatalabb korában, így mindenféleképpen szerette volna, hogy én is elolvassam, és mondjam el róla  a véleményemet. Természetesen én nem zárkóztam el ettől a kérésétől, hiszen szeretem a klasszikus irodalmat, így bátran kezdtem bele a Búsképű lovag történetébe. Meglepő, vagy sem engem elvarázsolt ez a kötet, és nagyon örülök, hogy elolvastam. Igaz nem az eredeti kötetet, hanem az Ifjúsági Könyvkiadó rövidített változatát, de az élményt így is nagyon jól átadta. Egyszer talán még az eredeti hosszú változatot is elfogom olvasni. Na, de jöjjön is akkor maga az értékelés !

Jó olvasást a bejegyzéshez !


Írta: Miguel de Cervantes
Cím: Don Quijote
Oldalak száma: 170
Kiadta: Ifjúsági Könyvkiadó
Megjelenés: 1955
Molyos értékelése: 78%
Fülszöveg:

„Don Quijote, a „Búsképű lovag” mulatságos története nemcsak a modern regény őse, hanem annak első klasszikus remeke is. Cervantes könyve, amellett, hogy a kor divatos lovagregényeinek paródiája, átfogó képet nyújt a XVI. századvég, a XVII. századelő spanyol társadalmáról. A szatíra szemüvegén keresztül mutatja be és teszi nevetségesség az élet alkonyához közeledő feudális lovagvilágot: „gúnykacajba fullasztja a spanyol lovagságot”. Don Quijotét nemes eszmék hevítik, de nem számol a társadalmi valósággal, saját képzelete teremtette álomvilágban él, elavult módszerekkel próbál küzdeni a hibák ellen, ezért erényei hóborttá, bolondériává torzulnak, egyedül marad, különccé válik, legjobb szándékú tettei is komikumba fulladnak. De nem különb a sorsa a lovag fegyverhordozójának, Sancho Panzának sem, akit – minden hűsége, nyíltszívűsége mellett is – kapzsisága, hiszékenysége komikussá tesz.”

A könyv műfaja:

Cervantes Don Quijote regényét én a lovagregény kategóriába sorolnám be. Ebben a kötetben megismerhetjük a lovagi erényeket, szabályokat két nagyon szerethető karakter segítségével, némi humorral fűszerezve.

Borító:

Én az 1955-ös Ifjúsági Könyvkiadó által kiadott változatot olvastam, aminek a borítójában azt szerettem meg, hogy a két főszereplőnk látható rajta. Egyáltalán nem bántam, hogy egy régebbi kiadás került a kezembe, mert érdekes de talán ezáltal még közelebb került hozzám a történet. A borító mellett megemlíteném, hogy nagyon szép és igényes rajzokkal teletűzdelt kötetről beszélhetünk, és ezek a rajzok is nagyon sokat adtak az olvasmányélményhez. 

Idő:

Történetünk a 16. és 17. században játszódik, és mutatja be ebben az időben a spanyol társadalmat.

Karakterek:

A kötet elején még nem igazán számítottam arra, hogy ennek a történetnek a két groteszk főszereplője így a szívemhez fog nőni. Eleinte csak mosolyogtam rajuk, hogy mennyi mindent kitalálnak és hogy milyen lehetetlen helyzetekbe hozzák magukat. A történet végén döbbentem rá arra, hogy bármennyire is két szánni való figuráról beszélünk mégis valahogy a történet során sikerült őket magamhoz közel engednem és megszerettem őket. Na,de most akkor beszéljünk róluk egy kicsit részletesebben is egyenként.

Természetesen először Don Quijote karakteréről beszélnék egy keveset. A férfiról azt kell tudni, hogy nagyon sok lovagregényt olvasott, és ennek hatására mondhatjuk úgy is, hogy megbolondult és azt képzelte, hogy ő is egy lovag. Don Qoijote karaktere számomra egy igazán groteszk személy. Sokszor egyszerre mosolyogtam és sírtam volna rajta, és a tettein. A történet végén egy kicsit megsirattam ezt a szerencsétlen ember, és fájt ami vele történt.

A másik főszereplőnk Don Quijote hűséges fegyverhozója Sancho Panza. Ez a karakter is számomra egy nagyon groteszk személy volt a történetben. Ő tudta jól, hogy az ura a lovagregények világában él, nem a valóságban, mégis elment vele kalandozni. Sancho Panza  karaktere is igazán a szívemhez nőtt, minden hibájával és gyengeségével együtt.

Írói stílus:

Nekem tetszett Miguel de Cervantes írói stílusa. Érdekesen és gördülékenyen ír. Tetszik ebben a történetben, hogy gyermek és felnőtt számára egyaránt élvezhető olvasmány. Csak annyi a különbség, hogy a felnőtt olvasók  felfedezik a történet mögött azt, hogy ezzel a kötetével Cervantes egy ferde képet mutat az akkori spanyol társadalomról.

Saját vélemény:

Örülök, hogy a kezembe került ez a kötet, és azt hiszem máskor is fogok hallhatni a páromra, ha egy könyvet ajánl. Jó érzés, hogy most már én is ismerem a Búsképő lovag történetét, amit nagyon megszerettem ilyen rövid idő alatt is. Ezt a kötetet szerintem mindenkinek legalább egyszer el kéne olvasnia életében, hiszen amellett, hogy az alapműveltség része , kiváló kikapcsolódást nyújt az olvasónak.

Kinek ajánlom:

A klasszikus irodalom és a lovagregények kedvelőinek ajánlom !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Végre alkonyattájon odaértek a vendégfogadóba, s Sancho igen nagy örömére, gazdája most az egyszer maga is igazi fogadónak nézte az épületet, nem pedig várkastélynak, amint különben szokta.”

„Lássuk mármost, ki a bolondabb: vajon az-e, aki bolond, mert más nem lehet, avagy az, aki szándékosan lesz bolonddá?”

„Boldog kor és szerencsés század, mert benned látnak napvilágot nagy hírű és hős tetteim, melyek méltók arra, hogy ércbe öntsék, márványba faragják, vászonra fessék őket, emlékezetül a jövendő időknek.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!