A rémálmok rémálma | Amy Plum: Álomcsapda

Sziasztok Molyok!

A mai bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam el nektek az értékelésemet, ami ismét a komfortzónámon kívül esik. Ez a könyv Amy Plum Álomcsapda című regénye. Ezt a kötetet a Libri olvasókörön olvastuk, és csak ezért vettem a kezembe. Biztos vagyok benne, hogy ha nincs az olvasókör soha az életben még csak rá se néztem volna erre a regényre. De szerencsére van olvasókör, és a könyv is tetszett ! Jöjjön hát az értékelés !

Írta: Amy Plum
Cím: Álomcsapda
Oldalak száma: 332
Kiadta: Libri
megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 84%
Fülszöveg:

„Álmokat ​kértek. Rémálmokat kaptak.

Az emberek többsége könnyen elalszik.

Ez azonban elérhetetlen álom Cata, Fergus és még öt fiatal számára, akik ezért önként részt vesznek egy forradalmian új orvosi kísérletben. Álmatlanságuk olyan súlyos, hogy a kezelés, amit eddig csupán egyetlen tesztalanyon próbáltak ki, az utolsó szalmaszálat jelenti számukra. Ám a béta-csoport esetében a teszt a legkevésbé sem a tervek szerint alakul…

Röviddel azután, hogy a hét fiatalt elaltatják, katasztrófa történik. A fiatalok egy közös álomvilágban találják magukat, és mivel nem emlékeznek a kísérletre, azt se tudják, hogyan kerültek oda.

Míg ennek megpróbálnak a végére járni, iszonyú felismerésre jutnak: csapdába estek egy olyan világban, ahol megelevenednek a legvadabb rémálmaik. A tudatalatti álomvilág irtózatos szörnyei, a múlt elfeledettnek hitt vérfagyasztó titkai kínozzák a kis csapatot. Ismeretlenül is ki kell tartaniuk egymás mellett, hiszen a borzalmakkal csak így nézhetnek szembe.

Ha nem jönnek rá, hogyan küzdjék le az álmaikat, sose fognak felébredni.”

A könyv műfaja:
Amy Plum regénye a thriller, horror kategóriába esik. Ez a két zsáner áll tőlem a legtávolabb, de a történet számomra mégis élvezetes volt és tetszett. Az egész kötet az álom, álmodás témája köré épül, ami nagyon érdekesé és izgalmassá tette az egész történetet.

Borító:

Szerintem ez a borító egyszerre gyönyörű, de mégis ijesztő. A szép része szerintem az a kék háttér, az ijesztő pedig maga a lány és a fején a drótok. A borító jól utal a történetre, picit lehet tudni, hogy mire is számítson az ember lánya. A drótokból sejthetjük, hogy valamilyen vizsgálat fog a történetben szerepelni, a kékes, fás rész pedig nekem rögtön a rémálmokat juttatja az eszembe.

„– Itt flörtöl pár perccel az után, hogy kiásták a férges hullák közül és majdnem elkapta az a francos alakváltogató szörny!

– Nem rágódom sokat a múlton – vonja meg a vállát Sinclair.”

Karakterek:

Történetünk hét főszereplőjének életében egy fontos azonos dolog van, hogy nem tudnak elaludni, vagy ha mégis akkor rémálmok gyötrik őket. Kicsit tartottam attól, hogy a közös probléma miatt a szereplők személyisége nagyon hasonló lesz, de szerencsére nem így lett. Más- más okból szenvednek a karaktereink insomniában, és ezek az okok szépen sorban a történet során derülnek ki róluk. Örültem neki, hogy nem rögtön ránk zúdították, hanem egy kicsit hagyta az író, hogy mi alakítsunk ki egy képet a karakterekről és utána mutatta csak meg az olvasónak az igazi arcát. Na, de beszéljünk egy kicsit magukról a szereplőkről is !

Nekem az egész történetben Cata és Fergus karaktere volt az, akit a legjobban megszerettem. Mind a ketten egyéniségek, és nehéz terhet visznek a vállukon. Ami megfogott bennük az az volt, hogy mind a két szereplő okos, tud és hajlandó gondolkodni, illetve nagyon bátrak. Szeretem, ha ezek a tulajdonságok jellemzőek egy szereplőre, az a karakter akkor engem mindig megfog.

Cata és Fergus karaktere mellett kiemelném Jamiet, aki csak megfigyelőként lehetett jelen a kísérleten. Jamie karakterében azt szerettem meg, hogy nagyon empatikus, okos és emberséges személyiség. A hét fiatalra nem kísérleti alanyként, hanem emberként tekintet, az ő karakterében ez fogott meg.

Írói stílus:

Kicsit nehezen rázódtam bele Amy Plum stílusába, de egyébként úgy gondolom, hogy tehetséges és jó író. Talán csak annyit említenék, hogy szerintem egy picit sok volt benne az olyan leíró rész, ahol magyarázza az alvásfázisait, meg a különböző hullámokat. Nekem ez egészségügyisként tetszett meg jó volt, csak lehetett volna ebből egy picit kevesebb is. A karakterekkel nem volt baj, tetszettek, a cselekmény pedig igazán izgalmas volt.

Saját vélemény:

Számomra nagy meglepetés volt, hogy tetszett ez a kötet, mert igazán nem erre számítottam. A horror és thriller műfaja nagyon távol áll tőlem, de mégis tudtam élvezni a történetet. Némelyik karaktert egészen megszerettem és kíváncsi leszek rá, hogy hogyan folytatódik a történetük a második kötetben. A cselekményszál izgalmas volt, és végig fenntartotta az érdeklődésemet. A könyv hangulata végig nagyon feszült és borongós volt, ami tovább fokozta az izgalmakat. Szerintem ez egy jó kötet, és örülök, hogy a kezembe került !

Kinek ajánlom:

Horror és thriller kedvelőinek nagyon ajánlott olvasmány ! Olvassátok este, akkor még hangulatosabb! ;)

Én ezt a könyvet 4 csillagra értékeltem.
★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„– Kutya? – kérdez vissza Sinclair.

Hangya tétován körbenéz. Mesélés közben nem vette észre, hogy többet mondott a kelleténél. Félénk hangon feleli:

– Kutya. Ő a kutyám. Egy menhelyi pittbull keverék.

– És az a neve, hogy Kutya?

– Hát mert az… egy kutya – védekezik Hangya.”

„– Nekem tériszonyom van – panaszkodik Remi.

– Akkor ne nézz le – látja el bölcs tanáccsal George.

– Híres végszó halál előtt…”

„Időnként ember és szörny egy és ugyanaz.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok!

Egy ijesztő mese története | Neil Gaiman: Coraline

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, ami nekem nagyon a komfortzónámon kívül esik. Sokan szeretik Neil Gaiman könyveit, így kíváncsi lettem, hogy vajon milyenek is az ő regényei. Az egyik barátnőm ajánlására végre rávettem magam arra, hogy beszerezzem és elolvassam Neil Gaiman Coraline című kötetét. Azt kell, hogy mondjam, hogy számomra egy picit fura volt még ez a műfaj, de mégis tetszett. Egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezembe vettem, és lehet, hogy hajlok a felé is, hogy Neil Gaiman más kötetével is megismerkedjek!

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Neil Gaiman
Cím: Coraline
Oldalak száma: 144
Kiadta: Agave Könyvek
Megjelenés: 2017
Molyos értékelése: 85%
Fülszöveg:

„ Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más…

Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét.”

A könyv műfaja:

Neil Gaiman kötete magán viseli a thriller, a horror és az urban fantasy elemeit. Nem igazán szoktam ezekben a zsánerekben olvasni, de a kötet számomra így is élvezhető volt, és arra sarkal, hogy próbáljak ki más műfajokat is, hátha tetszeni fognak.

Borító:

Szerintem ötletes és szép borítót készített a kiadó ehhez a kötethez. Egy kicsit kiráz a hideg tőle, amikor ránézek. Szerintem ez a borító igazán hatáskeltő is, és utal a történet műfajára és milyenségére.

Karakterek:

Szerintem Neil Gaiman izgalmas és jól kidolgozott karaktereket alkotott meg, még ebben az igen rövid kötetében is. Néhány résznél én magam is olvasóként féltem a másik anyukától. Ez is azt bizonyítja, hogy Neil Gaiman nagyon hatásosan írja meg a szereplőit, akik tudnak hatni az olvasó lelkivilágára.

Coraline karaktere számomra egy olyan személy volt, akivel gyorsan tudtam azonosulni, és meg tudtam érteni a tetteinek mozgatórugóit. Coralien egy nagyon bátor és tiszta szívű lány, aki a képességeihez mérten próbál mindenkinek segíteni. 

Írói stílus:

Szerintem Neil Gaimannak nagyon jó írói stílusa van. Könnyedén tudtam vele haladni, a történet izgalmas volt, és mindig történt valami nem várt esemény. A szereplők érdekesek és szerethetőek lettek, akikkel könnyen tudtam azonosulni.

Saját vélemény:

A Coraline volt a legelső regényem Neil Gaimantől, és azt kell, hogy mondjam, hogy engem meggyőzött arról, hogy valóban egy tehetséges szerzőről beszélünk. A jövőben szerintem még biztos fogok ismerkedni az író más köteteivel is.

Kinek ajánlom:

A Neil Gaiman rajongók gondolom már régen elolvasták ezt a kötetet, de ha mégsem, akkor ideje bepótolni ! Ajánlom a thriller és a horror műfaj kedvelőinek.

Én ezt a könyvet 4 csillagra értékeltem.

★★★★

                          

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„ A levegő telis-tele volt sárga darazsakkal. Biztos ráléptünk egy darázsfészekre. És amíg én menekültem, apu ott maradt, és hagyta, hogy megcsípjék, csak hogy én el tudjak menekülni. Futás közben a szemüvegét is elvesztette.”

„ Olyan történetet akartam írni a lányaimnak, ami elmondja nekik azt, amit gyerekkoromban én is szerettem volna tudni: hogy ha valaki bátor, attól még félhet. Ha bátor vagy, attól még félsz, rettenetesen félsz, de mégis helyesen cselekszel. ”

 „ A macska mély, jódlizó nyávogást hallatott, majd fogát a másik anya arcába vájta. Az két kézzel próbálta leszedni magáról. Fehér arcán vér folyt… nem vörös vér, hanem szurokfekete folyadék. ”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok!

Stephen King: Az

Halihó Molyok !

A mai nap egy olyan könyvről hoztam értékelést, amit kérésre készítettem. Általában nem nagyon jellemző rám, hogy horroros könyveket olvasok, de ez a könyv megtetszett , mert nem rég készült róla film, nagyon izgalmas és nagyon hosszú is. Ez a könyv nem más, mint Stephen Kingtől az Az című vaskos könyve. Igen annak ellenére, hogy nem szeretem a horrort, ezt a könyvet gyorsan elolvastam és még tetszett is. És igen imádtam mind az 1184 oldalát. Számomra is meglepő, de hát akkor jöjjön a könyv.

" Heten voltak. Hét kiskamasz barát, akiknek szembe kellett szállniuk a városukat terrorizáló rémmel. A csatornákban, a lefolyókban, a kanálisban lakó Az időről időre felszínre bukkant, és akkor útját hullák szegélyezték. Sok hulla. De Derry városában ezen senki sem lepődött meg. Az emberek halandóak, a gyerekek meg főleg. Egészen addig, amíg ők heten össze nem fogtak, hogy legyőzzék Azt.
Bill, a vezér, aki az öccse halálát akarja megbosszulni. Ben, akinek a könyvek a barátai, na meg az ennivaló. Richie,akinek mindig rosszkor jár a szája, ráadásul különféle Hangokon. Stan, aki gyűlöli a rendetlenséget és a piszkot. Eddie, akinek asztmája  van és tankszerű anyja. Michael, a néger. És Beverly, a lány, akit ver az apja és akibe ketten is szerelmesek.
De hogyan szállhat szembe hét gyerek az egész várost megfertőző gonosszal ? Stephen King hatalmas regénye vérfagyasztó izgalmak során válaszolja meg a kérdést. És mesél még gyerekkorról és felnőttségről, barátságról és kirekesztettségről, lányról és fiúról. Szóval az életről. "

A könyv műfaja: 
Aki ismeri Stephen Kinget és olvasott már tőle egyet-mást az tudhatja, hogy nem szokása szívderítő történeteket írni. A könyv műfaja horror, bár a thriller néhány alapvető vonását is magán viseli. Szigorúan erős idegzetűeknek ajánlott !
Borító : 
A könyv borítója szerintem a maga nemében nagyon szép, és természetesen nagyon ijesztő is. Amikor rá néz az ember borsózik a háta, vagy legalábbis az enyém biztosan. A borító hűen sugallja, hogy mire számíthatunk a könyv során. Tetszik, hogy a fekete háttéren pirossal írták a címet, így még jobban átadja a könyv üzenetét.
Helyszín :
A történet fő helyszíne Derry, a kisváros. Erről a városról azt kell tudni, hogy nagyon elszigetelve van más városoktól, és a lakói már nem nagyon lepődnek meg semmin. Az megjelenése óta sorban tűnnek el gyerekek, majd találják meg a hulláikat.
Idő:
Az író ugrál az idősíkok között. Hol arról mesél, hogy heten, hogyan menekülnek meg Az elől, majd a következő fejezetben már egy-egy karaktert követhetünk felnőtt életében. Számomra ez egy picit zavaró volt, főleg még a könyv elején amikor próbáltam megjegyezni a neveket.
Karakterek :
Szerintem Stephen King nagyon érdekes karaktereket hozott létre, mind egyedi. Nincs olyan érzése az olvasónak, hogy oké, ők csak egy könyv szereplői, hanem, mintha húsvér emberekről olvasnánk. Na és akkor nézzük is a történet hét főszereplőjét. 
Elsőnek Billt említeném, a főnököt. Miután Az megölte kisöccsét , Georgeot bosszút tervez a különös lény ellen. A csapat többi tagja az életét adnak és minden kérdésben az ő válasza a döntő.
Richie tipikusan az a szereplő, akinek mindig jár a szája, és soha nem tudja, hogy mikor kéne abba hagynia. Neki az a különlegessége, hogy megpróbál másokat utánozni, és azok hangján beszélni. A többieket mindig ezzel fárasztja. Szerintem egyébként vicces karakter jól áll neki a humor, de néha már egy kicsit sok volt belőle.
Stan egy rendmániás karakter. Számomra nem volt túl izgalmas, de így a többiek közt elfért.
Eddie személye már annál izgalmasabb. Állítólagosan asztmás , de ezt a képzetet csak az anyja ültette el a fejében. Valójában Eddienek a befuvója csak egyféle biztonsági érzést ad számára, egyféle függője lett a gyógyszernek, ami egyébként csak víz.
Michael egy néger fiú, akit a bőrszíne miatt sokan bántják, és kiközösítik. Nehéz lehet neki, sokszor megsajnáltam szegénykét.
A csapat egy szem lányával , Beverlyvel zárnám a hét szereplőnk listáját. A csapatból ketten is szerelmesek bele, neki azonban csak Bill tetszik. A lány sok negatív dolgon ment át, főleg apja miatt, aki rendszeresen veri.
És végül , de nem utolsó sorban néhány információ Azról. Szerintem egy nagyon jól kitalált fő gonosz, lehet tőle félni, megvan az a kívánt hatása, hogy rettegjen tőle az ember, hogy huh mikor jelenik meg megint. Annak ellenére hogy gonosz és negatív karakter nekem tetszett, King jól kitalálta. Tetszett benne, hogy alakváltós, hogy bárkivé át tud változni, így még ijesztőbb az egész. A végén, amikor minden kiderül róla én nagyon meglepődtem, hogy valójában Az mi is. 
Írói stílus :
Szerintem Stephen Kingnek nagyon jó stílusa van. A mondatai szépen megvannak fogalmazva, könnyen és gyorsan lehet haladni a könyveivel. Nem ismétli önmagát, mindig valami új kigondolás pattan ki a fejéből. Érdekes számomra, hogy tudtam nevetni egy horror regényen is. Az író néhol vicces jelenetekkel fűszerezi a történetet, szerintem így akar minket magabiztossá tenni, hogy ne féljünk aztán egyszer csak Bummm ! megjelenik újra a gonosz, és mi halálra rémültünk. Ezt zseniálisan csinálja.
Saját vélemény:
Számomra ez egy jó olvasás volt. Annak ellenére, hogy nem nagyon szoktam olvasni ilyen jellegű könyveket, (mert nagyon félős vagyok) tetszett. Elsőnek csak azért akartam elolvasni, mert többen ajánlották, hogy huh milyen jó, te miért nem olvastad még el ? Aztán eldöntöttem, hogy kihozom könyvtárból, de ott nem találtam meg, mert mindig kivitték az orrom előtt. :D Végül megkaptam a páromtól ajándékba és hát van egy néhány olvasatlan a polcomon ( olyan 80 körül tudom rossz vagyok :D ), így hét úgy döntöttem, hogy azonnal neki kezdek és elolvasom, ha már egyszer megvan. Hát így került hozzám ez a történet. És én ezt egyáltalán nem bántam. Egyedül csak annyi baj volt vele, hogy nem tudtam olvasás közben enni. Köztudott rólam, hogy imádok olvasás közben enni, hát ennél a könyvnél ezt nem kellett volna megtennem. Éppen eszem a kis rántott husimat, és közben olvasom a könyvet, hát persze, hogy éppen akkor jött egy nagyon undorító rész, és hát elvette az étvágyamat egy időre. Megtanultam Stephen King olvasás közben nincs evés ! Ez aranyszabály !
A karakterek tetszettek számomra érdekesek voltak és szerethetőek. Külön plusz pont az írónak, hogy a hét gyereket nem csak Az megsemmisítése hozta össze, hanem az is, hogy valamennyien kitűntek valamivel a tömegből. Ez szerintem egy szuper ötlet volt.
Kiknek ajánlom: 
Ajánlom azoknak, akik szeretnének olvasni valami jó kis vérfagyasztó történetet, akik bírják az undorító részeket, és persze , akik szeretik Stephen Kinget. Azoknak ez egy kötelező olvasmány.

Én ezt a könyvet 4 csillagra értékeltem.
★★★★



Borító : 5/5
Történet: 4/5
Karakterek: 5/5
Írás stílus: 4/5
Oldalszáma: 1184
Molyos értékelése: 90%
Kiadta: Európa könyvkiadó