A mai bejegyzésemben egy érdekes ifjúsági krimiről hoztam el nektek a véleményemet. Ez a kötet nem lenne más, mint Karen M. McManus Lehull a lepel című kötete. Ezt a könyvet még a Maxim kiadó által szervezett Online Nyári Olvasó Táborra olvastam, és örülök, hogy ez a kötet a kezembe került, bár nem vagyok vele teljesen elégedett sem. Na, de lássuk is akkor róla a véleményemet !
Jó olvasást a bloghoz !
Írta: Karen M. McManusCím: Lehull a lepel
Oldalak száma: 382
Kiadta: Maxim
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 89%
Fülszöveg:
„Ebben a magával ragadó, lerakhatatlan történetben
megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe,
de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül
megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti
egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a
szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a
bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló,
bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt
pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt
még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a
halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett
nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket
a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy
szabadon portyázó gyilkos bűnbakjai? Mert mindenkinek vannak titkai, nem igaz?
De vajon milyen messzire mennél el, hogy ne lepleződj le?”
A könyv műfaja:
Borító:
Egyszerű, de mégis ötletes számomra ez a borító. Nagyon jól utal a rejtélyekre és a titkokra, amik a könyv lapjain lappanganak. Megmondom őszintén nem fog a kedvenc borítóim közé tartozni, de az összkép ettől függetlenül nekem tetszik, és szerintem jól néz ki.
Helyszín:
Történetünk legfőbb helyszíne a Bayview Gimnázium.
Karakterek:
Történetünk öt főszereplője Simon, Bronwyn, Addy, Nate és Cooper. Talán azzal nem mondok el semmi spoilert , hogy ötük közül Simon fog meghalni a közös büntetésük során, hiszen ez már a fülszövegben is kiderül.
Na és akkor beszéljünk egy kicsit a történet szereplőiről. Az az igazság, hogy itt kezdődnek a bajok. Egyszerűen nem tudtak megfogni, sem érdekelni a szereplők és az ő sorsuk. A történet vége fele talán már Nate karaktere kicsit közelebb került hozzám, de igazából semmi ilyesmi nem történt. Én magam sem értem az okát, hiszen nem volt rossz ez a regény, és a szereplők sem voltak olyan rosszak, engem valahogy mégis hidegen hagytak. Hát ez a szomorú igazság. Tudom, hogy általában milyen sokat szoktam írni a karakterekről, de úgy látszik, most ennél a bejegyzésnél ez nem fog megtörténni.
Többet nagyon nem is írnék a szereplőkről, mert minden fontos információ róluk olvasás közben fog kiderülni, és én senkinek nem szeretném elrontani az olvasmányélményét.
Írói stílus:
Karen M. McManus stílusával nem volt semmi bajom, gyorsan tudtam haladni a történettel. Jó volt, hogy a szereplők személyisége nagyon különböző volt, ám engem sajnos még így is nagyon hidegen hagytak. A krimis szála érdekes volt, bár én már a történet elején számítottam rá, hogy mégis mi fog történni, így a történet csattanója egyáltalán nem lepett meg.
Saját vélemény:
Nagyon szerettem volna szeretni ezt a könyvet, és ezt a történetet, de hát nem sikerült. Nem tudom megmagyarázni az okát, de egyszerűen nem tudtak érdekelni a történetben a szereplők és az ő sorsuk. Számomra mindig nagyon fontos, hogy ha olvasok egy regényt, akkor tudjak a szereplőihez ragaszkodni érzelmileg. Ezt az olvasás talán ez ölte meg, hogy ez nem történt meg.
A másik nagy problémám ezzel a regénnyel az, hogy számomra nagyon kiszámítható volt. Sokan mondták, hogy ez a történet milyen agyafúrt, és hogy mennyire meglepte őket a történet vége. Megörültem, hogy huh azt én is szeretem, ha meglepnek, de hát ennek a könyvnek ez nem sikerült. Lehet én olvasok túl sok Agatha Christiet, vagy nem tudom, de számomra már a huszadik oldal körül kiderült, hogy mégis mi áll itt a dolog mögött, vagy legalább is igen erős sejtésem volt arról, hogy mi is történt. Ez egy szomorú történet, és egy nagy csalódás számomra. Olyan sokan szeretik ezt a regényt, azt hittem én is szeretni fogom, de hát sajnos nem.
Kinek ajánlom:
Krimi és thriller kedvelőinek jó kikapcsolódás lehet.
Én ezt a könyvet 3 csillagra értékeltem.
★★★
Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:
„Lopez hadnagy aztán nem adja fel, ezt meg kell
hagyni, ő még egy zombiapokalipszis kellős közepén is a dolgok jó oldalát
keresné. ”
„Elég szürreális, hogy amikor szombat reggel
lemegyek reggelizni, a nagymamám a People magazint olvassa, aminek a címlapján
az én arcom szerepel.”
„Ha egy olyan embert ölsz meg, akit sokan akarnak
holtan látni, viszonylag könnyen megúszhatod a büntetést.”
Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett
nektek az értékelésem. Ha kedved kaptatok a könyv elolvasásához kezdjetek neki
bátran, de véleményeket kérek ám! :D
Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor
írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és
beszéljük ki együtt!
Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek
véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok !
Legyetek jók! Sziasztok !
