Interjú Szabó Tamás íróval

„ Arra szeretném buzdítani a kedves olvasókat, hogy ők is vegyék elő a fiókból a régóta ott őrizgetett munkájukat – legyen az novella, regény, forgatókönyv, képregény, vers, vagy bármi más –, és lépjenek ki vele azon a bizonyos ajtón! ”

Cinti: Mit érdemes tudni rólad azoknak, akik esetleg nem ismernek még?

Szabó Tamás: Budapesti vagyok, pár éve jöttem haza az USA-ból. A Holdvízben felhasználtam az élményeimet az utazásaimból és a gyerekkoromból, amikor versenyszerűen úsztam.

Cinti: Szerinted döntés kérdése az, hogy valakiből író lesz? Nálad ez döntés kérdése volt, vagy csak jött a dolog magától?

Szabó Tamás: Mindig is ezt szerettem volna csinálni, szóval jött magától. De igazából az, hogy valaki publikált íróvá váljon, az egy többlépcsős folyamat. Először is el kell dönteni, hogy hajlandó vagy-e éveket áldozni a szabadidődből egy olyan projektre, ami nem is biztos, hogy nyomtatásba kerül majd. Stephen King, a Mester szerint az ember először mindig saját magának írja a könyve első változatát, zárt ajtó mögött. Miután kész a szerkesztett verzió, ki kell nyitni az ajtót, és a külvilág elé kell tárni a munkánkat – már ha van hozzá merszünk. Ez a következő lépcsőfok, ami már elhatározás és bátorság kérdése. A kéziratom végleges változata igazából már 2014 körül elkészült, de annyira féltem a visszautasítástól, hogy évekig a fiókomban porosodott. Utólag már haragszom magamra, amiért ilyen sokáig húztam az időt. A Holdvíz már rég ott lehetne a boltokban, ha az elején nem vagyok olyan gyáva. Karcsi haverom, aki az eredeti borítót készítette, és másban is segített, folyton bátorított. Végül elkezdtem küldözgetni a kiadóknak a művemet. A Maxim Kiadót 2017-ben kerestem meg, és idén jelent meg náluk a debütáló opusom, miután átment mind az öt szűrőn.

Arra szeretném buzdítani a kedves olvasókat, hogy ők is vegyék elő a fiókból a régóta ott őrizgetett munkájukat – legyen az novella, regény, forgatókönyv, képregény, vers, vagy bármi más –, és lépjenek ki vele azon a bizonyos ajtón! Juttassák el egy szerkesztőnek a remekművüket, vagy adják be egy pályázatra! Ne halogassák ezt a fontos döntést!

Cinti: Milyen más hobbijaid vannak az írás mellett?

Szabó Tamás: Főzés, gitározás, kirándulás, sport. Nagyon szeretek a külföldi barátnőmmel lenni, akivel angolul kommunikálunk, és nagy rajongója a Moonwater-nek.

Cinti: Több író is nyilatkozott már arról, hogy a zene és a filmek nagyon inspirálóan tudnak hatni rájuk. Téged mi szokott megihletni írás közben?

Szabó Tamás: Nálam a zene a fő inspirációs forrás. Hallgatom a dalokat, és megy a fejemben a saját kisfilmem, mint egy videóklipp. Fontosak még az emlékek is. Például New Yorkban feltankoltam szuper élményekből, ahol csodálatos kultúrákat ismerhettem meg. Igyekszem a rossz emlékeket is felhasználni. Például van úgy, hogy valaki egy görény volt velem az egyetemen vagy egy munkahelyen, viszont érdekes karaktert tudok faragni belőle a következő fejezetben, haha.

Cinti: Melyik fejezet írását élvezted a legjobban a Holdvízben, és melyik szerkezeti egység jelentette a legnagyobb kihívást?

Szabó Tamás: Az Opera nagy kedvenc, no meg a balatoni fejezetet is imádtam, ezek nagyon szívbemarkolóak! Ó, és amikor a főhős felkeres egy örömlányt, az is nagyon izgi. Az Első résznél volt részletes vázlatom. Tetszett, hogy itt lelassul a tempó, és háttérbe szorul a külső cselekmény; helyette a főszereplő gondolatvilága kap fontos szerepet, vagyis azt látjuk, hogy miként tükröződik az elfojtott szerelem szegény srác tudatában. Egy Ignác nevű volt évfolyamtársam szerint ez a rész tisztára noir stílusú.

És hogy mi volt nehéz? Nos, a Recifében játszódó akciódús események komoly kihívás elé állítottak, mert itt már nem volt tervem; azt sem tudtam, mi lesz a következő oldalon! Főleg az óceáni kalandok során akadtam el, szinte oldalanként. A cápatámadás jelenete után sajnos évekig egyhelyben állt a projekt. Be kellett dobnom apait-anyait a Harmadik részben is, hogy pontot tudjak tenni a történet végére. Tóth Evelin, a Pergamenre Hányt Szavak című YouTube-csatorna készítője szerint “kissé szappanoperás” a Holdvíz befejezése, de szerintem ennyi még belefér. Ez volt az ára annak, hogy végre elvarrhassam a szálakat, és kiszállhassak ebből az egész projektből. Amúgy érdekes belegondolni, hogy az olvasó, aki pár nap, vagy egy-két hét alatt kivégzi ezt a karcsú kötetet, valószínűleg nem is sejti, hogy egyes oldalak között évek is elteltek!     

Cinti: Mesélnél a Holdvíz szereplőiről?

Szabó Tamás: Zoltán abszolút kedvenc, ő az én hősöm. Noémit utálják az olvasóim, amit nem csodálok. Egy idegesítő, önző, makacs lányt akartam adni nekik, aki folyton kavarja a trópusi guánót Dél-Amerikában, haha! De hát nézzük el neki, hisz ez a szerepe, és ez viszi előre a fordulatokkal teli cselekményt. Viszont van a Második részben egy Nascimento nevű brazil figura (ejtsd: násziméuntu), aki még rosszabb. Megértem, hogy kivágta egyeseknél a biztosítékot, mivel egy pszichopata, pedofil maffiafőnök… de azt nem értem, hogy miért pontozzák le miatta a könyvet, és adnak rá csak 4 csillagot?! Ettől miért lenne rossz az egész mű? Hisz ez az élet! A Holdvíz zsánere megköveteli, hogy elvetemült alakok is legyenek benne, és Zoli ellenpólusaként funkcionáljanak. Kell minden kalandregénybe negatív hős is, ez elengedhetetlen kelléke az izgalmas egyenletnek. Ahogy Bulgakov fogalmazott: “Mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék?”   

Cinti: Hogyan ülsz neki a regényeidnek? Milyen szokásaid vannak?

Szabó Tamás: Valami mindig megihlet, elvarázsol, foglalkoztat… aztán ráébredek, hogy ebből regényt akarok írni. Évekig a fejemben motoszkál a téma; utánaolvasok, kutatok, elmegyek a helyszínekre, ez alatt a koncepció egyre inkább kinövi magát. És rengeteget fantáziálok, ilyenkor építem fel a cselekmény vázát; szinte benne élek a sztoriban. Végül, mikor már nagyon sok anyagom gyűlt össze, összefoglalót és vázlatot készítek. Újabban munka közben azt képzelem, hogy a laptopom mellett ül egy barátom, egy rajongóm, vagy egy kedves blogger, aki támogatott, és gondolatban nekik mesélek. Megpróbálom lenyűgözni őket.

Úgy vélem, az idő a legjobb szerkesztő! Az első változat elkészülte után általában sokáig hagyom érlelődni a kéziratot, hogy eltávolodjak tőle, és képes legyek tárgyilagosan tekinteni rá. Fontos a szerkesztés során, hogy bele tudjam élni magam az olvasó helyzetébe; az ő szemével kell látnom mindent. Az a jó, ha már szinte alig emlékszem arra, amit egykor írtam; ekkor könnyű úgy tekinteni rá, mintha először találkoznék vele. Ilyenkor egyből kitűnik, hogy mi az, amit le kell törölni, és mi az, amit megtarthatok (vagyis ami kiállta az idő próbáját). 

Cinti: Milyen érzés a könyvesboltokban látni a “gyermekedet”?

Szabó Tamás: A neten is lépten-nyomon Holdvíz-reklámokba botlom (pl. az időjárás.hu oldalon, meg a hírportálokon), ami jó érzéssel tölt el, de a legnagyszerűbb az, amikor a Libri kirakataiban, és az újdonságok között láthatom a produktumaimat. Még mindig olyan fura, hogy a hobbimból többezer példányszámban kinyomtatott termék lett. A szemem már automatikusan megtalálja a többi közül ezt a friss, kék alapon vörös kiadványt! A plázák könyvesboltjaiban néha megalázóan eldugott helyre teszik: a legalsó polcra, kevésbé jól látható helyre, és van úgy, hogy nem látszik a regény borítója, hanem csak a gerince. Ez nem fair. (Elhiszem, hogy nekik a profit számít, és nyilván a századik Danielle Steel-limonádé megbízhatóbb bevételi forrás, de akkor is; adjanak már több esélyt a kezdő íróknak, főleg most, hogy közelednek az ünnepek!) Na, ilyenkor szoktam trollkodni, haha! Kiveszek két-három példányt a könyvemből, és jól látható helyre teszem őket, például a piramis tetejére, hogy egyből észrevegyék a vásárlók. Enélkül senki sem figyelhetne fel rá, csak az találja meg, aki már látta róla a reklámot a YouTube-on, vagy a Molyon és kifejezetten ezt keresi.

Múlt héten az Árkádban sehol sem találtam, és ettől elkeseredtem. Megkérdeztem az eladónőt, aki utánanézett a számítógépében, és azt felelte: “Az összes példányt eladtuk, uram!” Örömmámorban mentem haza. Ez minden író legkedvesebb sziréndala.

Egyébként az ismerősök, szomszédok, cimborák folyton azt kérdezik: “Na, hogy fogy a könyved, Tomi?” Mire vissza szoktam kérdezni: “Te megvetted már?” A válasz többnyire egy kissé szégyenkezve elrebegett “nem”. Ilyenkor a legszívesebben beolvasnék nekik: Hát, jobban fogyna, ha megvennéd, öregem… Legalább az exosztálytársak és a barátok beszerezhetnék, és ajánlhatnák másoknak. Na, akkor aztán tényleg jól fogyna!

Az a keserű tapasztalatom, hogy amíg a vadidegenek – akikhez semmilyen személyes viszony vagy érdek nem fűz, s akik csak az új Dream válogatás-darabot látják benne – sokkal hamarabb megveszik, reklámozzák, értékelik a Molyon, vagy szívességből felteszik a blogjukra, addig egyes rokonok és közeli ismerősök sajnos magas ívben tesznek az egészre… Még azok is, akik egyébként szeretnek olvasni. Ez elszomorít.

 

Cinti: Vannak korszakok az írói pályádban?

Szabó Tamás: Noémi története volt az ötödik kézirat, amibe belefogtam. Mikor megjelent, új fejezet kezdődött a karrieremben, hogy stílszerű legyek. Tehát van Holdvíz előtti és utáni korszak. Sokáig csak hobbiból írtam, ám a debütálásom óta már pénzt is kapok a hülyeségeimért, haha!

Amikor 15 évesen elkezdtem ezt a szép mesterséget, és belevágtam az első regényembe, alig voltak élettapasztalataim. Még gyerek voltam. Azt sem tudtam, hányas busz megy a Ferenciek tere és a Duna felé, amin a főhősnőm zötykölődik, haha! Utólag már kezdetlegesnek tűnnek az első próbálkozásaim. Sokat fejlődtem azóta. Eleinte csak a cselekményre és az atmoszférára helyeztem a hangsúlyt, és ehhez kerestem karaktereket, akikkel benépesíthettem a privát kis világomat. De mostanában, mivel már érettebb vagyok, és sok embert ismertem meg, épp fordított a sorrend: először szereplőket kreálok, és ezután próbálok történeti hátteret alkotni nekik.

Cinti: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Szabó Tamás: Örömmel jelentem, hogy már 420 oldal kész van a következő kéziratomból, amelynek címe Megváltó álom! Hamarosan befejezem. A műfaja romantikus thriller. Hibrid regényről van szó, ami azt jelenti, hogy az első és a negyedik könyvemet gyúrom egybe, miközben sok újdonságot biggyesztek hozzá. Régi-új könyv. Nagyon izgalmas egyveleg, megannyi energiát rejt magába! Imádom írni, mert mindig időutazásra csábít; vissza a gimis éveimbe! Annyira kultikus! Néha úgy érzem, szinte ismerem a szereplőket.

A most megjelent alkotásom fő motívuma a víz; a hangulata alapvetően pozitív volt – ez egy vidám történet egzotikus utazással, nyári kalanddal, Bonanza Banzai-jal és happy enddel… Ám a Megváltó álom mindenben a Holdvíz ellentéte lesz: ez az új projekt egy mellbevágóan szomorú, depresszív, sötét románc, pusztító tűzzel, szektával, tragikus szerelmi háromszöggel, fog vacogtató téli éjszakákkal és black metallal! Most is úgy fogja érezni magát az olvasó, mintha felültettem volna egy érzelmi hullámvasútra, és ezúttal sem lesz megállás! Egymást váltják majd a gyönyörű és a brutális részek. Olyan, mintha egy Metallica vagy egy Cradle Of Filth-dal irodalmi megfelelője lenne. Szeretem meglepni, “átverni” és terrorban tartani az olvasóimat, haha! Nagyon kíváncsi vagyok, mit szóltok majd hozzá.

Tervezek még egy hagymázas kirándulást a fantasy műfajba (Lidércfény). Ez a legrégebbi sztorim, az ötlet még felső tagozatban született. Floridában fog játszódni; alig várom, hogy visszatérhessek e földi paradicsomba, ahol életem legcsodásabb nyaralását töltöttem.

Aztán jön majd egy világhírű amerikai rockbandáról szóló könyv – annak idején a Korn albumok hallgatása közben egy nem mindennapi zenekart láttam magam előtt. És hát szuper lenne, ha megfilmesítenék a regényeimet. Ez a legfőbb tervem!   

Köszönöm az interjút, Cintia! Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! Remélem, meghoztam az olvasók kedvét a Holdvízhez, és minél több karácsonyfa alatt ott lesz az én kis vizes regényem! J

Köszönöm szépen  Szabó Tamás, hogy válaszoltál a kérdéseimre, további sok sikert kívánok az íráshoz és reméljük,sok történetedet olvashatjuk még!

A további érdekességekért nézzetek be ide is :  

Szabó Tamás írói oldala