A béke Visegrádon született | Bíró Szabolcs: Királyok éneke ( Anjouk 6.)

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben az Anjouk sorozat legfrissebb kötetéről, a Királyok énekéről hoztam el nektek  a véleményemet.  Szerintem sokan vagyunk vele úgy, hogy nagy izgalommal vártuk az Anjouk sorozat folytatását, és kíváncsian vártuk azt, hogy hogyan is alakul a számunkra kedves szereplők további sorsa.

Hát, azt kell, hogy mondjam, hogy én az ötödik kötetet egyszerűen imádtam, és asszem egy nap alatt be is nyomtam. Na, de mi a helyzet a Királyok énekével ? Ha az Ötvenezer lándzsát imádtam, akkor erre a kötetre már aztán nem is tudom mit lehetne mondani. Még izgalmasabb, még fordulatosabb és még szerethetőbb ez a kötet az előzőeknél ! Hihetetlen gyorsan haladtam ezzel a résszel is, és már nagyon várom a folytatást. Elöljáróban szerintem ennyi elég is, jöjjön maga az értékelés !

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy megkaptam tőlük ezt a csodálatos könyvet recenzióba !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Királyok éneke
Oldalak száma: 432
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2019
Molyos értékelése: 99%
Fülszöveg:

„1333. ​A visegrádi udvar negyedik éve folytat tárgyalásokat Nápollyal, amikor Anjou Károly végre személyesen is visszatérhet gyermekkora helyszínére, a mesés Dél-Itáliába, ahova ötéves fiát is magával viszi. Tervei szerint, miután eljegyezte Bölcs Róbert unokáját, András herceg lehet a Szicíliai Királyság jog szerinti örököse.

Az uralkodó távollétében Magyarországon kezd megbomlani az évtizedek munkájával megszilárdított belső rend. A zavargások megfékezése Erzsébet királynéra hárul, aki újabb gyermeke elveszítésével egyre erősebben láncolja magához legidősebb fiát, Lajos herceget.

Mindeközben a szomszédos királyságokban is fontos változások mennek végbe. A térség fejedelmei Visegrádon gyűlnek össze, hogy egymással békét, mások ellen pusztító szövetséget kössenek.

Bátor Szilárd udvari fegyvernökként találja magát a király kíséretében. Igyekszik átlépni múltja sötét árnyain, de gyermekéveit maga mögött hagyva még mindig túl sok kérdés tornyosul előtte. Míg a feje fölött hatalmasok játszmája zajlik, ő csupán élni szeretne – rájönni, mi a valódi öröksége.

A Királyok éneke, mely az Arany Visegrád-trilógia zárókötete, Anjou Károly utolsó nagy uralkodói korszakának éveit, a nemzetközi diplomácia terén elért eredményeit meséli el, miközben tovább szövi valós és fiktív hősei történetét. Lapjain régről ismert és új szereplők egyaránt felbukkannak, hogy a maguk módján mind részeseivé váljanak egy birodalom sorsának, a Magyar Királyság vérrel és arannyal írt történelmének.”

A könyv műfaja

Bíró Szabolcs Anjouk sorozata egy igazán izgalmas történelmi regény sorozat, amit a történelmet nem kedvelő olvasóknak is szívből ajánlok. Valós és fiktív személyek keveredése a lovagkirályok idejében.

Borító:

Ennek a kötetnek is gyönyörű és igényes a borítója, mint ahogy a sorozat előző köteteinek is. Egyszerű, de mégis nagyszerű ! Lehet sejteni, hogy ebben a kötetben a visegrádi királytalálkozóról lesz szó, a színek pedig jól dominálnak egymással. Jól eltalált, a történethez passzoló borító.

Helyszín:

Történetünk helyszíne Magyarország, azon belül is Visegrád, illetve ebben a részben Nápolyba is elutazunk.

Idő:

Bíró Szabolcs Királyok éneke című kötete a 14. században játszódik.

„Fontos, hogy a vér és a név akkor is tovább éljen, amikor az emberből már csak hamu és por marad. Hamu és por…”

Karakterek:

A Királyok énekében jobban megismerhetjük Anjou Károly fiait, és azt, hogy milyen megpróbáltatásokon is kell nekik átverekedniük magukat. Nem könnyű érzés egyszerre gyereknek és trónörökösnek is lenni.

András és Lajos,  Anjou Károly fiai  nagyon a szívemhez nőttek a történet során. Igazán jó testvérek, akik igaz, hogy mindig piszkálják egymást, de ettől függetlenül ragaszkodnak a másikhoz. Mind a két fiú számára nagyon nehéz és fájdalmas pont az életükben, hogy elszakítják őket egymástól. Hiteles, valós és szerethető karakterként jeleníti meg Bíró Szabolcs a két gyermeket. Különösen tetszett az hogy a felnőttes problémák ellenére is mind a két fiú személyiségében megjelent a gyerekesség, nem nőttek fel rögtön.

Erzsébet királyné személyiségét is megkedveltem, annak ellenére, hogy  az előző kötetben amit tett az szerintem borzalmas volt, és nagyon nem értettem vele egyet. Tetszik, hogy az író olyan tulajdonságokkal ruházza fel a nőt, amitől az olvasó szemében is tekintélysugárzó , erős és magabiztos királynőként jelenik meg.

Bátor Szilárd karakterét még mindig nagyon szeretem, bár sokszor fogtam a fejem, hogy már megint milyen butaságba fog belekerülni. Durva, bár valószínűleg Bíró Szabolcs szándékosan alkotta meg így a fiú karakterét, de sokszor a tetteiben tökéletesen érződik Bátor Attila, a fiú apjának az önfejűsége és makacssága. Ez szerintem zseniális, mert az embernek olvasás közben van egy kis déja vu érzése, és ez külön ad az olvasmányélményhez.

Írói stílus:

Akik már régebb óta követik a blogomat azok tudhatják, hogy én nagyon odavagyok Bíró Szabolcs írói stílusáért. Valahogy olyan lágy és kellemes, de mégis gyorsan olvasható és élvezetes olvasni az ő történeteit. A karakterek gyorsan az ember szívéhez nőnek, a cselekményszál izgalmas, némely kötetnek pedig a lezárása után egyszerűen muszáj a következő részt is az olvasónak a kezébe vennie.

Saját vélemény:

Bátran kijelentem, hogy a sorozatból talán ez a második kedvenc kötetem. ( Az ötödik az első :D ) Izgalmas, végig fenntartja az olvasó érdeklődését, és hihetetlen gyorsasággal el lehet olvasni. A szereplők személyisége ebben a kötetben is nagyon hihető és szerethető egyben. Nagyon remélem, hogy Bíró Szabolcs már el kezdte írni a hetedik kötetet, mert már nagyon várom, hogy olvassam a folytatást !

Kinek ajánlom:

Ajánlom az Anjouk sorozat rajongóinak, illetve a történelem kedvelőinek és nem kedvelőinek egyaránt !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak :

„Hogy a visegrádi királytalálkozó valójában egy nagyszabású háborús előkészítő művelet is lett volna egyben, arról a fejedelmek úgyszintén nem siettek okleveleket kiállítani.”

„Korán érkezett a tavasz, így Szent György havának vége felé járva csaknem olyan meleg volt az idő, mintha már Szent Iván éje közeledne.”

„Aki másokat győz le, az erős. Aki önmagát legyőzi, az hatalmas.”

Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!