Bátorság, hősiesség, eretnekség | Bíró Szabolcs : Non nobis Domine

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy igazán vaskos kötetről lesz szó, ami a vastagsága ellenére is a kedvencem lett, és talán az idei évem legjobb olvasmánya is! Bíró Szabolcs Non nobis Domine kötete a maga 800 oldalával egyszerűen elvarázsolt.

Szerintem mindannyiunkban van egy kis félsz, amikor ilyen vaskos kötethez nyúlunk, mert azért ilyen sok oldalon át fenntartani az olvasó figyelmét, na hát ahhoz nagyon jónak kell lennie a történetnek. Szerencsére nem csalódtam Bíró Szabolcsban. Hat nap alatt sikerült végig olvasnom ezt a kötet, és nagyon, de nagyon sokat adott a sorozathoz. Imádtam, hogy a sorozat további részeiben történt eseményekre ebben a kötetben megkaptuk a választ, így nem maradtak bennem kérdések. Zseniális ez a kötet, és annyira örülök, hogy elolvastam ! Kár lett volna kihagyni, nagyon kár !

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy megkaphattam ezt a kötetet recenzióba !

Jó olvasást a bloghoz !


Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Non nobis Domine
Oldalak száma: 800
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2016
Molyos értékelése: 97%
Fülszöveg:

„1292-ben Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év távollét után hazatér a Szentföldről Magyarországra – otthon azonban csak halál és gyász várja. A megkeseredett, kiábrándult férfi szárnyai alá veszi és tanítani kezdi elárvult unokaöccsét, hiszen Attilában látja a megszégyenült Templomos Lovagrend új reményét, a tökéletes és gáncstalan harcost. Ám hiába igyekszik az általa helyesnek vélt útra terelni a kisgyermekből lassan férfivá érő növendéket, Attila túlságosan is vágyik a szabad életre. Amikor pedig Vilmos kardját, az ősi családi örökséget elcsenve akar megnyerni egy titkos éjszakai párbajt, nagybátyja büntetésből hosszú útra küldi az olasz énekmondó, Umberto oldalán. Ez az út örökre megváltoztatja Attila életét. Rablógyilkosokkal harcol, csaknem halálos sebet kap, majd megismeri azt az érzést is, amelyre egy templomos lovagnak még csak gondolnia sem szabad: a szerelmet.

A Non nobis Domine a lovaggá cseperedő Attila szemén keresztül mutatja be egy vérzivataros korszak, a XIII. és XIV. század fordulójának háborúit, az Árpád-ház kihalását követő kegyetlen éveket, egy új uralkodói dinasztia felemelkedését és a Templomos Lovagrend bukását.

Az Anjouk című nagyszabású regénysorozat előzményét, Bíró Szabolcs első történelmi regényének két kötetből eggyé gyúrt kiadását olvasva kibontakozik előttünk a magyar középkor sáros, véres, mégis levendulaillatú világa.”

A könyv műfaja:

Bíró Szabolcs Non nobis Domine című kötete egy történelmi regénysorozat, az Anjouk előzménytörténete. Ebben a kötetben ismét találkozhatunk Bátor Attilával, és megtudhatjuk azt, hogy hogyan lett ő a liliomos lovag.

Borító:

Ez a történet eredetileg két kötetben jelent meg a Kelet oroszlánja és Az utolsó vörös barát címmel. Amit én olvastam az az Athenaeum kiadó gondozásában megjelenő javított és átdolgozott kiadása ennek a két kötetnek, egy nagy könyvbe gyúrva. Ezt most csak azért is mondtam el, hogy én ezt a javított változatot olvastam, így ennek a kötetnek a borítójáról fogok beszélni.

Zseniális számomra ez a borító ! Annyira szemet gyönyörködtető, egyszerű, de mégis annyira jól felidézi bennem azt a hangulatot amit olvasás közben érzek. Ismét jár az elismerés a borító készítőjének !

Helyszín:

Történetünk helyszíne kis hazánk,  Magyarország.

Idő:

A Non nobis Domine története a 13. században játszódik.

„A férfi, aki elé toppant, cseppet sem hasonlított az egykori növendékre. Ha valóban ő volt az, csodás változáson ment keresztül: nemcsak megemberesedett, megizmosodott, de magasabb is lett. Haja hosszabbá és jóval sötétebbé is vált, az arcára pedig fél emberöltő ráncai ültek ki. Ambrosius tudta, kit lát maga előtt, elhinni valahogy mégsem akarta.”

Karakterek:

Hálás köszönetem kedves Bíró Szabolcs ! Szívbéli szerelmemmel újra találkozhattam eme könyv lapjain, ami engem hihetetlen boldogsággal önt el ! Még mindig imádom Bátor Attilát, és még mindig annyira szeretek olvasni róla. Tetszett nagyon, hogy megismerhettük a gyerekkorát és, hogy hogyan ismerkedett meg a szerelmével. Végig szurkoltam neki, hogy minden nehézség ellenére maradjon erős, de hát nemhiába a név, nem kellett csalódnom. 

Ebben a kötetben még jobban kirajzolódott előttem Ágnes személyisége is, akit már eddig is nagyon szerettem. Attila és a közte lévő szerelem egyszerűen elvarázsolt, sok romantikus regényben nem éreztem ennyire erősnek a szerelmi szálat, mint ebben a kötetben. Ha volt kérdésem velük kapcsolatban, azokra most mind választ kaptam ebben a kötetben. Ágnes egy igazán bátor és erős nő, aki ki mer állni a szerelme és a saját érzései mellett ! Ezt imádtam ebben a nőben . Örültem annak, hogy nem volt az az érzésem, hogy mondvacsinált problémák miatt nem lehetnek együtt. Nekik valóban nem szabadott volna együtt lenniük, de mégis kitartottak egymás mellett.

Bátor Vilmosról is illene pár szót ejtenem. Oh ez az ember, ő is úgy a szívemhez nőtt ! Igazán bátor és szerethető karaktert ismertem meg a személyében. Ennek az embernek a szíve is a helyén van, és ezt bizonyította is, amikor Attilát felemelte és saját tudása szerint tanította ki. Attila neki köszönhetően vált igazi lovaggá és férfivá !

Írói stílus:

Annak ellenére, hogy egy 800 oldalas kötetről van szó, hihetetlen gyorsasággal pörgettem le ezt a könyvet. Ezúttal sem csalódtam Bíró Szabolcs stílusában. A történet izgalmas volt, és végig fenntartotta az érdeklődésemet, a szereplőket imádtam, a lapok pedig csak úgy pörögtek. Bíró Szabolcs eddigi könyvei közül ez a legzseniálisabb !

Saját vélemény:

Hatalmas kedvencem lett ez a kötet ! Most érzem úgy, hogy eleget kaptam Bátor Attilából és Ágnesből is. Ha valaki a vastagsága miatt nem mer hozzá nyúlni ehhez a kötethez, akkor megnyugtatom, hogy egy nagyon olvasmányos regényről van szó, szerethető karakterekkel és egy igazán izgalmas cselekményszállal.

Kinek ajánlom:

Egy igazán csodálatos regény,mindenkinek szívből ajánlom ! Olvassátok, mert megéri, egy felejthetetlen élményben lesz részetek !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Holott gyilkosok vagyunk, és ugyanannak az Istennek a gyermekeit mészároltuk, aki minket is megteremtett.”

„– Milyen békés lenne az élet szerelem nélkül! – mondta István bátya, amikor az asszonyok már nem hallhatták. – Milyen nyugodt, milyen biztonságos… és milyen unalmas!”

„A nevezett kényelmetlenül feszengett, de még ekkor sem szólalt meg. Nem akarta ugyanis feladni azt a szobor merev álcát, melyet évek hosszú sora alatt fejlesztett tökélyre, és amely nélkül egyesek még azt feltételezhetnék róla, hogy ő is csak ember.”

Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

A holokausztról gyerekeknek | Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy olyan könyvről lesz szó , ami a második világháború és a holokauszt borzalmait mutatja be, de úgy, hogy azt még a gyerekek is olvashatják bátran ! Nagyon örülök, hogy ez a könyv a kezembe akadt, hiszen fontos témákat boncolgat, és mind ezt a gyerekek szemszögéből. Végre egy olyan holokauszt témájú regényt, amit bátran olvashatnak a kisebbek is, hiszen nem olyan részletesen és durván mutatja be az eseményeket, de mégis érezteti a gyerekekkel, hogy milyen szörnyűségek is történtek akkor.

Na, de akkor jöjjön is maga az értékelésem a könyvről !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Lois Lowry
Cím: Számláld meg a csillagokat
Oldalak száma: 144
Kiadta: Animus
Megjelenés: 2015
Molyos értékelése: 89%
Fülszöveg:

„Nos, ​bátor vagy-e kicsi lány? – kérdi Henrik bácsi 10 éves unokahúgát. 1943-at írunk. Annemarie Johansen élete sajátos elegye a hétköznapi otthoni és iskolai életnek, az élelmiszerhiánynak és a náci katonák állandó jelenlétének. A bátorságról a kislány úgy gondolja, az a mesebeli páncélos lovagok erénye, az ő életében nem sok szerepe lehet.

Amikor a német megszállók elkezdik a dániai zsidók összegyűjtését, Johansenék befogadják Annemarie legjobb barátnőjét, Ellen Rosent, s ettől kezdve a külvilág felé ő is a család tagja lesz. Ellennek és Annemarienak nagy lélekjelenlétre van szüksége, amikor a késő éjszaka a házba érkező náci tiszt az iránt érdeklődik, miért nem szőke Ellen is, mit a testvérei.

A könyv olvasói -a főhős kislány nézőpontjából- megismerik a dániai ellenállást, azt a bravúrt, ahogyan csaknem a teljes zsidó lakosságot -mintegy 7000 embert- csónakokon, kis hajókon átmenekítik Svédországba.

Lois Lowry története arra emlékeztet, hogy a háború és a terror idején is létezhet büszkeség és emberi tartás.”

A könyv műfaja:

Lois Lowry Számlád meg a csillagokat című regénye a történelmi zsánerbe sorolható be. A regény érdekessége, hogy annak ellenére, hogy a holokauszt témával foglalkozik, még is könnyen befogadható olvasmány lehet a kisebb korosztálynak is. Szerintem ez nagyon jó dolog, hiszen nekik is tudniuk kell, hogy mi történt annak idején, csak a saját szemszögükből.

Borító:

Szerintem ez a borító igazán igényes és lényegre törő. Tudatja az olvasóval, hogy itt számíthatunk a holokausztra, mint témára, de mégis e mellett nagyon barátságos és meleg színek jellemzik a borítót. A borító színe, illetve a könyv témája akár ellentétbe is állítható egymással. A képen látható felkelő nap utalhat arra a reménysugárra, ami a zsidók életét jellemezte.

Helyszín:

Történetünk helyszíne Dánia.

Idő:

Történetünk a második világháború, a holokauszt idején játszódik.

Karakterek:

A könyv két főszereplője Annemarie és a lány legjobb barátnője, Ellen. Ennek a két lánynak gyorsan meg kell tanulnia azt, hogy a történelem kegyetlen és nem válogat. 

Ellen egy zsidó származású lány, aki ez miatt kénytelen menekülni a saját otthonából. Kora ellenére is igazán bátran viselkedik és megfontoltan. Hallgat a felnőttekre, és igyekszik beleolvadni a környezetbe. Számomra ő egy igazán könnyen megszerethető karakter. Ebben a nehéz helyzetben nagyon gyorsan felnőtté vált és nem hátráltatta sem magát, sem a szüleit a hisztijéval, vagy bármi ilyesmivel. Ez szerintem becsülendő a lány személyiségében.

Történetünk másik főszereplője Annemarie, aki próbál a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy a legjobb barátnője elmenekülhessen a családjával, és végre biztonságban lehessenek. Ennek a lánynak is a bátorságát és a kitartását emelném ki.

Ez a kötet megmutatja azt, hogy valóban a legnehezebb időszakokban derül ki az, hogy ki is a valódi barát. Ez a két lány kitartott egymás mellett olyan nehéz időben is, mint a holokauszt, ami bámulatos.

Írói stílus:

Annak ellenére, hogy a könyv valódi, megtörtént eseményekről ír, a stílusa könnyed és gyorsan olvasható. A cselekmény izgalmas és fenntartja végig az érdeklődést, a szereplők könnyen az ember szívéhez nőnek. Számomra ez a regény egy igazán megható, mégis gyors utazás volt a holokauszt idején. 

Saját vélemény:

Hihetetlenül örülök annak, hogy ez a regény a kezembe került. Tetszett, hogy egy újabb holokausztos történetet ismerhettem meg, ám ez a regény nem zúzta szét annyira a lelki világomat, mint általában az ilyen fajta történetek szokták. Ez a regényt még egy 12 éves gyerek kezébe is bátran belemerem adni, hogy olvassa el ! Valósan írja le az eseményeket, mégis könnyedebben tálalja azt, mint más regények !

Kinek ajánlom:

A történelem kedvelőinek, illetve azoknak a gyerekeknek akiket érdekel a történelem, vagy akár maga a holokauszt.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„A papírhölgyeknek régimódi frizurái és ruhái voltak, és a lányok mama legkedvesebb könyvéből, az Elfújta a szélből választottak neveket nekik.”

„Lassan, de biztosan vagy gyorsan, kockáztatva? – csak ő válaszolhatta meg ezt a kérdést, saját magának.”

„Annemarie elengedte szorosan összezárt jobb kezének ujjait, amely még mindig Ellen nyakláncát markolta. A Dávid-csillag mintázata nyomot hagyott a tenyerében.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

A háború borzalmai egy autista kisfiú szemével| Michael Morpurgo: Flamingó fiú

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy tartozásomat rovom le nektek. Mostanában több időm volt olvasni, mint blogolni, így most nagyon sok könyv összegyűlt,amiről ideje lenne elkészítenem az értékelésemet. Ezért bocsánatot kérek mindenkitől, ahogy tudok mindig igyekszek friss tartalmat hozni a blogra.

Az oldal jövőjéről is most írnék itt pár szót. Nem sokára a sok értékelés mellett hozni fogok nektek booktageket illetve ha minden jól megy interjúk is fognak készülni a közeljövőben, így hátha nem lesz olyan egysíkú a blog. Köszönöm mindenkinek, aki itt van velem, és olvassa a gondolataimat. Most ilyen téren csak röviden ennyit szerettem volna mondani nektek.

Na, és akkor most beszéljünk is Michael Morpurgo Flamingó fiú című kötetéről. Ha azt mondom, hogy ez a könyv annyira jó volt, hogy egy éjszaka alatt elolvastam, akkor szerintem ezzel mindent elmondtam, hogy mennyire érdekes és szerethető volt számomra. Úgy voltam vele, hogy csak egy pár oldalt olvasok belőle így estére, aztán valahogy a kezemben ragadt, és addig ott is maradt, amíg minden lap szépen el nem fogyott. Na, de jöjjön is inkább az értékelés !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Michael Morpurgo
Cím: Flamingó fiú
Oldalak száma: 256
Kiadta: Maxim
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 90%
Fülszöveg:

„A történet a dél-franciaországi Camargue egyedülállóan különleges vidékén játszódik a második világháború idején. A sós síkságok és flamingók között, a szülei farmján él egy autista kisfiú. Sok mindent nem ért, azt viszont tudja, hogy kell meggyógyítani az állatokat. Szereti a rendszerességet és a zenét: minden héten kimegy a piacra az édesanyjával, hogy a város körhintáján felülhessen a kedvenc lovára.

Ám egy nap bevonulnak a felfegyverzett németek, és elfoglalják a várost. A szeretett körhinta megrongálódik, a lovak és díszek széttörnek, és már semmi sem lesz ugyanolyan. Aztán, az egyre inkább széthulló világ jelképeként, az egyik katona beállít a farmra, kezében egy sérült flamingófiókával – egy ágyú sebesítette meg, és a fiú az egyetlen esélye a gyógyulásra.

Ám a németek között van egy kedves tizedes, aki talán meg tudja javítani mindazt, ami tönkrement – és együtt talán az egész várost rendbe tudják hozni…”

A könyv műfaja:

Michael Morpurgo története szerintem az ifjúsági és történelmi zsánerekbe kategorizálható be. A történet a második világháború idején játszódik, viszont ebben a regényben nem a borzalmas tettek ami leginkább hangsúlyban van, hanem, hogy egy autista kisfiú hogyan is éli meg ezt az eseményt.

Borító:

Személy szerint én nagyon szeretem a Maxim könyvkiadó köteteinek a borítóit, mert egytől egyig mind nagyon szép és igényes. Természetesen ez alól a Flamingó fiú sem kivétel. Szerintem ennél a kötetnél is egy nagyon ügyes borítóról beszélhetünk, ami azért sejteti, hogy mire is számíthatunk majd a könyv lapjain. Annak ellenére, hogy a borítón sok dolog megjelenik nem érzem azt, hogy tele lenne zsúfolva, vagy bármelyik elem felesleges lenne. Fontosak a borítón a flamingók, a repülőgépek és természetesen a kisfiú maga is.

Helyszín:

Történetünk a dél-franciaországi Camargue vidékén játszódik.

Idő:

A Flamingó fiú története a második világháború idején játszódik.

„Azért, mert ez a világ megőrült, és mi őrjítettük meg. De amikor véget ér ez az őrület, és ez hamar be fog következni, akkor ön, a családja, valamint a körhintájuk segíthet majd megjavítani a világot, helyrehozni mindazt, amit elkövettünk.”

Karakterek:

Michael Morpurgo a kötetében igazán szerethető és emberi karaktereket alkotott meg. Számomra egyáltalán nem voltak papírmasé karakterek a szereplők, hanem mindegyikük valódi, emberi és hihető személyiséggel rendelkező személyek.

Történetünk mesélője Vincent Montague, aki elmeséli Lorenzo és az ők kapcsolatát illetve azt is, hogy hogyan is élték meg a háború borzalmait. Vincent, mint narrátor egy igazán barátságos hangú, szerethető személyiségű karakter, aki szépen lassan avatja be az olvasót a történet eseményeibe.

Lorenzo karaktere is igazán megfogott, és megmondom némely jeleneteknél a könnyeimmel küszködtem. Az író nagyon hihetően és valóságosan ábrázolja Lorenzo karakterét, illetve a betegségét az autizmust, hogy ennek köszönhetően ő hogy is tud boldogulni az életben.

Írói stílus:

Annak ellenére, hogy ez a kötet nem könnyű témákkal foglalkozni, én mégis úgy éreztem, hogy könnyen tudtam olvasni. Persze voltak jelenetek, amikor az ember szíve összeszorult, de mégis az egész történet nagyon könnyed és szinte olvastatja magát. A szereplők egyszerű, de hihető karakterek, a cselekmény lassan halad, de mégis végig fenntartja az érdeklődést.

Saját vélemény:

A gyönyörű borító mellett első dolgom kiemelni a flamingós illusztrációkat a kötetben, ami minden fejezet előtt volt. Számomra ez a kis apróság is sokat emelt az olvasmányélményemen. A történet lassan folyó, de érdekes volt, a szereplők valóságosak, az autista kisfiú ábrázolása és gondolatainak bemutatása pedig hiteles. Számomra ez egy igazán jó olvasás volt, és örülök, hogy ez a kötet a kezembe került. 

Kinek ajánlom:

Ajánlom a történelem kedvelőinek, illetve azoknak akik szeretik a második világháború idején játszódó történeteket. 

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Nem felejted el azokat a történeteket és embereket, akik megváltoztatják az életedet.”

„Ahogy te is tudod, a hűség egyszerűen nem más, mint megismételt bizalom.”

„Arra mentem, amerre az út kanyarodott. Ezt szándékoztam tenni 1982 nyarán, ami már nagyon régen volt, de mégis úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

A béke Visegrádon született | Bíró Szabolcs: Királyok éneke ( Anjouk 6.)

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben az Anjouk sorozat legfrissebb kötetéről, a Királyok énekéről hoztam el nektek  a véleményemet.  Szerintem sokan vagyunk vele úgy, hogy nagy izgalommal vártuk az Anjouk sorozat folytatását, és kíváncsian vártuk azt, hogy hogyan is alakul a számunkra kedves szereplők további sorsa.

Hát, azt kell, hogy mondjam, hogy én az ötödik kötetet egyszerűen imádtam, és asszem egy nap alatt be is nyomtam. Na, de mi a helyzet a Királyok énekével ? Ha az Ötvenezer lándzsát imádtam, akkor erre a kötetre már aztán nem is tudom mit lehetne mondani. Még izgalmasabb, még fordulatosabb és még szerethetőbb ez a kötet az előzőeknél ! Hihetetlen gyorsan haladtam ezzel a résszel is, és már nagyon várom a folytatást. Elöljáróban szerintem ennyi elég is, jöjjön maga az értékelés !

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy megkaptam tőlük ezt a csodálatos könyvet recenzióba !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Királyok éneke
Oldalak száma: 432
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2019
Molyos értékelése: 99%
Fülszöveg:

„1333. ​A visegrádi udvar negyedik éve folytat tárgyalásokat Nápollyal, amikor Anjou Károly végre személyesen is visszatérhet gyermekkora helyszínére, a mesés Dél-Itáliába, ahova ötéves fiát is magával viszi. Tervei szerint, miután eljegyezte Bölcs Róbert unokáját, András herceg lehet a Szicíliai Királyság jog szerinti örököse.

Az uralkodó távollétében Magyarországon kezd megbomlani az évtizedek munkájával megszilárdított belső rend. A zavargások megfékezése Erzsébet királynéra hárul, aki újabb gyermeke elveszítésével egyre erősebben láncolja magához legidősebb fiát, Lajos herceget.

Mindeközben a szomszédos királyságokban is fontos változások mennek végbe. A térség fejedelmei Visegrádon gyűlnek össze, hogy egymással békét, mások ellen pusztító szövetséget kössenek.

Bátor Szilárd udvari fegyvernökként találja magát a király kíséretében. Igyekszik átlépni múltja sötét árnyain, de gyermekéveit maga mögött hagyva még mindig túl sok kérdés tornyosul előtte. Míg a feje fölött hatalmasok játszmája zajlik, ő csupán élni szeretne – rájönni, mi a valódi öröksége.

A Királyok éneke, mely az Arany Visegrád-trilógia zárókötete, Anjou Károly utolsó nagy uralkodói korszakának éveit, a nemzetközi diplomácia terén elért eredményeit meséli el, miközben tovább szövi valós és fiktív hősei történetét. Lapjain régről ismert és új szereplők egyaránt felbukkannak, hogy a maguk módján mind részeseivé váljanak egy birodalom sorsának, a Magyar Királyság vérrel és arannyal írt történelmének.”

A könyv műfaja

Bíró Szabolcs Anjouk sorozata egy igazán izgalmas történelmi regény sorozat, amit a történelmet nem kedvelő olvasóknak is szívből ajánlok. Valós és fiktív személyek keveredése a lovagkirályok idejében.

Borító:

Ennek a kötetnek is gyönyörű és igényes a borítója, mint ahogy a sorozat előző köteteinek is. Egyszerű, de mégis nagyszerű ! Lehet sejteni, hogy ebben a kötetben a visegrádi királytalálkozóról lesz szó, a színek pedig jól dominálnak egymással. Jól eltalált, a történethez passzoló borító.

Helyszín:

Történetünk helyszíne Magyarország, azon belül is Visegrád, illetve ebben a részben Nápolyba is elutazunk.

Idő:

Bíró Szabolcs Királyok éneke című kötete a 14. században játszódik.

„Fontos, hogy a vér és a név akkor is tovább éljen, amikor az emberből már csak hamu és por marad. Hamu és por…”

Karakterek:

A Királyok énekében jobban megismerhetjük Anjou Károly fiait, és azt, hogy milyen megpróbáltatásokon is kell nekik átverekedniük magukat. Nem könnyű érzés egyszerre gyereknek és trónörökösnek is lenni.

András és Lajos,  Anjou Károly fiai  nagyon a szívemhez nőttek a történet során. Igazán jó testvérek, akik igaz, hogy mindig piszkálják egymást, de ettől függetlenül ragaszkodnak a másikhoz. Mind a két fiú számára nagyon nehéz és fájdalmas pont az életükben, hogy elszakítják őket egymástól. Hiteles, valós és szerethető karakterként jeleníti meg Bíró Szabolcs a két gyermeket. Különösen tetszett az hogy a felnőttes problémák ellenére is mind a két fiú személyiségében megjelent a gyerekesség, nem nőttek fel rögtön.

Erzsébet királyné személyiségét is megkedveltem, annak ellenére, hogy  az előző kötetben amit tett az szerintem borzalmas volt, és nagyon nem értettem vele egyet. Tetszik, hogy az író olyan tulajdonságokkal ruházza fel a nőt, amitől az olvasó szemében is tekintélysugárzó , erős és magabiztos királynőként jelenik meg.

Bátor Szilárd karakterét még mindig nagyon szeretem, bár sokszor fogtam a fejem, hogy már megint milyen butaságba fog belekerülni. Durva, bár valószínűleg Bíró Szabolcs szándékosan alkotta meg így a fiú karakterét, de sokszor a tetteiben tökéletesen érződik Bátor Attila, a fiú apjának az önfejűsége és makacssága. Ez szerintem zseniális, mert az embernek olvasás közben van egy kis déja vu érzése, és ez külön ad az olvasmányélményhez.

Írói stílus:

Akik már régebb óta követik a blogomat azok tudhatják, hogy én nagyon odavagyok Bíró Szabolcs írói stílusáért. Valahogy olyan lágy és kellemes, de mégis gyorsan olvasható és élvezetes olvasni az ő történeteit. A karakterek gyorsan az ember szívéhez nőnek, a cselekményszál izgalmas, némely kötetnek pedig a lezárása után egyszerűen muszáj a következő részt is az olvasónak a kezébe vennie.

Saját vélemény:

Bátran kijelentem, hogy a sorozatból talán ez a második kedvenc kötetem. ( Az ötödik az első :D ) Izgalmas, végig fenntartja az olvasó érdeklődését, és hihetetlen gyorsasággal el lehet olvasni. A szereplők személyisége ebben a kötetben is nagyon hihető és szerethető egyben. Nagyon remélem, hogy Bíró Szabolcs már el kezdte írni a hetedik kötetet, mert már nagyon várom, hogy olvassam a folytatást !

Kinek ajánlom:

Ajánlom az Anjouk sorozat rajongóinak, illetve a történelem kedvelőinek és nem kedvelőinek egyaránt !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak :

„Hogy a visegrádi királytalálkozó valójában egy nagyszabású háborús előkészítő művelet is lett volna egyben, arról a fejedelmek úgyszintén nem siettek okleveleket kiállítani.”

„Korán érkezett a tavasz, így Szent György havának vége felé járva csaknem olyan meleg volt az idő, mintha már Szent Iván éje közeledne.”

„Aki másokat győz le, az erős. Aki önmagát legyőzi, az hatalmas.”

Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

Nehéz döntések előtt | Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa ( Anjouk 5.)

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy újabb értékeléssel érkeztem nektek. Ha eddig azt gondoltátok, hogy ennél durvább Anjouk rajongásom nem lehet, akkor elmondnom nektek, hogy tévedtetek, de lehet. A sorozat ötödik része felülmúlta számomra az eddigi összes részt. Ez a rész volt most a leghosszabb és ezt fejeztem be a leggyorsabban is. Szerintem ez mindent elárul arról, hogy mennyire élveztem olvasni ezt a kötetet!

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy elolvashattam ezt a csodálatos könyvet ! Minden sorát egyszerűen imádtam !

Na, de jöjjön is az értékelés erről a szuper kötetről !

Jó olvasását a bloghoz !

Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Ötvenezer lándzsa
Oldalak száma: 400
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 97%
Fülszöveg:

„1328. ​Lackfi István éppen visegrádi házában igyekszik felépülni az osztrák hadjáratban szerzett sérüléseiből, miközben fegyvernökei Budán rábukkannak Bátor Attila rég halottnak hitt fiára. Az elmúlt esztendőkben Szilárd lemondott a lovagi életmódról, kovács szeretne lenni, ám erről sem a király, sem a fiú új gyámja, sem a nevelőjének kijelölt Péter nem akar hallani. Mindnyájan ragaszkodnak hozzá, hogy Bátor Szilárd az apja nyomdokaiba lépve az udvar vitéze legyen, ami nem megy zökkenőmentesen – ám a sorsa elől senki sem menekülhet.

Időközben meghal Róbert nápolyi király fia, Anjou Károly pedig reménykedni kezd, hogy a magyar Szent Korona mellé megszerezheti szülővárosa trónját is – ha nem magának, hát legalább valamelyik örökösének. Mielőtt azonban ezt megtehetné, egészen más gondokkal kell szembenéznie. Virágzó birodalmában, akár egy hatalmas sakktáblán, számos figura áll fel az újabb játszmához. Egy áruló vajda, egy tébolyult bizalmas, egy buja rokon és egy gyönyörű udvarhölgy, aki nem is sejti, micsoda felfordulást okoz a puszta jelenlétével…

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regénysorozatának érzelmekkel és drámai fordulatokkal teli ötödik része egyben az Arany Visegrád-trilógia második kötete. Szerelem és háború, barátság és gyűlölet, élet és halál a középkori Magyar Királyságban.”

A könyv műfaja:
Bíró Szabolcs Anjouk sorozata egy igazán izgalmas történelmi regénysorozat, ami a történelem kedvelőinek kötelező olvasmány! Az Ötvenezer lándzsa az Arany Visegrád- trilógia második része. Azt kell, hogy mondjam, hogy számomra ez a kötet felülmúlta az eddigi összes kötetet. Kíváncsi leszek a trilógia befejező részére, mert ha már a második kötet ilyen durván jó volt, akkor vajon mire számítsunk a harmadikban ?

Borító:
Nagyon szeretem a sorozatból ennek a kötetnek is a borítóját. Igazán igényes, részletgazdag, korhű és látványos borítóról beszélünk. Jól el lett találva a színvilága, és a történethez is nagyon jól passzol. Kiemelném azt is, hogy az eddigi összes kötet belső borítója piros színű volt, ezzel szemben az Ötvenezer lándzsa belső borítója fehér színű. Szerintem már ez is sejteti azt, hogy itt valami egészen új dolog fog történni.

Helyszín:
Történetünk helyszíne kis hazánk, Magyarország.

Idő:
Az Ötvenezer lándzsa története a 14. században játszódik.

„Hamvazószerdán pillantották meg egymást először. Soha addig még nem találkoztak, semmit sem tudtak a másikról, és mégis: amikor a tekintetük összeakadt, megtörtént a csoda, amire az emberiség történelme során még senkinek sem sikerült ésszerű magyarázatot találnia. Szívük kihagyott egy dobbanásnyit, és az eszük még fel sem fogta, mi történik velük, amikor lélekben már rabjai is voltak egymásnak.”

Karakterek:
Bíró Szabolcs karaktereit egyszerűen imádom. Annyira élő, lélegző személyeket alkot meg, hogy sokszor az olvasó úgy érzi, hogy valódi létező személyekről olvas. Ezek a karakterek nagyon jól hatnak az olvasóra, legyen az pozitív vagy negatív személy,akkor is valamilyen érzelmeket fognak kiváltani. 

Na, de akkor beszéljünk egy kicsit az Ötvenezer lándzsában megjelenő számomra kedves, vagy kiemelkedő karakterekről. Kivel mással is kezdhetném a sort, mint Bátor Szilárddal. Úgy érzem, hogy Szilárd karaktere az, aki tudja az olvasóban enyhíteni Bátor Attila hiányát. Nagyon, de nagyon megszerettem ezt a fiút ! Bíró Szabolcs ezzel a karakterrel ismét, vagy még mindig nem is tudom már, de megvett magának! :D Tetszett az a vívódás, ami Szilárd lelkében végigment. Nem egyszerű dolog az, hogy úgy teljesíts mindent, hogy az őseid büszkék lehessenek rád. Hatalmas terhet kapott a vállára ez a fiú, de hiszem, hogy sikerülni fog neki megküzdeni minden akadállyal, már csak azért is , mert ő Bátor Attila fia. Zseniális írói technikának gondolom azt, hogy a két férfi személyisége közt nagyon jól felfedezhető a hasonlóság, illetve Szilárd is hasonló hibákat vét élete során, mint azt apja tette. Nagyon élveztem ezt a párhuzamot.

Igazán örültem annak, hogy ebben a kötetben jobban megismerhettük Lackfi István személyét, életét és testvéreit. Nagyon sajnálom szegény Istvánt, a drága kis felesége miatt. Nem tudott mit vétett az a szegény ördög, hogy az író ilyen feleséget adott mellé, de minden esetre élveztem olvasni ezeket a részeket, és sokszor egyszerre sajnáltam és mosolyogtam Magyarország fehér sárkányán. :D 

Írói stílus:
Eddig is tudtam, hogy Bíró Szabolcs zseniálisan ír, de ebben a kötetben aztán tényleg nagyon megmutatta, hogy mit is tud. A karakterek még mindig nagyon jók, a cselekményszál igazán izgalmas, és a lapok meg csak pörögnek hihetetlen gyorsasággal. Alig várom már, hogy a következő részt is a kezembe vehessem!

Saját vélemény:
Szerintem mindent elárul az, hogy ezt a 400 oldalas kötetet reggel elkezdtem és este már be is fejeztem. Hihetetlen gyorsasággal sikerült elolvasnom, pedig én nem igazán tartozom a gyorsolvasók közé. A történet annyira vitt, hogy egyszerűen nem akartam letenni a könyvet, mindig csak még még többet akartam. Szilárd karakterét igazán megszerettem és várom már, hogy a következő kötetekben mi fog történni vele.

Kinek ajánlom:

A történelem kedvelőinek kötelező olvasmány ! Egyébként meg mindenkinek ajánlom szívből az egész sorozatot, mert nagyon jó !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Az embernek a legnagyobb fájdalma közepette is tudnia kell helyes döntést hozni, és úgy viselkedni, hogy azt később ne bánja meg.”

„Ne vigyorogjál, valah szarházi, mert úgy megszúrlak, hogy a nap es átsüt rajtad (…) Neked meg olyan pofont vágok, hogy egy hétig a tejet is csak reszelve iszod”

„Gyötrő kínok között írom ezeket a sorokat.”

Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

Egy szívszaggató történet | Nagy Eszter: Életünk harcai

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amely teljesen összetörte a szívemet, majd a történet végére újra összerakott. Így tudnám leginkább jellemezni Nagy Eszter írónő első felnőtteknek írt kötetét az Életünk harcait. Számomra hatalmas meglepetés volt ez a könyv , és szerintem zseniális, amit az írónő ebben a kötetben csinál. Egy biztos Nagy Eszterre érdemes odafigyelni, hogy mit csinál, mert nagyon tehetséges szerzőről beszélünk, és mert kicsiny hazánk büszkesége, hogy ilyen sok tehetséges magyar szerzőnk van .

Nagyon szépen köszönöm az írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvet recenzióba !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Nagy Eszter
Cím: Életünk harcai
Oldalak száma: 260
Kiadta: NewLine
Megjelenés: 2019
Molyos értékelése: 97%
Fülszöveg:

„Akiket ​az ég egymásnak szánt, azoknak földi útját ember szét nem választhatja. Így tartja a régi mondás. De vajon valóban így van ez? Juliska szegény falusi lány, özvegy édesanyja házasságaiból több édes- és féltestvérrel. Szigorú szeretetben nevelkedik, zsenge korától dolgoznia kell. Ferenc árva fiú, akit nevelőszülei az árvaházból ingyencselédnek vesznek ki, a szeretetet azonban nem ismeri. Gyermekkorukban találkoznak először, ám ez a találkozás hosszú időre az egyetlen marad… Juliskát édesanyja gazdag kulákfiú feleségéül szánja, örülve lánya jó szerencséjének, nem törődve azzal, hogy az iszonyodik a vőlegényjelölttől, és akkor már mást szeret – Ferencet, akiről azonban csak titokban álmodozhat. Ám a sors szeszélyes. Kitör a háború, a vőlegényt az SS sorozza be, míg Ferencet a magyar hadsereg: egyikük élvezi az öldöklést, a kegyetlenkedést, míg a másik a legembertelenebb körülmények között tesz tanúságot emberségéről. Vajon hogyan pördül a sors kereke, ki tér haza Juliskához? A gyűlölt vőlegény, vagy a szívből szeretett árva fiú?”

A könyv műfaja:
Nagy Eszter írónő legelső könyve, az Életünk harcai egy igazán erős történelmi romantikus regény. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos és jelentős szerepe van a regényben a szerelmi szálnak is, de ettől nem kell arra számítani, hogy egy csöpögős történetről lesz itt szó. Ez a könyv egyáltalán nem simogat. Összetör, beléd tapos , majd a történet végére összerak. Így tudnám jellemezni ezt a csodálatos könyvet röviden. 

Borító:
Nekem személy szerint rögtön megtetszett ez a borító, amikor elsőnek megláttam. Tetszik a borítóban, hogy a férfi háttal van nekünk, így olyan, mintha rejtőzködne, vagy valami elől próbálna elbújni, elmenekülni. Számomra ez a borító egyszerre sugallja a harmóniát és a zaklatottságot is, és hát igazán jó a borító, mivel a történet olvasása közben bennem is ez a két érzés kavargott, és váltotta egymást állandóan. Összegezve egy szép és igényes borítóról beszélünk, ami nagyon jól illik a történethez.

Idő:
Történetünk a 2. világháború idején játszódik.

„Egy ki nem mondott vágyuk volt csupán, hogy bár együtt mehetnének el a nagy útra, bárcsak tényleg ne kellene már többször elválniuk egymástól. Egyvalamiben biztosak voltak: bármelyikük is induljon el előbb, bárhová is kelljen mennie, az biztos, hogy ott is várni fognak egymásra.”

Karakterek:
A könyv olvasása közben úgy éreztem, hogy minden egyes szereplő egy létező, élő személy, akiknek valódi személyiségük van. Úgy gondolom ennek a kötetnek a legnagyobb erőssége a karakterek ábrázolása, még pedig azért,mert az írónő annyira szerethető és valódi személyeket hozott létre, hogy minden egyes olyan jelenet, ahol a szereplők sérültek az nekünk, olvasóknak is nagyon fájt. Na, de beszéljünk most egy kicsit részletesebben is néhányukról !

Juliska karaktere számomra az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus és szerethető volt. Róla annyit kell tudni, hogy egy szegény falusi lány, aki az özvegy édesanyjával él együtt, és sok testvére van. A nagy szegénység és a sok éhes száj miatt Juliska már egészen fiatalon meg tudja milyen is ez a zord élet. A lány életét egészen pici korától kezdve figyelemmel követhetjük, így igazán jól látható, hogy Juliskának nem igazán kedvezett az élet soha. Személyében egy nagyon erős, bátor és kitartó karaktert ismertem meg, aki a könyv olvasása közben igazán a szívemhez nőtt. Többször is sírtam azon, ami ezzel a szegény lánnyal történt.

A másik nehéz életű karakterünk, Ferenc, akivel szerelembe esik Juliska. Ez a fiú is kap az élettől rendesen. Édesanyja árvaházba adja őt, és így kerül ingyencselédként a nevelőszüleihez. Ferenc hálás a nevelőszüleinek, hogy kihozták őt az árvaházból, azonban a szeretet nem ismeri, mivel azt egyáltalán nem kap soha addigi élete során. 

Juliska és Ferenc egészen fiatalon találkoznak először, de ez a találkozás mind a kettőjük életét megbélyegzi. Amikor már végre minden jól alakulna, és kibimbózhatna a szerelmük, kitör a háború, ami mindent tönkretesz.

A történet minden szereplőjét nagyon szerettem, legyen az negatív, vagy pozitív személy. Nagy Eszter írónő annyira hiteles és valós karaktereket ábrázolt, hogy az olvasó önkéntelenül elfelejti, hogy csak egy fiktív történetet olvas. 

Írói stílus:
Egy biztos az írónő nem hagyja unatkozni az olvasót. Már rögtön az első jelenettől az ember szíve összeszorul és nagy levegőket kell vennie, hogy nehogy már rögtön az elején elsírja magát. Nagy Eszter hihetetlen erősen és jól tud hatni az olvasóra. Megmondom őszintén nagyon ritkán van olyan, hogy én egy könyvön sírjak, de itt többször is előfordult. Sokszor úgy éreztem, hogy le kell tennem ezt a könyvet, mert megfulladok és nyomja a lelkemet az a probléma, ami a szereplőinkkel történt. Egyszerűen zseniális, amit az írónő csinál, és bármennyire is fáj, ami benne történik akarok még belőle, de sokat ! Régóta nem hatott rám ilyen erősen könyv.

Saját vélemény:
Engem ez a könyv teljesen elvarázsolt. Sokkal több ilyen regénynek kéne lennie, ami ilyen fontos gondolatokat hordoz magával. Számomra egy nagy meglepetés volt, nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog, és hogy ennyire fájni. Legközelebb most már tudni fogom, hogy ha Nagy Eszter, akkor százas zsepi elő !

Kinek ajánlom:
A történelmi romantikus kedvelőinek mindenféleképpen, illetve akik szeretik a sírós, megható történeteket.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„A rossz dolgok is elmúlnak egyszer, minden télre jön tavasz, mint a szárba szökő búza, új életet hordozva.”

„Az idő lassabban telik a nehéz időszakokban, mindig csak a boldog pillanatok robogna tovább, mint a gyorsvonat.”

„Ferenc pár pillanatig csak nézte könnycseppektől csillogó szemét, majd óvatosan közelebb lépett és gyengéden megcsókolta…

Azon a napon Juliska is megérezhette, milyen is az, mikor valakit szerelemből ölel az ember.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

Isten engem úgy segéljen ! | Bíró Szabolcs: Szent György testvérei ( Anjouk 4.)

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben ismét egy Anjouk értékeléssel érkeztem, amin szerintem már senki nem lepődik meg. :D Úgy néz ki ennek az évnek a kedvence nálam ez a sorozat. Egyszerűen nem tudok betelni vele, mivel kötetről kötetre csak még izgalmasabb lesz.

Bíró Szabolcs Szent György testvérei kötete az Arany Visegrád- trilógia első része, ami egy igazán méltó kezdete ennek a trilógiának.

Na, de lássuk is a véleményemet a sorozat negyedik részéről !

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy elolvashattam ezt a könyvet !

Jó olvasást a bejegyzéshez  !

Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Szent György testvérei
Oldalak száma: 320
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2017
Molyos értékelése: 92%
Fülszöveg:

„1326. ​Anjou Károly úgy érzi, a három évvel korábbi tengermelléki hadjárattal lezártnak tekintheti a belháborúk korszakát, és fényes visegrádi udvarából nekifoghat egy erős birodalom felépítéséhez. Felesége már a második egészséges fiúgyermekkel ajándékozza meg, piacain végre értékálló, erős pénz cserél gazdát, Erdélyben és a Felvidéken egymás után tárják fel a zsíros ezüstbányákat, ő pedig a keresztény királyok közül elsőként saját, világi lovagrendet hoz létre, amely Szent György nevét viseli.

Ám ahogy negyedszázados uralkodása során újból és újból mindig, úgy ezúttal is felüti fejét a baj: Dalmáciában belháború tör ki, a Kőszegiek és a Babonicsok saját szakállukra nyugat felé settenkednek, Havasalföldön pedig Basarab vajda kezd sötét ténykedésbe, miután függetleníti magát a magyar királytól.

Visegrádon eközben egyre erősebbé és befolyásosabbá válik a Bátor Attila örökségét őrző Lackfi István, de ott van az udvarban az az ember is, akit túlontúl nyomasztanak a múlt árnyai, és aki maga sem tudja, bírhat-e szabadulni régi esküje terhétől: Zách Felicián.

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regénysorozatának negyedik része egyben egy új trilógia első kötete is, benne régi és új szereplőkkel, fénnyel és árnyékkal, sárral és ezüsttel, nyílt háborúval és udvari intrikákkal. Az aranyliliom szebben virágzik, mint eddig valaha, árnyékában pedig lassan felnő egy új nemzedék, hogy megvesse lábát ebben az erőre épülő, szép új világban.”

A könyv műfaja:

Bíró Szabolcs Anjouk sorozata egy igazán izgalmas történelmi regénysorozat. A Szent György testvérei kötet az Arany Visegrád-trilógia első része. Szerintem ez a könyv egy nagyon izgalmas kezdeti lökést ad a trilógiának. Sejteti azt, hogy a trilógia másik két kötetében még nagy dolgok fognak történni.

Borító:

A sorozatból nem ez a kedvenc borítom, de ettől függetlenül szeretem, mert nagyon szép és igényes. Tetszik, hogy már a borító is árulkodik arról, hogy ebben a kötetben fog megalakulni a Szent György lovagrend. A piros és fehér szín pedig szerintem jól mutat így együtt a borítón.

Helyszín:

Történetünk helyszíne nem lenne más, mint kis hazánk, Magyarország.

Idő:

A Szent György testvérei kötet története a 14. században játszódik.

„Azt mondják, az élet valójában egy végtelen körforgás. Hogy sosem áll meg, akkor sem, ha szentül meg vagyunk róla győződve, hogy az adott ponttól már nincs tovább. Hogy mindig tartogat meglepetéseket, és hogy ha az Isten valahonnan elvesz, akkor a másik kezével ugyanakkor ad is.”

Karakterek:

Jó érzéssel töltött el, hogy annak ellenére, hogy itt egy új trilógia kezdő kötetéről van szó, nem éreztem nagy szakadékot a harmadik és negyedik rész között. A történet ott folytatódott, ahol abba hagytuk. Sok ismerős karakter köszönt vissza ennek a kötetnek a lapjairól, aminek én személy szerint nagyon örültem.

Lackfi István szála ebben a részben nagyon izgalmasra sikerült. Örültem annak, hogy jobban megismerhetjük Magyarország fehér sárkányát és az ő családját. A sorozat első pár kötetében még csak barátkoztam ezzel a karakterrel, de úgy érezem ebben a kötetben vált igazán számomra kedvelt szereplővé. Jó látni, hogy ő is egy esendő ember, és van, hogy ő is hibázik.

Zách Felicián szála is igazán felkeltette az érdeklődésemet. Eddig nagyon nem kedveltem ezt a szereplőt az előző kötetekben. Ebben a részben sem lett a kedvencem, viszont nagyon fontos és izgalmas dolgok derültek ki a férfiról. Kíváncsi vagyok a további sorsára.

Bíró Szabolcs szereplői még mindig nagyon valós, létező karakterek , akik szinte elénk lépnek a könyv lapjairól. Én mindig nagyon izgulok a kedvenceimért, hogy ne hogy megölje őket az író. :D

Írói stílus:

Elég gyorsan sikerült elolvasnom ezt a kötet is, aminek legfőbb oka, hogy nagyon könnyen olvasható, izgalmas és végig fenntartja az érdeklődésemet. Szerintem ez a titka Bíró Szabolcs könyveinek. A történet bemászik az ember bőre alá, nem hagyja nyugodni és szegény olvasó kénytelen végig olvasni minél hamarabb a kötetet, mert annyira kíváncsi a folytatásra. Ez érvényes a köteten belül és persze a történet végére is, ami megint egy olyan befejezés lett, hogy azonnal elkezdtem folytatni az ötödik részt. Ezért szeretem én ezeket a könyveket, egyszerűen zseniális amit Bíró Szabolcs csinál az olvasóval.

Saját vélemény:

Ne lepődjön meg senki, ezt a kötetet is imádtam. Kezdem úgy érezni, hogy Bíró Szabolcs nem tud rosszat írni. Nagyon örülök annak, hogy ebben az évben elkezdtem olvasni az Anjouk sorozatot, mert nagyon sokat adott nekem. Biztos vagyok benne, hogy ha ezt a sorozatot végig olvastam, akkor is olvasni fogok még valamit Bíró Szabolcstól. Engem egyszerűen megnyert magának ez az író. Ő az, aki megszeretette  velem a komolyabb történelmi regényeket, és én ezért nagyon hálás vagyok neki.

Kinek ajánlom:

Anjouk olvasók figyelem, ez a kötet is nagyon jól sikerült ! Ajánlom a történelem kedvelőinek, és azoknak akik most ismerkednek a történelmi regényekkel.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„– Ha az ördög a fülünkbe suttog, akkor még a legszilárdabb talajon is képesek vagyunk meginogni.”

„A levegőben édes levendulaillat szállt, s ez a tavasz végi miliő azt a hazug benyomást keltette, hogy az élet könnyű és gondtalan.”

„Aznap végre nem csörögtek fegyverek, nem ivott vért a mohó föld, nem hullottak el túl fiatalon túl sokan. Aznap mulattak, méghozzá úgy, ahogy csak a magyarok és Anjou Károly tudtak mulatni: az öröm az égig ért.”

Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!