Egri kalandok | Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben ismét Bíró Szabolcs egyik kötetéről hoztam el nektek a véleményemet, azonban ez egy teljesen más jellegű történet, mint az eddig megszokott Anjouk sorozat.

Bíró Szabolcs küldött nekem egy tisztelet példányt, az Elveszett csillagok című ifjúsági regényéből, amit ezúton is nagyon szépen köszönök neki !

Na, és hát felmerül a kérdés, hogy ha az író jó történelmi regényeket ír, akkor tud-e jó ifjúsági regényt is írni ? Ez a két műfaj valóban nagyon távol áll egymástól, de ettől függetlenül a válasz igen, nagyon is ! Bíró Szabolcs ebben a kötetben is hozta a számomra már ismert és szeretet stílusát, na és persze azért itt is jelen volt a történelem !

Na, de akkor jöjjön is maga az értékelés !
Jó olvasást a bloghoz !


Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Elveszett csillagok
Oldalak száma: 244
Kiadta: Főnix Könyvműhely
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 93%
Fülszöveg:

„ Zalán ​Peti majdnem tizenhárom éves, koraérett felvidéki fiú, aki egyedül él az édesanyjával egy szűkös mezővárosi panellakásban. Nehéz életkörülményei és iskolatársai gyakori zaklatása elől a könyvekbe menekül, miközben arról álmodozik, hogy egyszer nagy író válik belőle – csakhogy hiányzik számára az igazi téma, a valódi nagy kaland.

A bizonyítványosztás napján váratlan telefonhívást kap, aminek köszönhetően az egész nyarat a varázslatos Egerben töltheti. A város felfedezése közben ismerkedik meg a vele majdnem egykorú Tündével, akivel különös rejtély nyomába erednek: egy városi legenda szerint Gárdonyi Géza egyik sosem kiadott regényének ismeretlen, titokzatos kézirata máig ott van elrejtve valahol Egerben. Fiatal hőseink elhatározzák, hogy ők fogják megtalálni a nem mindennapi irodalmi kincset, miközben életük legizgalmasabb nyara köszönt rájuk.

Valóban létezik az ismeretlen Gárdonyi-kézirat, vagy csak kitaláció az egész? Képes-e Tünde és Peti feltörni mind az öt pecsétet, mely a rejtély megoldásához vezet? És vajon csak ők tudnak a titokról, vagy vannak mások is, akik rátennék a kezüket az értékes régiségre? Bűnözők, végvári vitézek, bátorság és leleményesség – a múlt és a jelen különös találkozása Magyarország egyik legszebb városában…

Bíró Szabolcs ifjúsági regénye az első nagy kaland és az első nagy szerelem története, ami egyszerre szól egy agyafúrt művészettörténeti nyomozásról és egy zárkózott fiú emberré cseperedéséről.”

A könyv műfaja:

Bíró Szabolcs Elveszett csillagok című kötete az ifjúsági és krimi zsánerébe sorolható be. A könyv elvileg a 11-12 éves korosztályt célozza meg, de én azt mondom, hogy felnőttek is bátran olvashatják, hiszen könnyed kikacsolódást nyújthat két erősebb kötet között.

Borító:

A borító szerintem szép és igényes, és ami nagyon fontos, hogy színes és barátságos. Ilyen borítóval szerintem a gyerekek is bátrabban a kezükbe merik venni. Tetszik, hogy a borítón megjelenik , történetünk két főszereplője, Tünde és Peti, ezáltal is közelebb hozva az olvasó gyerekek számára a szereplőket.

Helyszín:

Zalán Peti és Tünde kalandjai Egerben játszódnak.

„ Ahogy az ősi falak közt járkált, egyszeriben szíven ütötte a felismerés, hogy mindaz, amit eddig csak a Gárdonyi-regény lapjain olvasott, itt történt meg, ezen a szent helyen. Hogy Dobó, Bornemissza, Mekcsey és a többiek itt küzdöttek meg a lehetetlennek látszó túlerővel, itt álltak helyt, itt váltak valódi hősökké.”

Karakterek:

Történetünk két főszereplőjéről Zalán Petiről és Tündéről beszélnék most csak röviden. Zalán Peti, történetünk főszereplője számomra egy igazán szerethető és kedves kisfiú. Petinek elég nehéz sors jutott, amiért megsajnáltam, hogy már ilyen fiatalon tudnia kell, hogy mi is az nagy betűs élet. Nehéz életkörülmények között él az édesanyjával, az iskolában bántják, az édesapját pedig még csak nem is ismeri. Nehéz dolgok ezek egy ilyen kisfiú számára, de ő mégis megbirkózik velük. Nagyon örültem annak, hogy Peti egy igazi könyvmoly, és hogy író szeretne lenni. Egy könyvmoly számára mindig lelket simogató ilyet olvasni egy könyvben. Külön öröm számomra, hogy Peti kedvenc írója Benyák Zoltán, hiszen én magam is szeretem az író könyveit. :) Zalán Petiből a történet végére kisfiúból egy igazi kis férfi vált, aki most már bátran néz szembe az akadályokkal. 

Tünde karakterét is megszerettem, hiszen egy igazán okos és értelmes kislányról van szó. Az ő karakterével is könnyen tudtam azonosulni, és a könyv olvasása közben én is újra gyereknek érezhettem magam. 

A történetben nagyon tetszett a két gyerek kapcsolata, és hogy milyen ügyesen kitalálták a rejtvényeket és dolgoztak össze.

Írói stílus:

Bíró Szabolcs stílusa számomra már ismerős volt ebben a kötetben, és hozta azokat a jegyeket ebben a rövidke történetben is, ami miatt én szeretem őt. A karakterek szerethetőek és emberiek, nem ruházza fel őket olyan tulajdonságokkal, ami elvárhatatlan egy gyerektől ilyen idős korban. A cselekmény izgalmas és fordulatos, a kötet stílusa pedig könnyed és gyorsan olvasható.

Saját vélemény:

Bíró Szabolcsnak ezt a kötetét is nagyon szerettem, és köszönöm az írónak, hogy elolvashattam. Érdekes volt látni, hogy a történelmi regények után milyen ifjúsági regényt tud írni. Számítottam rá, hogy tetszeni fog, de arra nem gondoltam, hogy felnőttként is ilyen élvezhető és letehetetlen lesz számomra. A szereplőket megszerettem, a cselekményszál izgalmas volt és maga a történet is gyorsan olvasható. A kötet elolvasása után arra a döntésre jutottam, hogy lehet, hogy újra kéne olvasnom az Egri csillagokat, mert én annak idején nagyon szerettem, és ez a kötet igazán jól meghozta hozzá a kedvemet.

Kinek ajánlom:

A 11-12 éves korosztály számára egy igazán jó olvasmányélményt okozhat, de a felnőttek számára is jó egy könnyed kikapcsolódásnak.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„ A lány arcának aznap délutáni változásairól vaskos tanulmányt lehetett volna írni.”

„ Szegény Karcsimnak tényleg az olvasás volt a mindene. Néha azzal bosszantottam, hogy rászóltam: „Szerintem jobban szereted a könyveket, mint engem!” Olyankor mindig kaptam egy szál rózsát, vagy elmentünk valahová vacsorázni, hogy kiengeszteljen. De azt sose mondta – kuncogott Gizi néni –, hogy ne lenne igazam. A vén csibész…”

„ Amikor napokig úgy élsz, mint egy korabeli ember: na, ez az igazi hagyományőrzés! Ha elég kitartó vagy, majd te is megtapasztalod, micsoda varázslat ez. Igazi időutazás!”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem. Ha kedved kaptatok a könyv elolvasásához kezdjetek neki bátran, de véleményeket kérek ám! :D

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok !

Bátorság, hősiesség, eretnekség | Bíró Szabolcs : Non nobis Domine

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy igazán vaskos kötetről lesz szó, ami a vastagsága ellenére is a kedvencem lett, és talán az idei évem legjobb olvasmánya is! Bíró Szabolcs Non nobis Domine kötete a maga 800 oldalával egyszerűen elvarázsolt.

Szerintem mindannyiunkban van egy kis félsz, amikor ilyen vaskos kötethez nyúlunk, mert azért ilyen sok oldalon át fenntartani az olvasó figyelmét, na hát ahhoz nagyon jónak kell lennie a történetnek. Szerencsére nem csalódtam Bíró Szabolcsban. Hat nap alatt sikerült végig olvasnom ezt a kötet, és nagyon, de nagyon sokat adott a sorozathoz. Imádtam, hogy a sorozat további részeiben történt eseményekre ebben a kötetben megkaptuk a választ, így nem maradtak bennem kérdések. Zseniális ez a kötet, és annyira örülök, hogy elolvastam ! Kár lett volna kihagyni, nagyon kár !

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy megkaphattam ezt a kötetet recenzióba !

Jó olvasást a bloghoz !


Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Non nobis Domine
Oldalak száma: 800
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2016
Molyos értékelése: 97%
Fülszöveg:

„1292-ben Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év távollét után hazatér a Szentföldről Magyarországra – otthon azonban csak halál és gyász várja. A megkeseredett, kiábrándult férfi szárnyai alá veszi és tanítani kezdi elárvult unokaöccsét, hiszen Attilában látja a megszégyenült Templomos Lovagrend új reményét, a tökéletes és gáncstalan harcost. Ám hiába igyekszik az általa helyesnek vélt útra terelni a kisgyermekből lassan férfivá érő növendéket, Attila túlságosan is vágyik a szabad életre. Amikor pedig Vilmos kardját, az ősi családi örökséget elcsenve akar megnyerni egy titkos éjszakai párbajt, nagybátyja büntetésből hosszú útra küldi az olasz énekmondó, Umberto oldalán. Ez az út örökre megváltoztatja Attila életét. Rablógyilkosokkal harcol, csaknem halálos sebet kap, majd megismeri azt az érzést is, amelyre egy templomos lovagnak még csak gondolnia sem szabad: a szerelmet.

A Non nobis Domine a lovaggá cseperedő Attila szemén keresztül mutatja be egy vérzivataros korszak, a XIII. és XIV. század fordulójának háborúit, az Árpád-ház kihalását követő kegyetlen éveket, egy új uralkodói dinasztia felemelkedését és a Templomos Lovagrend bukását.

Az Anjouk című nagyszabású regénysorozat előzményét, Bíró Szabolcs első történelmi regényének két kötetből eggyé gyúrt kiadását olvasva kibontakozik előttünk a magyar középkor sáros, véres, mégis levendulaillatú világa.”

A könyv műfaja:

Bíró Szabolcs Non nobis Domine című kötete egy történelmi regénysorozat, az Anjouk előzménytörténete. Ebben a kötetben ismét találkozhatunk Bátor Attilával, és megtudhatjuk azt, hogy hogyan lett ő a liliomos lovag.

Borító:

Ez a történet eredetileg két kötetben jelent meg a Kelet oroszlánja és Az utolsó vörös barát címmel. Amit én olvastam az az Athenaeum kiadó gondozásában megjelenő javított és átdolgozott kiadása ennek a két kötetnek, egy nagy könyvbe gyúrva. Ezt most csak azért is mondtam el, hogy én ezt a javított változatot olvastam, így ennek a kötetnek a borítójáról fogok beszélni.

Zseniális számomra ez a borító ! Annyira szemet gyönyörködtető, egyszerű, de mégis annyira jól felidézi bennem azt a hangulatot amit olvasás közben érzek. Ismét jár az elismerés a borító készítőjének !

Helyszín:

Történetünk helyszíne kis hazánk,  Magyarország.

Idő:

A Non nobis Domine története a 13. században játszódik.

„A férfi, aki elé toppant, cseppet sem hasonlított az egykori növendékre. Ha valóban ő volt az, csodás változáson ment keresztül: nemcsak megemberesedett, megizmosodott, de magasabb is lett. Haja hosszabbá és jóval sötétebbé is vált, az arcára pedig fél emberöltő ráncai ültek ki. Ambrosius tudta, kit lát maga előtt, elhinni valahogy mégsem akarta.”

Karakterek:

Hálás köszönetem kedves Bíró Szabolcs ! Szívbéli szerelmemmel újra találkozhattam eme könyv lapjain, ami engem hihetetlen boldogsággal önt el ! Még mindig imádom Bátor Attilát, és még mindig annyira szeretek olvasni róla. Tetszett nagyon, hogy megismerhettük a gyerekkorát és, hogy hogyan ismerkedett meg a szerelmével. Végig szurkoltam neki, hogy minden nehézség ellenére maradjon erős, de hát nemhiába a név, nem kellett csalódnom. 

Ebben a kötetben még jobban kirajzolódott előttem Ágnes személyisége is, akit már eddig is nagyon szerettem. Attila és a közte lévő szerelem egyszerűen elvarázsolt, sok romantikus regényben nem éreztem ennyire erősnek a szerelmi szálat, mint ebben a kötetben. Ha volt kérdésem velük kapcsolatban, azokra most mind választ kaptam ebben a kötetben. Ágnes egy igazán bátor és erős nő, aki ki mer állni a szerelme és a saját érzései mellett ! Ezt imádtam ebben a nőben . Örültem annak, hogy nem volt az az érzésem, hogy mondvacsinált problémák miatt nem lehetnek együtt. Nekik valóban nem szabadott volna együtt lenniük, de mégis kitartottak egymás mellett.

Bátor Vilmosról is illene pár szót ejtenem. Oh ez az ember, ő is úgy a szívemhez nőtt ! Igazán bátor és szerethető karaktert ismertem meg a személyében. Ennek az embernek a szíve is a helyén van, és ezt bizonyította is, amikor Attilát felemelte és saját tudása szerint tanította ki. Attila neki köszönhetően vált igazi lovaggá és férfivá !

Írói stílus:

Annak ellenére, hogy egy 800 oldalas kötetről van szó, hihetetlen gyorsasággal pörgettem le ezt a könyvet. Ezúttal sem csalódtam Bíró Szabolcs stílusában. A történet izgalmas volt, és végig fenntartotta az érdeklődésemet, a szereplőket imádtam, a lapok pedig csak úgy pörögtek. Bíró Szabolcs eddigi könyvei közül ez a legzseniálisabb !

Saját vélemény:

Hatalmas kedvencem lett ez a kötet ! Most érzem úgy, hogy eleget kaptam Bátor Attilából és Ágnesből is. Ha valaki a vastagsága miatt nem mer hozzá nyúlni ehhez a kötethez, akkor megnyugtatom, hogy egy nagyon olvasmányos regényről van szó, szerethető karakterekkel és egy igazán izgalmas cselekményszállal.

Kinek ajánlom:

Egy igazán csodálatos regény,mindenkinek szívből ajánlom ! Olvassátok, mert megéri, egy felejthetetlen élményben lesz részetek !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Holott gyilkosok vagyunk, és ugyanannak az Istennek a gyermekeit mészároltuk, aki minket is megteremtett.”

„– Milyen békés lenne az élet szerelem nélkül! – mondta István bátya, amikor az asszonyok már nem hallhatták. – Milyen nyugodt, milyen biztonságos… és milyen unalmas!”

„A nevezett kényelmetlenül feszengett, de még ekkor sem szólalt meg. Nem akarta ugyanis feladni azt a szobor merev álcát, melyet évek hosszú sora alatt fejlesztett tökélyre, és amely nélkül egyesek még azt feltételezhetnék róla, hogy ő is csak ember.”

Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

A béke Visegrádon született | Bíró Szabolcs: Királyok éneke ( Anjouk 6.)

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben az Anjouk sorozat legfrissebb kötetéről, a Királyok énekéről hoztam el nektek  a véleményemet.  Szerintem sokan vagyunk vele úgy, hogy nagy izgalommal vártuk az Anjouk sorozat folytatását, és kíváncsian vártuk azt, hogy hogyan is alakul a számunkra kedves szereplők további sorsa.

Hát, azt kell, hogy mondjam, hogy én az ötödik kötetet egyszerűen imádtam, és asszem egy nap alatt be is nyomtam. Na, de mi a helyzet a Királyok énekével ? Ha az Ötvenezer lándzsát imádtam, akkor erre a kötetre már aztán nem is tudom mit lehetne mondani. Még izgalmasabb, még fordulatosabb és még szerethetőbb ez a kötet az előzőeknél ! Hihetetlen gyorsan haladtam ezzel a résszel is, és már nagyon várom a folytatást. Elöljáróban szerintem ennyi elég is, jöjjön maga az értékelés !

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy megkaptam tőlük ezt a csodálatos könyvet recenzióba !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Királyok éneke
Oldalak száma: 432
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2019
Molyos értékelése: 99%
Fülszöveg:

„1333. ​A visegrádi udvar negyedik éve folytat tárgyalásokat Nápollyal, amikor Anjou Károly végre személyesen is visszatérhet gyermekkora helyszínére, a mesés Dél-Itáliába, ahova ötéves fiát is magával viszi. Tervei szerint, miután eljegyezte Bölcs Róbert unokáját, András herceg lehet a Szicíliai Királyság jog szerinti örököse.

Az uralkodó távollétében Magyarországon kezd megbomlani az évtizedek munkájával megszilárdított belső rend. A zavargások megfékezése Erzsébet királynéra hárul, aki újabb gyermeke elveszítésével egyre erősebben láncolja magához legidősebb fiát, Lajos herceget.

Mindeközben a szomszédos királyságokban is fontos változások mennek végbe. A térség fejedelmei Visegrádon gyűlnek össze, hogy egymással békét, mások ellen pusztító szövetséget kössenek.

Bátor Szilárd udvari fegyvernökként találja magát a király kíséretében. Igyekszik átlépni múltja sötét árnyain, de gyermekéveit maga mögött hagyva még mindig túl sok kérdés tornyosul előtte. Míg a feje fölött hatalmasok játszmája zajlik, ő csupán élni szeretne – rájönni, mi a valódi öröksége.

A Királyok éneke, mely az Arany Visegrád-trilógia zárókötete, Anjou Károly utolsó nagy uralkodói korszakának éveit, a nemzetközi diplomácia terén elért eredményeit meséli el, miközben tovább szövi valós és fiktív hősei történetét. Lapjain régről ismert és új szereplők egyaránt felbukkannak, hogy a maguk módján mind részeseivé váljanak egy birodalom sorsának, a Magyar Királyság vérrel és arannyal írt történelmének.”

A könyv műfaja

Bíró Szabolcs Anjouk sorozata egy igazán izgalmas történelmi regény sorozat, amit a történelmet nem kedvelő olvasóknak is szívből ajánlok. Valós és fiktív személyek keveredése a lovagkirályok idejében.

Borító:

Ennek a kötetnek is gyönyörű és igényes a borítója, mint ahogy a sorozat előző köteteinek is. Egyszerű, de mégis nagyszerű ! Lehet sejteni, hogy ebben a kötetben a visegrádi királytalálkozóról lesz szó, a színek pedig jól dominálnak egymással. Jól eltalált, a történethez passzoló borító.

Helyszín:

Történetünk helyszíne Magyarország, azon belül is Visegrád, illetve ebben a részben Nápolyba is elutazunk.

Idő:

Bíró Szabolcs Királyok éneke című kötete a 14. században játszódik.

„Fontos, hogy a vér és a név akkor is tovább éljen, amikor az emberből már csak hamu és por marad. Hamu és por…”

Karakterek:

A Királyok énekében jobban megismerhetjük Anjou Károly fiait, és azt, hogy milyen megpróbáltatásokon is kell nekik átverekedniük magukat. Nem könnyű érzés egyszerre gyereknek és trónörökösnek is lenni.

András és Lajos,  Anjou Károly fiai  nagyon a szívemhez nőttek a történet során. Igazán jó testvérek, akik igaz, hogy mindig piszkálják egymást, de ettől függetlenül ragaszkodnak a másikhoz. Mind a két fiú számára nagyon nehéz és fájdalmas pont az életükben, hogy elszakítják őket egymástól. Hiteles, valós és szerethető karakterként jeleníti meg Bíró Szabolcs a két gyermeket. Különösen tetszett az hogy a felnőttes problémák ellenére is mind a két fiú személyiségében megjelent a gyerekesség, nem nőttek fel rögtön.

Erzsébet királyné személyiségét is megkedveltem, annak ellenére, hogy  az előző kötetben amit tett az szerintem borzalmas volt, és nagyon nem értettem vele egyet. Tetszik, hogy az író olyan tulajdonságokkal ruházza fel a nőt, amitől az olvasó szemében is tekintélysugárzó , erős és magabiztos királynőként jelenik meg.

Bátor Szilárd karakterét még mindig nagyon szeretem, bár sokszor fogtam a fejem, hogy már megint milyen butaságba fog belekerülni. Durva, bár valószínűleg Bíró Szabolcs szándékosan alkotta meg így a fiú karakterét, de sokszor a tetteiben tökéletesen érződik Bátor Attila, a fiú apjának az önfejűsége és makacssága. Ez szerintem zseniális, mert az embernek olvasás közben van egy kis déja vu érzése, és ez külön ad az olvasmányélményhez.

Írói stílus:

Akik már régebb óta követik a blogomat azok tudhatják, hogy én nagyon odavagyok Bíró Szabolcs írói stílusáért. Valahogy olyan lágy és kellemes, de mégis gyorsan olvasható és élvezetes olvasni az ő történeteit. A karakterek gyorsan az ember szívéhez nőnek, a cselekményszál izgalmas, némely kötetnek pedig a lezárása után egyszerűen muszáj a következő részt is az olvasónak a kezébe vennie.

Saját vélemény:

Bátran kijelentem, hogy a sorozatból talán ez a második kedvenc kötetem. ( Az ötödik az első :D ) Izgalmas, végig fenntartja az olvasó érdeklődését, és hihetetlen gyorsasággal el lehet olvasni. A szereplők személyisége ebben a kötetben is nagyon hihető és szerethető egyben. Nagyon remélem, hogy Bíró Szabolcs már el kezdte írni a hetedik kötetet, mert már nagyon várom, hogy olvassam a folytatást !

Kinek ajánlom:

Ajánlom az Anjouk sorozat rajongóinak, illetve a történelem kedvelőinek és nem kedvelőinek egyaránt !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak :

„Hogy a visegrádi királytalálkozó valójában egy nagyszabású háborús előkészítő művelet is lett volna egyben, arról a fejedelmek úgyszintén nem siettek okleveleket kiállítani.”

„Korán érkezett a tavasz, így Szent György havának vége felé járva csaknem olyan meleg volt az idő, mintha már Szent Iván éje közeledne.”

„Aki másokat győz le, az erős. Aki önmagát legyőzi, az hatalmas.”

Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

Nehéz döntések előtt | Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa ( Anjouk 5.)

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy újabb értékeléssel érkeztem nektek. Ha eddig azt gondoltátok, hogy ennél durvább Anjouk rajongásom nem lehet, akkor elmondnom nektek, hogy tévedtetek, de lehet. A sorozat ötödik része felülmúlta számomra az eddigi összes részt. Ez a rész volt most a leghosszabb és ezt fejeztem be a leggyorsabban is. Szerintem ez mindent elárul arról, hogy mennyire élveztem olvasni ezt a kötetet!

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy elolvashattam ezt a csodálatos könyvet ! Minden sorát egyszerűen imádtam !

Na, de jöjjön is az értékelés erről a szuper kötetről !

Jó olvasását a bloghoz !

Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Ötvenezer lándzsa
Oldalak száma: 400
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 97%
Fülszöveg:

„1328. ​Lackfi István éppen visegrádi házában igyekszik felépülni az osztrák hadjáratban szerzett sérüléseiből, miközben fegyvernökei Budán rábukkannak Bátor Attila rég halottnak hitt fiára. Az elmúlt esztendőkben Szilárd lemondott a lovagi életmódról, kovács szeretne lenni, ám erről sem a király, sem a fiú új gyámja, sem a nevelőjének kijelölt Péter nem akar hallani. Mindnyájan ragaszkodnak hozzá, hogy Bátor Szilárd az apja nyomdokaiba lépve az udvar vitéze legyen, ami nem megy zökkenőmentesen – ám a sorsa elől senki sem menekülhet.

Időközben meghal Róbert nápolyi király fia, Anjou Károly pedig reménykedni kezd, hogy a magyar Szent Korona mellé megszerezheti szülővárosa trónját is – ha nem magának, hát legalább valamelyik örökösének. Mielőtt azonban ezt megtehetné, egészen más gondokkal kell szembenéznie. Virágzó birodalmában, akár egy hatalmas sakktáblán, számos figura áll fel az újabb játszmához. Egy áruló vajda, egy tébolyult bizalmas, egy buja rokon és egy gyönyörű udvarhölgy, aki nem is sejti, micsoda felfordulást okoz a puszta jelenlétével…

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regénysorozatának érzelmekkel és drámai fordulatokkal teli ötödik része egyben az Arany Visegrád-trilógia második kötete. Szerelem és háború, barátság és gyűlölet, élet és halál a középkori Magyar Királyságban.”

A könyv műfaja:
Bíró Szabolcs Anjouk sorozata egy igazán izgalmas történelmi regénysorozat, ami a történelem kedvelőinek kötelező olvasmány! Az Ötvenezer lándzsa az Arany Visegrád- trilógia második része. Azt kell, hogy mondjam, hogy számomra ez a kötet felülmúlta az eddigi összes kötetet. Kíváncsi leszek a trilógia befejező részére, mert ha már a második kötet ilyen durván jó volt, akkor vajon mire számítsunk a harmadikban ?

Borító:
Nagyon szeretem a sorozatból ennek a kötetnek is a borítóját. Igazán igényes, részletgazdag, korhű és látványos borítóról beszélünk. Jól el lett találva a színvilága, és a történethez is nagyon jól passzol. Kiemelném azt is, hogy az eddigi összes kötet belső borítója piros színű volt, ezzel szemben az Ötvenezer lándzsa belső borítója fehér színű. Szerintem már ez is sejteti azt, hogy itt valami egészen új dolog fog történni.

Helyszín:
Történetünk helyszíne kis hazánk, Magyarország.

Idő:
Az Ötvenezer lándzsa története a 14. században játszódik.

„Hamvazószerdán pillantották meg egymást először. Soha addig még nem találkoztak, semmit sem tudtak a másikról, és mégis: amikor a tekintetük összeakadt, megtörtént a csoda, amire az emberiség történelme során még senkinek sem sikerült ésszerű magyarázatot találnia. Szívük kihagyott egy dobbanásnyit, és az eszük még fel sem fogta, mi történik velük, amikor lélekben már rabjai is voltak egymásnak.”

Karakterek:
Bíró Szabolcs karaktereit egyszerűen imádom. Annyira élő, lélegző személyeket alkot meg, hogy sokszor az olvasó úgy érzi, hogy valódi létező személyekről olvas. Ezek a karakterek nagyon jól hatnak az olvasóra, legyen az pozitív vagy negatív személy,akkor is valamilyen érzelmeket fognak kiváltani. 

Na, de akkor beszéljünk egy kicsit az Ötvenezer lándzsában megjelenő számomra kedves, vagy kiemelkedő karakterekről. Kivel mással is kezdhetném a sort, mint Bátor Szilárddal. Úgy érzem, hogy Szilárd karaktere az, aki tudja az olvasóban enyhíteni Bátor Attila hiányát. Nagyon, de nagyon megszerettem ezt a fiút ! Bíró Szabolcs ezzel a karakterrel ismét, vagy még mindig nem is tudom már, de megvett magának! :D Tetszett az a vívódás, ami Szilárd lelkében végigment. Nem egyszerű dolog az, hogy úgy teljesíts mindent, hogy az őseid büszkék lehessenek rád. Hatalmas terhet kapott a vállára ez a fiú, de hiszem, hogy sikerülni fog neki megküzdeni minden akadállyal, már csak azért is , mert ő Bátor Attila fia. Zseniális írói technikának gondolom azt, hogy a két férfi személyisége közt nagyon jól felfedezhető a hasonlóság, illetve Szilárd is hasonló hibákat vét élete során, mint azt apja tette. Nagyon élveztem ezt a párhuzamot.

Igazán örültem annak, hogy ebben a kötetben jobban megismerhettük Lackfi István személyét, életét és testvéreit. Nagyon sajnálom szegény Istvánt, a drága kis felesége miatt. Nem tudott mit vétett az a szegény ördög, hogy az író ilyen feleséget adott mellé, de minden esetre élveztem olvasni ezeket a részeket, és sokszor egyszerre sajnáltam és mosolyogtam Magyarország fehér sárkányán. :D 

Írói stílus:
Eddig is tudtam, hogy Bíró Szabolcs zseniálisan ír, de ebben a kötetben aztán tényleg nagyon megmutatta, hogy mit is tud. A karakterek még mindig nagyon jók, a cselekményszál igazán izgalmas, és a lapok meg csak pörögnek hihetetlen gyorsasággal. Alig várom már, hogy a következő részt is a kezembe vehessem!

Saját vélemény:
Szerintem mindent elárul az, hogy ezt a 400 oldalas kötetet reggel elkezdtem és este már be is fejeztem. Hihetetlen gyorsasággal sikerült elolvasnom, pedig én nem igazán tartozom a gyorsolvasók közé. A történet annyira vitt, hogy egyszerűen nem akartam letenni a könyvet, mindig csak még még többet akartam. Szilárd karakterét igazán megszerettem és várom már, hogy a következő kötetekben mi fog történni vele.

Kinek ajánlom:

A történelem kedvelőinek kötelező olvasmány ! Egyébként meg mindenkinek ajánlom szívből az egész sorozatot, mert nagyon jó !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Az embernek a legnagyobb fájdalma közepette is tudnia kell helyes döntést hozni, és úgy viselkedni, hogy azt később ne bánja meg.”

„Ne vigyorogjál, valah szarházi, mert úgy megszúrlak, hogy a nap es átsüt rajtad (…) Neked meg olyan pofont vágok, hogy egy hétig a tejet is csak reszelve iszod”

„Gyötrő kínok között írom ezeket a sorokat.”

Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

Isten engem úgy segéljen ! | Bíró Szabolcs: Szent György testvérei ( Anjouk 4.)

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben ismét egy Anjouk értékeléssel érkeztem, amin szerintem már senki nem lepődik meg. :D Úgy néz ki ennek az évnek a kedvence nálam ez a sorozat. Egyszerűen nem tudok betelni vele, mivel kötetről kötetre csak még izgalmasabb lesz.

Bíró Szabolcs Szent György testvérei kötete az Arany Visegrád- trilógia első része, ami egy igazán méltó kezdete ennek a trilógiának.

Na, de lássuk is a véleményemet a sorozat negyedik részéről !

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy elolvashattam ezt a könyvet !

Jó olvasást a bejegyzéshez  !

Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Szent György testvérei
Oldalak száma: 320
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2017
Molyos értékelése: 92%
Fülszöveg:

„1326. ​Anjou Károly úgy érzi, a három évvel korábbi tengermelléki hadjárattal lezártnak tekintheti a belháborúk korszakát, és fényes visegrádi udvarából nekifoghat egy erős birodalom felépítéséhez. Felesége már a második egészséges fiúgyermekkel ajándékozza meg, piacain végre értékálló, erős pénz cserél gazdát, Erdélyben és a Felvidéken egymás után tárják fel a zsíros ezüstbányákat, ő pedig a keresztény királyok közül elsőként saját, világi lovagrendet hoz létre, amely Szent György nevét viseli.

Ám ahogy negyedszázados uralkodása során újból és újból mindig, úgy ezúttal is felüti fejét a baj: Dalmáciában belháború tör ki, a Kőszegiek és a Babonicsok saját szakállukra nyugat felé settenkednek, Havasalföldön pedig Basarab vajda kezd sötét ténykedésbe, miután függetleníti magát a magyar királytól.

Visegrádon eközben egyre erősebbé és befolyásosabbá válik a Bátor Attila örökségét őrző Lackfi István, de ott van az udvarban az az ember is, akit túlontúl nyomasztanak a múlt árnyai, és aki maga sem tudja, bírhat-e szabadulni régi esküje terhétől: Zách Felicián.

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regénysorozatának negyedik része egyben egy új trilógia első kötete is, benne régi és új szereplőkkel, fénnyel és árnyékkal, sárral és ezüsttel, nyílt háborúval és udvari intrikákkal. Az aranyliliom szebben virágzik, mint eddig valaha, árnyékában pedig lassan felnő egy új nemzedék, hogy megvesse lábát ebben az erőre épülő, szép új világban.”

A könyv műfaja:

Bíró Szabolcs Anjouk sorozata egy igazán izgalmas történelmi regénysorozat. A Szent György testvérei kötet az Arany Visegrád-trilógia első része. Szerintem ez a könyv egy nagyon izgalmas kezdeti lökést ad a trilógiának. Sejteti azt, hogy a trilógia másik két kötetében még nagy dolgok fognak történni.

Borító:

A sorozatból nem ez a kedvenc borítom, de ettől függetlenül szeretem, mert nagyon szép és igényes. Tetszik, hogy már a borító is árulkodik arról, hogy ebben a kötetben fog megalakulni a Szent György lovagrend. A piros és fehér szín pedig szerintem jól mutat így együtt a borítón.

Helyszín:

Történetünk helyszíne nem lenne más, mint kis hazánk, Magyarország.

Idő:

A Szent György testvérei kötet története a 14. században játszódik.

„Azt mondják, az élet valójában egy végtelen körforgás. Hogy sosem áll meg, akkor sem, ha szentül meg vagyunk róla győződve, hogy az adott ponttól már nincs tovább. Hogy mindig tartogat meglepetéseket, és hogy ha az Isten valahonnan elvesz, akkor a másik kezével ugyanakkor ad is.”

Karakterek:

Jó érzéssel töltött el, hogy annak ellenére, hogy itt egy új trilógia kezdő kötetéről van szó, nem éreztem nagy szakadékot a harmadik és negyedik rész között. A történet ott folytatódott, ahol abba hagytuk. Sok ismerős karakter köszönt vissza ennek a kötetnek a lapjairól, aminek én személy szerint nagyon örültem.

Lackfi István szála ebben a részben nagyon izgalmasra sikerült. Örültem annak, hogy jobban megismerhetjük Magyarország fehér sárkányát és az ő családját. A sorozat első pár kötetében még csak barátkoztam ezzel a karakterrel, de úgy érezem ebben a kötetben vált igazán számomra kedvelt szereplővé. Jó látni, hogy ő is egy esendő ember, és van, hogy ő is hibázik.

Zách Felicián szála is igazán felkeltette az érdeklődésemet. Eddig nagyon nem kedveltem ezt a szereplőt az előző kötetekben. Ebben a részben sem lett a kedvencem, viszont nagyon fontos és izgalmas dolgok derültek ki a férfiról. Kíváncsi vagyok a további sorsára.

Bíró Szabolcs szereplői még mindig nagyon valós, létező karakterek , akik szinte elénk lépnek a könyv lapjairól. Én mindig nagyon izgulok a kedvenceimért, hogy ne hogy megölje őket az író. :D

Írói stílus:

Elég gyorsan sikerült elolvasnom ezt a kötet is, aminek legfőbb oka, hogy nagyon könnyen olvasható, izgalmas és végig fenntartja az érdeklődésemet. Szerintem ez a titka Bíró Szabolcs könyveinek. A történet bemászik az ember bőre alá, nem hagyja nyugodni és szegény olvasó kénytelen végig olvasni minél hamarabb a kötetet, mert annyira kíváncsi a folytatásra. Ez érvényes a köteten belül és persze a történet végére is, ami megint egy olyan befejezés lett, hogy azonnal elkezdtem folytatni az ötödik részt. Ezért szeretem én ezeket a könyveket, egyszerűen zseniális amit Bíró Szabolcs csinál az olvasóval.

Saját vélemény:

Ne lepődjön meg senki, ezt a kötetet is imádtam. Kezdem úgy érezni, hogy Bíró Szabolcs nem tud rosszat írni. Nagyon örülök annak, hogy ebben az évben elkezdtem olvasni az Anjouk sorozatot, mert nagyon sokat adott nekem. Biztos vagyok benne, hogy ha ezt a sorozatot végig olvastam, akkor is olvasni fogok még valamit Bíró Szabolcstól. Engem egyszerűen megnyert magának ez az író. Ő az, aki megszeretette  velem a komolyabb történelmi regényeket, és én ezért nagyon hálás vagyok neki.

Kinek ajánlom:

Anjouk olvasók figyelem, ez a kötet is nagyon jól sikerült ! Ajánlom a történelem kedvelőinek, és azoknak akik most ismerkednek a történelmi regényekkel.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„– Ha az ördög a fülünkbe suttog, akkor még a legszilárdabb talajon is képesek vagyunk meginogni.”

„A levegőben édes levendulaillat szállt, s ez a tavasz végi miliő azt a hazug benyomást keltette, hogy az élet könnyű és gondtalan.”

„Aznap végre nem csörögtek fegyverek, nem ivott vért a mohó föld, nem hullottak el túl fiatalon túl sokan. Aznap mulattak, méghozzá úgy, ahogy csak a magyarok és Anjou Károly tudtak mulatni: az öröm az égig ért.”

Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

Amikor egy történet lezárul, és a szíved megszakad... | Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig ( Anjouk 3.)

Sziasztok Molyok !

Nagy örömmel tudatom veletek, hogy túl vagyok az érettségin, ami nagyon jól sikerült. Most már, ha minden igaz több időm lesz olvasni és több bejegyzés fog jönni ide a blogra is.

A mai bejegyzésemben egy elmaradást szeretnék pótolni. Aki mostanában követi a blogomat észrevehette , hogy Anjouk lázban égek , ezért remélem, hogy senki nem lepődik meg azon,hogy ismét egy Anjouk értékeléssel érkeztem. Ezúttal a sorozat harmadik részéről , Az utolsó tartományúrig című kötetről írtam le a véleményemet.

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy elolvashattam ezt a csodás könyvet !

Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Az utolsó tartományúrig
Oldalak száma: 376
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2016
Molyos értékelése: 93%
Fülszöveg:

„1323. ​Alighogy Anjou Károly serege visszatér a tengermellékről, az ország déli fertályán ismét zavarossá válik a helyzet. Úgy tűnik, Subics Mladent hiába fosztották meg zsarnoki hatalmától, ő csak egyike volt a gondok okozóinak, s a rend helyreállítása érdekében előbb-utóbb ismét hadjáratot kell indítani Szlavónia, Horvátország és Dalmácia területére.

A királyságban ennek ellenére végre megszilárdulni látszik a béke. Az uralkodó feladja több mint egy évtizede tartó, önkéntes temesvári száműzetését, és birodalma szívében, Visegrádon kezd új, minden korábbinál fényesebb hatalmi központ építésébe. Míg a gazdasági zűrzavar megfékezése céljából, tárnokmestere több éves munkáját megkoronázva, új pénz verését rendeli el és külpolitikai kapcsolatait is sikeresen rendezi, az utódnemzés kérdésében továbbra is setét fellegek tornyosulnak fölé.

Gutkeled Miklós, az Anjou-sereg hadnagya váratlan kitüntetést kap Károlytól, amit azonban egy diadalmas hadjárattal kell kiérdemelnie. Parancsnoksága alatt vele tart Lackfi István, akit egyre többen emlegetnek Magyarország fehér sárkányaként, és Bátor Attila, aki úgy hiszi, végleg elveszítette családját, s így nem maradt más számára, csak a kegyetlen bosszú.

Bíró Szabolcs tizenöt kötetesre tervezett történelmi regényfolyamának harmadik része egyben egy trilógia záróakkordja is. Az utolsó tartományúrig a széria eddigi legkomorabb hangvételű, legsötétebb tónusú regénye, mely bizonyos szereplőktől talán örökre elbúcsúzik, miközben megágyaz egy új korszaknak, és még mélyebbre vezeti az olvasókat a XIV. század sűrűjébe.”

A könyv műfaja:
Bíró Szabolcs Anjouk sorozata egy igazán izgalmas történelmi regénysorozat. Az utolsó tartományúrig című kötet a Bátor Attila bosszútrilógiájának a zárókötete. Úgy gondolom egy jó lezáró kötetről beszélünk, amelyben szépen íródnak ki a karakterek, és zárul le egy időszak. Jó befejezés, még akkor is, ha nekem nagyon fájt a vége.


Borító:
Az egész sorozat nagyon szép és igényes borítókból áll, nekem ez a borító a kedvencem a Lángmarta dél után. Nagyon jól összepasszol a fekete, fehér és a piros szín , és külön tetszik nekem, hogy sárgával íródott a cím. Személy szerint nekem nagyon tetszik az, hogy a borítóra nézve felidézi bennem a kötet egyes jeleneteit. 


Helyszín:
Történetünk helyszíne kis hazánk, Magyarország.

Idő:
Az utolsó tartományúrig című kötet története a 14. században játszódik.

Karakterek:
Természetesen ebben a kötetben is nagy kedvencem volt az én szívbéli lovagom Bátor Attila. Nagy fájdalom és könnyek árán vettem tudomásul, hogy bármennyire is szeretem nem lehet velünk a sorozat végéig. Nagyon sajnálom és gyászolom az elvesztését, de természetesen nem fogok ez miatt hőbörögni, hiszen az írónak ezzel is célja volt , és ezt nekünk olvasónak tiszteletben kell tartani. Viszont az, hogy ennyire lesújtott az elvesztése, csak azt igazolja, hogy mennyire jól kiforrott és szerethető karakterről van szó. 

Csepke és Kurta szála nekem igazán elnyerte a tetszésemet. Nagyon a szívemhez nőtt a két fiú, és ez minden kötettel csak egyre erősödik. Bátor Attila után ők az én nagy kedvenceim.

Szilárd karaktere is egyre érdekesebb és izgalmasabb számomra. Őt is megszerettem a kötet során, és  kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan fog alakulni a sorsa.

„– Uram, ezt kikérem magamnak! Fivérem és jómagam még soha, semmilyen körülmények között nem hazudtunk! – hazudta Csepke.”

Írói stílus:
Én személy szerint azt szeretem leginkább Bíró Szabolcs írásstílusában, hogy nagyon könnyed, gyorsan olvasható, de mégis rengeteg információt hordoz magában. A karakterek valóságosak, szinte már élnek, a cselekményszál izgalmas és pörgős. A történet teli van nem várt csavarokkal, ami még inkább fokozza az olvasmányélményt. Szerintem érdemes olvasni Bíró Szabolcstól, mert nagyon tehetséges és mert a kötetei miatt akár még a történelmet is megszerethetjük.

Saját vélemény:
Őszinte leszek. Nekem a második rész jobban tetszett, mint ez a kötet. Nem teljesen tudom megmondani, hogy miért, lehet a sok tanulnivaló miatt haladtam vele lassabban, vagy csak éppen rossz kedvem volt, nem igazán tudom. Természetesen nagyon erős és jó kötetnek tartom így is, és méltó zárókötete Bátor Attila bosszútrilógiájának. Jó kötet volt, de nekem a második rész a szívem csücske! 

Kinek ajánlom:
Ajánlom a történelem kedvelőinek illetve nem kedvelőinek is, hátha ez a kötet meghozza a kedvet a történelemhez.

Én ezt a könyvet 4 csillagra értékeltem.
★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Szép tavaszi nap volt, reményt hozó, ábrándokat kergető. Aztán Károly érte jött, és hirtelen minden tönkrement.”

„– Az uram esküszik rá, hogy a prágai sernél nincs fenségesebb ital a világon. Aki megkóstolta, nem akar mást inni soha többé. Kemény és sok a habja, az íze pedig egyszerre kesernyés és lágy, akár az anyatej.”

„Belenézett a férje szemébe, és ott semmi kedvességet nem látott. Ráébredt, hogy nem csupán gyűlöli ezt az arcot, amelyre rámeredt, de egyenesen retteg is tőle.”

Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok!

Egy igazán izgalmas történelmi regény | Bíró Szabolcs: Lángmarta dél ( Anjouk 2.)

Sziasztok Molyok !

Sikeresen elolvastam Bíró Szabolcs Lángmarta dél című kötetét, ami az Anjouk történelmi regény sorozatnak a második része. Aki látta és olvasta az előző bejegyzésem a sorozat első kötetéről, az tudhatja, hogy nagyon szerettem . Azt kell, hogy mondjam, hogy nekem talán a második rész még jobban is tetszett, mint az első ! A lényeg a lényeg engem ez a sorozat beszippantott , és mindent tudni akarok Bátori Attiláról !

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak , hogy elolvashattam ezt a kötetet !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Bíró Szabolcs

Cím: Lángmarta dél

Oldalak száma: 376

Kiadta: Athenaeum 

Megjelenés: 2015

Molyos értékelése: 94%

Fülszöveg:

„ 1322. ​Miután Anjou Károly egy minden addiginál hatalmasabb sereggel meghódította a Felvidéket, és az utolsó erdélyi vár ellenállását is megtörte, még mindig nem kezdheti meg a nyugodt birodalomépítést. Az ország déli részén a Subicsok törnek borsot az orra alá, így a királynak a tengermellék felé kell fordítania tekintetét, és folytatnia az évtizedes belháborút, melynek talán sosem lesz vége. László, a lecsúszott udvari lovag, miután gyilkosként megszökött Temesvárról, és önmaga elől is menekülve vergődött át az országon, a horvát bán oltalma alatt próbál új életet kezdeni – ám a sors akarata folyvást közbeszól. Lackfi István, az alacsony sorból származó vad székely harcos, aki a felvidéki hadjáratban szerezte meg lovagi címét, ezúttal ezer lovast vezet a mühldorfi csatába, ahol egyszer s mindenkorra eldől, ki örökli a német-római császári címet. Mindeközben a sorsával megbékélt, és ismét liliomos lovagként élő Bátor Attila elszántan igyekszik megtalálni fiát és feleségét, akikről azt sem tudhatja, élnek-e még egyáltalán. A remény élteti, de a kegyetlen bosszúvágy hajtja: egy fekete lobogót keres, és az embert, aki elárulta.

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regényfolyamának második kötete a XIV. századi Magyar Királyság legdélibb csücskébe kalauzolja az olvasót, ahol még mindig virágzik a kiskirályként pöffeszkedő uracskák hatalma, és melynek olvasztótégelyében egyének, dinasztiák és birodalmak sorsa dőlhet el.”

A könyv műfaja:

Bíró Szabolcs Anjouk című sorozatának már a címe is elárulja, hogy itt egy nagyon izgalmas történelmi regény sorozatról beszélhetünk. Ha engem kérdeztek engem ez a sorozat beszippantott, pedig eddig nem nagyon voltam oda az ilyen jellegű történelmi regényekért. Bíró Szabolcs még is olyan könnyedén adja át ezt a rengeteg információt a könyveiben, hogy egyszerűen az olvasónak fel sem tűnik, hogy mennyi új dolgot tanult meg, akár egy kötet alatt is.

Borító:

Nekem az egész sorozatból ennek a kötetnek tetszik a legjobban a borítója. Nagyon jók a színek, izgalmas a cím, és persze a tartalom is nagyon passzol a borítóval, egyszerűen imádom !

Helyszín:

Történetünk helyszíne Magyarország. A hazai környezet még közelebb hozza az olvasó számára a szereplőket és a történetet. 

Idő:

A Lángmarta dél története a 14. században játszódik. Bíró Szabolcs nagyon korhűen és hihetően festi le nekünk a régi időket.

Karakterek:

A kötet elejétől fogva azt vártam, hogy mikor jelenik már meg az én szívbéli lovagom, Bátor Attila. Ebben a részben kevesebbet szerepelt ez a karakter, amit csak egy nagyon picit sajnálok, mert egyébként más izgalmas karakterek történetét ismerhettük meg jobban. 

Imádtam ebben a részben a Csepke és Kurta szálat. Végig izgultam értük és féltettem őket. Már az első részben is nagy kedvencem volt a két kis apród, de ebben a kötetben még jobban sikerült megszeretnem őket. 

Érdekes volt számomra Szilárd szála is, érdekes helyzetekbe hozta a fiút az író. Kíváncsi vagyok, hogy a jövőben hogyan fog alakulni a sorsa.

Még mindig azt mondom, hogy Bíró Szabolcs nagyon igazi és életszerű szereplőket alkot, akik gyorsan hozzánőnek az ember szívéhez.

Írói stílus:

Az a helyzet, hogy hihetetlen gyorsasággal sikerült ezt a kötetet elolvasnom. Ha nem kellett volna tanulnom a tételeket egy nap alatt simán befejeztem volna, de még így is csak két napomba telt. A szereplők szerethetőek, a cselekmény nagyon izgalmas és fordulatos. Minden kötet olyan lezárással fejeződik be, hogy az olvasó azonnal folytatni akarja a következő résszel. Bíró Szabolcs ezt rendkívül ügyesen csinálja.

Saját vélemény:

Úgy gondolom, hogy ez a sorozat egyszerűen zseniális. Izgalmas, pörgős, de mégis olyan sok mindent megtanul belőle az ember olvasás közben. Soha nem gondoltam volna, hogy egy történelmi sorozat ennyire be fog húzni, de hát ezek szerint tényleg semmi nem lehetetlen. Bíró Szabolcs egy nagyon tehetséges magyar szerzőnk, akire több figyelemnek kéne irányulnia !

Kinek ajánlom:

Ajánlom azoknak, akik már olvasták az Anjouk sorozat első részét, bár szerintem az első rész után sokakat érdekelni fog a folytatás. :) A történelem kedvelőinek kötelező olvasmány, és egy szuper választás !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Sokáig nézett a távolodó ember után, és elképzelte nyílvesszővel a hátában. Ez aztán megnyugtatta, és segített neki ismét a lényegre összpontosítani.”

„Hiányoztál, te zákhányos bütü zelegor!”

„Ha rajtad múlna, tán az utolsó büdös paraszt is szólhatna az országgyűléseken, és a tudatlan birkák szava ugyanannyit érne, mint a nemeseké. Hová vezetne mindez? A végén még a munkások vezetnék az országot, és bárki beleszólhatna a politikába.”

Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok!