Interjú Vladimir Weaverrel, a 13+1 írójával

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben ismét egy interjút hoztam el nektek, amelyben egy olyan szerzővel beszélgettem, akinek a személye igazán rejtélyes. Habár a személyéről nem sok mindent árult el, Vladimir Weaver, a könyvéről és a további terveiről annál bőbeszédűbbnek bizonyult.

Vladimir Weavernek eddig egy kötete jelent meg, a 13+1, ami a 13+1 trilógia első része. Annak ellenére, hogy az írónak ez az első megjelent kötete, egyáltalán nem mondhatnám első könyves szerzőnek a könyv stílusát, mivel nagyon bátor és határozott ez a kötet. Úgy gondolom, hogy nagyobb figyelmet érdemelne ez a kötet és persze az írója is !

Nem győzöm elégszer elmondani, de olvassunk bátran magyar szerzőktől, mert nagyon tehetségesek, és szerintem simán hozzák a külföldi szintet ! Legyünk rájuk büszkék !

Köszönöm szépen Vladimir Weaver, hogy válaszoltál a kérdéseimre !

Vladimir Weaver „különleges” riportja egyik kedvenc rajongójának és mindenkinek, aki kíváncsi rá: 

1.      Mesélj magadról egy kicsit, mit lehet tudni rólad?

Tulajdonképpen az én személyen most még nem igazán fontos. Azt nem tudom, hogy majd később, vagy egy bizonyos „minőség”, „mennyiség” felett az lesz-e, de most még így érzem. Természetes, hogy az olvasók számára fontos lesz az író is, így megígérem, nem fogok menekülni.

De hogy ne legyek illetlen és válaszoljak is a kérdésedre, hogy esetleg ha találkozunk utcán, vagy valamilyen rendezvényen, vagy bárhol, akkor megismerhessetek: én egy 178 éves 348 centiméter magas nő vagyok a Kry’plon galaxisból, aki 223 éve krroomplex eljárás útján virtuál’diffúzionáltam a Földi élettel. Először - az egyszerűsége miatt- busman nyelven tanultam meg, de mivel a Föld lakosságához mérteni lélekszáma viszonylag elhanyagolható, így választottam a magyar a nyelv tanulását. Hajam születésemtől fogva lila, vagy sárga esetleg halványzöld hangulatomtól függően, amit érkeztem elején még kénytelen voltam elfedni, de mára a földi ember – főként a nők hajszínezési - szokásait tekintve bátran váltogathatom - mint ahogy írtam is hangulatomtól függően automatikusan. Magas vastartalmú étrendem van: megeszek kamiont repülőgépet, de nem vetem meg a kisebb vasból készült kerítéseket, vagy akár az ajtó kilincseket sem. Szeretek szexelni, ami nálunk telepatikus úton gondolatátvitellel történik. Ha behunyom a szemem – ami egyébként piros csak a fény kékre színezi vagyis csukott szemmel ha látható lenne akkor tényleg piros lenne– akkor pár másodperc után konkrétan „gondolat cunamim” képződik, amit néha, ha kedvem támad gép elé ülök és leírom így született a 13+1.

Nagyjából most ez jut eszembe hirtelen. Ha felismertek nyugodtan szólítsatok meg akár az utcán is vagy bárhol, ahol találkoztok velem.

Na jó ez vicc :) de azért mókás lenne…

2.      Mióta írsz, mikor döntötted el, hogy író leszel?

Nem vagyok író. Csak talán – ahogy a 13+1 elolvasása után, majd a kedves olvasók megítélik mennyire – tudok írni… egy kicsit. Azt hiszem 10-12 éves lehettem, amikor megírtam első novellámat ez követően fogadásból és hasonló nem mérvadó okokból írtam pár verset és a 13+1 megírásáig tulajdonképpen nem írtam semmit. Magam szórakoztatására viszont fejben megannyi történet megfogalmazódott. Jó része elkallódott idővel és egy jó része meg még mai napig is elraktározódott.

Ha a 13+1 sikeres lesz és a rajongók száma, írásra buzdítása elég hangos lesz, akkor lehet, hogy elkövetek az emberiség ellen még pár regényt –amit végső soron csak le kell írni, mert a történet már a fejemben van.

3.      Hogyan szoktál inspirálódni? Szoktál mondjuk filmekből, könyvekből vagy esetleg valamilyen zenétől inspirálódni?

Az emberre akarva, akaratlanul hat a környezete. Ez nálam is természetesen biztosan így van, de csak indirekt módon és tudattalanul. Csak azért soha nem ülök le olvasni filmet nézni zenét vagy természetet hallgatni, hogy ötletet szerezzek. Két kérdéssel feljebb írtam csak behunyom a szép piros szemem és … J

4.      Te magad szeretsz-e olvasni, ha igen milyen jellegű könyveket olvasol szívesen?

Most lehet, megsértek pár embert a világon, de aki nem szeret olvasni sekélyesebb és sivárabb életet él, mintha úgy élne, hogy olvas is. A jó könyvek ugyanis hozzáadnak az ember életéhez. Semmi nem pótolja az emberi képzelőerőt, beszédkészséget, szókincs variablitást kimutathatóan javító könyvolvasást.

És most, hogy ezt a sok okoskodást leírtam –ami igaz bár de tudni kell, hogy  - nem ezért szeretek olvasni, 90 százalékban szórakozás és kíváncsiság végett olvasok. Könyvben mindenevő vagyok egyébként.

5.      Hogyan szoktál írni? Hogy történik nálad az írás folyamata? Hallgatsz e közben zenét, vagy teljes csöndre van szükséged?

Most viccesen az jutott eszembe, leírom, hogy úgy szoktam írni, hogy leülök a gépem elé, majd elkezd írni a kezem, aminek eredményeképpen a monitoron a karakterekből szavak, a szavakból mondatok és a mondatokból egyszerre csak kész könyv lesz.  J

Ha nem vagyok fáradt, frusztrált és valamely negatív dolog hatása alatt akkor bármikor tudok írni amikor kedven van hozzá. Nem kell hozzá semmi.

A csönd az egy külön fejezetet is megérne. A mostani ember számára nem, vagy csak részben ismert a valódi, vegytiszta csönd. Legtöbb embernél a mai napra már egy zsigeri menekülést figyelek meg a csöndtől. Mintha ösztönösen félni kellene, vagy el kéne nyomni azt. Ha végre nyugalom van, akkor első mozzanatok egyike, hogy bekapcsolja a televíziót, vagy a számítógépet, de még mindezek előtt a telefonon minimum youtube videókat kell nézni és utána fejhallgatóval a fülön mehet a kedvenc zenei összeállítás teljes nap. Ha lehetne éjjel is úgy aludna el sok ember, hogy szóljon a zene a fülében.

Szeretem a csöndet. Az agy mindenre figyel és ha megosztod a figyelmed, nem tudsz maximálisan koncentrálni a fontos dolgokra. Tudom, ilyenkor lehet mondani, hogy de a kedvenc zeném, a hangulatomat állítja és még egy csomó ok végett lehetne kerülni a csöndet. De ha igazi csönd van, akkor olyan hangulatom lehet, amilyet csak én akarok. Minden csöndet zavaró hatás egyfajta drog.

Kár hogy nem lehet teljes csöndet teremteni. Így nekem nagyjából mindegy, hogy háború életveszélyes zajában, vagy a természetben írok.

6.      Valakiről formázod a karaktereket, vagy csak kitalált személyek?

Az élet - ahogy írtam is- hatással van ránk, rám is. De szeretem én kitalálni a dolgokat így kitalált személyek többnyire.

7.      Milyen visszajelzéseket kapsz, és ezeket hogyan kezeled?

Hivatalosan még csak „félig” érhető el a könyv. Ezért mondhatni, hogy még nem kezdődött el a dömpingszerű publikálása a könyvnek, így a visszajelzések még szerényebb számban léteznek. Próbálok transzparens lenni a visszajelzéseket a különböző oldalakon írt vélemények és kommentek formájában mindenki olvashatja.

Soha nem fogok egy visszajelzést sem törölni, ahogy eddig sem töröltem. Amit ír az adott olvasó, az nem csak engem szokott minősíteni, hanem mindig minősíti magát a visszajelzést írót is. Így nagyon örülök, amikor pozitívan méltatnak, de akkor sem keseredem el, ha valakinek nem tetszik a munkásságom. És itt adódik az az eset is, amikor alaptalan emberi természetből fakadó módon kellemetlenkedő visszajelzést enged meg magának valaki. Az olvasók bölcsek és így – ahogy előbb írtam is minősíti a kommentet írót is az írása – maga a kommentet olvasó tudom, hogy nem csak azt látja, hogy mit írt az írásaimra, vagy rám, hanem magát a kommenttelőt is értékeli. És ha értékeli, akkor azonnal láthatja a kicsinyességet is, ezért nem zavar.

8.      Mit szól a családod ahhoz, hogy írsz, hogy író lett belőled?

Még mindig nem vagyok író! J Tudják, hogy írtam egy könyvet, mint ahogy azt is, hogy pár novellát és verset is elkövettem. Rám bízzák, hogy mit kezdek az életben így nem szólnak bele. Jó a kapcsolatom a családommal mindig örülnek a sikereimnek.

9.      Mesélj egy kicsit a könyvedről! Kinek, kiknek ajánlanád?

Nos a „13+1” egy sci-fi trilógia. Ennek az első könyve a „13+1” Ree Vox életébe enged bemutatást. Igyekeztem populárisan megírni, hogy a legfiatalabb korosztálytól - nemtől függetlenül - a korban legbölcsebb korosztályig bezárólag mindenki számára érthető és szórakoztató legyen. Tulajdonképpen bárkinek, mindenkinek ajánlom.

10.  Mik a terveid a jövőre, min dolgozol éppen most?

Végre publikálni a könyvet, amihez szükséges lenne a weboldalt készre csinálni. Aztán terjedni hagyni a „13+1” -et. Remélem sikerül.

Köszönöm szépen Vladimir Weaver, hogy válaszoltál a kérdéseimre, további sok sikert kívánok az íráshoz és reméljük , hogy sok történetedet olvashatjuk majd !