Interjú Póli Matildával, A csikó, aki tűzben született sorozat írónőjével

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben ismét egy interjúval érkeztem hozzátok. Ezúttal Póli Matildát kérdezgettem az írásról, a könyveiről és a jövőbeli terveiről.

Póli Matildáról érdemes azt tudni, hogy már nagyon fiatalon elkezdett írni, és idén jelent meg a negyedik könyve, Az otthon tüze, ami A csikó,aki tűzben született sorozatának a negyedik része. A kötetek az ifjúsági fantasy kategóriába sorolhatóak,de szerintem ettől függetlenül gyerekek és felnőttek számára is kellemes kikapcsolódást okozhatnak Póli Matilda kötetei.

Köszönöm szépen Matilda, hogy válaszoltál a kérdéseimre !

1. Mesélj magadról egy kicsit, mit lehet tudni rólad?

Póli Matilda vagyok, egy 18 éves lány, aki nagyon szereti a lovakat, és imád olvasni, és ebből a kettőből 2015-ben megszületett az első könyvem, a Futó tűz. Azóta a sorozat több kötete is megjelent már, 2018-ban pedig elindítottam a YouTube csatornámat. Idén végeztem a középiskolai tanulmányaimmal, ősszel pedig egyetemre megyek.

2. Mióta írsz, mikor döntötted el, hogy író leszel?

A Futó tűz első fejezetét 2014 áprilisában írtam meg, a könyvet pedig ugyanezen év őszén fejeztem be, és valamikor félúton jöttem rá, hogy én ezt kifejezetten élvezem és szeretem, és nem szeretném ennyiben hagyni, hanem írni akarok. Minél többet.

3. Hogyan szoktál inspirálódni? Szoktál mondjuk filmekből, könyvekből vagy esetleg valamilyen zenétől inspirálódni?

A fent említettek szoktak legnagyobb részt inspirálni, de lényegében bármi tud. Leginkább talán a filmzenék azok, amik erős hatással vannak rám. Van egy több, mint 500 zeneszámból álló Spotify lejátszási listám, amin egy-két kivétellel csak filmek zenéit válogattam össze, és írás közben mindig azokat hallgatom.

De például kirándulások, utazások alkalmával is gyűjtöm az ihletet. Egyszer például elmentünk túrázni a családommal, és az egyik készülő könyvem egy igen fontos része ott született meg.

4. Te magad szeretsz-e olvasni, ha igen milyen jellegű könyveket olvasol szívesen?

2013 óta vagyok könyvmoly, és azóta nagyjából sikerült kitapasztalnom könyvek terén az ízlésem. A gyerekkönyvek lelkes támogatója vagyok, illetve a fantasy jellegű történetek a kedvenceim. Főleg, ha gyermek-és ifjúsági könyvekről van szó. Lényegében Rick Riordant olvasok óriási mennyiségben, és bármit szívesen, ami hasonlít az ő könyveihez.

5.  Hogyan szoktál írni? Hogy történik nálad az írás folyamata? Hallgatsz e közben zenét, vagy teljes csöndre van szükséged?

Régebben még úgy csináltam, hogy leültem, és írtam, ami jött, esetleg ha olyan részhez jött ötletem, ahol még nem tartottam, azt felírtam, de nem nagyon tervezgettem előre. Utána rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb, ha van valamiféle vázlatom, mert akkor van valami, ami mutatja, nagyjából milyen irányba kell tartanom.

Most már azt csinálom, hogy nagyjából megtervezem, melyik fejezetben, minek kellene történnie, és ezt vázlatosan leírom, de részleteket nem találok ki azonnal. Így amikor odakerülök, tudom, mit kell részletezni és jobban kitervelni egy adott fejezetben, de természetesen ilyenkor is még előfordul, hogy a történet alakította önmagát, és mire odaérek, az adott vázlat igazából érvényét veszíti. Viszont így sokkal gyorsabban tudok haladni, mert kevesebb időt töltök azzal, hogy kitaláljam, mi kössön össze két főbb eseményt. Aztán, mikor elkészült az első kézirat, jöhet a többszörös átolvasás és javítás. Ilyenkor van, hogy egy fejezet felét teljesen átírom, mert kitalálok egy jobb eseményszálat, vagy a későbbiekben érvényét veszti a korábbi történés.

Írás közben majdnem mindig hallgatok zenét, leginkább filmek zenéjét. A gyűrűk ura, Harry Potter, Így neveld a sárkányodat filmek zenéiből a legtöbbet, de ezeken kívül még rengeteg másikat. Csöndre leginkább akkor van szükségem, ha nagyon megakadok, és sehogy sem akar eszembe jutni valami megoldás, amivel tovább szőhetném az eseményeket, és ilyenkor teljes nyugalomra van szükségem.

6. Valakiről formázod a karaktereket, vagy csak kitalált személyek?

Előfordul, hogy egy-két karakter bizonyos vonásait valós személyekről mintázom, de maguk a karakterek végül elég vegyesre sikerednek. Szóval nem mondanám, hogy lenne olyan szereplőm, akit egy az egyben egy ismerősömről mintáztam volna. Persze, merítek a megformálásukkor a tapasztalataimból, de a képzelő erőm is majdnem ugyanennyit tesz hozzá.

7. Milyen visszajelzéseket kapsz, és ezeket hogyan kezeled? 

Zömével pozitív visszajelzéseket kapok, amik általában adnak egy kis lendületet, ha éppen elbizonytalanodnék. De még mikor negatív a visszajelzés, az is ad valamennyi motivációt, mert megmakacsolom magam, és a tipikus „már csak azért is” reakciót váltják ki belőlem. Olyankor erős ingert érzek, hogy leüljek, és addig írjak, míg le nem esnek az ujjaim.

8. Mit szól a családod ahhoz, hogy írsz, hogy író lett belőled? 

Mikor elkezdtem, én ezt az egész írást szórakozásból csináltam. Igazából eleve apám volt az, aki kitalálta, hogy adjuk ki a Futó tüzet. Szóval, ha rajtam áll, én csak a családnak mutattam volna meg a könyvet, és annyiban is maradt volna. Tizennégy évesen nem nagyon tudtam volna mást kezdeni egy kézirattal. De mindenki teljes mértékben támogat abban, hogy azt csináljam, amit igazán szeretnék.

9. Kinek ajánlanád a könyveidet?

Hivatalosan 8-12 éves korú gyerekeknek van bekategorizálva, tehát gyermek-és ifjúsági kategóriába. Nem hivatalosan azt mondanám, hogy bárki vegye a kezébe, aki szereti az állatokat, és érdekli egy izgalmas, több dimenzión átívelő kaland. Mert kaptam pozitív visszajelzéseket minden korosztálytól, így azt tudom mondani, hogy tényleg bárki évezheti.

10. Mik a terveid a jövőre, min dolgozol éppen most?

A következő könyv a sorban A csikó, aki tűzben született sorozat utolsó, ötödik része, a Tűz és Sötétség. Ennek a kézirata igazából készen áll, csak javítani kellene, illetve illusztrálnom. De ennek a könyvnek a kéziratát már nagyjából két éve elkészítettem, és közben elkezdtem egy új sorozatot, ami már egészen más irányt vesz majd, tekintve, hogy nem lovak és állatok lesznek benne a főszereplők, hanem már emberek. Ebből már két részt meg is írtam, lassanként pedig nekiállok a harmadik részének. Annyit elárulok róla, hogy ifjúsági fantasy jellegű történet lesz. Remélhetőleg hamarosan ezzel is tudunk majd komolyabban foglalkozni.

Köszönöm szépen Póli Matilda, hogy válaszoltál a kérdéseimre, további sok sikert kívánok az íráshoz, és reméljük, hogy sok történetedet olvashatjuk majd !

Újra otthon | Póli Matilda: Az otthon tüze (A csikó, aki tűzben született 4.)

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben Póli Matilda A csikó, aki tűzben született sorozatának a negyedik részéről hoztam el a véleményemet. A sorozat első három részét már olvastam, és tetszett, így boldogan mondtam igent, amikor Póli Matilda megkeresett a sorozat negyedik részével, Az otthon tüzével. Az eddigi értékeléseimet a borítókra kattintva tudjátok megnézni.


    

Nagy izgalommal kezdtem bele a kötetbe, hiszen Főnix hazatért, és nagyon kíváncsi voltam arra, hogy vajon mi is történt a ló barátjaival és családjával. Vártam, hogy a régi kedves szereplőim újra felbukkanjanak, ami meg is történt. Számomra ez a kötet jóleső nosztalgiát hozott, amelyben a régi szereplőket köszönthetem egy újabb problémával.

Köszönöm szépen Póli Matildának, hogy elküldte nekem ezt a kötet !

Jó olvasást a bloghoz !

   

Írta: Póli Matilda
Cím: Az otthon tüze
Oldalak száma: 216
Kiadta: Magánkiadás
Megjelenés: 2019
Molyos értékelése: még nincs :( olvassuk sokan, hogy legyen !

Fülszöveg:

„ Főnix és Bellona visszatérnek a Kontinensre, ahol az elmúlt években sötétség mozgolódott. Esperanza és Vihar igyekeztek annyi állatot egy területre összevonni, amennyit csak tudtak, és figyelmeztették a Magányos-medencét is. Umbra ellen azonban többre lesz szükség, ha túl akarják élni. A hősöknek rengeteg feladatot el kell végezniük, hogy legalább félig felkészülhessenek a végjátékra, de mindez kevésnek tűnik az ősi erővel szemben. Nem ismerik Umbra igazi erejét, és nem mehetnek biztosra. Ráadásul Umbra bármelyik pillanatban lecsaphat. Hogyan lesz képes Főnix ettől az újabb veszedelemtől megóvni a Kontinenst és a Világot? Hiszen Umbra nem az ő otthonáért jött, hanem mindenért. Hogyan győzhetné le egyetlen ló a Sötétséget? A kérdés pedig még mindig megválaszolatlan: mi lesz a Tűz ára?”

A könyv műfaja:
Póli Matilda A csikó,aki tűzben született sorozatát az ifjúsági fantasy kategóriába sorolnám be.

Borító:
Egyszerű, letisztult, de mégis szép. Így tudnám jellemezni ennek a sorozatnak a borítóit. A háttérszín nagyon jól el lett találva, így a kötetek nagyon egységesek, de mégis egyediek, mivel a borítón mindig valami a történetre utaló kis rajz van. Jól mutatnak együtt. :)

Helyszín: 
Az otthon tüze című  kötet története a Kontinensen, Főnix otthonában játszódik.

„ A rossz dolgokra mindenki azt mondja, hogy nem akarja, de mégis megkapjuk. Az élet nem csak jót ad. De el kell fogadnunk.”

Karakterek:
Ebben a kötetben ismét megjelennek a Kontinens régi szereplői, akiket megismerhettünk a legelső kötetben. Számomra érdekes és izgalmas volt az, hogy ezek a szereplők milyen változásokon mentek át, illetve mi történt velük Főnix távolléte alatt.

Főnix karakterét még mindig nagyon szerettem, és ebben a kötetben sokszor igazán meg is sajnáltam. Kiválasztottnak lenni nem egyszerű dolog, és ezt sokan nem akarják megérteni. Nem értettem a Kontinens lakóit, hogy miért ilyenek Főnix-szel. Szegény fiú próbált mindenhol helytállni, segíteni, ahol csak tud, és ezt sokan még sem értik meg. Szerintem igazságtalanok voltak vele. Főnix ebben a kötetben is bebizonyította, hogy milyen bátor és merész, és nem véletlenül ő a kiválasztott.

Bellona karaktere a másik nagy kedvencem. Bátorságával és éles eszével még mindig le vesz a lábamról. Tetszett, hogy a kötet során megismertük Bellona egyik gyengeségét is a sok erőssége mellett.

Amikor megtudtam, hogy ebben a részben Főnix és Bellona visszatérnek a Kontinensre az volt az első gondolatom, hogy vajon az én kis kedvencem Pamacs is fel fog e bukkanni. Nem nagy spoiler , de annyit azért elmondok, hogy felbukkant, de még hogyan ! Zseniális ami azzal a kis mókussal történt, és kíváncsi vagyok, hogy a következő részben hogyan folytatódik a kis élete.

Írói stílus:
Póli Matilda szerintem igazán szépen fogalmazza meg a gondolatait, ami számomra olvasónak könnyen, és egyszerűen olvasható. A cselekményszál izgalmas, haladós, a szereplők szerethetőek. Azt még talán egyik értékelésemben sem írtam le, hogy nekem nagyon tetszenek a nevek is, amiket Matilda választ a szereplőinek. A karakterek neve nagyon jól utal a személyiségükre, jellemükre.

Saját vélemény:
Ezzel a résszel csak egyetlen bajom van. Még pedig az, hogy olyan lett a befejezése, hogy azonnal olvasni akarja az ember a folytatást. Főnix és Bellona karaktere még mindig közel áll a szívemhez , illetve nagyon örültem Pamacs változásainak. Ez egy igazán jó és pörgős rész volt. Örülök annak, hogy Matilda kötetei nem igazán hosszúak, így még aznap be is tudom fejezni, amikor elkezdem.

Kinek ajánlom:
Akik szeretik a lovas történeteket, azoknak ajánlom, illetve az ifjúsági fantasy kedvelőinek.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„ Senkit sem lehet tökéletesen kiismerni, még saját magunkat sem.”

„Az úton elindíthatlak, de nektek kell végigmennetek rajta.”

„- Túl sok bizalmat adsz nekem- mondtam kétkedve.

-    -  Nem. Te adsz túl keveset magadnak- mosolygott a tarka kanca.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

Nehéz döntések előtt | Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa ( Anjouk 5.)

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy újabb értékeléssel érkeztem nektek. Ha eddig azt gondoltátok, hogy ennél durvább Anjouk rajongásom nem lehet, akkor elmondnom nektek, hogy tévedtetek, de lehet. A sorozat ötödik része felülmúlta számomra az eddigi összes részt. Ez a rész volt most a leghosszabb és ezt fejeztem be a leggyorsabban is. Szerintem ez mindent elárul arról, hogy mennyire élveztem olvasni ezt a kötetet!

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy elolvashattam ezt a csodálatos könyvet ! Minden sorát egyszerűen imádtam !

Na, de jöjjön is az értékelés erről a szuper kötetről !

Jó olvasását a bloghoz !

Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Ötvenezer lándzsa
Oldalak száma: 400
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 97%
Fülszöveg:

„1328. ​Lackfi István éppen visegrádi házában igyekszik felépülni az osztrák hadjáratban szerzett sérüléseiből, miközben fegyvernökei Budán rábukkannak Bátor Attila rég halottnak hitt fiára. Az elmúlt esztendőkben Szilárd lemondott a lovagi életmódról, kovács szeretne lenni, ám erről sem a király, sem a fiú új gyámja, sem a nevelőjének kijelölt Péter nem akar hallani. Mindnyájan ragaszkodnak hozzá, hogy Bátor Szilárd az apja nyomdokaiba lépve az udvar vitéze legyen, ami nem megy zökkenőmentesen – ám a sorsa elől senki sem menekülhet.

Időközben meghal Róbert nápolyi király fia, Anjou Károly pedig reménykedni kezd, hogy a magyar Szent Korona mellé megszerezheti szülővárosa trónját is – ha nem magának, hát legalább valamelyik örökösének. Mielőtt azonban ezt megtehetné, egészen más gondokkal kell szembenéznie. Virágzó birodalmában, akár egy hatalmas sakktáblán, számos figura áll fel az újabb játszmához. Egy áruló vajda, egy tébolyult bizalmas, egy buja rokon és egy gyönyörű udvarhölgy, aki nem is sejti, micsoda felfordulást okoz a puszta jelenlétével…

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regénysorozatának érzelmekkel és drámai fordulatokkal teli ötödik része egyben az Arany Visegrád-trilógia második kötete. Szerelem és háború, barátság és gyűlölet, élet és halál a középkori Magyar Királyságban.”

A könyv műfaja:
Bíró Szabolcs Anjouk sorozata egy igazán izgalmas történelmi regénysorozat, ami a történelem kedvelőinek kötelező olvasmány! Az Ötvenezer lándzsa az Arany Visegrád- trilógia második része. Azt kell, hogy mondjam, hogy számomra ez a kötet felülmúlta az eddigi összes kötetet. Kíváncsi leszek a trilógia befejező részére, mert ha már a második kötet ilyen durván jó volt, akkor vajon mire számítsunk a harmadikban ?

Borító:
Nagyon szeretem a sorozatból ennek a kötetnek is a borítóját. Igazán igényes, részletgazdag, korhű és látványos borítóról beszélünk. Jól el lett találva a színvilága, és a történethez is nagyon jól passzol. Kiemelném azt is, hogy az eddigi összes kötet belső borítója piros színű volt, ezzel szemben az Ötvenezer lándzsa belső borítója fehér színű. Szerintem már ez is sejteti azt, hogy itt valami egészen új dolog fog történni.

Helyszín:
Történetünk helyszíne kis hazánk, Magyarország.

Idő:
Az Ötvenezer lándzsa története a 14. században játszódik.

„Hamvazószerdán pillantották meg egymást először. Soha addig még nem találkoztak, semmit sem tudtak a másikról, és mégis: amikor a tekintetük összeakadt, megtörtént a csoda, amire az emberiség történelme során még senkinek sem sikerült ésszerű magyarázatot találnia. Szívük kihagyott egy dobbanásnyit, és az eszük még fel sem fogta, mi történik velük, amikor lélekben már rabjai is voltak egymásnak.”

Karakterek:
Bíró Szabolcs karaktereit egyszerűen imádom. Annyira élő, lélegző személyeket alkot meg, hogy sokszor az olvasó úgy érzi, hogy valódi létező személyekről olvas. Ezek a karakterek nagyon jól hatnak az olvasóra, legyen az pozitív vagy negatív személy,akkor is valamilyen érzelmeket fognak kiváltani. 

Na, de akkor beszéljünk egy kicsit az Ötvenezer lándzsában megjelenő számomra kedves, vagy kiemelkedő karakterekről. Kivel mással is kezdhetném a sort, mint Bátor Szilárddal. Úgy érzem, hogy Szilárd karaktere az, aki tudja az olvasóban enyhíteni Bátor Attila hiányát. Nagyon, de nagyon megszerettem ezt a fiút ! Bíró Szabolcs ezzel a karakterrel ismét, vagy még mindig nem is tudom már, de megvett magának! :D Tetszett az a vívódás, ami Szilárd lelkében végigment. Nem egyszerű dolog az, hogy úgy teljesíts mindent, hogy az őseid büszkék lehessenek rád. Hatalmas terhet kapott a vállára ez a fiú, de hiszem, hogy sikerülni fog neki megküzdeni minden akadállyal, már csak azért is , mert ő Bátor Attila fia. Zseniális írói technikának gondolom azt, hogy a két férfi személyisége közt nagyon jól felfedezhető a hasonlóság, illetve Szilárd is hasonló hibákat vét élete során, mint azt apja tette. Nagyon élveztem ezt a párhuzamot.

Igazán örültem annak, hogy ebben a kötetben jobban megismerhettük Lackfi István személyét, életét és testvéreit. Nagyon sajnálom szegény Istvánt, a drága kis felesége miatt. Nem tudott mit vétett az a szegény ördög, hogy az író ilyen feleséget adott mellé, de minden esetre élveztem olvasni ezeket a részeket, és sokszor egyszerre sajnáltam és mosolyogtam Magyarország fehér sárkányán. :D 

Írói stílus:
Eddig is tudtam, hogy Bíró Szabolcs zseniálisan ír, de ebben a kötetben aztán tényleg nagyon megmutatta, hogy mit is tud. A karakterek még mindig nagyon jók, a cselekményszál igazán izgalmas, és a lapok meg csak pörögnek hihetetlen gyorsasággal. Alig várom már, hogy a következő részt is a kezembe vehessem!

Saját vélemény:
Szerintem mindent elárul az, hogy ezt a 400 oldalas kötetet reggel elkezdtem és este már be is fejeztem. Hihetetlen gyorsasággal sikerült elolvasnom, pedig én nem igazán tartozom a gyorsolvasók közé. A történet annyira vitt, hogy egyszerűen nem akartam letenni a könyvet, mindig csak még még többet akartam. Szilárd karakterét igazán megszerettem és várom már, hogy a következő kötetekben mi fog történni vele.

Kinek ajánlom:

A történelem kedvelőinek kötelező olvasmány ! Egyébként meg mindenkinek ajánlom szívből az egész sorozatot, mert nagyon jó !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Az embernek a legnagyobb fájdalma közepette is tudnia kell helyes döntést hozni, és úgy viselkedni, hogy azt később ne bánja meg.”

„Ne vigyorogjál, valah szarházi, mert úgy megszúrlak, hogy a nap es átsüt rajtad (…) Neked meg olyan pofont vágok, hogy egy hétig a tejet is csak reszelve iszod”

„Gyötrő kínok között írom ezeket a sorokat.”

Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

Interjú Nagy Eszterrel, az Életünk harcai írónőjével

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy interjút hoztam, amit Nagy Eszter íróval készítettem, akinek idén jelent meg az első felnőtteknek szóló regénye, az Életünk harcai.

A kötetről annyit kell tudni, hogy történelmi romantikus műfajba sorolható be, illetve a második világháború idején játszódik. Egy igazán megható, erős, de mégis vékony kötetről beszélünk, amit nagyon sok szeretettel ajánlok nektek is kedves olvasóim !

Köszönöm szépen kedves Nagy Eszter, hogy válaszoltál a kérdéseimre !

1.Mesélj magadról egy kicsit, mit lehet tudni rólad?

Három kicsi lány anyukája vagyok, és már nagyon régóta boldog feleség. Budapesten születtem, jelenleg Budaörsön élek. Már gyermekkoromban magába szippantott a vidék hangulata, mivel rengeteg időt töltöttem nagyszüleimnél Tápiógyörgyén. Azok az érzések, hangulatok, illatok mind-mind a részemmé váltak. Általában gyerekeknek írok meséket, verseket a régi világról, 2017-ben jelent meg első ifjúsági regényem „A barátság” címmel majd ezt követte 2018-ban a „Régi idők karácsonya” mesekönyvem, amit felnőttek is szívesen olvasnak. Első felnőtteknek írt regényem az „Életünk harcai” idén jelent meg, a New Line kiadó gondozásában.

2. Mióta írsz, mikor döntötted el, hogy író leszel?

Az első versem 6 éves koromban írtam és azóta is folyamatosan mindig dolgoztam regényeken, és verseken, de akkor még ezt persze csak magamnak, titokban. Gyermekeim születése után kezdtem nekik gyerekverseket, meséket írni, olyan témákban, amikről nem igazán találtam nekem tetsző gyermekirodalmat. Később egyre több gyermekhez eljutottak ezek a versek és úgymond az olvasók tettek íróvá, mert a visszajelzések alapján döntöttem úgy, hogy komolyan belevágok.

3.Hogyan szoktál inspirálódni? Szoktál mondjuk filmekből, könyvekből vagy esetleg valamilyen zenétől inspirálódni?

Mivel engem nagyon vonz a múlt, a múltbéli emberek és életek, ezért néha elég, ha csak egy számomra különleges régi fényképet látok, vagy egy elhagyatott házat, de a leginspirálóbb számomra, ha élettörténeteket mesélnek, mert az élet a legnagyobb író.

4. Hogyan szoktál írni? Hogy történik nálad az írás folyamata? Hallgatsz e közben zenét, vagy teljes csöndre van szükséged?

Három gyermek mellett ritkán van alkalmam csendben írni, így már megtanultam a legnagyobb hangzavarban is dolgozni. Gyakorlatilag, amikor időt tudok szakítani az írásra, csak leülök, és rögtön jönnek a szavak, a gondolatok mintha filmet néznék. Általában magam sem tudom, hogy mi lesz a történeteim vége és még én is izgulok, hogy végül mit sikerül egy adott szituációból kihozni.

5. Te magad szeretsz e olvasni, ha igen milyen jellegű könyveket olvasol szívesen?

Nagyon szeretek olvasni, de folyamatosan változik, hogy milyen témájú könyvek érdekelnek.  Egy hosszú időszak volt az életemben, amikor folyamatosan krimit olvastam, ez a mai napig közel áll hozzám, főleg ha van benne egy kis misztikum is. Rövid ideig, ugyan de olvastam Bronte regényeket, imádtam Jane Austen világát is. Mostanában már inkább életrajzi és történelmi könyveket olvasok.

6.Mit szól a családod ahhoz, hogy írsz, hogy író lett belőled?

Meglepetés volt, mivel mindig is titkoltam ezt az oldalam, de szerencsére olyan a családom, aki támogat és büszke a munkámra. Ha ők nem álltak volna mellettem a kezdetnél, valószínűleg feladtam volna, és nem tartanék most itt.

7.A regényeidben megjelenő karaktereket valakiről mintázod, vagy szimplán csak a fantáziád szüleménye?

Ez változó, ha megismerek egy élettörténetet, amiről úgy érzem írni kell, mert fontos, akkor arról írok, de gyakran vannak kitalált szereplőim is. Van, amikor vegyítem is a valóságot a fantáziával.

8.Milyen visszajelzéseket kapsz, és ezeket hogyan kezeled?

Amikor elkezdtem nyilvánosan is írni, lélekben próbáltam felkészülni a negatív kritikákra is, hiszen ez velejárója a fejlődésnek. Legnagyobb meglepetésemre viszont csupa pozitív véleményezéseket kaptam, amiből arra következtetek, hogy nekem vannak a legkedvesebb olvasóim. 

9. Mesélj egy kicsit az Életünk harcai című kötetedről, kinek ajánlod?

Az „Életünk harcai” nem egy könnyű történet, erre készen kell állni lélekben is. Ugyanakkor ezt egy figyelemfelhívásnak szántam, egy letűnő generációra, akik részei voltak az életünknek és mielőtt végleg elveszítenénk, hallgassuk meg a történetüket, mert rengeteg tanulsággal szolgálnak. Szeretném, ha ezeknek az embereknek a küzdelmekkel telt élete nem veszne el örökre. Ajánlanám azoknak, akik szeretnének kicsit nosztalgiázni, akik nem rettennek meg a drámától és akik szeretik a régi idők romantikáját.

10. Milyen terveid vannak a jövőre tekintve? Min dolgozol éppen most?

Jelenleg könnyedebb, rövid nyári történeteket, novellákat írok, amik ingyenesen olvashatóak az írói weboldalamon. Dolgozom még egy regényen is és egy gyerekeknek szánt verses köteten, valamint terveim közt szerepel egy hiánypótló mesekönyv megírása is.

Köszönöm szépen Nagy Eszter, hogy válaszoltál a kérdéseimre, további sok sikert kívánok az íráshoz, és reméljük, hogy még sok ehhez hasonló történetedet olvashatjuk majd!

Egy szívszaggató történet | Nagy Eszter: Életünk harcai

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amely teljesen összetörte a szívemet, majd a történet végére újra összerakott. Így tudnám leginkább jellemezni Nagy Eszter írónő első felnőtteknek írt kötetét az Életünk harcait. Számomra hatalmas meglepetés volt ez a könyv , és szerintem zseniális, amit az írónő ebben a kötetben csinál. Egy biztos Nagy Eszterre érdemes odafigyelni, hogy mit csinál, mert nagyon tehetséges szerzőről beszélünk, és mert kicsiny hazánk büszkesége, hogy ilyen sok tehetséges magyar szerzőnk van .

Nagyon szépen köszönöm az írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvet recenzióba !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Nagy Eszter
Cím: Életünk harcai
Oldalak száma: 260
Kiadta: NewLine
Megjelenés: 2019
Molyos értékelése: 97%
Fülszöveg:

„Akiket ​az ég egymásnak szánt, azoknak földi útját ember szét nem választhatja. Így tartja a régi mondás. De vajon valóban így van ez? Juliska szegény falusi lány, özvegy édesanyja házasságaiból több édes- és féltestvérrel. Szigorú szeretetben nevelkedik, zsenge korától dolgoznia kell. Ferenc árva fiú, akit nevelőszülei az árvaházból ingyencselédnek vesznek ki, a szeretetet azonban nem ismeri. Gyermekkorukban találkoznak először, ám ez a találkozás hosszú időre az egyetlen marad… Juliskát édesanyja gazdag kulákfiú feleségéül szánja, örülve lánya jó szerencséjének, nem törődve azzal, hogy az iszonyodik a vőlegényjelölttől, és akkor már mást szeret – Ferencet, akiről azonban csak titokban álmodozhat. Ám a sors szeszélyes. Kitör a háború, a vőlegényt az SS sorozza be, míg Ferencet a magyar hadsereg: egyikük élvezi az öldöklést, a kegyetlenkedést, míg a másik a legembertelenebb körülmények között tesz tanúságot emberségéről. Vajon hogyan pördül a sors kereke, ki tér haza Juliskához? A gyűlölt vőlegény, vagy a szívből szeretett árva fiú?”

A könyv műfaja:
Nagy Eszter írónő legelső könyve, az Életünk harcai egy igazán erős történelmi romantikus regény. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos és jelentős szerepe van a regényben a szerelmi szálnak is, de ettől nem kell arra számítani, hogy egy csöpögős történetről lesz itt szó. Ez a könyv egyáltalán nem simogat. Összetör, beléd tapos , majd a történet végére összerak. Így tudnám jellemezni ezt a csodálatos könyvet röviden. 

Borító:
Nekem személy szerint rögtön megtetszett ez a borító, amikor elsőnek megláttam. Tetszik a borítóban, hogy a férfi háttal van nekünk, így olyan, mintha rejtőzködne, vagy valami elől próbálna elbújni, elmenekülni. Számomra ez a borító egyszerre sugallja a harmóniát és a zaklatottságot is, és hát igazán jó a borító, mivel a történet olvasása közben bennem is ez a két érzés kavargott, és váltotta egymást állandóan. Összegezve egy szép és igényes borítóról beszélünk, ami nagyon jól illik a történethez.

Idő:
Történetünk a 2. világháború idején játszódik.

„Egy ki nem mondott vágyuk volt csupán, hogy bár együtt mehetnének el a nagy útra, bárcsak tényleg ne kellene már többször elválniuk egymástól. Egyvalamiben biztosak voltak: bármelyikük is induljon el előbb, bárhová is kelljen mennie, az biztos, hogy ott is várni fognak egymásra.”

Karakterek:
A könyv olvasása közben úgy éreztem, hogy minden egyes szereplő egy létező, élő személy, akiknek valódi személyiségük van. Úgy gondolom ennek a kötetnek a legnagyobb erőssége a karakterek ábrázolása, még pedig azért,mert az írónő annyira szerethető és valódi személyeket hozott létre, hogy minden egyes olyan jelenet, ahol a szereplők sérültek az nekünk, olvasóknak is nagyon fájt. Na, de beszéljünk most egy kicsit részletesebben is néhányukról !

Juliska karaktere számomra az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus és szerethető volt. Róla annyit kell tudni, hogy egy szegény falusi lány, aki az özvegy édesanyjával él együtt, és sok testvére van. A nagy szegénység és a sok éhes száj miatt Juliska már egészen fiatalon meg tudja milyen is ez a zord élet. A lány életét egészen pici korától kezdve figyelemmel követhetjük, így igazán jól látható, hogy Juliskának nem igazán kedvezett az élet soha. Személyében egy nagyon erős, bátor és kitartó karaktert ismertem meg, aki a könyv olvasása közben igazán a szívemhez nőtt. Többször is sírtam azon, ami ezzel a szegény lánnyal történt.

A másik nehéz életű karakterünk, Ferenc, akivel szerelembe esik Juliska. Ez a fiú is kap az élettől rendesen. Édesanyja árvaházba adja őt, és így kerül ingyencselédként a nevelőszüleihez. Ferenc hálás a nevelőszüleinek, hogy kihozták őt az árvaházból, azonban a szeretet nem ismeri, mivel azt egyáltalán nem kap soha addigi élete során. 

Juliska és Ferenc egészen fiatalon találkoznak először, de ez a találkozás mind a kettőjük életét megbélyegzi. Amikor már végre minden jól alakulna, és kibimbózhatna a szerelmük, kitör a háború, ami mindent tönkretesz.

A történet minden szereplőjét nagyon szerettem, legyen az negatív, vagy pozitív személy. Nagy Eszter írónő annyira hiteles és valós karaktereket ábrázolt, hogy az olvasó önkéntelenül elfelejti, hogy csak egy fiktív történetet olvas. 

Írói stílus:
Egy biztos az írónő nem hagyja unatkozni az olvasót. Már rögtön az első jelenettől az ember szíve összeszorul és nagy levegőket kell vennie, hogy nehogy már rögtön az elején elsírja magát. Nagy Eszter hihetetlen erősen és jól tud hatni az olvasóra. Megmondom őszintén nagyon ritkán van olyan, hogy én egy könyvön sírjak, de itt többször is előfordult. Sokszor úgy éreztem, hogy le kell tennem ezt a könyvet, mert megfulladok és nyomja a lelkemet az a probléma, ami a szereplőinkkel történt. Egyszerűen zseniális, amit az írónő csinál, és bármennyire is fáj, ami benne történik akarok még belőle, de sokat ! Régóta nem hatott rám ilyen erősen könyv.

Saját vélemény:
Engem ez a könyv teljesen elvarázsolt. Sokkal több ilyen regénynek kéne lennie, ami ilyen fontos gondolatokat hordoz magával. Számomra egy nagy meglepetés volt, nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog, és hogy ennyire fájni. Legközelebb most már tudni fogom, hogy ha Nagy Eszter, akkor százas zsepi elő !

Kinek ajánlom:
A történelmi romantikus kedvelőinek mindenféleképpen, illetve akik szeretik a sírós, megható történeteket.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„A rossz dolgok is elmúlnak egyszer, minden télre jön tavasz, mint a szárba szökő búza, új életet hordozva.”

„Az idő lassabban telik a nehéz időszakokban, mindig csak a boldog pillanatok robogna tovább, mint a gyorsvonat.”

„Ferenc pár pillanatig csak nézte könnycseppektől csillogó szemét, majd óvatosan közelebb lépett és gyengéden megcsókolta…

Azon a napon Juliska is megérezhette, milyen is az, mikor valakit szerelemből ölel az ember.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

A Búsképű lovag története | Miguel de Cervantes: Don Quijote

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amit soha nem gondoltam volna, hogy elfogom olvasni, főleg azt nem, hogy még tetszeni is fog. Ez a kötet nem lenne más, mint Miguel de Cervantes Don Quijote története. Ezt a könyvet nekem a párom ajánlotta, akire nagy hatással volt ez a kötet fiatalabb korában, így mindenféleképpen szerette volna, hogy én is elolvassam, és mondjam el róla  a véleményemet. Természetesen én nem zárkóztam el ettől a kérésétől, hiszen szeretem a klasszikus irodalmat, így bátran kezdtem bele a Búsképű lovag történetébe. Meglepő, vagy sem engem elvarázsolt ez a kötet, és nagyon örülök, hogy elolvastam. Igaz nem az eredeti kötetet, hanem az Ifjúsági Könyvkiadó rövidített változatát, de az élményt így is nagyon jól átadta. Egyszer talán még az eredeti hosszú változatot is elfogom olvasni. Na, de jöjjön is akkor maga az értékelés !

Jó olvasást a bejegyzéshez !


Írta: Miguel de Cervantes
Cím: Don Quijote
Oldalak száma: 170
Kiadta: Ifjúsági Könyvkiadó
Megjelenés: 1955
Molyos értékelése: 78%
Fülszöveg:

„Don Quijote, a „Búsképű lovag” mulatságos története nemcsak a modern regény őse, hanem annak első klasszikus remeke is. Cervantes könyve, amellett, hogy a kor divatos lovagregényeinek paródiája, átfogó képet nyújt a XVI. századvég, a XVII. századelő spanyol társadalmáról. A szatíra szemüvegén keresztül mutatja be és teszi nevetségesség az élet alkonyához közeledő feudális lovagvilágot: „gúnykacajba fullasztja a spanyol lovagságot”. Don Quijotét nemes eszmék hevítik, de nem számol a társadalmi valósággal, saját képzelete teremtette álomvilágban él, elavult módszerekkel próbál küzdeni a hibák ellen, ezért erényei hóborttá, bolondériává torzulnak, egyedül marad, különccé válik, legjobb szándékú tettei is komikumba fulladnak. De nem különb a sorsa a lovag fegyverhordozójának, Sancho Panzának sem, akit – minden hűsége, nyíltszívűsége mellett is – kapzsisága, hiszékenysége komikussá tesz.”

A könyv műfaja:

Cervantes Don Quijote regényét én a lovagregény kategóriába sorolnám be. Ebben a kötetben megismerhetjük a lovagi erényeket, szabályokat két nagyon szerethető karakter segítségével, némi humorral fűszerezve.

Borító:

Én az 1955-ös Ifjúsági Könyvkiadó által kiadott változatot olvastam, aminek a borítójában azt szerettem meg, hogy a két főszereplőnk látható rajta. Egyáltalán nem bántam, hogy egy régebbi kiadás került a kezembe, mert érdekes de talán ezáltal még közelebb került hozzám a történet. A borító mellett megemlíteném, hogy nagyon szép és igényes rajzokkal teletűzdelt kötetről beszélhetünk, és ezek a rajzok is nagyon sokat adtak az olvasmányélményhez. 

Idő:

Történetünk a 16. és 17. században játszódik, és mutatja be ebben az időben a spanyol társadalmat.

Karakterek:

A kötet elején még nem igazán számítottam arra, hogy ennek a történetnek a két groteszk főszereplője így a szívemhez fog nőni. Eleinte csak mosolyogtam rajuk, hogy mennyi mindent kitalálnak és hogy milyen lehetetlen helyzetekbe hozzák magukat. A történet végén döbbentem rá arra, hogy bármennyire is két szánni való figuráról beszélünk mégis valahogy a történet során sikerült őket magamhoz közel engednem és megszerettem őket. Na,de most akkor beszéljünk róluk egy kicsit részletesebben is egyenként.

Természetesen először Don Quijote karakteréről beszélnék egy keveset. A férfiról azt kell tudni, hogy nagyon sok lovagregényt olvasott, és ennek hatására mondhatjuk úgy is, hogy megbolondult és azt képzelte, hogy ő is egy lovag. Don Qoijote karaktere számomra egy igazán groteszk személy. Sokszor egyszerre mosolyogtam és sírtam volna rajta, és a tettein. A történet végén egy kicsit megsirattam ezt a szerencsétlen ember, és fájt ami vele történt.

A másik főszereplőnk Don Quijote hűséges fegyverhozója Sancho Panza. Ez a karakter is számomra egy nagyon groteszk személy volt a történetben. Ő tudta jól, hogy az ura a lovagregények világában él, nem a valóságban, mégis elment vele kalandozni. Sancho Panza  karaktere is igazán a szívemhez nőtt, minden hibájával és gyengeségével együtt.

Írói stílus:

Nekem tetszett Miguel de Cervantes írói stílusa. Érdekesen és gördülékenyen ír. Tetszik ebben a történetben, hogy gyermek és felnőtt számára egyaránt élvezhető olvasmány. Csak annyi a különbség, hogy a felnőtt olvasók  felfedezik a történet mögött azt, hogy ezzel a kötetével Cervantes egy ferde képet mutat az akkori spanyol társadalomról.

Saját vélemény:

Örülök, hogy a kezembe került ez a kötet, és azt hiszem máskor is fogok hallhatni a páromra, ha egy könyvet ajánl. Jó érzés, hogy most már én is ismerem a Búsképő lovag történetét, amit nagyon megszerettem ilyen rövid idő alatt is. Ezt a kötetet szerintem mindenkinek legalább egyszer el kéne olvasnia életében, hiszen amellett, hogy az alapműveltség része , kiváló kikapcsolódást nyújt az olvasónak.

Kinek ajánlom:

A klasszikus irodalom és a lovagregények kedvelőinek ajánlom !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Végre alkonyattájon odaértek a vendégfogadóba, s Sancho igen nagy örömére, gazdája most az egyszer maga is igazi fogadónak nézte az épületet, nem pedig várkastélynak, amint különben szokta.”

„Lássuk mármost, ki a bolondabb: vajon az-e, aki bolond, mert más nem lehet, avagy az, aki szándékosan lesz bolonddá?”

„Boldog kor és szerencsés század, mert benned látnak napvilágot nagy hírű és hős tetteim, melyek méltók arra, hogy ércbe öntsék, márványba faragják, vászonra fessék őket, emlékezetül a jövendő időknek.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!