2019. április 27., szombat

Könyvfesztiválos beszerzéseim *.* | Avagy annak a története, hogy hogyan is szaladt el a ló velem megint...

Sziasztok Molyok !

A mai napon életemben elsőnek sikerült kijutnom a Könyvfesztiválra. Hatalmas élmény volt számomra ez az esemény, és örülök, hogy sikerült eljutnom. Sok íróval beszélgettem, és nagyon, de nagyon sok könyvet sikerült vennem. Egy kicsit talán elszaladt velem a ló, de hát tudjátok hogy van ez velünk könyvmolyokkal...


                       
Ebben a bejegyzésemben a könyves beszerzéseimet szeretném nektek megmutatni.

Szám szerint 13 könyvet sikerült beszereznem a Könyvfesztiválon, ami valljuk be, nem kevés, de mentségemre váljon van köztük 1000 ft-os könyv is. Nézzük is mik ezek a könyvek !

                             

A Könyvmolyképző Kiadónál vettem elsőnek három könyvet. Böszörményi Gyula Szer'usz világ című kötetét, illetve Marissa Meyer Holdbéli Krónikák sorozatának első és második részét, a Cindert és a Scarletet. Ezekre a könyvekre már nagyon régóta fájt a fogam, és örülök, hogy végre a birtokomban tudhatom őket.

A Főnix Könyvműhely standjánál megvettem Gallay- Nagy Krisztina Poison of Love című kötetét, ami az írónő első könyve. Nagyon kíváncsi vagyok már erre a könyvre, a fülszövege alapján egy nagyon jó történetre számíthatunk. Sikerült az írónővel dedikáltatnom is, aminek különösen örültem.

A Könyvfesztivál helyszínén a B épületnél egy POKET automatát is felállítottak, amit persze nekem rögtön ki kellett próbálnom. Virginia Woolf Orlando kötetét vettem meg az automatából. Annyira aranyos ez a pici könyv, nekem személy szerint nagyon tetszik, és ha lesz még rá lehetőségem még fogok beszerezni párat.

A Gabo kiadónál beszereztem Moskát Anita legújabb könyvét, az Irha és bőrt. Ezt a kötetet is sikerült az írónővel dedikáltatnom. Már nagyon kíváncsi vagyok erre a történetre is, és várom, hogy olvashassam.

Ezzel a könyvszámmal még úgy nincs is gond, ez még szerintem a belefér kategória. A baj ott kezdődött , hogy felmentünk a galéria részre, és megtaláltam az Imádom a könyveket standot. Itt megismerkedtem Mason Murray íróval, akinek könyve annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy rögtön vettem is tőle egyet. Ez a könyv pedig nem más, mint a Visszatérő végzet. Őszinte leszek. Ez a könyv teljesen a komfortzónámon kívül esik, de ! Úgy gondoltam a Madarak a dobozban után érdemes lenne más hasonló műfajokkal is megismerkednem. Ez a könyv erre tökéletes lesz. De, hol itt a baj ? Egy könyvvel több, vagy kevesebb nem olyan nagy gond, kérdezhetnétek joggal. Csak, hogy fizetés közbe észrevettem, hogy a pult előtt egy zsákban rengeteg zsákbamacska könyv van, nagyon jó áron. Nem hagyhattam ki, vettem két zsákbamacskát. Annyira megtetszett a dolog, hogy ezután még négyet vettem. Na itt a baj. :D Ezt akárhogy számolom, főleg így érettségi előtt, az hiába, csak 6db könyv. Ezek között a könyvek között voltak olyanok amiknek nagyon örültem, és már régen szerettem volna olvasni, de kettő kevésbé tetsző kötet is hozzám került, ami kevésbé tetszik, de még lehet benne valami jó.

A könyvek pedig amiket sikerült kihúznom zsákbamacskából: Podolszky Zsolt Pepin bácsi utolsó útja, Csabai Márk Határtalanok,Böszörményi Zoltán Soha véget nem érő szeretkezés, Krencz Nóra Megszámlálhatatlan, Tomcsik Nóra A változások kora és Lucius Caius Tarquinius Porsenna Emlékiratok.

Néhány könyvet a mai napon sikerült is dedikáltatnom az írókkal. :)

  
 

Ez a 13 könyv volt az, ami sikeresen hazajött velem a Könyvfesztiválról. Tudom sok pénzt költöttem meg minden, de nem bánom, mert ez egy nagyon tartalmas és szórakoztató nap volt számomra. Jó volt találkozni és beszélgetni írókkal, illetve az egész eseménynek egy nagyon jó hangulata volt.
                                         
  
        

Ti voltatok a Könyvfesztiválon valamelyik nap ? Milyen könyveket vettetek ? Meséljetek bátran, engem érdekel.

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek ez a bejegyzésem.

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok !


Legyetek jók! Sziasztok!

2019. április 24., szerda

Egy nap bármi megtörténhet! | Colleen Hoover: Maybe Someday - Egy nap talán

Sziasztok Molyok !

Ti olvastatok már úgy könyvet, hogy közben zenét hallgattatok ? Rám ez idáig nem igazán volt jellemző. Aztán jött a Maybe Somedy...

Egyik barátnőm adta nekem kölcsön Colleen Hoover Maybe Someday című kötetét. Az írónőtől eddig még nem nagyon olvastam, csak a Soha, de soha trilógiát ,amit Tarryn Fisherer írt közösen, és az nekem személy szerint nagyon tetszett. Az Egy nap talán kötet meggyőzött engem arról, hogy elolvassam az írónő összes eddig magyarul megjelent kötetét, mert nagyon jó, amit csinál, érdemes rá figyelni! Na, de jöjjön is az értékelés !

Jó olvasást a bloghoz !


Írta: Colleen Hoover
Cím: Maybe Someday- Egy nap talán
Oldalak száma: 390
Kiadta: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2017
Molyos értékelése: 92%
Fülszöveg:


„A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.
Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.”


A könyv műfaja:
A könyv műfaját tekintve könnyed romantikus történet.

Borító:
Nagyon szép, egyszerűen imádom ! Az írónő összes könyvének nagyon szép a borítója, és ez alól az Egy nap talán sem kivétel. Nagyon jól hozza a könyv hangulatát és utal a dalszövegírásra, ami engem tejesen elvarázsolt. Nagyon szépek a színek, és az egész borító nagyon esztétikus és minőségi.

Karakterek:
A történet két főszerelője Sydney és Ridge észrevétlenül a szívembe lopóztak és ott is maradtak. Nagyon megszerettem őket, és sokszor annyira sajnáltam, hogy ilyen helyzetbe kerültek. 

Sydney számomra egy nagyon pozitív és szerethető karakter. Tetszik benne, hogy nagyon kitartó, és nem adja fel, kapjon bármit a sorstól. Vicces és vagány karaktert ismertem meg a személyében. 

Ridge karakteréért teljesen odavagyok. Általában ha beleszeretek egy fiú karakterbe az a könyv elolvasásáig tart, és mire a könyvet befejezem pár nap múlva már nem is gondolok rá. Na itt ez egyáltalán nem igaz. Nagyon megszerettem ezt a karaktert és még mindig sokat gondolok rá, hogy milyen cuki dolgokat csinált a könyvben. Azt hiszem Ridge bekerült a könyves szerelmeim közé. 

A többi karakter is nagyon tetszett, jól ki volt dolgozva, és igazi, valós személyiségük volt. Colleen Hoover jó karakterekkel dolgozik, akiket könnyű megszeretni és azonosulni velük.



Írói stílus:
Nekem nagyon tetszett Colleen Hoover írói stílusa. Könnyed és gyorsan olvasható történetet kaptunk, a szereplők jól ki voltak dolgozva, a cselekményszál izgalmas és fordulatokkal teli. A romantikus szál is nagyon el lett találva, nekem nagyon tetszett, sokszor csak úgy olvadoztam egy-egy aranyos jeleneten. Nagyon, friss és üde ez a regény, jól esett a lelkemnek.

Saját vélemény:
Engem ez a könyv teljesen elvarázsolt, a rabjává váltam. Elhatároztam, hogy az írónő összes könyvét elfogom olvasni, mert egyszerűen csodálatos, amit ez a nő művel. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem a szavam elállt a könyvtől. Olyan fordulatokban bővelkedett a történet, amire egyáltalán nem számítottam, és közben megolvasztotta a szívemet teljesen. Imádtam, egyszerűen !

Kinek ajánlom:
Mindenkinek ajánlom, aki valami könnyed romantikus regényre vágyik. Ez a kötet szerintem nagyon erős a kategóriájában.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„A legrosszabb az, amikor zuhanyozik. Azt az órát különösen utálom. Most is

éppen odabent van. Ilyenkor arra gondolok, hogy mindössze egy fal választ
el a meztelen testétől, és nem szeretem ezeket az ábrándképeket.”


„Én csak életed szerelme akarok lenni.”


„Érzem a parfümöd az ágyamon,
te vagy már minden gondolatom,
de az igazat csak leírni merem.”



Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.


Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok !

Soha ne nyisd ki a szemed ! | Josh Malerman: Madarak a dobozban

Sziasztok Molyok!

Most egy komfortzónámon kívül eső könyvet hoztam el nektek. Az olvasókörön olvastuk együtt Josh Malerman Madarak a dobozban című kötetét. Megmondom őszintén én rettenetesen féltem ettől a könyvtől. Nem igazán szoktam ilyen jellegű történeteket olvasni, és féltem, hogy hiába vettem meg, esetleg nem fogom elolvasni, mert annyira nyomasztó lesz. Nyomasztó volt az már biztos, de nekem ez mégis baromira bejött. Annyira könnyen és gyorsan tudtam haladni a könyvvel, hogy én magam is nagyon meglepődtem a dolgon. Örülök, hogy kicsit megint bővült a látóköröm, és hogy más jellegű könyvekhez is merek nyúlni, ami ismeretlen számomra. Szerintem mindenki próbáljon meg néha olyan könyvet választani, ami nagyon eltér az addig olvasott könyvei műfajától, és így hátha újabb csodákra bukkantok , mint én !

Jó olvasást a bloghoz !


Írta: Josh Malerman
Cím: Madarak a dobozban
Oldalak száma: 296
Kiadta: Fumax
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 87%
Fülszöveg:


„Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.

A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.

Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.

Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.”

A könyv műfaja:
A történet műfaját tekintve több is keveredik benne. Leginkább a thriller és a pszicho-thriller kategóriába sorolható be, de posztapokaliptikus és disztópikus kategóriában is megállja a helyét.

Borító:
Én ezt az újfajta, filmes borítós változatot olvastam, ami szerintem nagyon jó lett, nekem nagyon tetszik. A másik régi borító sem volt rossz szerintem, de nekem ez az új valahogy sokkal jobban vissza hozza a könyv olvasása közbeni érzéseimet. Tetszik, hogy a borítón megjelenik Malorie és a két gyerek, illetve az egész borítónak nagyon sötét és ijesztő hatása van. Szerintem a kiadó dolgozói nagyon jó munkát végeztek a borítóval,mert hűen visszaadja a történet hangulatát.

Helyszín:
Történetünk két fő helyszíne Detroit és Michigan.

Karakterek:
Számomra nagyon érdekes és megrázó volt olvasni ezt a történetet a terhes Malorie szemszögéből. Ő nagyon jó főszereplője volt a történetnek, és könnyen tudtam vele azonosulni. Hihetetlen mennyi minden végig futhat az ember agyában, amikor egy ilyen világban terhes lesz. Biztos nem egyszerű és nagyon nehéz ez az egész így. Érdekes volt, ahogy a gyerekeket próbálta minél jobban felkészíteni erre a sarkaiból kifordult világra. Nekem nagyon tetszett a két gyerek karaktere is, mert nagyon bátrak és okosak voltak végig, és nagyon jól vették az akadályokat. Malorie jól kiképezte őket.

Nekem még Tom karaktere volt, aki nagyon megfogott a történet során. Jól összetartotta a csapatot, és mindig támogatta Maloriet, és persze a többieket is lelkileg. Egy nagyon okos és bátor férfit ismertem meg benne.

Számomra ezek a szereplők voltak a legkedvesebbek, akiket a történet során megszerettem, és könnyen tudtam azonosulni velük. A többi szereplői is jól ki volt dolgozva, érdekes karaktereket ismerhettünk meg. 


Írói stílus:
Annak ellenére, hogy ez a kötet mennyire nyomasztó és feszült volt végig, olvasni szerintem annál könnyebb volt. Gyorsan tudtam vele haladni, és amikor letettem is azt éreztem, hogy olvasni kéne tovább, hogy mi lesz velük a továbbiakban. Nagyban könnyítette a helyzetemet az, hogy rövidek voltak a fejezetek és így még gyorsabban tudtam haladni a könyvvel. Én személy szerint nagyon szeretem az olyan könyveket, ahol rövid fejezetek vannak, mert sokkal gyorsabban tud velük haladni az ember. Josh Malermannak nagyon jó írói stílusa van, és szerintem lehet, hogy a közeljövőben fogok még tőle olvasni.

Saját vélemény:
Soha nem olvastam volna el ezt a könyvet, ha az olvasókörön nem ezt választjuk. De milyen szerencse, hogy ezt választottuk ! Hiba lett volna ezt a könyvet kihagyni! Nagyon szerettem, és teljesen beszippantott a történet. A szereplők jók voltak, a cselekményszál izgalmas és nagyon feszült, az írói stílus pedig könnyeden tálalta nekünk az eseményeket. Meglepődök én is magamon, hogy ennyire tetszett, mert egyáltalán nem számítottam rá ! Lehet, hogy tovább kéne ismerkednem a thriller műfajával...

Kinek ajánlom:
A thriller kedvelőinek, illetve azoknak, akik szeretik a feszültséget és a nyomasztó hangulatot. 

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★



Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Miféle ember reszket, amikor eljön a világvége? Amikor a testvérei ölik egymás, amikor a külvárosi Amerikát megfertőzi a gyilkolás réme.. Miféle ember rejtőzik takarók és szemfedők mögé? A válasz az, hogy LEGTÖBB ember. Azt mondták nekik, hogy megőrülnek, ha nem így tesznek. Így hát meg is őrültek.”

„Felkiált, és most már mindkét kezével kutat. Bal válla sajog. Felszakadt bőrén érzi a hideg októberi levegőt. A másik kezével egy második rönköt tapint ki.”


„Ebben az ő saját, külön bejáratú sötétségében hangosabban ver a szíve.”


Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok !


Legyetek jók! Sziasztok !


2019. április 17., szerda

Furcsa, szokatlan történetek Jane Austentől | Jane Austen: Szerelem és barátság

Sziasztok Molyok !

Ebben a bejegyzésemben egy számomra nagyon kedvelt és szeretett írónőmtől hozok egy kevésbé szeretett kötetét. Jane Austentól eddig csak a Büszkeség és balítéletet olvastam, és ez a kötet olyan élményt adott számomra, hogy úgy döntöttem, hogy az írónő összes könyvét el fogom olvasni. Így került a kezembe a Szerelem és barátság kötete, ami a korai rövid regényeit, drámáit tartalmazza. Hát nem teljesen azt kaptam ettől a kötettől,amire számítottam... De nézzük inkább az értékelést, abból minden ki fog derülni !

Kérek mindenkit, hogy fogadjuk el egymás véleményét! Nem vagyunk egyformák, így nem tetszhet mindenkinek ugyanaz a könyv! Köszönöm megértéseteket !

Jó olvasást a bloghoz !


Írta: Jane Austen
Cím: Szerelem és barátság
Oldalak száma: 158
Kiadta: Helikon
Megjelenés: 2015
Molyos értékelése: 69%
Fülszöveg:


„Jane ​Austen korai műveinek e kötete vidám és nélkülözhetetlen olvasmány, amely nem hiányozhat azok könyvespolcáról, akik szeretik a halhatatlan írónőt és írásait. Ezek az írások többnyire zabolátlanok, gyakran túláradóan vidámak, s tréfát űznek az általánosan elfogadott irodalmi és társadalmi szabályokból. A gyűjtemény egyesíti magában a túláradó ifjonti életerőt, valamint a szerző kései műveinek éleselméjűségét és lesújtó társadalomkritikáját, ezáltal nem csupán az érett írói látásmód csodálatos bizonyítéka, hanem az emberi ostobaság egyik legszellemesebb karikatúrája is az angol nyelvű irodalomban.
A címadó Szerelem és barátság az érzelmes regény vidám paródiája, melyet az egyre-másra előforduló tréfás, túlzó kijelentések tesznek szórakoztatóvá, A Lesley kastély című rendkívül mulattató, rövid írásban két-három regényre is elegendő bonyodalom akad, az Anglia történetében az írónő csúfot űz az iskolai történelemkönyvekből, míg A három nővér, a széptevés és haszonlesés e csúfondáros története akár a Büszkeség és balítélet mulatságos előfutára is lehet.”

A könyv műfaja:
A kötet műfaja romantikus, bár kicsit ironikus és elferdített ez az érzés az egész könyvben. Emellett találkozunk levélregénnyel és történetfüzérrel is a köteten belül.

Borító:
A borítóról nem igazán terveznék most sokat beszélni. Szép és letisztult az egész borító és nekem kicsit hozza ezt a Jane Austenbeli időszakot. Annyit még megemlítenék itt, igaz nem a borítóra vonatkozik, de szerintem nagyon minőségiek ezek a Helikonos kötetek. Jó bennük, hogy picik, könnyen tudom vinni őket bárhova, és nagyon könnyű őket fogni olvasás közben. A borítónak is ilyen nagyon jó simizős anyaga van. Nekem bejönnek ezek a kötetek.

Idő:
A történetek a 18. században játszódnak.

Helyszín:
A történetek helyszíne Anglia és környéke.

Karakterek:
Huh hát itt aztán volt mindenféle karakter. Voltak akiket megszerettem, de nagyon sok számomra idegesítő és buta karakter is volt. Tudom, hogy ennek a kötetnek a lényege, hogy ironikus, de nekem akkor sem voltak szimpatikusak és nem igazán tudtam azonosulni velük. Némelyik történet nekem túl rövid volt ahhoz, hogy megismerjem bármelyik karakternek a személyiségét. Látszik, hogy Jane Austen ezt a korai időszakában írta, mert én nagyon kevés hasonlóságot véltem felfedezni a Büszkeség és balítélet, illetve ennek a kötetnek a szereplői között.

Írói stílus:
Az írói stílussal itt úgy különösebben nem volt bajom, mert gyorsan és könnyen tudtam haladni a kötettel, és egyébként voltak jelenetek, amik nagyon tetszettek, ahogyan megvoltak írva. Ebben a kötetben nekem inkább a történet szereplői szúrnak szemet, mint maga az írói stílus, bár néhol az is furcsa volt még számomra.

Saját vélemény:
Nekem ez a kötet annyira nem nyerte el a tetszésemet. Voltak részek, ahol jókat mosolyogtam magamban, de egészében nekem inkább csalódás volt. Féltem is ettől a könyvtől, hát tessék itt van. Szerintem messze nem olyan jó, mint az írónő későbbi kötetei, amivel nincs is baj, hiszen látszik, hogy sokat fejlődött, de nekem akkor is furcsa és szokatlan volt ez az egész. Egyszer elolvastam, de többször nem valószínű, hogy fogom. Lehet nyereményjáték lesz neki is a sorsa, majd még kiderül .

Kinek ajánlom:
Jane Austen rajongóknak, de ne számítsanak nagy dolgokra !

Én ezt a könyvet 3 csillagra értékeltem.
★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak :

„Ó, egek! Mi mást tehettünk volna? Sóhajtozunk, és ájultan hanyatlottunk a pamlagra.”


„Ha nem veszed feleségül, azzal halálosan megsérted.”

„Barátai közül Lady Williamst, Miss Johnsont és a herceget sújtotta le a legjobban a hír; az utóbbi kettő őszintén tisztelte őt, különösen Alice, aki egy egész estét töltött a társaságában, és azóta egyszer sem gondolt rá.”


Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok !




Interjú A.M. Aranth-tal, az Oculus írójával

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy interjúval érkeztem. Már elég régen megígértem, hogy jönni fog interjú A.M. Aranth-tal, az Oculus írójával, tehát most örüljetek és vigadjatok eljött a perc !

A.M. Aranth-ről azt kell tudni, hogy az Oculus című kötetének folytatása, a Propheta idén jelenik meg Könyvhétre. Erről az új kötetéről kérdezgettem egy kicsit az írót, és próbáltam kiszedni belőle minden kis apró utalást. Szerintem ez a kötet is nagyon jó lesz,legalább olyan jó, mint az Oculus.

Köszönöm szépen A. M. Aranth, hogy válaszoltál a kérdéseimre! Egy élmény volt veled elkészíteni ezt az interjút. Nagyon jókat mosolyogtam, és megvallom nevettem is a válaszaidon. Hihetetlen, hogy milyen jó humorú ember vagy, és örülök, hogy megismerhettelek.

1. Mesélj magadról egy kicsit, mit lehet tudni rólad?

1986-ban láttam meg a napvilágot, ami olyan rémes lehetett, hogy azóta próbálok belőle menekülni – ennek leghatékonyabb eszköze pedig az, ha elmélyedek egy történetben. Hogy én mesélem, vagy valaki más, az lényegében mindegy, de a történetek éltetnek.

Persze engem is megpróbált hátráltatni a világ, iskolába kellett járnom, aztán az egyetemmel már kijátszottam, ahol az angol nyelv és irodalom szakon hegyekben olvashattam, a történelem szak meg… az egyetlen gigantikus történet, ugye.

A sztorik mellett a másik számomra nagyon fontos életerő forrás a vívás, jelenleg viking stílusú pajzs-kard kombinációban.





2. Mióta írsz, mikor döntötted el, hogy író leszel?

Szerintem ez nem egy döntés kérdése, inkább egy habitus, egy gondolkozásmód, egy életmód. Nyitott szemmel járok a világban, szivacsként szívom magamba az információt, legyen szó XVIII. századi földművelési eszközökről, bolgár népviseletről, informatikaelméletről, kvantummechanikáról, vagy pont valaki személyes történetéről, aztán valamilyen formában, történetté alakítva mindez kijön belőlem. Miért? Ezen én is sokat gondolkoztam már – egyszerűen nehezen fér a fejembe, miért olyan jó nekem, hogy több száz órát ülök monitorokat bámulva, billentyűzetet püfölve. 

Ezt az egészet szigorú értelemben véve 1999-ben kezdtem el (tehát még egy másik évezredben…), akkor még kézzel, füzetekbe írtam a történeteimet. Fogjuk fel azt a nagyjából 70 füzetnyi anyagot gyakorlásnak. :) Ha tágabb értelemben nézzük, már akkor történeteket rajzoltam és meséltem, amikor még írni se tudtam.

És talán ez a válasz a kérdésemre, hogy miért is jó nekem órákon át magányosan billentyűzet fölé görnyedni: de hiszen nem is az jó nekem. Egyszerűen csak szerelmes vagyok a történetekbe, szerelmes vagyok a világba (a valódiba és azokba a világokba is, amik esetleg létezhetnének), szerelmes vagyok az Emberbe, és ez indít rá.

3. Hogyan szoktál inspirálódni? Szoktál mondjuk filmekből, könyvekből vagy esetleg valamilyen zenétől inspirálódni? 

Egészen egyszerűen minden hat rám. Természetesen más történetek is – legyenek azok filmek, könyvek, színdarabok, videojátékok, vagy akár egy kávézóban kihallgatott beszélgetés (jaja, nagy kém vagyok ám). A fő inspirációm azonban a zene. Zenében mindenevő vagyok, a legszélsőségesebb metaltól az elektronikus zenén át a klasszikusokig mindent meg tudok hallgatni, ha van benne lélek.


„Kevesen tudják rólam, de van egy hobbim: gyűjtöm azokat a fényképeket, amiken Lara Croft (vagyis egy őt megformázó cosplayer) meggyilkol engem. :D Ez az ebbe a nemes hagyományba illeszkedő fotó a 2018-as Bécsi ComicConon készült, és különösen jó poén, hogy így ismertem meg az Oculus címlapján látható lányt is, Lucát, aki Lara Croftként legyilkolt egy fényképen. :D”





4. Te magad szeretsz e olvasni, ha igen milyen jellegű könyveket olvasol szívesen?

Igazság szerint az utóbbi időben jóval kevesebb időm jut az olvasásra, mint szeretném, pedig nagyon szeretem. Itt megint csak igaz az, hogy nem vagyok válogatós: romantikus young adultot ugyanúgy olvasok, mint hard sci-fit, XIX. századi krimit vagy óangol hősi költészetet. Időnként megspékelem valami középkoros szakkönyvvel vagy egy kis jövőkutatós, esetleg tudományos kötettel… De azért a leginkább a fantasy és a sci-fi műveket szeretem, ezt be kell vallanom.

5. Milyen visszajelzéseket kapsz, és ezeket hogyan kezeled?

Változó. Az első regényem, a Holdárnyék világba tartozó Cleadur az indulásakor kapott egy kisebb negatív értékeléshullámot, ami annak idején kicsit megviselt, de összességében sokkal-sokkal több pozitív kritikát kapok, mint negatívot. El kellett telnie egy kis időnek, mire megtanultam a kritika tárgyát legalább részben függetleníteni önmagamtól – az író hajlamos minimum a gyerekeként tekinteni a művére. Ez egy fontos képesség, és legalább ugyanennyire fontos, hogy megtanuld azt is felismerni, hogy mennyire releváns számodra az adott kritika. Ha például a romantikus, humoros regényedre egy finnyás horror-rajongó ad kemény kritikát, vagy pont a zsáner rajongója szólja le, az nagyon nem ugyanolyan elbírálás alá kell essen benned. 

Itt a balomon Solymár András (szintén író) barátom és testőröm látható, a kép az Emese Parkban készült Szigethalmon, és arról tanúskodik, hogy király vagyok. Vagy jarl. Egyre megy.


Én a könyveimről írt valamennyi kritikát igyekszem megtalálni és elolvasni, többek között azért is, mert fejlődni akarok, és a légüres térben nagyon nehéz az. Sajnos így nem egyszer azzal szembesülök, hogy az adott olvasó nem értett meg valamit a regényemből – ilyenkor el kell gondolkoznom például, hogy neki nem esett csak le valami, vagy én írtam le rosszul. Akik ismernek, talán nehezen képzelik el rólam, de egy végletesen önkritikus ember vagyok, mindig magamban keresem először a hibát – ami egyszerre nagy szenvedés, de közben a fejlődés záloga is.

6. A regényeidben megjelenő karaktereket valakiről mintázod, vagy szimplán csak a fantáziád szüleménye?

Minden karakternek van való világbeli forrása, „horgonya” a valósághoz. Így hitelesebbek, valósabbak, nekem pedig sokkal szerethetőbbek, mintha csak kitalált alakok volnának. Eközben – nyilván – minden író valahol önmagából meríti a legtöbbet egész pontosan azért, mert önmagáról tud a legtöbbet. Szóval a főbb szereplőim leggyakrabban kevert alakok, valós emberek és a személyiségem bizonyos fokú keveredései. Aztán van olyan, hogy kitalálom és megírom valamelyiküket, majd szembejön velem az illető egy rendezvényen, én meg megkérem, hogy legyen már ő a könyvem borítóján. :D

7. Honnan jött ez az egész Avalon világ ötlete, és ez az egész történet? Valami inspirált téged, vagy csak leültél, és na, akkor én most álmodok egy világot?

Kettős forrásból született: egyrészt már 2006-ban dolgoztam egy sztorin (A Lehetetlen Párbeszéd), ami az Oculus univerzumát elnézve a földi szállal foglalkozik, az Égi Háborúval, az Angyallal és Aydas Wardennel, aki megalkotta Avalon Védelmezőjét. A másik szál a Főnix Könyvműhely direktorához, Farkas Zolihoz kötődik, aki egy időben remek félmondatos pitcheket szórt szét az írók között, hogy megírhatnák nagyobb lélegzetvételű történetnek, ha úgy gondolják. Én azt kaptam tőle, hogy „képzelj el egy világot, ahol a felnőttek egy idő után megvakulnak valamiért, és a fiatalokra kell támaszkodniuk, hogy láthassanak”. Nem hiszem, hogy egy ilyen dark disztópiára gondolt elsőre, de ez lett belőle. :D Ebből a két vonalból, a Lehetetlen Párbeszéd-féle sci-fi történet és a megvakulós ötlet keverékéből nőtt ki Truth története és Avalon világa.

8. Mire számíthatunk a Propheta című kötetedben?

Hú, nagyon nehéz spoiler nélkül beszélni róla! Harcra lehet számítani, kívül-belül: túlzás nélkül állíthatom, hogy ebben a regényben a szereplőknek keményen meg kell küzdeniük azért, amit szeretnek. Közhelynek hangzik, de ez a pontos megfogalmazás. Öt év telt el azóta, hogy az Oculus végén útjára indult egy ballisztikus rakéta, és minden csak rosszabb lett. A Védelmező irányító hatása megszűnt, és mindenki két kézzel kapott a hatalom után, míg a bolygó társadalma országszerű cégekre és társulásokra esett szét. A Cernobog roncsaiból kibányászták a földi internet egy muzeális gyorsmentését és nagy nehezen sikerült megnyitniuk. Pandora szelencéje: a Föld megosztó történelme, a különböző izmusok (rasszizmus, anarchizmus, fasizmus, szocializmus, hogy csak egy párat említsek) elszabadulnak az Avalonon, és úgy fest, senki sem tarthatja egyben már a világot, azt fel fogja falni a káosz, a háború, az ellenségeskedés. Szépen kiderül majd, melyik (túlélő) szereplővel mi történt, és az is, hogy vajon a Földről érkező kígyó valóban pokollá változtatta-e a hazug mennyországot, ami egykor az Avalon volt…

Nem lesz egyszerű könyv, három kemény évem van benne, minden csepp könny és küzdelem bele került a szövegbe. Szóval elnézést kérek előre is. :D De fontos leszögeznem, hogy úgy vélem, nagyon fontos és értékes gondolatokkal lehet gazdagabb az, aki értőn olvassa majd.


„Itt én volnék a kék pajzsos urak közül a középső, csatára készülve – kisHolló a Kolozsvári Hollók közé ékelődve. Épp azt tesztelem, hogy a toll tényleg erősebb-e, mint a kard. A képet Drofti Eszter készítette szintén az Emese Parkban az első 'élesben' megvívott csatajátékomon. Mondanám, hogy hatalmas győzelmet arattunk, de hazudni nem akarok, úgyhogy úgy fogalmazom meg, hogy helyt álltunk, hősiesen.”




9. Kinek ajánlod, ki a célközönsége az áprilisban megjelenő Propheta könyvednek?

Igazából az Oculusnál sem gondolkodtam előre célközönség besoroláson – olyan könyvet akartam írni, amit bárki, nemre, korosztályra, identitásra való tekintet nélkül el tud olvasni és élvezheti. Itt is ez volt a szándékom, de azt leszögezem, hogy alapvetően rázósabb, keményebb a hangvétel. Hiszen ahogy mondtam, öt évvel járunk az Oculus eseményei után, a főbb szereplők 25 (földi) éves kor körül járnak, és nem csak azt az öt évet, de az idealizmusukat is kicsit maguk mögött hagyták, megkérgesedtek picit. Szóval a Prophetát bátran ajánlom azoknak is, akik a kifejezetten felnőtt témákat keresik. Meg hát persze mindenkinek, akiknek az Oculus tetszett, nekik garantáltan nagy élmény lesz viszontlátni a kedvenceik… romjait. Hehehehe. :D

10. Milyen terveid vannak a jövőre tekintve? Min dolgozol éppen most, esetleg lesz harmadik része az Oculusnak?

Fájdalom, de Oculus 3. soha nem lesz. Tudom, tudom, ezt mondtam a második részre is, de hát amikor az ember példaképe és egyik kedvenc írója (jelen esetben J. Goldenlane) azt mondja, hogy „annyit beszélsz erről, hát írd már meg”, olyankor az ember nem vacakol, hanem megírja. :D De most már hiába mondaná, ebben a történetben mindent elmondok, amit el lehet. A Prophetában igazán Dunn („sötét) Truth-ok hangzanak el, nehéz lenne már hova fokozni. :D

Úgyhogy most arccal előre fordulok, új projektek és ötletek felé indulok majd el. Az első egy gyorsabb projekt, ugyanis azt csak félig én írom majd :D, a másik felét (Solymár) András barátom tette le – ez egy messzemenőkig őrült dark fantasy, amihez hasonlóan őrült dark sci-fi szálat írok majd. Ezután pedig visszatérek egy olyan one-shot történethez, aminek a megírását pár éve félbehagytam, de egyre többször visszahív magához az utóbbi időben. A harmadik pedig egy magyar főszereplős sötét fantasy lesz, némi horror beütéssel, de még annyira az elején jár az ötlet a születésnek, hogy egyelőre nem mesélnék róla sokkal többet. Vagy persze visszatérhetnék A Liliom Korához kapcsolódó sztorimhoz is, az Esthajnalcsillag Noir munkacíműhöz. Ebben egy olyan új Várost mutatnék be, ami az 1920-as évek nagyvárosaira emlékeztet: dübörög a jazz, még a buszmegálló is art deco, az államvallás pedig a luciferianizmus, alkonyatkor pedig megperzselt tollak hullanak az égből eső helyett… 

Á, ötletem nagyon sok van, hogy hova tovább, csak időm van egyre kevesebb!

Köszönöm szépen A.M. Aranth, hogy válaszoltál a feltett kérdéseimre, és a végére ilyen tartalmas interjút tudtunk összehozni belőle ! Szerintem ezek után a sorok után sokan fognak a Könyvhéten az új könyved után érdeklődni ! További sok sikert kívánok neked az íráshoz, és remélem még sok könyvedet olvashatjuk a közeljövőben!

A múlt mindig kihat a jelenre ! | Henrik Ibsen: Nóra

Sziasztok Molyok !

Végre van egy kis időm,így most gyorsan megpróbálom pótolni a blogon lévő elmaradásaimat. Ne haragudjatok, hogy ilyen régen nem volt friss bejegyzés, de sajnos az érettségi idején sokszor annak is örülök, ha enni van időm. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy ma több új bejegyzéssel is érkeztem nektek !

Ebben a bejegyzésemben most egy kötelező olvasmányról fogom leírni a véleményemet. Felhívom mindenki figyelmét, hogy ne várjatok irodalmi elemzést tőlem, mert nem ez a célja a blognak. Szimplán a saját érzéseimet, gondolataimat fogok most leírni nektek ezzel a kötettel kapcsolatban. Ez a kötelező olvasmány pedig nem más, mint Henrik Ibsen Nóra című drámája. Ilyen jellegű kötet még nem nagyon volt a blogon, ezért gondoltam érdekes lehet.

A jövőben nem csak regényeket, hanem verseket és drámákat is szeretnék majd olvasni, és hozni a blogra. Remélem ez az ötlet nektek is tetszik ! Úgy gondolom, hogy az irodalomban nem csak epikai műveket érdemes ismerni, hanem verseket és drámákat is ! Na, de elég is a szócséplésből, jöjjön az értékelés !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Henrik Ibsen
Cím: Nóra
Oldalak száma: 92
Kiadta: Európa
Megjelenés: 1976
Molyos értékelése: 85%
Fülszöveg:


„A norvég Henrik Ibsent (1828-1906) a modern dráma atyjaként tartja számon az irodalom- és színháztörténet. Gazdag, hatalmas életműve töretlenül ível a romantikus verses színműtől az utolsó szimbolikus drámákig. Legnépszerűbbek azonban azok a művei, amelyekben kora szociális és erkölcsi problémáit vitte színpadra a francia hagyományból átvett naturalisztikus daramaturgia szellemében: „A népgyűlölő”, a „Kísértetek”, „A vadkacsa”, a Rosmersholm" és elsősorban a „Nóra”. Ez az 1879-ben keletkezett színdarab a bemutató idején hatalmas botrányt okozott: Ibsen kiállása a nők jogai mellett szokatlan kihívásnak számított annak idején. Változatlan népszerűségének ma már nem ez az elsőrendű oka, hanem a szereplő személyek mesteri rajza, a drámai szerkezet lenyűgöző szépsége, az okos érzelmesség. S az a nemes írói indulat, megfontolt pátosz, amely az emberi egyéniség szabad kibontakozásáért kiált.”

A könyv műfaja:
Ibsen Nóra című drámájának műfaja analitikus dráma. Nyugodjatok meg, nem fogom leírni, most szó szerint és irodalmi nyelven, hogy mi is az az analitikus dráma. Annyi a lényeg, hogy a történet során ismerjük meg a múlt részleteit, és így a szereplők karaktereit is. Ahogy a múlt kezd szépen lassan  felszínre törni, úgy okoz egyre nagyobb bonyodalmakat a jelenben. Röviden ennyi az analitikus dráma lényege.

Borító: 
Ennél a kötetnél nem nagyon tudok ámuldozni, hogy huh mennyire szép a borító ,meg ilyenek, mert hát ezeknek a köteteknek nem is ez a céljuk. Az író látható rajta, és az, hogy kötelező olvasmány. Ettől függetlenül én szeretem ezeket az Európa kiadásokat, bár a borítójuk szerintem lehetne valami más is.

Karakterek:
Nem nagyon akarok most belemenni az összes szereplő elemzésébe és jellemezgetésébe, hiszen arra ott van az érettségi. Itt most csak annyit említenék meg, hogy szerintem érdekes és jó karakterek jelennek meg a drámában. Minden szereplőnek vannak hibái és erősségei, amiket a dráma jól be is mutat. 

Talán egy picit Nóráról, a történetünk főszereplőjéről beszélnék egy pár szót. Megmondom őszintén a történet elején engem egy kicsit idegesített Nóra karaktere, mert annyira gyerekesen viselkedett. A történet során én megértettem teljesen Nóra indítékait, hogy mit miért csinált, kivéve az utolsó tettét a drámában. Az nálam kiverte a biztosítékot, és egyáltalán nem akartam megérteni, hogy neki és a családjának miért is lesz most így jobb. Nem akarom elmondani, hogy mi volt ez a tette,hiszen nem akarom senki olvasási élményét elrontani, ha érdekel olvasd el, és beszéljük ki együtt! De nem akarom tényleg valakinek az élményét elvenni ezáltal.

Írói stílus:
Én személy szerint nagyon szeretem Ibsen stílusát. A drámáit gyorsan el lehet olvasni, mert nem hosszúak, és mert könnyű a nyelvezete. Ez szerintem sok kötelező olvasmánynál baj, hogy nem így van. Fontos témákat dolgoz fel, mint például itt az emancipációt. A szereplői érdekesek és jól kiforrott, hihető személyiségük van. Én azt mondom, hogy Ibsent könnyű és jó olvasni !

Saját vélemény:
Nekem ez most egy újraolvasás volt, de úgy érzem, hogy mégis újra beleszerettem ebbe a történetbe. Szeretem, hogy ilyen hétköznapiak a karakterek, akikkel én is könnyen azonosulni tudok. Jó, hogy ilyen rövid és könnyen olvasható a dráma, így akár pár óra alatt is el lehet olvasni. Ez így érettségi körül különösen nagy előny. 

Kinek ajánlom:
Ajánlom a dráma kedvelőinek, és azoknak, akik ismerkednek a dráma műfajával. Szerintem nekik érdemes egy ilyen, vagy ehhez hasonló könnyű drámával kezdeniük ahhoz, hogy megjöjjön a kedvük a többi dráma iránt is.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Te is olyan vagy, mint a többiek. Mind azt hiszitek, hogy én semmi igazán komoly dologra nem vagyok való.”


„Sosem szerettetek. Csak úgy találtátok, hogy mulatságos szerelmesnek lenni belém.”

„Az ember semmit sem kap ingyen az életben.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!


Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok !

2019. április 5., péntek

Csodás mesevilág felnőtteknek | Hans Christian Andersen: Mesék

Sziasztok Molyok !

Szerintem minden könyvmoly könnyen visszatud emlékezni arra az időszakára, amikor még nem nagyon tudott olvasni, és valamelyik családtagja olvasott fel neki meséket esténként. Ki ne emlékezne Hüvelyk Panni történetére, vagy éppen a rút kiskacsára. Ezek a történetek a nagy meseíró Andersentől származnak. A Libri kiadó által megjelentett gyönyörű kiadást olvastam most el, és hoztam róla nektek értékelést.

Ez a könyv visszahozta nekem egy kicsit a gyerekkoromat és a mesék varázslatos világát.

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Hans Christian Andersen
Cím: Mesék
Oldalak száma: 228
Kiadta: Libri
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 92%
Fülszöveg:


„Válogatásunk az összegyűjtött mesék bő egynegyedét tartalmazza a leghíresebbektől kezdve a feledésszámba menő ismeretlenekig, így rávilágít a dán meseköltő világirodalmi jelentőségére. Andersen tágan értelmezte a mese műfaját, kutatta a benne rejlő lehetőségeket, és rájött, hogy a meséken keresztül minden elmondható az emberi lélekről gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Meséi nem egyformák: igaz, hogy mindegyikre erősen rányomja bélyegét a költő senki máséval össze nem téveszthető személyisége, ám mindegyik más-más ötletre épül, mindegyiknek más az előadásmódja, így mindenki találhat magának újabb kedvenceket a régiek mellé. Mesekönyvünk legnagyobb szenzációja az, hogy a fordítás dán nyelvből készült, melyre Magyarországon korábban soha nem volt példa. Kiadónk ezzel a különleges mesekönyvvel szeretné emlékezetessé tenni Andersen születésének 200. évfordulóját.”

A könyv műfaja:
Ebben a kötetben Andersen mesék válogatása található gyönyörű illusztrációkkal. A rajzok nagyon jól kiegészítik a történetet, és szerintem nem csak gyerekeknek tud örömet okozni, hanem akár nekünk felnőtteknek is.

Borító:
Szerintem nagyon jó választás volt A rút kiskacsa történetéből kivenni ezt az illusztrációt borítónak. Bennem ez a kép felidézi a gyerekkori élményeket, és azt a csodálatos mesevilágot, amit az Andersen által írt mesék váltottak ki belőlem. 

Karakterek:
Ebbe a kötetbe több mesét válogattak össze, így nem igazán tudok beszélni egy történet szereplőiről, inkább csak mesehősökről, akiket mindenki szeret és ismer. Számomra a kötet szereplői régi ismerősként köszöntek, ami nagyon jól esett a kis gyermek lelkemnek. Érdekes, hogy az idők során sokat változtam, de még mindig A kis gyufaárus lány történetét szerettem a legjobban olvasni, és hát ismét sikerült meg is siratnia...

Írói stílus:
A mesék stílusa nagyon könnyed, hangulatos és gyorsan olvasható volt, ami minimum elvárás egy gyerekeknek szánt könyvél. A történetek izgalmasak voltak és nagyon szerethetőek. Én nagyon élveztem olvasni ezt a kötet. Így érettségi idején a sok tanulnivaló mellett ez az olvasmány kész felüdülés volt a számomra.

Saját vélemény:
Szerintem nagyon jó ötlet volt a Libri kiadótól, hogy ezt a kötetet újra kiadták. Én nagyon szerettem ezt a kötetet olvasni, és jó érzés volt egy kicsit újra gyereknek érezni magamat. A könyv lapjai mögött én véltem felfedezni a régi önmagam, és hát érdekes, de még mindig ugyanazok a mesék voltak a kedvenceim, mint régen. Ezt a könyvet pedig elfogom tenni a gyerekeimnek, hogy ha majd olyan idősek lesznek, ebből fogok nekik olvasni esti mesét !

Kinek ajánlom:
Ajánlom olyan gyerekeknek, akik most ismerkednek az olvasással, illetve olyan hozzám hasonló gyermeklelkű felnőtteknek, akik valami könnyedebb olvasmányra vágynak.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak :

„A hableányoknak nincs halhatatlan lelkük, csak egy ember szerelme által nyerhetik el. Örök létük egy idegen hatalomtól függ.”

„Boldog, aki magáról megfeledkezik a másikért!”


„Mindnyájunknak vannak hibái, de adottságai is.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok !


2019. április 4., csütörtök

Márciusi összegzés



Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben összefoglalnám nektek, hogy miket és mennyit is olvastam márciusban. Ebben a hónapban három könyvet sikerült elolvasnom, amit ha úgy nézzük nem is olyan rossz, hiszen érettségi előtt állva szinte semmire nincs időm. Őszinte leszek veletek ! Már nagyon várom, hogy sikeresen leérettségizek, és újra sok időt tölthessek a könyvek világában. Nagyon hiányzik az olvasás, és persze a blogolás is. :( Már most nagyon sok tervem van, amit ha lesz időm mindet meg is fogok valósítani, ez már biztos !

Egy kicsit elkalandoztunk, na de a lényeg a lényeg. Szerintem március egy se nem túl jó, se nem túl rossz hónap volt, olyan pont elment kategória. Ezekről a könyvekről még nem nagyon volt értékelés a blogon, de egyszer hozni fogom őket is, valamikor biztosan, csak még nem tudom mikor.

Eszes Rita: Illangók   Hans Christian Andersen: Mesék   Henrik Ibsen: Nóra

Az első könyv, amit sikerült elolvasnom a hónapban, az nem lenne más, mint Eszes Rita Illangók című kötete. Én nagyon szerettem ezt a kötetet és igazán jól indította a hónapomat. Erről a könyvről értékelést is írtam, amit a borítóra kattintva meg is tudtok nézni. ;)

A második könyv Andersen Mesék kötete, volt ami számomra nagyon jól visszahozta gyerekkori élményeimet. Mindig is nagyon szerettem ezeket a meséket, és jó érzés volt egy kicsit nosztalgiázni. Valamikor fog jönni értékelés róla a blogra !

A harmadik könyvet az érettségi miatt olvastam el. Magyarból tételem Ibsen Nóra című drámája, és mivel én már nagyon régen olvastam úgy éreztem újra kéne olvasni a történetet. Hát nem bántam meg, sőt talán most még jobban élveztem olvasni, mint legelsőnek. Szerintem ez a kötet egy nagyon jó kötelező olvasmány, aminek tényleg helye van ezen a listán. Értékelés fog róla is jönni valamikor.

Ez lett volna az én kis rövid márciusi összegző bejegyzésem, remélem tetszett nektek. Ti miket olvastatok márciusban ?

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek ez a bejegyzésem. Ha valamelyik könyvet olvastad írd meg bátran, és beszéljük ki !

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok !



Legyetek jók! Sziasztok !