Egy csodaló varázslatos története | Póli Matilda: Futó tűz

Halihó kedves Molyok!

A mai bejegyzésemben egy nagyon fiatal írónőtől hoztam nektek egy könyvet. Póli Matilda A csikó, aki tűzben született sorozatának első kötetéről, a Futó tűzről fogom leírni most nektek a részletes véleményemet. Ennek a sorozatnak az első három részét, maga Matilda küldte el nekem, amit ezúton is köszönöm neki !
Na de elég is a szócséplésből, csapjunk a lovak közé ! :D

Írta: Póli Matilda
Cím: Futó tűz
Oldalak száma: 172
Kiadta: Magánkiadás
Megjelenés: 2015
Molyos értékelése: még nincs, de olvassuk sokan, hogy legyen !

Fülszöveg:

„Milyen lehet csikónak lenni? Mégpedig olyannak, aki képes uralni a tüzet, mi több, ő maga a tűz?

Póli Matilda, aki ismerője és rajongója a lovaknak, érzékletesen mutatja be ezt egy fordulatos történetben.

Főnix, a kivételes adottságokkal rendelkező csikó a prófécia szerint egy nagyszabású küldetésre kiválasztottan született. A história szereplői emberi tulajdonságokkal felruházott állatok. A fiatal író a táltos csikó megtestesítőjeként viszi az olvasókat megannyi kalandon és megpróbáltatáson keresztül. Útja során igaz barátokra lel, csakúgy, mint ádáz ellenségekre.

Főnix történetét tizenhárom évesen írta a szerző. Látomását képszerűen tárja az olvasó elé, nagy jártassággal formálja meg karaktereit. A kötetet az író saját rajzai ékesítik, illetve egy, a kalandozások nyomon követését segítő térkép is helyet kapott a könyvben.

A regény egy öt kötetesre tervezett sorozat első része, de önálló történetként is megállja a helyét.”

A könyv műfaja:

Szerintem ez a könyv a gyermek- és ifjúsági kategóriába nagyon jól beleillik, de emellett szépen megjelenik a történet során a fantasy műfaj sajátosságai is. Ez egy jól megírt, aranyos fantasy gyerekkönyv.

Borító:

Nahát a borító, igen, erről mindenképpen fontos beszélnünk. Legelőször is meg kell említeni, hogy ezt a borítót maga a történet szerzője, Matilda készítette el. Mint azt már említettem egy régebbi bejegyzésemben is, én nagyon felnézek azokra az írókra, akik a borítót is maguknak tervezik. Jó dolognak gondolom ezt, mert így az a kép kerül ki a borítóra, ami az író fejében kirajzolódott írás közben. 

Ennek a borítónak a színe tetszik nagyon, olyan jól kiemeli a képen a lovat, ami így összességében nekem a próféciát juttatja eszembe így olvasás után. Na de a lényeg, ez egy jó borító és Matilda nagyon ügyesen összhangba hozta a történetet a könyv borítójával.

Karakterek:

Kivel mással is kezdhetném a sort, mint Főnix-szel ? A történet elején egy aranyos kiscsikót ismerhetünk meg személyében, aki nem érti, hogy mi történik vele, miért bántja mindenki és miért félnek tőle. Nagyon sajnáltam, mert sokat viaskodott magával az ereje miatt, hogy most akkor mit is kezdjen vele. Nagyon örültem amikor végre elfogadta magát, és megtanulta kezelni ezt a különleges képességét. Sokszor már a történet során úgy fenékbe tudtam volna rúgni, hogy fogadd már el magad, mert mindenki rád számít ! Nagyon tetszett főhősünk jellemváltozása és lelki tusája, ahogy azt végig vezeti Matilda a köteten. Úgy gondolom ez a karakter nagyon jól ki lett dolgozva, szerethető és érdekes személyiség volt a történet során.

A legcukibb karakter címet természetesen Pamacsnak, a mókusnak nyújtom át. Annyira aranyos volt tőle, ahogy segítette Főnixet, meg tanítgatta, és végül is egy igazi jó barát volt, aki mindig kiállt mellette, bármi is történt. Ő volt az a karakter, akin a legtöbbet mosolyogtam, hogy milyen cuki, és hát ő volt, aki nekem a legjobban felidézte a gyerekkoromat. 

Tenebraumot, a történetünk főgonoszát igazából nem szerettem, de nagyon tetszett a kidolgozása, nem tudom, hogy lehet e ilyet mondani, de jó gonosz volt, mert tudtam utálni, és egy kicsit tartani is tőle.

Nem jellemeznék most több szereplőt, mert igazából sok kedvencem van, de akkor itt egy nagyon hosszú bejegyzés lenne a vége, így inkább csak felsorolom még néhányukat. Aki még nagyon tetszett a történetben az Amanda, Főnix nagymamája, Bellona, a Háborúk Királynője és persze még sokan mások. Úgy gondolom ebben a történetben jól ki voltak dolgozva a szereplők, nagyon jól tudtam azonosulni velük. Karakterek szintjén csak így tovább Matilda, nekem tetszik, amit csinálsz !

Jah, és még így utólag megjegyezném, hogy soha nem voltam úgy oda a lovakért. gyönyörű állatok meg minden, de nálam itt így be is fejeződött a dolog. Erre elkezdek olvasni egy könyvet, amibe lovak a szereplők, és még tetszik is. Azóta nézegetek lovas képeket, meg videókat, egyszerűen őrület !

Írói stílus:

Őszinte leszek a kötet elején így néztem, hogy hát nem is tudom, hogy ez nekem tetszeni fog e egyáltalán. Kellett nekem egy kis idő, amíg hozzászoktam Matilda stílusához. De amikor belerázódtam a dologba, akkor már nagyon gyorsan tudtam vele haladni minden gond nélkül. A világfelépítés, a történelem és a fantasy része mind nagyon rendbe volt, én úgy gondolom jól ki lett dolgozva. Nekem néhol a párbeszédek voltak olyan furák, picit érthetetlenek. Ezen kéne szerintem még egy picit javítani, és akkor nagyon jó lesz. :) Összességében én azt mondom, hogy Matildának érdemes írni, és ezután a könyve után eldöntöttem, hogy fogom ajánlani más gyermeteg lelkű személyeknek, mint jó magam. 

Saját vélemény:

Ez a könyv simogatta a lelkemet. Soha nem gondoltam volna, hogy én egy ilyen lovas gyerekkönyvre ezt fogom mondani, de hát az élet már csak ilyen, én pedig őszinte embernek születtem. Az egész történet során olyan érzésem volt, mintha újra gyerek lennék, és valaki mesélné nekem ezt az aranyos kis történetet. Amikor Amanda meghalt, én is elsírtam magam. Nekem is különleges kapcsolatom van a nagymamámmal, így ez az egész rész nagyon betalált nálam. Jó volt olvasni, jól esett újra egy kicsit gondtalan gyereknek érezni magamat! Köszönöm Matilda ! 

Kinek ajánlom:

A lóimádóknak mindenféleképpen ajánlom, a gyermeteg lelkű olvasóknak és persze mindenkinek, hiszen ez egy kis aranyos kicsit könnyedebb történet, néha érdemes ilyeneket is olvasni.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem. 

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Főnix, a nagy hős, akinek meg kellett volna menteni minket úgy halálozott el, hogy kitörte a nyakát, egy gyökérben. Na ezt köszi, de nem!”

„Sötét felhők gyülekeznek a kanyon felett,

Jön a fény, mi harcol vele.

A tűznek vennie kell az első akadályt,

Hogy győzedelmeskedhessen a végső harc során.”

„Megfordultam és egy fehér kancacsikó állt a hátam mögött. Egész teste hófehér volt. Füle mögé egy rózsaszín vadvirág volt tűzve. Káprázatos volt, de igyekeztem nem kinyitni a számat és bámulni őt.”

A könyvben több illusztráció van, amit maga Matilda készített el. Ebből mutatok most nektek kettőt, hogy lássátok milyen szép képek boldogítottak olvasás közben. :)

                                      

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem. Ha kedved kaptatok a könyv elolvasásához kezdjetek neki bátran, de véleményeket kérek ám ! :D

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok !