Nagy örömmel tudatom veletek, hogy túl vagyok az érettségin, ami nagyon jól sikerült. Most már, ha minden igaz több időm lesz olvasni és több bejegyzés fog jönni ide a blogra is.
A mai bejegyzésemben egy elmaradást szeretnék pótolni. Aki mostanában követi a blogomat észrevehette , hogy Anjouk lázban égek , ezért remélem, hogy senki nem lepődik meg azon,hogy ismét egy Anjouk értékeléssel érkeztem. Ezúttal a sorozat harmadik részéről , Az utolsó tartományúrig című kötetről írtam le a véleményemet.
Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy elolvashattam ezt a csodás könyvet !
Írta: Bíró SzabolcsCím: Az utolsó tartományúrig
Oldalak száma: 376
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2016
Molyos értékelése: 93%
Fülszöveg:
„1323. Alighogy Anjou Károly serege visszatér a
tengermellékről, az ország déli fertályán ismét zavarossá válik a helyzet. Úgy
tűnik, Subics Mladent hiába fosztották meg zsarnoki hatalmától, ő csak egyike
volt a gondok okozóinak, s a rend helyreállítása érdekében előbb-utóbb ismét
hadjáratot kell indítani Szlavónia, Horvátország és Dalmácia területére.
A királyságban ennek ellenére végre megszilárdulni
látszik a béke. Az uralkodó feladja több mint egy évtizede tartó, önkéntes
temesvári száműzetését, és birodalma szívében, Visegrádon kezd új, minden
korábbinál fényesebb hatalmi központ építésébe. Míg a gazdasági zűrzavar
megfékezése céljából, tárnokmestere több éves munkáját megkoronázva, új pénz
verését rendeli el és külpolitikai kapcsolatait is sikeresen rendezi, az
utódnemzés kérdésében továbbra is setét fellegek tornyosulnak fölé.
Gutkeled Miklós, az Anjou-sereg hadnagya váratlan
kitüntetést kap Károlytól, amit azonban egy diadalmas hadjárattal kell
kiérdemelnie. Parancsnoksága alatt vele tart Lackfi István, akit egyre többen
emlegetnek Magyarország fehér sárkányaként, és Bátor Attila, aki úgy hiszi,
végleg elveszítette családját, s így nem maradt más számára, csak a kegyetlen
bosszú.
Bíró Szabolcs tizenöt kötetesre tervezett történelmi
regényfolyamának harmadik része egyben egy trilógia záróakkordja is. Az utolsó
tartományúrig a széria eddigi legkomorabb hangvételű, legsötétebb tónusú
regénye, mely bizonyos szereplőktől talán örökre elbúcsúzik, miközben megágyaz
egy új korszaknak, és még mélyebbre vezeti az olvasókat a XIV. század sűrűjébe.”
A könyv műfaja:
Bíró Szabolcs Anjouk sorozata egy igazán izgalmas történelmi regénysorozat. Az utolsó tartományúrig című kötet a Bátor Attila bosszútrilógiájának a zárókötete. Úgy gondolom egy jó lezáró kötetről beszélünk, amelyben szépen íródnak ki a karakterek, és zárul le egy időszak. Jó befejezés, még akkor is, ha nekem nagyon fájt a vége.
Borító:Az egész sorozat nagyon szép és igényes borítókból áll, nekem ez a borító a kedvencem a Lángmarta dél után. Nagyon jól összepasszol a fekete, fehér és a piros szín , és külön tetszik nekem, hogy sárgával íródott a cím. Személy szerint nekem nagyon tetszik az, hogy a borítóra nézve felidézi bennem a kötet egyes jeleneteit.
Helyszín:
Történetünk helyszíne kis hazánk, Magyarország.
Idő:
Az utolsó tartományúrig című kötet története a 14. században játszódik.
Karakterek:
Természetesen ebben a kötetben is nagy kedvencem volt az én szívbéli lovagom Bátor Attila. Nagy fájdalom és könnyek árán vettem tudomásul, hogy bármennyire is szeretem nem lehet velünk a sorozat végéig. Nagyon sajnálom és gyászolom az elvesztését, de természetesen nem fogok ez miatt hőbörögni, hiszen az írónak ezzel is célja volt , és ezt nekünk olvasónak tiszteletben kell tartani. Viszont az, hogy ennyire lesújtott az elvesztése, csak azt igazolja, hogy mennyire jól kiforrott és szerethető karakterről van szó.
Csepke és Kurta szála nekem igazán elnyerte a tetszésemet. Nagyon a szívemhez nőtt a két fiú, és ez minden kötettel csak egyre erősödik. Bátor Attila után ők az én nagy kedvenceim.
Szilárd karaktere is egyre érdekesebb és izgalmasabb számomra. Őt is megszerettem a kötet során, és kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan fog alakulni a sorsa.
„– Uram, ezt kikérem magamnak! Fivérem és jómagam
még soha, semmilyen körülmények között nem hazudtunk! – hazudta Csepke.”
Írói stílus:
Én személy szerint azt szeretem leginkább Bíró Szabolcs írásstílusában, hogy nagyon könnyed, gyorsan olvasható, de mégis rengeteg információt hordoz magában. A karakterek valóságosak, szinte már élnek, a cselekményszál izgalmas és pörgős. A történet teli van nem várt csavarokkal, ami még inkább fokozza az olvasmányélményt. Szerintem érdemes olvasni Bíró Szabolcstól, mert nagyon tehetséges és mert a kötetei miatt akár még a történelmet is megszerethetjük.
Saját vélemény:
Őszinte leszek. Nekem a második rész jobban tetszett, mint ez a kötet. Nem teljesen tudom megmondani, hogy miért, lehet a sok tanulnivaló miatt haladtam vele lassabban, vagy csak éppen rossz kedvem volt, nem igazán tudom. Természetesen nagyon erős és jó kötetnek tartom így is, és méltó zárókötete Bátor Attila bosszútrilógiájának. Jó kötet volt, de nekem a második rész a szívem csücske!
Kinek ajánlom:
Ajánlom a történelem kedvelőinek illetve nem kedvelőinek is, hátha ez a kötet meghozza a kedvet a történelemhez.
Én ezt a könyvet 4 csillagra értékeltem.
★★★★
Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:
„Szép tavaszi nap volt, reményt hozó, ábrándokat
kergető. Aztán Károly érte jött, és hirtelen minden tönkrement.”
„– Az uram esküszik rá, hogy a prágai sernél nincs
fenségesebb ital a világon. Aki megkóstolta, nem akar mást inni soha többé.
Kemény és sok a habja, az íze pedig egyszerre kesernyés és lágy, akár az
anyatej.”
„Belenézett a férje szemébe, és ott semmi
kedvességet nem látott. Ráébredt, hogy nem csupán gyűlöli ezt az arcot, amelyre
rámeredt, de egyenesen retteg is tőle.”
Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy
elolvashattam ezt a csodálatos történetet!
Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett
nektek az értékelésem.
Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor
írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és
beszéljük ki együtt!
Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek
véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok !
Legyetek jók! Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése