A rémálmok rémálma | Amy Plum: Álomcsapda

Sziasztok Molyok!

A mai bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam el nektek az értékelésemet, ami ismét a komfortzónámon kívül esik. Ez a könyv Amy Plum Álomcsapda című regénye. Ezt a kötetet a Libri olvasókörön olvastuk, és csak ezért vettem a kezembe. Biztos vagyok benne, hogy ha nincs az olvasókör soha az életben még csak rá se néztem volna erre a regényre. De szerencsére van olvasókör, és a könyv is tetszett ! Jöjjön hát az értékelés !

Írta: Amy Plum
Cím: Álomcsapda
Oldalak száma: 332
Kiadta: Libri
megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 84%
Fülszöveg:

„Álmokat ​kértek. Rémálmokat kaptak.

Az emberek többsége könnyen elalszik.

Ez azonban elérhetetlen álom Cata, Fergus és még öt fiatal számára, akik ezért önként részt vesznek egy forradalmian új orvosi kísérletben. Álmatlanságuk olyan súlyos, hogy a kezelés, amit eddig csupán egyetlen tesztalanyon próbáltak ki, az utolsó szalmaszálat jelenti számukra. Ám a béta-csoport esetében a teszt a legkevésbé sem a tervek szerint alakul…

Röviddel azután, hogy a hét fiatalt elaltatják, katasztrófa történik. A fiatalok egy közös álomvilágban találják magukat, és mivel nem emlékeznek a kísérletre, azt se tudják, hogyan kerültek oda.

Míg ennek megpróbálnak a végére járni, iszonyú felismerésre jutnak: csapdába estek egy olyan világban, ahol megelevenednek a legvadabb rémálmaik. A tudatalatti álomvilág irtózatos szörnyei, a múlt elfeledettnek hitt vérfagyasztó titkai kínozzák a kis csapatot. Ismeretlenül is ki kell tartaniuk egymás mellett, hiszen a borzalmakkal csak így nézhetnek szembe.

Ha nem jönnek rá, hogyan küzdjék le az álmaikat, sose fognak felébredni.”

A könyv műfaja:
Amy Plum regénye a thriller, horror kategóriába esik. Ez a két zsáner áll tőlem a legtávolabb, de a történet számomra mégis élvezetes volt és tetszett. Az egész kötet az álom, álmodás témája köré épül, ami nagyon érdekesé és izgalmassá tette az egész történetet.

Borító:

Szerintem ez a borító egyszerre gyönyörű, de mégis ijesztő. A szép része szerintem az a kék háttér, az ijesztő pedig maga a lány és a fején a drótok. A borító jól utal a történetre, picit lehet tudni, hogy mire is számítson az ember lánya. A drótokból sejthetjük, hogy valamilyen vizsgálat fog a történetben szerepelni, a kékes, fás rész pedig nekem rögtön a rémálmokat juttatja az eszembe.

„– Itt flörtöl pár perccel az után, hogy kiásták a férges hullák közül és majdnem elkapta az a francos alakváltogató szörny!

– Nem rágódom sokat a múlton – vonja meg a vállát Sinclair.”

Karakterek:

Történetünk hét főszereplőjének életében egy fontos azonos dolog van, hogy nem tudnak elaludni, vagy ha mégis akkor rémálmok gyötrik őket. Kicsit tartottam attól, hogy a közös probléma miatt a szereplők személyisége nagyon hasonló lesz, de szerencsére nem így lett. Más- más okból szenvednek a karaktereink insomniában, és ezek az okok szépen sorban a történet során derülnek ki róluk. Örültem neki, hogy nem rögtön ránk zúdították, hanem egy kicsit hagyta az író, hogy mi alakítsunk ki egy képet a karakterekről és utána mutatta csak meg az olvasónak az igazi arcát. Na, de beszéljünk egy kicsit magukról a szereplőkről is !

Nekem az egész történetben Cata és Fergus karaktere volt az, akit a legjobban megszerettem. Mind a ketten egyéniségek, és nehéz terhet visznek a vállukon. Ami megfogott bennük az az volt, hogy mind a két szereplő okos, tud és hajlandó gondolkodni, illetve nagyon bátrak. Szeretem, ha ezek a tulajdonságok jellemzőek egy szereplőre, az a karakter akkor engem mindig megfog.

Cata és Fergus karaktere mellett kiemelném Jamiet, aki csak megfigyelőként lehetett jelen a kísérleten. Jamie karakterében azt szerettem meg, hogy nagyon empatikus, okos és emberséges személyiség. A hét fiatalra nem kísérleti alanyként, hanem emberként tekintet, az ő karakterében ez fogott meg.

Írói stílus:

Kicsit nehezen rázódtam bele Amy Plum stílusába, de egyébként úgy gondolom, hogy tehetséges és jó író. Talán csak annyit említenék, hogy szerintem egy picit sok volt benne az olyan leíró rész, ahol magyarázza az alvásfázisait, meg a különböző hullámokat. Nekem ez egészségügyisként tetszett meg jó volt, csak lehetett volna ebből egy picit kevesebb is. A karakterekkel nem volt baj, tetszettek, a cselekmény pedig igazán izgalmas volt.

Saját vélemény:

Számomra nagy meglepetés volt, hogy tetszett ez a kötet, mert igazán nem erre számítottam. A horror és thriller műfaja nagyon távol áll tőlem, de mégis tudtam élvezni a történetet. Némelyik karaktert egészen megszerettem és kíváncsi leszek rá, hogy hogyan folytatódik a történetük a második kötetben. A cselekményszál izgalmas volt, és végig fenntartotta az érdeklődésemet. A könyv hangulata végig nagyon feszült és borongós volt, ami tovább fokozta az izgalmakat. Szerintem ez egy jó kötet, és örülök, hogy a kezembe került !

Kinek ajánlom:

Horror és thriller kedvelőinek nagyon ajánlott olvasmány ! Olvassátok este, akkor még hangulatosabb! ;)

Én ezt a könyvet 4 csillagra értékeltem.
★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„– Kutya? – kérdez vissza Sinclair.

Hangya tétován körbenéz. Mesélés közben nem vette észre, hogy többet mondott a kelleténél. Félénk hangon feleli:

– Kutya. Ő a kutyám. Egy menhelyi pittbull keverék.

– És az a neve, hogy Kutya?

– Hát mert az… egy kutya – védekezik Hangya.”

„– Nekem tériszonyom van – panaszkodik Remi.

– Akkor ne nézz le – látja el bölcs tanáccsal George.

– Híres végszó halál előtt…”

„Időnként ember és szörny egy és ugyanaz.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok!