A mai bejegyzésemben egy újabb értékeléssel érkeztem nektek. Ha eddig azt gondoltátok, hogy ennél durvább Anjouk rajongásom nem lehet, akkor elmondnom nektek, hogy tévedtetek, de lehet. A sorozat ötödik része felülmúlta számomra az eddigi összes részt. Ez a rész volt most a leghosszabb és ezt fejeztem be a leggyorsabban is. Szerintem ez mindent elárul arról, hogy mennyire élveztem olvasni ezt a kötetet!
Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy elolvashattam ezt a csodálatos könyvet ! Minden sorát egyszerűen imádtam !
Na, de jöjjön is az értékelés erről a szuper kötetről !
Jó olvasását a bloghoz !
Írta: Bíró SzabolcsCím: Ötvenezer lándzsa
Oldalak száma: 400
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 97%
Fülszöveg:
„1328. Lackfi István éppen visegrádi házában
igyekszik felépülni az osztrák hadjáratban szerzett sérüléseiből, miközben
fegyvernökei Budán rábukkannak Bátor Attila rég halottnak hitt fiára. Az elmúlt
esztendőkben Szilárd lemondott a lovagi életmódról, kovács szeretne lenni, ám
erről sem a király, sem a fiú új gyámja, sem a nevelőjének kijelölt Péter nem
akar hallani. Mindnyájan ragaszkodnak hozzá, hogy Bátor Szilárd az apja
nyomdokaiba lépve az udvar vitéze legyen, ami nem megy zökkenőmentesen – ám a
sorsa elől senki sem menekülhet.
Időközben meghal Róbert nápolyi király fia, Anjou
Károly pedig reménykedni kezd, hogy a magyar Szent Korona mellé megszerezheti
szülővárosa trónját is – ha nem magának, hát legalább valamelyik örökösének.
Mielőtt azonban ezt megtehetné, egészen más gondokkal kell szembenéznie.
Virágzó birodalmában, akár egy hatalmas sakktáblán, számos figura áll fel az
újabb játszmához. Egy áruló vajda, egy tébolyult bizalmas, egy buja rokon és
egy gyönyörű udvarhölgy, aki nem is sejti, micsoda felfordulást okoz a puszta
jelenlétével…
Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi
regénysorozatának érzelmekkel és drámai fordulatokkal teli ötödik része egyben
az Arany Visegrád-trilógia második kötete. Szerelem és háború, barátság és
gyűlölet, élet és halál a középkori Magyar Királyságban.”
A könyv műfaja:
Bíró Szabolcs Anjouk sorozata egy igazán izgalmas történelmi regénysorozat, ami a történelem kedvelőinek kötelező olvasmány! Az Ötvenezer lándzsa az Arany Visegrád- trilógia második része. Azt kell, hogy mondjam, hogy számomra ez a kötet felülmúlta az eddigi összes kötetet. Kíváncsi leszek a trilógia befejező részére, mert ha már a második kötet ilyen durván jó volt, akkor vajon mire számítsunk a harmadikban ?
Borító:
Nagyon szeretem a sorozatból ennek a kötetnek is a borítóját. Igazán igényes, részletgazdag, korhű és látványos borítóról beszélünk. Jól el lett találva a színvilága, és a történethez is nagyon jól passzol. Kiemelném azt is, hogy az eddigi összes kötet belső borítója piros színű volt, ezzel szemben az Ötvenezer lándzsa belső borítója fehér színű. Szerintem már ez is sejteti azt, hogy itt valami egészen új dolog fog történni.
Helyszín:
Történetünk helyszíne kis hazánk, Magyarország.
Idő:
Az Ötvenezer lándzsa története a 14. században játszódik.
Karakterek:
Bíró Szabolcs karaktereit egyszerűen imádom. Annyira élő, lélegző személyeket alkot meg, hogy sokszor az olvasó úgy érzi, hogy valódi létező személyekről olvas. Ezek a karakterek nagyon jól hatnak az olvasóra, legyen az pozitív vagy negatív személy,akkor is valamilyen érzelmeket fognak kiváltani.
Na, de akkor beszéljünk egy kicsit az Ötvenezer lándzsában megjelenő számomra kedves, vagy kiemelkedő karakterekről. Kivel mással is kezdhetném a sort, mint Bátor Szilárddal. Úgy érzem, hogy Szilárd karaktere az, aki tudja az olvasóban enyhíteni Bátor Attila hiányát. Nagyon, de nagyon megszerettem ezt a fiút ! Bíró Szabolcs ezzel a karakterrel ismét, vagy még mindig nem is tudom már, de megvett magának! :D Tetszett az a vívódás, ami Szilárd lelkében végigment. Nem egyszerű dolog az, hogy úgy teljesíts mindent, hogy az őseid büszkék lehessenek rád. Hatalmas terhet kapott a vállára ez a fiú, de hiszem, hogy sikerülni fog neki megküzdeni minden akadállyal, már csak azért is , mert ő Bátor Attila fia. Zseniális írói technikának gondolom azt, hogy a két férfi személyisége közt nagyon jól felfedezhető a hasonlóság, illetve Szilárd is hasonló hibákat vét élete során, mint azt apja tette. Nagyon élveztem ezt a párhuzamot.
Igazán örültem annak, hogy ebben a kötetben jobban megismerhettük Lackfi István személyét, életét és testvéreit. Nagyon sajnálom szegény Istvánt, a drága kis felesége miatt. Nem tudott mit vétett az a szegény ördög, hogy az író ilyen feleséget adott mellé, de minden esetre élveztem olvasni ezeket a részeket, és sokszor egyszerre sajnáltam és mosolyogtam Magyarország fehér sárkányán. :D
Írói stílus:
Eddig is tudtam, hogy Bíró Szabolcs zseniálisan ír, de ebben a kötetben aztán tényleg nagyon megmutatta, hogy mit is tud. A karakterek még mindig nagyon jók, a cselekményszál igazán izgalmas, és a lapok meg csak pörögnek hihetetlen gyorsasággal. Alig várom már, hogy a következő részt is a kezembe vehessem!
Saját vélemény:
Szerintem mindent elárul az, hogy ezt a 400 oldalas kötetet reggel elkezdtem és este már be is fejeztem. Hihetetlen gyorsasággal sikerült elolvasnom, pedig én nem igazán tartozom a gyorsolvasók közé. A történet annyira vitt, hogy egyszerűen nem akartam letenni a könyvet, mindig csak még még többet akartam. Szilárd karakterét igazán megszerettem és várom már, hogy a következő kötetekben mi fog történni vele.
Kinek ajánlom:
Bíró Szabolcs Anjouk sorozata egy igazán izgalmas történelmi regénysorozat, ami a történelem kedvelőinek kötelező olvasmány! Az Ötvenezer lándzsa az Arany Visegrád- trilógia második része. Azt kell, hogy mondjam, hogy számomra ez a kötet felülmúlta az eddigi összes kötetet. Kíváncsi leszek a trilógia befejező részére, mert ha már a második kötet ilyen durván jó volt, akkor vajon mire számítsunk a harmadikban ?
Borító:
Nagyon szeretem a sorozatból ennek a kötetnek is a borítóját. Igazán igényes, részletgazdag, korhű és látványos borítóról beszélünk. Jól el lett találva a színvilága, és a történethez is nagyon jól passzol. Kiemelném azt is, hogy az eddigi összes kötet belső borítója piros színű volt, ezzel szemben az Ötvenezer lándzsa belső borítója fehér színű. Szerintem már ez is sejteti azt, hogy itt valami egészen új dolog fog történni.
Helyszín:
Történetünk helyszíne kis hazánk, Magyarország.
Idő:
Az Ötvenezer lándzsa története a 14. században játszódik.
„Hamvazószerdán pillantották meg egymást először.
Soha addig még nem találkoztak, semmit sem tudtak a másikról, és mégis: amikor
a tekintetük összeakadt, megtörtént a csoda, amire az emberiség történelme
során még senkinek sem sikerült ésszerű magyarázatot találnia. Szívük kihagyott
egy dobbanásnyit, és az eszük még fel sem fogta, mi történik velük, amikor
lélekben már rabjai is voltak egymásnak.”
Karakterek:
Bíró Szabolcs karaktereit egyszerűen imádom. Annyira élő, lélegző személyeket alkot meg, hogy sokszor az olvasó úgy érzi, hogy valódi létező személyekről olvas. Ezek a karakterek nagyon jól hatnak az olvasóra, legyen az pozitív vagy negatív személy,akkor is valamilyen érzelmeket fognak kiváltani.
Na, de akkor beszéljünk egy kicsit az Ötvenezer lándzsában megjelenő számomra kedves, vagy kiemelkedő karakterekről. Kivel mással is kezdhetném a sort, mint Bátor Szilárddal. Úgy érzem, hogy Szilárd karaktere az, aki tudja az olvasóban enyhíteni Bátor Attila hiányát. Nagyon, de nagyon megszerettem ezt a fiút ! Bíró Szabolcs ezzel a karakterrel ismét, vagy még mindig nem is tudom már, de megvett magának! :D Tetszett az a vívódás, ami Szilárd lelkében végigment. Nem egyszerű dolog az, hogy úgy teljesíts mindent, hogy az őseid büszkék lehessenek rád. Hatalmas terhet kapott a vállára ez a fiú, de hiszem, hogy sikerülni fog neki megküzdeni minden akadállyal, már csak azért is , mert ő Bátor Attila fia. Zseniális írói technikának gondolom azt, hogy a két férfi személyisége közt nagyon jól felfedezhető a hasonlóság, illetve Szilárd is hasonló hibákat vét élete során, mint azt apja tette. Nagyon élveztem ezt a párhuzamot.
Igazán örültem annak, hogy ebben a kötetben jobban megismerhettük Lackfi István személyét, életét és testvéreit. Nagyon sajnálom szegény Istvánt, a drága kis felesége miatt. Nem tudott mit vétett az a szegény ördög, hogy az író ilyen feleséget adott mellé, de minden esetre élveztem olvasni ezeket a részeket, és sokszor egyszerre sajnáltam és mosolyogtam Magyarország fehér sárkányán. :D
Írói stílus:
Eddig is tudtam, hogy Bíró Szabolcs zseniálisan ír, de ebben a kötetben aztán tényleg nagyon megmutatta, hogy mit is tud. A karakterek még mindig nagyon jók, a cselekményszál igazán izgalmas, és a lapok meg csak pörögnek hihetetlen gyorsasággal. Alig várom már, hogy a következő részt is a kezembe vehessem!
Saját vélemény:
Szerintem mindent elárul az, hogy ezt a 400 oldalas kötetet reggel elkezdtem és este már be is fejeztem. Hihetetlen gyorsasággal sikerült elolvasnom, pedig én nem igazán tartozom a gyorsolvasók közé. A történet annyira vitt, hogy egyszerűen nem akartam letenni a könyvet, mindig csak még még többet akartam. Szilárd karakterét igazán megszerettem és várom már, hogy a következő kötetekben mi fog történni vele.
Kinek ajánlom:
A történelem kedvelőinek kötelező olvasmány ! Egyébként meg mindenkinek ajánlom szívből az egész sorozatot, mert nagyon jó !
Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★
Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:
Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★
Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:
„Az embernek a legnagyobb fájdalma közepette is
tudnia kell helyes döntést hozni, és úgy viselkedni, hogy azt később ne bánja
meg.”
„Ne vigyorogjál, valah szarházi, mert úgy
megszúrlak, hogy a nap es átsüt rajtad (…) Neked meg olyan pofont vágok, hogy
egy hétig a tejet is csak reszelve iszod”
„Gyötrő kínok között írom ezeket a sorokat.”
Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy
elolvashattam ezt a csodálatos történetet!
Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett
nektek az értékelésem.
Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor
írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és
beszéljük ki együtt!
Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek
véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!
Legyetek jók! Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése