A háború borzalmai egy autista kisfiú szemével| Michael Morpurgo: Flamingó fiú

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy tartozásomat rovom le nektek. Mostanában több időm volt olvasni, mint blogolni, így most nagyon sok könyv összegyűlt,amiről ideje lenne elkészítenem az értékelésemet. Ezért bocsánatot kérek mindenkitől, ahogy tudok mindig igyekszek friss tartalmat hozni a blogra.

Az oldal jövőjéről is most írnék itt pár szót. Nem sokára a sok értékelés mellett hozni fogok nektek booktageket illetve ha minden jól megy interjúk is fognak készülni a közeljövőben, így hátha nem lesz olyan egysíkú a blog. Köszönöm mindenkinek, aki itt van velem, és olvassa a gondolataimat. Most ilyen téren csak röviden ennyit szerettem volna mondani nektek.

Na, és akkor most beszéljünk is Michael Morpurgo Flamingó fiú című kötetéről. Ha azt mondom, hogy ez a könyv annyira jó volt, hogy egy éjszaka alatt elolvastam, akkor szerintem ezzel mindent elmondtam, hogy mennyire érdekes és szerethető volt számomra. Úgy voltam vele, hogy csak egy pár oldalt olvasok belőle így estére, aztán valahogy a kezemben ragadt, és addig ott is maradt, amíg minden lap szépen el nem fogyott. Na, de jöjjön is inkább az értékelés !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Michael Morpurgo
Cím: Flamingó fiú
Oldalak száma: 256
Kiadta: Maxim
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 90%
Fülszöveg:

„A történet a dél-franciaországi Camargue egyedülállóan különleges vidékén játszódik a második világháború idején. A sós síkságok és flamingók között, a szülei farmján él egy autista kisfiú. Sok mindent nem ért, azt viszont tudja, hogy kell meggyógyítani az állatokat. Szereti a rendszerességet és a zenét: minden héten kimegy a piacra az édesanyjával, hogy a város körhintáján felülhessen a kedvenc lovára.

Ám egy nap bevonulnak a felfegyverzett németek, és elfoglalják a várost. A szeretett körhinta megrongálódik, a lovak és díszek széttörnek, és már semmi sem lesz ugyanolyan. Aztán, az egyre inkább széthulló világ jelképeként, az egyik katona beállít a farmra, kezében egy sérült flamingófiókával – egy ágyú sebesítette meg, és a fiú az egyetlen esélye a gyógyulásra.

Ám a németek között van egy kedves tizedes, aki talán meg tudja javítani mindazt, ami tönkrement – és együtt talán az egész várost rendbe tudják hozni…”

A könyv műfaja:

Michael Morpurgo története szerintem az ifjúsági és történelmi zsánerekbe kategorizálható be. A történet a második világháború idején játszódik, viszont ebben a regényben nem a borzalmas tettek ami leginkább hangsúlyban van, hanem, hogy egy autista kisfiú hogyan is éli meg ezt az eseményt.

Borító:

Személy szerint én nagyon szeretem a Maxim könyvkiadó köteteinek a borítóit, mert egytől egyig mind nagyon szép és igényes. Természetesen ez alól a Flamingó fiú sem kivétel. Szerintem ennél a kötetnél is egy nagyon ügyes borítóról beszélhetünk, ami azért sejteti, hogy mire is számíthatunk majd a könyv lapjain. Annak ellenére, hogy a borítón sok dolog megjelenik nem érzem azt, hogy tele lenne zsúfolva, vagy bármelyik elem felesleges lenne. Fontosak a borítón a flamingók, a repülőgépek és természetesen a kisfiú maga is.

Helyszín:

Történetünk a dél-franciaországi Camargue vidékén játszódik.

Idő:

A Flamingó fiú története a második világháború idején játszódik.

„Azért, mert ez a világ megőrült, és mi őrjítettük meg. De amikor véget ér ez az őrület, és ez hamar be fog következni, akkor ön, a családja, valamint a körhintájuk segíthet majd megjavítani a világot, helyrehozni mindazt, amit elkövettünk.”

Karakterek:

Michael Morpurgo a kötetében igazán szerethető és emberi karaktereket alkotott meg. Számomra egyáltalán nem voltak papírmasé karakterek a szereplők, hanem mindegyikük valódi, emberi és hihető személyiséggel rendelkező személyek.

Történetünk mesélője Vincent Montague, aki elmeséli Lorenzo és az ők kapcsolatát illetve azt is, hogy hogyan is élték meg a háború borzalmait. Vincent, mint narrátor egy igazán barátságos hangú, szerethető személyiségű karakter, aki szépen lassan avatja be az olvasót a történet eseményeibe.

Lorenzo karaktere is igazán megfogott, és megmondom némely jeleneteknél a könnyeimmel küszködtem. Az író nagyon hihetően és valóságosan ábrázolja Lorenzo karakterét, illetve a betegségét az autizmust, hogy ennek köszönhetően ő hogy is tud boldogulni az életben.

Írói stílus:

Annak ellenére, hogy ez a kötet nem könnyű témákkal foglalkozni, én mégis úgy éreztem, hogy könnyen tudtam olvasni. Persze voltak jelenetek, amikor az ember szíve összeszorult, de mégis az egész történet nagyon könnyed és szinte olvastatja magát. A szereplők egyszerű, de hihető karakterek, a cselekmény lassan halad, de mégis végig fenntartja az érdeklődést.

Saját vélemény:

A gyönyörű borító mellett első dolgom kiemelni a flamingós illusztrációkat a kötetben, ami minden fejezet előtt volt. Számomra ez a kis apróság is sokat emelt az olvasmányélményemen. A történet lassan folyó, de érdekes volt, a szereplők valóságosak, az autista kisfiú ábrázolása és gondolatainak bemutatása pedig hiteles. Számomra ez egy igazán jó olvasás volt, és örülök, hogy ez a kötet a kezembe került. 

Kinek ajánlom:

Ajánlom a történelem kedvelőinek, illetve azoknak akik szeretik a második világháború idején játszódó történeteket. 

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Nem felejted el azokat a történeteket és embereket, akik megváltoztatják az életedet.”

„Ahogy te is tudod, a hűség egyszerűen nem más, mint megismételt bizalom.”

„Arra mentem, amerre az út kanyarodott. Ezt szándékoztam tenni 1982 nyarán, ami már nagyon régen volt, de mégis úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!