Egy igazán érzelmes verseskötet, ami tud hatni az olvasóra. Rengeteg érzelem és érzés, ami itt a lapok között megbújik.
Először is szeretném megköszönni Schilli Tímea költőnőnek, hogy kaphattam egy recenziós példányt ebből a fantasztikus verseskötetből !
Írta: Schilli Tímea
Cím: Szívtükrözés
Oldalak száma: 144
Kiadta: Papirusz Book
Megjelenés: 2020
Műfaj: verseskötet
Borító:
Könyvmoly legyen a talpán, akit nem venne le a lábáról egy ilyen szép borító. Hihetetlenül látványos és igazán egyedi lett, ami rögtön felkelti az olvasó figyelmét. A színek, a hangulat, mind nagyon jó, a könyvespolcom szép borítójú köteteihez került egyértelműen.
Költői stílus:
A kötetben megjelenő versek igazán hangzatosak, érdekesek és ütnek. A költő több fontos érzelmet, érzést megjelenít a vereseiben, amivel igazán könnyen tud azonosulni bárki, hiszen olyan egyszerű emberi érzésekről van szó, ami már sokunk életében jelen volt, van, vagy esetleg majd ezután lesz. Ilyenekre kell gondolni, mint például a gyász, a szerelem, a gyermekvárás, a felnőtté válás, vagy éppen a haza iránti szeretet.
Gondolataim a kötetről:
A kép alapján én elsőnek azt hittem, hogy itt egy egyszerű romantikus verseket tartalmazó kötetről lesz szó, de hát nem így volt. Ebben a könyvben igazán sokféle érzelmet, érzést tár az olvasó elé a költő, ami nálam egy plusz pont, és igazán örültem, hogy nem csak egyszerű romantikus verseket olvashattam. Igazán tetszett a kötetben az, hogy egyszerű és könnyen értelmezhetőek a versek. Nem kellett azon agyalnom, hogy vajon itt mire gondolt a költő, mert tisztán és egyszerűen tárt mindent elénk. Számomra ez a verseskötetet arra volt jó, hogy rájöjjek, hogy én igenis szerettem a verseket, és ideje lenne már végre többet olvasnom.
Kiknek ajánlom:
- akik szeretik a verseket
- akik szeretik az olyan versesköteteket, ahol többféle érzelmet mutat be a költő
- akik a középiskola után újra szívesen olvasnának verseket
Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
Egyik kedvenc versem a kötetből:
„ Tünemény
Szemed kékje oly mély s tiszta,
Akár a Jón tenger a nap derekán,
Ízed mint vad erdőben szüretelt
Szőlő s málna a nyári zápor után
Mozdulataid, mint ahogy gyöngéd szellő
Táncoltatja a pipacsot, hullámzik a mező,
Meg-meg rezzenti törékeny szárát,
S a naptól izzó, vöröslő bársony szirmát
Hangod méz, mely a meleg teában olvad,
Nevetésed örömzene a tábortűznél,
Csönded végtelen éjszakai égbolt, amire
Örök igazságokat csillagfényként fűztél
Az az illat vagy, amit a gyöngyvirág áraszt
Mielőtt lemegy a nap a diófa alatt békésen,
Kecses, akár a sárguló, meghajolt kalász,
Lágy s puha, mint az első hópihe a Kékesen
De a víz kifolyik a markomból ujjaim közt,
Ha leszakítom, elhervad a virág,
S különben is, mily szegény lenne tengerek
Pipacsok és kalászok nélkül e világ
De sem a csillagfényes fekete eget, sem a
Tábortüzet nem vihetem haza, haldokolna
A hópihe a bőröm melegén s elillan,
Csak azért hogy az enyém legyen, önzőség volna
Minden vagy és lehetsz, de az enyém nem,
Hisz a vázába zárt virág sem őrzi meg a szépséget,
Megcsodállak hát, majd elengedlek, s remélem
Te is olyannak látod majd magad ahogy én téged. ”
Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem. Ha kedved kaptatok a könyv elolvasásához kezdjetek neki bátran, de véleményeket kérek ám! :D
Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!
Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok!
Legyetek jók! Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése