Kalandok a Lápvilágon | Seanan McGuire: Mélybe ránt a Lápvilág ( Csellengő gyerekek 2.)

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben a Csellengő gyerekek sorozat második részéről hoztam el a véleményemet, a Mélybe ránt a Lápvilág című kötetről. Arra számítottam, hogy ez a könyv a Minden szív kaput nyit folytatása lesz, de szerintem inkább előzményének tekinthető, mint folytatásának. Az az igazság, hogy szerintem sokkal jobb lenne, ha ez a rész lenne az első kötet, és utána lenne a második a Minden szív kaput nyit. De ez csak a személyes véleményem. Az író valószínűleg nem véletlenül álmodta meg így. Ettől függetlenül ez a kötet is elvarázsolt engem, és szerettem olvasni. Na, de akkor lássuk is a véleményemet erről a kötetről !

Írta: Seanan McGuire

Cím: Mélybe ránt a Lápvilág

Oldalak száma: 168

Kiadta: Fumax

Megjelenés: 2019

Molyos értékelése: 89%

Fülszöveg:

„A ​két iker, Jack és Jill tizenhét évesen tértek vissza otthonukba, ezt követően kerültek Eleanor West csellengő gyermekeknek fenntartott intézetébe.

De vajon mi történt velük ezt megelőzően, a Lápvilágon?

Jacqueline anyja tökéletes lánya volt: csendes, udvarias, mindig hercegnőhöz illő ruhában.

Ugyan kissé szigorúan bántak vele, de hát a tökéletes gyermekek nem teremnek csak úgy.

Jillian apja tökéletes lánya volt: kalandvágyó és vagány. Az apja jobban örült volna egy

fiúnak, de ha már így alakult, kihozta a helyzetből a legtöbbet.

Az ikrek ötévesen jöttek rá, hogy a felnőttekben nem lehet megbízni.

Tizenkét évesen lementek a lehetetlen lépcsőn, hogy megtanulják, a megjátszott szeretet nem elég, hogy felkészítse az embert egy olyan életre, amelyet át- meg átsző a varázslat… És ahol a halállal, vámpírokkal, őrült tudósokkal és létfontosságú döntésekkel kell majd

szembenézniük.

Seanan McGuire új története a sokszorosan díjnyertes Minden szív kaput nyitban megismert sötét és mágikus világba kalauzolja el az olvasókat, ahol a tündérmesék mélyén gyakran szörnyek rejtőznek, az igazság pedig ezer foggal mar bele az emberi lélekbe.”

A könyv műfaja:

Seanan McGuire Mélybe ránt a Lápvilág című kötete, az első kötethez hasonlóan a dark fantasy kategóriába sorolható be. Ebben a részben is találkozhatunk durvább jelenetekkel, illetve van benne egy kis LMBTQ is. Ezek az információkat csak azért írom le, mert ha esetleg valaki nem igazán szereti az ilyeneket egy könyvben, akkor tudjon esetleg rá készülni, és ne érje váratlanul, ezzel elrontva neki az olvasmányélményét.

Borító:

Hasonlóan szépre sikerült ez a borító is, majdnem olyan szép mint a Minden szív kaput nyit című köteté. Tetszik, hogy az egész nagyon sötét, és borongós, de mégis középen ott van egy kis ládika, amiből fény jön ki. Talán ez jelentheti a legsötétebb időszakokban is a reményt, legalább is én erre asszociálok belőle. A borító nagyon jól utal a történet műfajára is, a dark fantasyra, így nem érheti meglepetés az olvasót.

Helyszín:

Történetünk helyszíne a Lápvilág, amely a címből is kiderül.

„ – Mit akarsz csinálni? – kérdezte végül.

Jillian reménykedve sandított rá. Azok a napok, amikor a nővére önszántából órákig játszott vele, már elmúltak, elvesztek, mint a baseballsapka, amit előző nyáron viselt, amikor az apjával felültek a gyomorkavaró körhintára. A szél elragadta azt a sapkát, az idő pedig elvitte Jacqueline készségességét a bújócskára, a kitalálósdira, vagy akármire, ami az anyjuk szerint rendetlenség volt.

– Játszhatnánk a padláson – mondta végül félénken; igyekezett ügy kimondani, hogy ne hallatsszon a hangján a remény, hogy a testvére igent mond. A remény csak fájdalmat okoz. A reményt utálta mind közül a legjobban.

– Lehet, hogy ott pókok vannak – vetette ellen Jacqueline, és az orrát fintorgatta, nem annyira tényleges undorában, mint inkább abban a tudatban, hogy a pókokat undorítónak kellene találnia. Valójában szórakoztatónak találta őket. Vékonyak voltak, tiszták, elegánsak, és ha a hálójuk tönkrement, felfejtették, és elölről kezdték. Az emberek igazán sokat tanulhattak volna a pókoktól. ”

Karakterek:

Ebben a kötetben még jobban megismerhetjük az ikreket Jack és Jillt. Megtudhatjuk, hogy milyen gyerekkoruk volt, és hogyan viszonyultak hozzájuk a szüleik. Nem volt egyszerű dolga ennek a két gyereknek, az már egyszer biztos Kiderül az is, hogy hogyan sikerült átjutniuk a Lápvilágra, ott mik történtek velük, és végül miért kellett visszatérniük.

Számomra mind a ketten szerethető szereplők akiket megértek és velük együtt érzek. Nagyon különböző karakterek, ami még hihetőbbé és egyedibbé tette őket. Most nem is nagyon beszélnék többet róluk, hiszen olvasás közben a legjobb megismerni az ő személyiségüket, és majd akkor minden kedves olvasó eldönti, hogy számára szimpatikusak- e ők és a tetteik.

Írói stílus:
Szeretem Seanon McGuire stílusát, mert könnyen tudok a könyveivel haladni. A világ, amit kitalál izgalmas és érdekes. Úgy gondolom, hogy ebben a sorozatában egy olyan újabb világot, és variációt tárt elénk, ami nagyon egyedi és kreatív. Mint ahogy azt már az első résznél is mondtam ő a mese végétől folytatja a történetet.

Saját vélemény:
Nekem az előző rész egy picit jobban tetszett, aminek én magam sem tudom igazán az okát. Szerettem olvasni ezt a kötetet is természetesen, de valahogy úgy éreztem, hogy a Minden szív kaput nyit egy árnyalattal erősebb volt nálam. Izgalmas volt megismerni Jack és Jillel a Lápvilágot, és felfedezni annak ezer csodáját és legsötétebb bugyrait.

Kinek ajánlom:
A dark fantasy műfaj kedvelőinek ez egy tökéletes és gyors olvasmány lesz !

Én ezt a könyvet 4 csillagra értékeltem.
★★★★


Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„ Kézen fogva mentek fel a lépcsőn. Jillian húzta maga után Jacqueline-t, mint mindig, Jacqueline pedig mindent megfigyelt, készen rá, hogy ha veszélyt érez, visszarántsa testvérét. A gondolat, hogy az otthonukban biztonságban lehetnek, egyiküknek sem jutott eszébe. Ha meglátják az ikreket – ha a szüleik kilépnek a maguk szobájából, és észreveszik, hogy együtt mennek valahová –, szétválasztják őket. Jilliant kizavarják, hogy játsszon a pocsolyákban a hátsó kertben, Jacqueline-t visszaküldik a szobájukba, hogy olvasson csendesen, rendesen, és a ruháján egy fodor se rezzenjen.”

„ A legértékesebb szépség mindig az, amelynek a megkeresése időbe telik. ”

„ Egy történetért jöttünk, legyen az vad kaland, vagy óvatos mese; nincs időnk a mindennapi részletekre.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem. Ha kedved kaptatok a könyv elolvasásához kezdjetek neki bátran, de véleményeket kérek ám! :D

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok !