Embertelen gyerekek | William Golding: A Legyek Ura

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy igazán elismert, kultikus regényről hoztam el nektek a véleményemet. Ez a regény pedig nem más, mint William Golding A Legyek Ura című kötete. Ez a könyv szerepel az 1001 könyves listán, illetve úgy gondolom, hogy az alapműveltséghez hozzá tartozik ennek a műnek az ismerete, így az én életemből és olvasmányaimból sem maradhatott kis. 

Örülök, hogy elolvastam ezt a kötet, mert sok mindent adott, és értem, hogy miért is került bele ebbe a listába. Na, de akkor jöjjön is az értékelés !

Írta: William Golding

Cím: A Legyek Ura

Oldalak száma: 252

Kiadta: Európa

Megjelenés: 2011

Molyos értékelése: 84%

Fülszöveg:

„Született ​optimista vagyok – írja Golding – de a fogyatékos logika … pesszimistát formál belőlem.” Ebből a folyamatból valóban a végeredmény, a pesszimizmus marad meg uralkodó benyomásként Golding mindazon regényeinek olvastán, amelyek emberi-írói alapélményével – a háborúval foglalkoznak. A pesszimizmusból azonban egyfajta megnyugvás alakul ki, mihelyt Golding az emberség kérdését firtatja: „Ember voltunk abban áll – írja –, hogy el tudjuk dönteni, mi a helyes és mi a rossz, mi a csúf és mi a szép, mi az igazság és mi az igazságtalan.” A legyek ura voltaképpen a régi angol kalandregényeknek, a „hős gyarmatosító brit szellem”-et propagáló műveknek keserű paródiájául készült – de sokkal több lett ennél: egy maroknyi kamasz hajótörött életének néhány hetében az emberi ösztönök fejlődésének teljes panorámáját – a magatartásformák teljes skáláját adja a legvégletesebb helyzetekben. Megmutatja, hogy az értelem, az emberség, az ésszerű társadalom az ember elemi szükséglete; de ha az értelem nem eléggé érett, az emberség nem eléggé erőteljes, feltámadhatnak az alantas ösztönök, az öncélú hatalomvágy, a kegyetlenség.

A könyv műfaja:

William Golding híres regénye az ifjúsági, disztópia zsánerekbe sorolható be.

Borító:

Én a képen látható 2011-es kiadást olvastam, és megmondom őszintén ennek a borítója egyáltalán nem tetszik nekem. Értem én, hogy miért ez került a borítóra, és a történetre is jól utal, de akkor sem szép ez a borító. Hát ilyet is ritkán mondok, de hát fő az őszinteség. Szerintem a legújabb 2019-es kiadásnak a borítója lett a legszebb, az igazán tetszik.

Idő:

A könyv története a 20. században játszódik.

„ Az a baj, hogy ha vezér vagy, gondolkodnod kell, bölcsnek kell lenned. Aztán az alkalom észrevétlenül elillan, és neked a döntés után kell kapnod. Ezért kell gondolkodni; mert a gondolat értékes valami, eredményt lehet elérni vele…”

Karakterek:

A karakterekről csak nagyon röviden. Emberi, egyszerű kis szereplők, de mégis félelmetesek. Golding ebben a regényében nagyon jól bemutatta azt, hogy milyen aljas is tud lenni az ember. Az egész helyzetet még ijesztőbbé teszi az a tény, hogy a történet szereplői gyerekek. Sokan azt mondják, hogy az embert a társadalom teszi gonosszá, de ez a regény bebizonyítja, hogy ez nem igaz. Minden emberben ott van a sötétség és a gonoszság, csak nem biztos, hogy az meg is fog mutatkozni. Lehet valamilyen esemény, vagy helyzet szükséges ahhoz, hogy a felszínre törjön. 

Röviden azért a történet főbb szereplőiről elmondom a kis gondolataimat. Ralph karaktere számomra nagyon pozitív volt a történet során. Ő végig a túlélésért küzdött, és próbált ember maradni a történtek ellenére is.

Röfi egy igazán kis szánni való személy, aki sokszor nehéz helyzetbe került a történet során. Sajnáltam, hogy bántották a többiek, és nem igazán tudta megvédeni magát.

Írói stílus:

William Golding kötete ma már egy klasszikusként emlegetett regény, így azért várható az, hogy nehezebben olvasható is. Úgy gondolom, hogy maga a történet izgalmas volt, a szereplők is jól ki voltak dolgozva, egyedül az írásstílussal akadtak gondjaim. Bármennyire is érdekelt a történet számomra még sem volt annyira olvasmányos ez a kötet. Nehezen haladtam vele és lelassította az olvasást. Ettől függetlenül ez egy jó kötet, de nekem valahogy a stílus nem igazán tetszett, így az sokat rontott az élményen.

Saját vélemény:

Golding regénye tipikusan az az olvasmány, amin mindenkinek legalább egyszer életében át kellene rágnia magát. Fontos gondolatokat közvetít, illetve kicsit torz tükröt is mutat az emberiségnek, hogy valójában milyenek is vagyunk. Örülök, hogy elolvastam ezt a kötetet, mert úgy gondolom az irodalmi alapműveltséghez hozzá tartozik ennek a történetnek az ismerete. 

Kinek ajánlom:

• azoknak akik szeretik az ilyen lakatlan szigeten játszódó történeteket
• a disztópiákat szeretik
• akik egy kis  kihívásra vágynak
• valami klasszikust szeretnének olvasni

Én ezt a könyvet 3 csillagra értékeltem.

★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„ – Húsra volt szükségünk.

E szavakkal Jack felállt, véres kését a kezében tartva.”

„ Mi lesz, ha olyanná válok, mint a többiek… ha semmi sem fog érdekelni?”

„– Mik vagyunk mi? Emberek? Vagy állatok? Vagy vadak? Mit gondolnak rólunk a felnőttek?”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem. Ha kedved kaptatok a könyv elolvasásához kezdjetek neki bátran, de véleményeket kérek ám! :D

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok !

Nézd meg ezeket is :