Soha ne nyisd ki a szemed ! | Josh Malerman: Madarak a dobozban

Sziasztok Molyok!

Most egy komfortzónámon kívül eső könyvet hoztam el nektek. Az olvasókörön olvastuk együtt Josh Malerman Madarak a dobozban című kötetét. Megmondom őszintén én rettenetesen féltem ettől a könyvtől. Nem igazán szoktam ilyen jellegű történeteket olvasni, és féltem, hogy hiába vettem meg, esetleg nem fogom elolvasni, mert annyira nyomasztó lesz. Nyomasztó volt az már biztos, de nekem ez mégis baromira bejött. Annyira könnyen és gyorsan tudtam haladni a könyvvel, hogy én magam is nagyon meglepődtem a dolgon. Örülök, hogy kicsit megint bővült a látóköröm, és hogy más jellegű könyvekhez is merek nyúlni, ami ismeretlen számomra. Szerintem mindenki próbáljon meg néha olyan könyvet választani, ami nagyon eltér az addig olvasott könyvei műfajától, és így hátha újabb csodákra bukkantok , mint én !

Jó olvasást a bloghoz !


Írta: Josh Malerman
Cím: Madarak a dobozban
Oldalak száma: 296
Kiadta: Fumax
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 87%
Fülszöveg:

„Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.

A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.

Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.

Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.”

A könyv műfaja:

A történet műfaját tekintve több is keveredik benne. Leginkább a thriller és a pszicho-thriller kategóriába sorolható be, de posztapokaliptikus és disztópikus kategóriában is megállja a helyét.

Borító:

Én ezt az újfajta, filmes borítós változatot olvastam, ami szerintem nagyon jó lett, nekem nagyon tetszik. A másik régi borító sem volt rossz szerintem, de nekem ez az új valahogy sokkal jobban vissza hozza a könyv olvasása közbeni érzéseimet. Tetszik, hogy a borítón megjelenik Malorie és a két gyerek, illetve az egész borítónak nagyon sötét és ijesztő hatása van. Szerintem a kiadó dolgozói nagyon jó munkát végeztek a borítóval,mert hűen visszaadja a történet hangulatát.

Helyszín:

Történetünk két fő helyszíne Detroit és Michigan.

Karakterek:

Számomra nagyon érdekes és megrázó volt olvasni ezt a történetet a terhes Malorie szemszögéből. Ő nagyon jó főszereplője volt a történetnek, és könnyen tudtam vele azonosulni. Hihetetlen mennyi minden végig futhat az ember agyában, amikor egy ilyen világban terhes lesz. Biztos nem egyszerű és nagyon nehéz ez az egész így. Érdekes volt, ahogy a gyerekeket próbálta minél jobban felkészíteni erre a sarkaiból kifordult világra. Nekem nagyon tetszett a két gyerek karaktere is, mert nagyon bátrak és okosak voltak végig, és nagyon jól vették az akadályokat. Malorie jól kiképezte őket.

Nekem még Tom karaktere volt, aki nagyon megfogott a történet során. Jól összetartotta a csapatot, és mindig támogatta Maloriet, és persze a többieket is lelkileg. Egy nagyon okos és bátor férfit ismertem meg benne.

Számomra ezek a szereplők voltak a legkedvesebbek, akiket a történet során megszerettem, és könnyen tudtam azonosulni velük. A többi szereplői is jól ki volt dolgozva, érdekes karaktereket ismerhettünk meg. 


Írói stílus:

Annak ellenére, hogy ez a kötet mennyire nyomasztó és feszült volt végig, olvasni szerintem annál könnyebb volt. Gyorsan tudtam vele haladni, és amikor letettem is azt éreztem, hogy olvasni kéne tovább, hogy mi lesz velük a továbbiakban. Nagyban könnyítette a helyzetemet az, hogy rövidek voltak a fejezetek és így még gyorsabban tudtam haladni a könyvvel. Én személy szerint nagyon szeretem az olyan könyveket, ahol rövid fejezetek vannak, mert sokkal gyorsabban tud velük haladni az ember. Josh Malermannak nagyon jó írói stílusa van, és szerintem lehet, hogy a közeljövőben fogok még tőle olvasni.

Saját vélemény:

Soha nem olvastam volna el ezt a könyvet, ha az olvasókörön nem ezt választjuk. De milyen szerencse, hogy ezt választottuk ! Hiba lett volna ezt a könyvet kihagyni! Nagyon szerettem, és teljesen beszippantott a történet. A szereplők jók voltak, a cselekményszál izgalmas és nagyon feszült, az írói stílus pedig könnyeden tálalta nekünk az eseményeket. Meglepődök én is magamon, hogy ennyire tetszett, mert egyáltalán nem számítottam rá ! Lehet, hogy tovább kéne ismerkednem a thriller műfajával...

Kinek ajánlom:

A thriller kedvelőinek, illetve azoknak, akik szeretik a feszültséget és a nyomasztó hangulatot. 

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★



Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Miféle ember reszket, amikor eljön a világvége? Amikor a testvérei ölik egymás, amikor a külvárosi Amerikát megfertőzi a gyilkolás réme.. Miféle ember rejtőzik takarók és szemfedők mögé? A válasz az, hogy LEGTÖBB ember. Azt mondták nekik, hogy megőrülnek, ha nem így tesznek. Így hát meg is őrültek.”

„Felkiált, és most már mindkét kezével kutat. Bal válla sajog. Felszakadt bőrén érzi a hideg októberi levegőt. A másik kezével egy második rönköt tapint ki.”

„Ebben az ő saját, külön bejáratú sötétségében hangosabban ver a szíve.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok !