Interjú Alynne Webb-bel, Az utolsó írónőjével

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy újabb tehetséges magyar szerzőnket ismerhettek meg jobban. Ezúttal Alynne Webb, Bekezdés - díjas írónőnket kérdeztem ki.

Alynne Webb személyében egy nagyon aranyos, és barátságos embert ismertem meg, aki volt olyan kedves, hogy még Az utolsó egy példányát is elküldte nekem, amit ezúton is köszönök szépen neki , így nem sokára a könyvről is fog felkerülni értékelés a blogra.

Na, de nem is húzom tovább a szót, jöjjön maga az interjú, amit remélem már sokat vártok !

1. Mesélj magadról egy kicsit, mit lehet tudni rólad?

23 éves vagyok, gyógypedagógus, jelenleg az ELTE hallgatója. 2017-ben győztem a Twister Media [bekezdés]-pályázatán, és múlt ősszel jelent meg a regényem, Az utolsó.

Az írás mellett sok hobbim van, többek közt a lovaglás, kézművesség – különösen a pirográfozás – vagy éppen a társasjátékozás. Nagyon szeretek filmeket nézni és olvasni.

2. Mióta írsz, mikor döntötted el, hogy író leszel?

Ha jól emlékszem, 14 éves koromban vált hobbimmá az írás. Azelőtt nem nagyon érdekelt, sőt be kell vallanom, még a rövid fogalmazásokkal is rengeteget szenvedtem.

A fordulópontot egy könyv jelentette. Gyerekkorom kedvenc írója ugyanis gyerekkorom kedvenc könyvsorozatában váratlanul megölte gyerekkorom kedvenc szereplőjét. Remélem, érezhető, mekkora tragédiát jelentett ez számomra! Annyira felbőszültem, hogy elhatároztam, írok magamnak egy saját történetet, saját szereplőkkel, akik akkor haláloznak el, amikor én akarom. Már másnap nekiálltam, és másfél év múlva megszületett első regényem, én pedig idő közben megkedveltem az írást, és eszem ágában sem volt abbahagyni. 2017-ben pedig próbaképpen elküldtem Az utolsót a Twister Media [bekezdés]-pályázatára, és csodák csodájára bekerültem a győztesek közé.

3. Mit szól a családod ahhoz, hogy írsz, hogy író lett belőled?

Hozzászoktak a „furcsaságaimhoz” elvégre az alkotás nálam mindennapos tevékenység volt már akkor is.

Amikor elkezdtem írni, egyszerűen tudomásul vették, hogy ismét bővült a hobbijaim listája. Ez nem érdektelenség, csak az életnagyságú papírmasészobor és a befőttesüvegbe zárt agyagmanók után az írás nem igazán érte el az ingerküszöböt.

Érdekesség, hogy a pályázat eredményhirdetése után még hónapokig titkoltam a családom elől, hogy kiadják a regényem, mert mindenáron a diplomaosztómon szerettem volna elmondani a hírt. Páran megjegyezték, hogy ez ostobaság, ám kitartottam eredeti tervem mellett, és a család azóta is mindenkinek azt meséli, hogyan nyújtottam át a diplomám mellett a Twister Media oklevelét.

4. Hogyan szoktál inspirálódni? Szoktál mondjuk filmekből, könyvekből vagy esetleg valamilyen zenétől inspirálódni?

Nyilván minden elolvasott könyv és megnézett film hat rám valamilyen mértékben, de nem tudok konkrét példát mondani. Az ötlet csak úgy jön.

5. Te magad szeretsz-e olvasni, ha igen milyen jellegű könyveket olvasol szívesen?

Természetesen nagyon szeretek olvasni. Régebben csak fantasyt olvastam, aztán ráleltem a Vaják sorozatra, és úgy éreztem, megtaláltam, amit kerestem. Azóta a műfajok terén mindenevővé váltam, bár azért a romantikus regények és a krimik távolabb állnak tőlem. Sapkowski mellett kedvenc íróm még többek közt E.A. Poe, James Herriot és Fredrik Backman.

6. Hogyan szoktál írni? Hogy történik nálad az írás folyamata? Hallgatsz e közben zenét, vagy teljes csöndre van szükséged?

Általában zavaró körülmények közt írok: utazás közben, vagy unalmas órákon (ezt nem nagyon kéne reklámoznom).

Ennek oka, hogy sok hobbim van, s fennáll köztük egyfajta hierarchia. Például ha otthon vagyok, nem tudok nyugodtan írni, mert folyton zargat a gondolat, hogy akár pirográfozhatnék vagy festhetnék is helyette.

A zenehallgatás fontos számomra, de inkább csak az ötletelés során. Segíti a gondolkodásom.

7. Milyen visszajelzéseket kapsz, és ezeket hogyan kezeled?

Eddig szerencsére meglehetősen pozitív visszajelzéseket kaptam, aminek nagyon örülök.

Azonban tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek más az ízlése és az elvárása, így nem felelhetek meg az összes olvasónak. Éppen ezért senkivel sem állok le vitatkozni, és képes vagyok örülni a negatív kritikáknak is, ha építő jellegűek.

8. Valakiről formáztad a karaktereket, vagy csak kitalált személyek?

Karaktereim többsége kitalált. Egyetlen szereplőm van csak, akinek a külsejét egy színészről mintáztam. Továbbá az egyik közeli ismerősöm csak akkor volt hajlandó elolvasni a könyvem, ha beleírom őt, mint sellőt.

9. Mesélj egy kicsit Az utolsóról, kinek ajánlod?

A történet szerint Tara a gimisek mindennapjait éli. Amikor édesanyja bejelenti, hogy új állást kapott egy kisvárosban, és búcsút kell mondaniuk addigi életüknek, a lány azt gondolja, ennél rosszabb nem is történhetett volna. Csakhogy az új házban és a városban senki és semmi nem az, aminek látszik.
Öccsével, Bennyvel leleplezik Nicholast, a ház fogságába száműzött varázslót, aki szellemként tengeti életét. A két testvér segít neki kiszabadulni a fogságból, amivel felkeltik Drewin, a rettegett sötét-mágus figyelmét. A testvérpárból préda lesz.
Tarának gyorsan kell cselekednie, ha meg akarja menteni azokat, akik fontosak a számára. Küzdelmei során azonban nemcsak arra döbben rá, hogy az eddig ismertnek hitt világa mögött húzódik egy ismeretlen másik, hanem arra is, hogy a feladat, melyet magára kellett vállalnia, talán sokkal nagyobb, mint amivel elbír.

Regényemet mindenkinek ajánlom, aki kedveli a fantasyt.

10. Milyen terveid vannak a jövőre tekintve? Min dolgozol éppen most?
Jelenleg a második szakdolgozatomat és beadandók sokaságát írom.

Sokan érdeklődtek a regényem folytatásával kapcsolatban. Erről még nincs információm, de annyit elmondhatok, szerencsére most is vannak unalmas órák :)

Köszönöm szépen Alynne Webb ezt a jó hangulatú beszélgetést, további sok sikert kívánok az íráshoz, és reméljük, hogy még sok ehhez hasonló történetedet olvashatjuk majd !