Egy tartózásomat fogom most leróni nektek. Instagramon megkérdeztelek titeket, hogy az iskolához elolvasott Thomas Mann Mario és a varázsló történetéről érdekelne e titeket a véleményem. Ti azt szavaztátok meg, hogy legyen róla értékelés, így a mai bejegyzésemben ezt hoztam el nektek.
Kihangsúlyoznám, hogy én ezt a történetet nem az iskolában tanult szempontok szerint fogom értékelni, hanem a saját véleményemet írom le, és hogy én mit éreztem olvasás közben.
Nem árulok zsákbamacskát, ez a történet nem igazán tetszett nekem. De ezzel nem akarok megbántani senkit ! Nem akarom sem az írót, sem a művet leszólni, szimplán a saját véleményemet írom le ! A megértéseteket köszönöm !
Na, és akkor jöjjön is maga az értékelés !Írta: Thomas Mann
Cím: Mario és a varázsló
Oldalak száma: 110
Kiadta: Interpopulart
Megjelenés: 1996
Molyos értékelése : 72%
Fülszöveg:
„Furcsa, torz, gonoszarcú emberke érkezik egy olasz
városkába. Cipolla, a bűvész, a varázsló. Démoni tekintetével, gúnyosan sértő
hangjával és suhogó korbácsának erejével hatalmába keríti egész közönségét,
fellobbantja a nemtelen szenvedélyeket, derék, tisztes polgárok, feddhetetlen
életű asszonyok, marionett figurákként rángatják tagjaikat, miközben arcukat
megdermeszti a rémület. A fasizmus, ez a szadista szörny végzi itt fertelmes
bűvészmutatványait, az hozza fel a mélyből az emberben rejtőző állati
ösztönöket. De Thomas Mann nemcsak azért írta meg 1930-ban ezt a remekművét,
hogy az emberiesség, a humanista erkölcs nevében tiltakozzék az emberhez
méltatlan világ ellen, hanem azért is, hogy megmutassa: a világon mindenütt
vannak Mariók, akik tiszták és beszennyezhetetlenek, akik a maguk egészséges
erejével végül mégis ellenállnak és elpusztítják a gyűlölt varázslót.”
A könyv műfaja:
Az az igazság, hogy nem igazán tudom úgy behatárolni, mint ahogy az eddigi könyveimmel tettem. Szerintem ez a történet az elbeszélés, illetve talán kisregény kategóriába esik, amely köntösbe bújtatva jelenít meg társadalmi problémákat.
Borító:
Ebben az esetben nem igazán tudom, hogy hogyan is beszélhetünk borítóról. Én a képen látható példányt olvastam, aminek igazából a régi könyv érzést meghozza, és ha úgy nézzük ezen a fekete hátéren jól mutat az arany betű. Mai szemmel ez egy szokatlan borító, de én nem mondanám csúnyának, talán csak túl egyszerűnek.
Helyszín:
Történetünk helyszíne Olaszország, ahol a kis család tölti a nyaralását.
Idő:
A kötet a 20. század körül játszódhat.
Karakterek:
Na igen, ezek a drága karakterek. Nem is tudom kivel kezdhetném a sort. Nem szeretnék az összes karakterről beszélni, csak néhányukat emelném ki a történetből.
Kezdjük a sort Cipolla karakterével. Ő a varázsló a címből, aki szinte csak a történet felénél jelenik meg. Nekem az ő karaktere nagyon nem tetszett. Egy groteszk személyiség, aki nagyon csúnya, talán púpos is, és nagyon beteges is, mégis bárkit rátud venni szinte bármire.
Thomas Mann az ő karakterével akarja bemutatni az olasz fasizmust, ami szerintem nagyon ötletes és hatásos. Én ettől a karaktertől féltem, undorodtam és sok más ilyen negatív érzést váltott ki, de gondolom az írónak pont ez volt a célja.
A másik címadó szereplőnk Mario. Ebben a bejegyzésemben csak az ő személyiségükről fogok most írni. Na, tehát ott tartottunk,hogy Mario. Ő is késve jelenik meg a történetben, és csak a történet végén derül ki, hogy pontosan miért is ő került a címbe. Mario karakterével semmi bajom nem volt az égvilágon. Kisszerű, egyszerű karakter, aki csinálja szépen a munkáját, és éli a kis mindennapi életét.
Thomas Mann Mario karakterével szeretné ábrázolni szerintem, hogy mi is lenne a végső megoldás a fasizmus ellen. Én nagyon meglepődtem Mario tettén a történet végén, ez nagyon ügyes csavar volt az írótól.
Hát a szereplőkről most körülbelül ennyit. Egyedül ennek a két szereplőnek éreztem a karakterét igazán kidolgozva, a többiek csak úgy ott voltak a történetben.
Írói stílus:
Nem igazán tetszett Thomas Mann írói stílusa. Nagyon részletesen írt le mindent, amit már én nagyon untam, és biztattam, hogy menjünk már, haladjunk tovább. A cselekmény szál nagyon lassan indul be, viszont a végére rendesen bepörögnek az események. Maga a cirkusz, vagy ez a bűvészest szerintem jó ötlet volt, és érdekes lett. Cipolla karaktere megbotránkoztató, de hatásos is lett.
Saját vélemény:
Nem igazán nyerte el a tetszésemet a történet. A szereplők nem igazán hatottak rá, a cselekményszál lassan indult be, és teli volt olyan leírásokkal amik nélkül én teljesen jól meg lettem volna. Szerintem ezt a történetet sokkal rövidebben is meg lehetett volna írni, úgy talán többen megpróbálkoznának az elolvasásával. Egy biztos, hogy magamtól nem valószínű, hogy olvasni fogok még Thomas Manntól.
Kinek ajánlom:
Akik szeretik a klasszikusokat és a kötelező olvasmányokat ők bátran olvashatják, de ne számítsanak túl nagy dologra. Ezt a könyvet egyszer el lehet olvasni, és bőven elég is belőle.
Én ezt a könyvet 2 csillagra értékeltem.
★★
Néhány idézet a könyvből :
„Emberileg ismertük őt, anélkül hogy személyesen ismertük
volna.”
„Talán az egész vállszalag csak szemfényvesztés volt,
éppúgy, mint a bűvész szótlan ott állása, ahogy még mindig nem csinált egyebet,
mint a közönségnek lomhán és fontoskodva szemébe fújta cigarettája füstjét.”
„Mert a személyes kiválóság mértéke az, miként beszél
valaki; lomposság, kontárkodás megvetést kelt, elegancia és remeklés emberi
tekintélyt szerez, amiért is a kis ember, amint hatást kellett elérnie,
választékos fordulatokkal próbálkozott, s azokat műgonddal dolgozta ki.”
Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek
az értékelésem.
Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le
bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük
ki együtt!
Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek
véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok !
Legyetek jók! Sziasztok !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése