Egy veszedelmes varázsló világ története | Alynne Webb: Az utolsó

Sziasztok Molyok !

 Alynne Webb írónővel készítettem egy interjút az előző bejegyzésemben, amit Ide kattintva meg is tudtok nézni. Alynne Webb sok érdekes információt elárult magáról, szerintem érdemes belenézni ;) Viszont szánom-bánom, de még az írónő Az utolsó című kötetéről még nem került fel értékelés a blogra. Na ezt a tartozásomat hoztam el nektek most.

Megmondom őszintén ez a könyv engem megvett. Ha nem tudom, hogy egy első könyves szerzőről van szó, én biztos vagyok benne, hogy nem mondanám meg a könyvről. Rendkívül érdekes, izgalmas és varázslatos világ tárul fel az olvasó szeme előtt a könyv olvasása közben. Én nagyon imádtam ezt a történetet !

Köszönöm szépen Alynne Webb-nek, hogy elküldte nekem ezt a könyvet,hogy  így én is részese lehettem ennek a varázslatos világnak!

Na, de elég is a szócséplésből, szerintem mindenki tudja már, hogy itt egy nagyon pozitív értékelés fog jönni, így hát kezdjünk is bele !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Alynne Webb
Cím: Az utolsó
Oldalak száma: 448
Kiadta: Twister Media
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 93%
Fülszöveg:

„Háború ​fenyeget a Varázslók Világában. Az ezeréves béke inogni látszik. A rendek közötti viszály átível az emberek világába is, ahol a mágia nem több puszta tündérmesénél.

Tara a gimisek mindennapjait éli. Amikor édesanyja bejelenti, hogy új állást kapott egy kisvárosban, és búcsút kell mondaniuk addigi életüknek, a lány azt gondolja, ennél rosszabb nem is történhetett volna. Csakhogy az új házban és a városban senki és semmi nem az, aminek látszik.

Öccsével, Bennyvel leleplezik Nicholast, a ház fogságába száműzött varázslót, aki szellemként tengeti életét. A két testvér segít neki kiszabadulni a fogságból, amivel felkeltik Derwin, a rettegett sötét-mágus figyelmét. A testvérpárból préda lesz.

Tarának gyorsan kell cselekednie, ha meg akarja menteni azokat, akik fontosak a számára. Küzdelmei során azonban nemcsak arra döbben rá, hogy az eddig ismertnek hitt világa mögött húzódik egy ismeretlen másik, hanem arra is, hogy a feladat, melyet magára kellett vállalnia, talán sokkal nagyobb, mint amivel elbír.

Alynne Webb első regénye sodró erejű fantasy, melynek lélegzetelállító világát varázslatos teremtmények és mágusok népesítik be, amit minden igazi fantasyrajongó imádni fog.”

A könyv műfaja :

Alynne Webb története szerintem minden fantasyrajongónak hatalmas élményt okozhat. Egy nagyon jól felépített világot alkotott meg az írónő, amit én személy szerint imádtam!

Borító:

Ez a borító nagyon jól visszaadja a könyv olvasása közben bennem lezajlott érzéseket. A történet teli van rejtéllyel, és sötétebbnél sötétebb titkokkal, amit a borító nagyon jól felidéz. Szerintem egy szép és egy nagyon jól sikerült borítóról beszélhetünk.

Helyszín:

Történetünk legfőbb helyszíne a Varázslók Világa, ahol nagyon sok izgalmas dolog történik szereplőinkkel.

Karakterek:

Nekem nagyon tetszettek a történet szereplői, mert nem éreztem rajtuk azt, hogy papírmasékarakterek, hanem tényleg valódi személyiségük van. Volt olyan szereplő, akit nagyon szerettem, és volt olyan is, akitől kicsit mindig görcsbe rándult a gyomrom, amikor megjelent. Na, de nézzünk is most néhány karaktert, akik nagyon megfogtak engem.

Az első nem lenne más, mint Tara, a történetünk főszereplője. Nekem ez a lány már a kötet elején megtetszett és hát végül is ez a történet végéig így is maradt, nem csalódtam benne. Tara személyében egy nagyon jó testvért és egy nagyon bátor, önfeláldozó lányt ismertem meg. Tetszett, hogy nem megijedt a ráváró feladatoktól, hanem mert szembe menni velük. Úgy gondolom, hogy egy ilyen jellegű fantasy történetnek pont egy ilyen karakteres és vagány főszereplőnőre volt szüksége. Az írónő Tara karakterét szerintem nagyon jól eltalálta.

Na, de azért beszéljünk másokról is, mondjuk Benny-ről, Tara öccséről. Ez a fiú sokszor számomra a történetben a humorforrás volt. Nagyon tetszett, ahogy a kis füzetébe mindent leírogatott a különleges lényekről, és volt, hogy a varázslókat is kérdezgette, csak, hogy bővíthesse a kis jegyzeteit. Szerintem ez irtó aranyos és egyben vicces is volt, nem tudom miért, de nekem ezek a részek nagyon tetszettek, és szórakoztattak.

A történetben még Oz karaktere is nagyon tetszett, szerintem ő is nagyon érdekes és izgalmas karakter lett.

Úgy gondolom a kötetben nagyon jól kidolgozott, szinte már létező karakterek léptek elénk, ami engem teljesen elvarázsolt. Nagyon tetszett, hogy minden karakternek nagyon izgalmas háttér története volt.

Írói stílus:

Nekem nagyon tetszett Alynne Webb írói stílusa. Könnyeden olvasható, érdekes és mégis kicsit feszült az írás stílus, ami arra készteti az olvasót, hogy olvass tovább, mert mindjárt most fog valami nagy dolog történni. 

Forrás

Én a karakterekkel nagyon elégedett voltam, szerintem a cselekményszál izgalmas volt, a történet vége, pedig nagyon pörgött. Szerintem egy újabb tehetséges magyar szerzőt köszönthetünk itt !

Saját vélemény:

Őszinte leszek, mert őszintének lenni jó dolog. Én nem gondoltam, hogy nekem ennyire tetszeni fog ez a történet, és hogy annak ellenére, hogy Alynne Webb egykötetes szerző ilyen világba varázsol el. Engem lenyűgözött az írónő tehetsége ! Már csak egy kérdésem maradt. Hol van már a folytatás ???? :D

Kinek ajánlom:

Ilyen értékelés után még ez kérdés ? Hát mindenkinek ! De leginkább a fantasyrajongóinak, ők odáig lesznek érte !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Arcában nem volt semmi különleges – kissé nyúlt arcél, vékony vonalú száj, szabályos arc és világosbarna, már-már bronzhoz vagy aranyhoz hasonlító szemek –, mégis, az első szó, ami a lánynak eszébe jutott róla, az volt, hogy: időtlen. Nem tudta meg magyarázni, miért ez a szó ugrott be elsőként. Talán a szeme sugallta, a szem, melyben tapasztalat, bölcsesség, s talán hiúság tükröződött.”

„– Van még valami arra az esetre, ha netalán tényleg életben maradunk. Egy varázsló akkor halott, ha kristályszoborrá változik. Ha mozdulatlanul fekszem, nem lélegzem, ha nem érzed a szívverésem sem, de nem lettem szobor, eszedbe ne jusson eltemetni! Felébredve kicsit bosszús lennék.

    Erre már Tara is halványan ugyan, de elmosolyodott.

    – Igyekszem nem elfelejteni.”

„– Akkor mit tegyek?! Hagyjam meghalni az öcsémet?! Nem!

– Akár az életedet is odaadnád érte? – kérdezte a katona.

Tara keményen a szemébe nézett.

– Igen.

A katona egy pillanatig Tara arcát fürkészte, majd a botosra sandított, aki alig láthatóan

bólintott.

– Ez esetben mind veled vagyunk.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok !

Interjú Alynne Webb-bel, Az utolsó írónőjével

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy újabb tehetséges magyar szerzőnket ismerhettek meg jobban. Ezúttal Alynne Webb, Bekezdés - díjas írónőnket kérdeztem ki.

Alynne Webb személyében egy nagyon aranyos, és barátságos embert ismertem meg, aki volt olyan kedves, hogy még Az utolsó egy példányát is elküldte nekem, amit ezúton is köszönök szépen neki , így nem sokára a könyvről is fog felkerülni értékelés a blogra.

Na, de nem is húzom tovább a szót, jöjjön maga az interjú, amit remélem már sokat vártok !

1. Mesélj magadról egy kicsit, mit lehet tudni rólad?

23 éves vagyok, gyógypedagógus, jelenleg az ELTE hallgatója. 2017-ben győztem a Twister Media [bekezdés]-pályázatán, és múlt ősszel jelent meg a regényem, Az utolsó.

Az írás mellett sok hobbim van, többek közt a lovaglás, kézművesség – különösen a pirográfozás – vagy éppen a társasjátékozás. Nagyon szeretek filmeket nézni és olvasni.

2. Mióta írsz, mikor döntötted el, hogy író leszel?

Ha jól emlékszem, 14 éves koromban vált hobbimmá az írás. Azelőtt nem nagyon érdekelt, sőt be kell vallanom, még a rövid fogalmazásokkal is rengeteget szenvedtem.

A fordulópontot egy könyv jelentette. Gyerekkorom kedvenc írója ugyanis gyerekkorom kedvenc könyvsorozatában váratlanul megölte gyerekkorom kedvenc szereplőjét. Remélem, érezhető, mekkora tragédiát jelentett ez számomra! Annyira felbőszültem, hogy elhatároztam, írok magamnak egy saját történetet, saját szereplőkkel, akik akkor haláloznak el, amikor én akarom. Már másnap nekiálltam, és másfél év múlva megszületett első regényem, én pedig idő közben megkedveltem az írást, és eszem ágában sem volt abbahagyni. 2017-ben pedig próbaképpen elküldtem Az utolsót a Twister Media [bekezdés]-pályázatára, és csodák csodájára bekerültem a győztesek közé.

3. Mit szól a családod ahhoz, hogy írsz, hogy író lett belőled?

Hozzászoktak a „furcsaságaimhoz” elvégre az alkotás nálam mindennapos tevékenység volt már akkor is.

Amikor elkezdtem írni, egyszerűen tudomásul vették, hogy ismét bővült a hobbijaim listája. Ez nem érdektelenség, csak az életnagyságú papírmasészobor és a befőttesüvegbe zárt agyagmanók után az írás nem igazán érte el az ingerküszöböt.

Érdekesség, hogy a pályázat eredményhirdetése után még hónapokig titkoltam a családom elől, hogy kiadják a regényem, mert mindenáron a diplomaosztómon szerettem volna elmondani a hírt. Páran megjegyezték, hogy ez ostobaság, ám kitartottam eredeti tervem mellett, és a család azóta is mindenkinek azt meséli, hogyan nyújtottam át a diplomám mellett a Twister Media oklevelét.

4. Hogyan szoktál inspirálódni? Szoktál mondjuk filmekből, könyvekből vagy esetleg valamilyen zenétől inspirálódni?

Nyilván minden elolvasott könyv és megnézett film hat rám valamilyen mértékben, de nem tudok konkrét példát mondani. Az ötlet csak úgy jön.

5. Te magad szeretsz-e olvasni, ha igen milyen jellegű könyveket olvasol szívesen?

Természetesen nagyon szeretek olvasni. Régebben csak fantasyt olvastam, aztán ráleltem a Vaják sorozatra, és úgy éreztem, megtaláltam, amit kerestem. Azóta a műfajok terén mindenevővé váltam, bár azért a romantikus regények és a krimik távolabb állnak tőlem. Sapkowski mellett kedvenc íróm még többek közt E.A. Poe, James Herriot és Fredrik Backman.

6. Hogyan szoktál írni? Hogy történik nálad az írás folyamata? Hallgatsz e közben zenét, vagy teljes csöndre van szükséged?

Általában zavaró körülmények közt írok: utazás közben, vagy unalmas órákon (ezt nem nagyon kéne reklámoznom).

Ennek oka, hogy sok hobbim van, s fennáll köztük egyfajta hierarchia. Például ha otthon vagyok, nem tudok nyugodtan írni, mert folyton zargat a gondolat, hogy akár pirográfozhatnék vagy festhetnék is helyette.

A zenehallgatás fontos számomra, de inkább csak az ötletelés során. Segíti a gondolkodásom.

7. Milyen visszajelzéseket kapsz, és ezeket hogyan kezeled?

Eddig szerencsére meglehetősen pozitív visszajelzéseket kaptam, aminek nagyon örülök.

Azonban tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek más az ízlése és az elvárása, így nem felelhetek meg az összes olvasónak. Éppen ezért senkivel sem állok le vitatkozni, és képes vagyok örülni a negatív kritikáknak is, ha építő jellegűek.

8. Valakiről formáztad a karaktereket, vagy csak kitalált személyek?

Karaktereim többsége kitalált. Egyetlen szereplőm van csak, akinek a külsejét egy színészről mintáztam. Továbbá az egyik közeli ismerősöm csak akkor volt hajlandó elolvasni a könyvem, ha beleírom őt, mint sellőt.

9. Mesélj egy kicsit Az utolsóról, kinek ajánlod?

A történet szerint Tara a gimisek mindennapjait éli. Amikor édesanyja bejelenti, hogy új állást kapott egy kisvárosban, és búcsút kell mondaniuk addigi életüknek, a lány azt gondolja, ennél rosszabb nem is történhetett volna. Csakhogy az új házban és a városban senki és semmi nem az, aminek látszik.
Öccsével, Bennyvel leleplezik Nicholast, a ház fogságába száműzött varázslót, aki szellemként tengeti életét. A két testvér segít neki kiszabadulni a fogságból, amivel felkeltik Drewin, a rettegett sötét-mágus figyelmét. A testvérpárból préda lesz.
Tarának gyorsan kell cselekednie, ha meg akarja menteni azokat, akik fontosak a számára. Küzdelmei során azonban nemcsak arra döbben rá, hogy az eddig ismertnek hitt világa mögött húzódik egy ismeretlen másik, hanem arra is, hogy a feladat, melyet magára kellett vállalnia, talán sokkal nagyobb, mint amivel elbír.

Regényemet mindenkinek ajánlom, aki kedveli a fantasyt.

10. Milyen terveid vannak a jövőre tekintve? Min dolgozol éppen most?
Jelenleg a második szakdolgozatomat és beadandók sokaságát írom.

Sokan érdeklődtek a regényem folytatásával kapcsolatban. Erről még nincs információm, de annyit elmondhatok, szerencsére most is vannak unalmas órák :)

Köszönöm szépen Alynne Webb ezt a jó hangulatú beszélgetést, további sok sikert kívánok az íráshoz, és reméljük, hogy még sok ehhez hasonló történetedet olvashatjuk majd !