Az idő csapdája | Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy duológia befejező részével jöttem, ami még jobb és erősebb volt, mint az első, pedig én már azt is igazán imádtam. Brandon Hackett Időutazás-duológiájáról van szó, amit már a címből is kitalálhattatok. 

Akik régebb óta követik a blogomat azok tudhatják, hogy Brandon Hackett Az időutazás napja című kötetét egyszerűen imádtam, és egyre jobban azt érzem, hogy a sci-fi műfaj igenis való nekem. A második rész még izgalmasabb volt, még fordulatosabb és a lapok számomra csak úgy pörögtek.

Köszönöm szépen az Agave Könyveknek hogy kaphattam belőle egy recenziós példányt !

Na és akkor jöjjön is az értékelés, amibe részletesebben elmondom, hogy miért is volt ez az olvasás számomra ilyen pozitív !

Írta: Brandon Hackett

Cím: Az időutazás tegnapja

Oldalak száma: 346

Kiadta: Agave Könyvek

Megjelenés: 2015

Molyos értékelése: 88%

Műfaj: apokalipszis, sci-fi

Fülszöveg:

A ​legtöbben úgy tudják, hogy csak az első időgép működésbe lépésének pillanatáig lehet visszautazni az időben: ez a nap az időutazás napja. Csakhogy létezik egy másik időtechnológia is, amely ennél a napnál jóval korábban került a Földre egy fejlett, idegen civilizáció jóvoltából, akiknek sikerült kijutni a saját időfolyamuk összeomlásából, de ezért súlyos árat fizettek.

Az időutazás napja eseményei után másfél évtizeddel Rebeca Szatosi ennek a technológiának a segítségével elindul a múltba, hogy találkozzon édesapjával, az időben eltűnt fizikussal, és ezzel akaratlanul is olyan események láncolatát indítja el, amelyek az emberi civilizáció jelenének, jövőjének és múltjának megsemmisüléséhez vezethetnek.

Beregi Bálint, az időutazás feltalálója fiatal önmagával együtt dolgozik az időutazás természetének megértésén és az időfolyam összeomlásának megállításán, de még úgy sincs nagy reményük a sikerre, hogy összefognak egy 20. századból kiemelt tudóscsapattal, köztük Albert Einsteinnel és Neumann Jánossal. Az idő túl gyorsan fogy, ráadásul a Maxwell-démonoknak nevezett idegen civilizáció, valamint a Haugen-dimenzió mikrouniverzumában, egy paradoxon-technológia révén létrejött poszthumán szervezet is útjukat állja.

A Brandon Hackett néven író Markovics Botond időutazás-duológiájának záró kötetében az idő csapdájába került emberi civilizáció létezése a tét.

Borító:

Ismét egy nagyon beszédes és kreatív borítóról van szó. A képen megjelenő körök kicsit olyan, mintha hipnotizálni próbálnák az olvasót, és lehet, hogy sikerül is neki, legalább is a történet engem beszippantott teljesen. A férfi és női alakban megjelenő városrészlet még mindig elvarázsol, mert szerintem ez egy szuper ötlet, és az ember rögtön erről az időutazásra asszociál, vagy legalábbis én biztosan. Megint nagyon színes és figyelemfelkeltő lett az egész, én imádom kézbe venni és sokszor csak úgy szimplán nézegetni is.

„ Én nem akarok mesebeli hercegkisasszony lenni, ők nem isznak sört, nincs fantáziájuk, csak egész nap fésülködnek és ruhákat próbálnak. Én inkább egy cinikus manó akarok lenni, az sokkal viccesebb.”

Karakterek:

Azok a szereplők akik az első részben előtérben voltak most kicsit háttérbe szorultak és itt ebben a második részben megismerhettük jobban azokat a szereplőket, akik az első részben nem igazán voltak a középpontban. Én ennek nagyon örültem, mert például Rebeca karaktere igazán érdekelt már az első részben is, csak ott elég keveset kaptunk belőle. Na itt ennél a résznél ő kerül a középpontba , aminek én nagyon örülök. Emellett megjelent egy olyan új izgalmas karakter is, aki annak ellenére, hogy gonosz én egyszerűen imádtam, és annyira vártam, hogy olvassam az ő részeit. Na, de akkor a legfontosabb szereplőkről csak röviden a véleményemet.

Kezdjük akkor Rebecával, akiből az első kötetben kicsit keveset kaptunk. Ebben a részben teljesen kirajzolódik a nő személyisége az olvasó előtt. Ő egy igazi író, egy művész, aki rendkívül kreatív és ezáltal kicsit különc is, ami a viselkedésétől kezdve egészen a kinézetéig mindenből sugárzik róla. nagyon szerettem olvasni a részeit, mert úgy gondolom ő egy igazán izgalmas karakter, és vele könnyen tudtam azonosulni.

Beregi Bálint még mindig pozitív személyiség számomra. Hihetetlen okos és találékony , aki mindig megpróbál mindenre egy gyors és hasznos megoldást találni.Az, hogy Bálint feltalálta az időutazógépet igazán nagy terheket is von a vállára, így szegény nincs egyszerű helyzetben.

A kötetben megjelenik egy új, izgalmas személy, Octavia, akinek imádtam olvasni a részeit. Igaz, hogy ő egy negatív, gonosz személy a történetben, de nekem itt ő volt a nagy kedvenc. Az ő karaktere és az élete, meg minden vele kapcsolatos dolog talán egy saját kötetet is megérdemelne, mert annyira érdekes és izgalmas szerintem.

Írói stílus:

Az első kötetnél még kicsit adódtak gondjaim, mert meg kellett szoknom Brandon Hackett stílusát, ami szerencsére itt a második résznél már egyáltalán nem okozott problémát. Ismerős barátként köszönt rám ez a stílus, és én boldogan vetettem magam bele az új kötetbe. A szereplők számomra még mindig nagyon élők, valósak és könnyen szerethetőek. Tetszik, hogy rendelkeznek háttértörténettel, ami hatással van a jelenlegi személyiségükre. A cselekmény pedig még mindig igazán izgalmas.

Saját vélemény:

Nagyon örülök, hogy ez a kötet a kezembe került,mert azok a személyek akikből egy kicsit kevesebbet kaptuk az első részben, azok itt pont főszerepbe kerültek. Régi barátként fogadtam a már eddig is szeretett szereplőket, mint például Bálintot és Rebecát. De behódoltam olyan erős és veszedelmes karakternek is, mint Octavia, aki szerintem a legérdekesebb és legizgalmasabb szereplő volt az egész kötetben. Egyszóval igazán megszerettem őket és most egy kicsit fáj a búcsú, mert tudom,hogy nincs több kötet róluk. Ha lehetne egy ilyen kívánságom, akkor most tuti azt kívánnám az írótól, hogy írjon egy egész kötetet Octaviaról, mert ezt a nőt egyszerűen imádtam, és mindent is tudni akarok róla és az életéről !

A cselekményszál megint nagyon fordulatos és izgalmas lett, itt sokkal nagyobb meglepetésekkel kellett szembesülnöm. Nem egyszer lesett az állam egy-egy nem várt eseménynél. Sokszor úgy éreztem magam, mintha én is egy időutazógépbe ülnék, ami éppen fénysebességgel halad. 

Igazán tetszett és szerettem Brandon Hackettnek ezt a két kötetét, és az biztos, hogy fogok még tőle olvasni, mert megerősítette bennem azt az érzést, hogy igenis a sci-fi nekem is való !

Kinek ajánlom:

• a sci-fi kedvelőinek
• akik szeretnének időutazni
• akik szeretik a fordulatos történeteket

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„ Megszűnt az eddig ismert huszadik század nagy része. Nincs már hidegháború, második világháború, nincs USA, Szovjetunió, Oroszország.”

„ Van abban valami felemelő, hogy itt és most kitalálunk valami grandiózusat, és a következő pillanatban akár meg is nézhetjük az eredményét.”

„ Elindulok az étterem felé kávézni, mert kávé nélkül nincs gondolat, gondolat nélkül nincs élet.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem. Ha kedved kaptatok a könyv elolvasásához kezdjetek neki bátran, de véleményeket kérek ám! :D

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok !