Sziasztok Molyok !
A mai bejegyzésemben egy duológia befejező részével jöttem, ami még jobb és erősebb volt, mint az első, pedig én már azt is igazán imádtam. Brandon Hackett Időutazás-duológiájáról van szó, amit már a címből is kitalálhattatok.
Akik régebb óta követik a blogomat azok tudhatják, hogy Brandon Hackett Az időutazás napja című kötetét egyszerűen imádtam, és egyre jobban azt érzem, hogy a sci-fi műfaj igenis való nekem. A második rész még izgalmasabb volt, még fordulatosabb és a lapok számomra csak úgy pörögtek.
Köszönöm szépen az Agave Könyveknek hogy kaphattam belőle egy recenziós példányt !
Na és akkor jöjjön is az értékelés, amibe részletesebben elmondom, hogy miért is volt ez az olvasás számomra ilyen pozitív !
Cím: Az időutazás tegnapja
Oldalak száma: 346
Kiadta: Agave Könyvek
Megjelenés: 2015
Molyos értékelése: 88%
Műfaj: apokalipszis, sci-fi
Fülszöveg:
A legtöbben úgy tudják, hogy csak az első időgép
működésbe lépésének pillanatáig lehet visszautazni az időben: ez a nap az
időutazás napja. Csakhogy létezik egy másik időtechnológia is, amely ennél a
napnál jóval korábban került a Földre egy fejlett, idegen civilizáció
jóvoltából, akiknek sikerült kijutni a saját időfolyamuk összeomlásából, de
ezért súlyos árat fizettek.
Az időutazás napja eseményei után másfél évtizeddel
Rebeca Szatosi ennek a technológiának a segítségével elindul a múltba, hogy
találkozzon édesapjával, az időben eltűnt fizikussal, és ezzel akaratlanul is
olyan események láncolatát indítja el, amelyek az emberi civilizáció jelenének,
jövőjének és múltjának megsemmisüléséhez vezethetnek.
Beregi Bálint, az időutazás feltalálója fiatal
önmagával együtt dolgozik az időutazás természetének megértésén és az időfolyam
összeomlásának megállításán, de még úgy sincs nagy reményük a sikerre, hogy
összefognak egy 20. századból kiemelt tudóscsapattal, köztük Albert Einsteinnel
és Neumann Jánossal. Az idő túl gyorsan fogy, ráadásul a Maxwell-démonoknak
nevezett idegen civilizáció, valamint a Haugen-dimenzió mikrouniverzumában, egy
paradoxon-technológia révén létrejött poszthumán szervezet is útjukat állja.
A Brandon Hackett néven író Markovics Botond
időutazás-duológiájának záró kötetében az idő csapdájába került emberi
civilizáció létezése a tét.

