A Búsképű lovag története | Miguel de Cervantes: Don Quijote

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amit soha nem gondoltam volna, hogy elfogom olvasni, főleg azt nem, hogy még tetszeni is fog. Ez a kötet nem lenne más, mint Miguel de Cervantes Don Quijote története. Ezt a könyvet nekem a párom ajánlotta, akire nagy hatással volt ez a kötet fiatalabb korában, így mindenféleképpen szerette volna, hogy én is elolvassam, és mondjam el róla  a véleményemet. Természetesen én nem zárkóztam el ettől a kérésétől, hiszen szeretem a klasszikus irodalmat, így bátran kezdtem bele a Búsképű lovag történetébe. Meglepő, vagy sem engem elvarázsolt ez a kötet, és nagyon örülök, hogy elolvastam. Igaz nem az eredeti kötetet, hanem az Ifjúsági Könyvkiadó rövidített változatát, de az élményt így is nagyon jól átadta. Egyszer talán még az eredeti hosszú változatot is elfogom olvasni. Na, de jöjjön is akkor maga az értékelés !

Jó olvasást a bejegyzéshez !


Írta: Miguel de Cervantes
Cím: Don Quijote
Oldalak száma: 170
Kiadta: Ifjúsági Könyvkiadó
Megjelenés: 1955
Molyos értékelése: 78%
Fülszöveg:

„Don Quijote, a „Búsképű lovag” mulatságos története nemcsak a modern regény őse, hanem annak első klasszikus remeke is. Cervantes könyve, amellett, hogy a kor divatos lovagregényeinek paródiája, átfogó képet nyújt a XVI. századvég, a XVII. századelő spanyol társadalmáról. A szatíra szemüvegén keresztül mutatja be és teszi nevetségesség az élet alkonyához közeledő feudális lovagvilágot: „gúnykacajba fullasztja a spanyol lovagságot”. Don Quijotét nemes eszmék hevítik, de nem számol a társadalmi valósággal, saját képzelete teremtette álomvilágban él, elavult módszerekkel próbál küzdeni a hibák ellen, ezért erényei hóborttá, bolondériává torzulnak, egyedül marad, különccé válik, legjobb szándékú tettei is komikumba fulladnak. De nem különb a sorsa a lovag fegyverhordozójának, Sancho Panzának sem, akit – minden hűsége, nyíltszívűsége mellett is – kapzsisága, hiszékenysége komikussá tesz.”

A könyv műfaja:

Cervantes Don Quijote regényét én a lovagregény kategóriába sorolnám be. Ebben a kötetben megismerhetjük a lovagi erényeket, szabályokat két nagyon szerethető karakter segítségével, némi humorral fűszerezve.

Borító:

Én az 1955-ös Ifjúsági Könyvkiadó által kiadott változatot olvastam, aminek a borítójában azt szerettem meg, hogy a két főszereplőnk látható rajta. Egyáltalán nem bántam, hogy egy régebbi kiadás került a kezembe, mert érdekes de talán ezáltal még közelebb került hozzám a történet. A borító mellett megemlíteném, hogy nagyon szép és igényes rajzokkal teletűzdelt kötetről beszélhetünk, és ezek a rajzok is nagyon sokat adtak az olvasmányélményhez. 

Idő:

Történetünk a 16. és 17. században játszódik, és mutatja be ebben az időben a spanyol társadalmat.

Karakterek:

A kötet elején még nem igazán számítottam arra, hogy ennek a történetnek a két groteszk főszereplője így a szívemhez fog nőni. Eleinte csak mosolyogtam rajuk, hogy mennyi mindent kitalálnak és hogy milyen lehetetlen helyzetekbe hozzák magukat. A történet végén döbbentem rá arra, hogy bármennyire is két szánni való figuráról beszélünk mégis valahogy a történet során sikerült őket magamhoz közel engednem és megszerettem őket. Na,de most akkor beszéljünk róluk egy kicsit részletesebben is egyenként.

Természetesen először Don Quijote karakteréről beszélnék egy keveset. A férfiról azt kell tudni, hogy nagyon sok lovagregényt olvasott, és ennek hatására mondhatjuk úgy is, hogy megbolondult és azt képzelte, hogy ő is egy lovag. Don Qoijote karaktere számomra egy igazán groteszk személy. Sokszor egyszerre mosolyogtam és sírtam volna rajta, és a tettein. A történet végén egy kicsit megsirattam ezt a szerencsétlen ember, és fájt ami vele történt.

A másik főszereplőnk Don Quijote hűséges fegyverhozója Sancho Panza. Ez a karakter is számomra egy nagyon groteszk személy volt a történetben. Ő tudta jól, hogy az ura a lovagregények világában él, nem a valóságban, mégis elment vele kalandozni. Sancho Panza  karaktere is igazán a szívemhez nőtt, minden hibájával és gyengeségével együtt.

Írói stílus:

Nekem tetszett Miguel de Cervantes írói stílusa. Érdekesen és gördülékenyen ír. Tetszik ebben a történetben, hogy gyermek és felnőtt számára egyaránt élvezhető olvasmány. Csak annyi a különbség, hogy a felnőtt olvasók  felfedezik a történet mögött azt, hogy ezzel a kötetével Cervantes egy ferde képet mutat az akkori spanyol társadalomról.

Saját vélemény:

Örülök, hogy a kezembe került ez a kötet, és azt hiszem máskor is fogok hallhatni a páromra, ha egy könyvet ajánl. Jó érzés, hogy most már én is ismerem a Búsképő lovag történetét, amit nagyon megszerettem ilyen rövid idő alatt is. Ezt a kötetet szerintem mindenkinek legalább egyszer el kéne olvasnia életében, hiszen amellett, hogy az alapműveltség része , kiváló kikapcsolódást nyújt az olvasónak.

Kinek ajánlom:

A klasszikus irodalom és a lovagregények kedvelőinek ajánlom !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Végre alkonyattájon odaértek a vendégfogadóba, s Sancho igen nagy örömére, gazdája most az egyszer maga is igazi fogadónak nézte az épületet, nem pedig várkastélynak, amint különben szokta.”

„Lássuk mármost, ki a bolondabb: vajon az-e, aki bolond, mert más nem lehet, avagy az, aki szándékosan lesz bolonddá?”

„Boldog kor és szerencsés század, mert benned látnak napvilágot nagy hírű és hős tetteim, melyek méltók arra, hogy ércbe öntsék, márványba faragják, vászonra fessék őket, emlékezetül a jövendő időknek.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

Isten engem úgy segéljen ! | Bíró Szabolcs: Szent György testvérei ( Anjouk 4.)

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben ismét egy Anjouk értékeléssel érkeztem, amin szerintem már senki nem lepődik meg. :D Úgy néz ki ennek az évnek a kedvence nálam ez a sorozat. Egyszerűen nem tudok betelni vele, mivel kötetről kötetre csak még izgalmasabb lesz.

Bíró Szabolcs Szent György testvérei kötete az Arany Visegrád- trilógia első része, ami egy igazán méltó kezdete ennek a trilógiának.

Na, de lássuk is a véleményemet a sorozat negyedik részéről !

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy elolvashattam ezt a könyvet !

Jó olvasást a bejegyzéshez  !

Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Szent György testvérei
Oldalak száma: 320
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2017
Molyos értékelése: 92%
Fülszöveg:

„1326. ​Anjou Károly úgy érzi, a három évvel korábbi tengermelléki hadjárattal lezártnak tekintheti a belháborúk korszakát, és fényes visegrádi udvarából nekifoghat egy erős birodalom felépítéséhez. Felesége már a második egészséges fiúgyermekkel ajándékozza meg, piacain végre értékálló, erős pénz cserél gazdát, Erdélyben és a Felvidéken egymás után tárják fel a zsíros ezüstbányákat, ő pedig a keresztény királyok közül elsőként saját, világi lovagrendet hoz létre, amely Szent György nevét viseli.

Ám ahogy negyedszázados uralkodása során újból és újból mindig, úgy ezúttal is felüti fejét a baj: Dalmáciában belháború tör ki, a Kőszegiek és a Babonicsok saját szakállukra nyugat felé settenkednek, Havasalföldön pedig Basarab vajda kezd sötét ténykedésbe, miután függetleníti magát a magyar királytól.

Visegrádon eközben egyre erősebbé és befolyásosabbá válik a Bátor Attila örökségét őrző Lackfi István, de ott van az udvarban az az ember is, akit túlontúl nyomasztanak a múlt árnyai, és aki maga sem tudja, bírhat-e szabadulni régi esküje terhétől: Zách Felicián.

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regénysorozatának negyedik része egyben egy új trilógia első kötete is, benne régi és új szereplőkkel, fénnyel és árnyékkal, sárral és ezüsttel, nyílt háborúval és udvari intrikákkal. Az aranyliliom szebben virágzik, mint eddig valaha, árnyékában pedig lassan felnő egy új nemzedék, hogy megvesse lábát ebben az erőre épülő, szép új világban.”

A könyv műfaja:

Bíró Szabolcs Anjouk sorozata egy igazán izgalmas történelmi regénysorozat. A Szent György testvérei kötet az Arany Visegrád-trilógia első része. Szerintem ez a könyv egy nagyon izgalmas kezdeti lökést ad a trilógiának. Sejteti azt, hogy a trilógia másik két kötetében még nagy dolgok fognak történni.

Borító:

A sorozatból nem ez a kedvenc borítom, de ettől függetlenül szeretem, mert nagyon szép és igényes. Tetszik, hogy már a borító is árulkodik arról, hogy ebben a kötetben fog megalakulni a Szent György lovagrend. A piros és fehér szín pedig szerintem jól mutat így együtt a borítón.

Helyszín:

Történetünk helyszíne nem lenne más, mint kis hazánk, Magyarország.

Idő:

A Szent György testvérei kötet története a 14. században játszódik.

„Azt mondják, az élet valójában egy végtelen körforgás. Hogy sosem áll meg, akkor sem, ha szentül meg vagyunk róla győződve, hogy az adott ponttól már nincs tovább. Hogy mindig tartogat meglepetéseket, és hogy ha az Isten valahonnan elvesz, akkor a másik kezével ugyanakkor ad is.”

Karakterek:

Jó érzéssel töltött el, hogy annak ellenére, hogy itt egy új trilógia kezdő kötetéről van szó, nem éreztem nagy szakadékot a harmadik és negyedik rész között. A történet ott folytatódott, ahol abba hagytuk. Sok ismerős karakter köszönt vissza ennek a kötetnek a lapjairól, aminek én személy szerint nagyon örültem.

Lackfi István szála ebben a részben nagyon izgalmasra sikerült. Örültem annak, hogy jobban megismerhetjük Magyarország fehér sárkányát és az ő családját. A sorozat első pár kötetében még csak barátkoztam ezzel a karakterrel, de úgy érezem ebben a kötetben vált igazán számomra kedvelt szereplővé. Jó látni, hogy ő is egy esendő ember, és van, hogy ő is hibázik.

Zách Felicián szála is igazán felkeltette az érdeklődésemet. Eddig nagyon nem kedveltem ezt a szereplőt az előző kötetekben. Ebben a részben sem lett a kedvencem, viszont nagyon fontos és izgalmas dolgok derültek ki a férfiról. Kíváncsi vagyok a további sorsára.

Bíró Szabolcs szereplői még mindig nagyon valós, létező karakterek , akik szinte elénk lépnek a könyv lapjairól. Én mindig nagyon izgulok a kedvenceimért, hogy ne hogy megölje őket az író. :D

Írói stílus:

Elég gyorsan sikerült elolvasnom ezt a kötet is, aminek legfőbb oka, hogy nagyon könnyen olvasható, izgalmas és végig fenntartja az érdeklődésemet. Szerintem ez a titka Bíró Szabolcs könyveinek. A történet bemászik az ember bőre alá, nem hagyja nyugodni és szegény olvasó kénytelen végig olvasni minél hamarabb a kötetet, mert annyira kíváncsi a folytatásra. Ez érvényes a köteten belül és persze a történet végére is, ami megint egy olyan befejezés lett, hogy azonnal elkezdtem folytatni az ötödik részt. Ezért szeretem én ezeket a könyveket, egyszerűen zseniális amit Bíró Szabolcs csinál az olvasóval.

Saját vélemény:

Ne lepődjön meg senki, ezt a kötetet is imádtam. Kezdem úgy érezni, hogy Bíró Szabolcs nem tud rosszat írni. Nagyon örülök annak, hogy ebben az évben elkezdtem olvasni az Anjouk sorozatot, mert nagyon sokat adott nekem. Biztos vagyok benne, hogy ha ezt a sorozatot végig olvastam, akkor is olvasni fogok még valamit Bíró Szabolcstól. Engem egyszerűen megnyert magának ez az író. Ő az, aki megszeretette  velem a komolyabb történelmi regényeket, és én ezért nagyon hálás vagyok neki.

Kinek ajánlom:

Anjouk olvasók figyelem, ez a kötet is nagyon jól sikerült ! Ajánlom a történelem kedvelőinek, és azoknak akik most ismerkednek a történelmi regényekkel.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„– Ha az ördög a fülünkbe suttog, akkor még a legszilárdabb talajon is képesek vagyunk meginogni.”

„A levegőben édes levendulaillat szállt, s ez a tavasz végi miliő azt a hazug benyomást keltette, hogy az élet könnyű és gondtalan.”

„Aznap végre nem csörögtek fegyverek, nem ivott vért a mohó föld, nem hullottak el túl fiatalon túl sokan. Aznap mulattak, méghozzá úgy, ahogy csak a magyarok és Anjou Károly tudtak mulatni: az öröm az égig ért.”

Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

Három lépés mindörökre | Rachael Lippincott : Két lépés távolság

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam el a véleményemet, ami azon kívül, hogy egy  aranyos szerelmi történet, emellett egy nagyon fontos betegségre hívja fel az emberek figyelmét. Szerintem már ennyiből is rögtön kitalálhattátok, hogy a Két lépés távolságról van szó. Őszinte leszek. Sokat gondolkoztam ezen a könyvön, hogy elolvassam e, vagy ne, mert mindenki ezt olvasta, és a nagyon felkapott könyvek nem mindig szoktak nekem is tetszeni.

A végső elhatározást a Maxim kiadó által rendezett Online Nyári Olvasótábor hozta meg. Úgy gondolom szuper dolog az, hogy a kiadó lehetővé teszi , hogy az olvasótábor keretein belül támogatni lehet a cisztás fibrózisos betegeket. Engem ezzel a pontjával nyert meg magának a tábor.

Azóta beszereztem mind a négy könyvet, és a Két lépés távolságot természetesen már el is olvastam. És hogy megbántam e ? Dehogyis ! Nagyon jól döntöttem, és sajnáltam volna, ha ez a könyv kimarad az életemből. Vicces, romantikus regény, amely komoly témára hívja fel az emberek figyelmét. Na, de akkor lássuk is az értékelést !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Rachael Lippincott, Mikki Daughtry, Tobias Iaconis
Cím: Két lépés távolság
Oldalak száma: 272
Kiadta: Maxim
Megjelenés: 2019
Molyos értékelése: 92%
Fülszöveg:

„Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?

Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?”

A könyv műfaja:
A Két lépés távolság című kötet az ifjúsági romantikus kategóriába sorolható be. Azonfelül, hogy ez a könyv egy igazán aranyos szerelmi szállal dolgozik, azt is fontos megemlíteni, hogy egy olyan betegségre hívja fel az emberek figyelmét, amiben sokan szenvednek, és amiről fontos, hogy tudjunk!

Borító:
Nem igazán vagyok híve a filmes borítóknak, de mégis azt gondolom, hogy ehhez a történethez ez a borító nagyon jól passzol. Különösen tetszik, hogy a borítón elég közel ül egymáshoz a két főszereplőnk, ami ugyebár a történetben nem valósulhat meg.

„Szükségünk van a szerelmünk érintésére, legalább annyira, mint az oxigénre!”

Karakterek:
Először Stellaról beszélnék egy kicsit. Engem a lány karaktere igazán megfogott, és könnyen tudtam azonosulni vele. Nagyon tetszett a személyiségében az, hogy bátran és erősen kezelte a betegségét, és önző módon nem magára gondolt mindig, hanem a szüleire, hogy mi lenne velük nélküle. Amellett, hogy bátor egy igazán humoros és szerethető karaktert ismertem meg a személyében. Tetszett az, ahogy szépen lassan alakult ki a kapcsolat közte és Will között. Hálás vagyok a szerzőknek, hogy nem voltak mű problémák és műbalhék, mert azt utálom egy könyvben. Itt valódi problémákat élnek meg a könyv szereplői, ami hitelesebbé teszi az egész történetet.

Will karaktere is igazán a szívemhez nőtt. Az eleinte minden ellen lázadó fiút Stellának sikerül rávennie arra, hogy komolyan vegye a kezelését. A fiú karaktere is igazán szerethető és humoros, szerintem ők ketten egy igazán jó párosítás.

Sokszor elgondolkoztam azon, hogy milyen nehéz is nekik úgy szeretni egymást, hogy egyáltalán nem érhetnek egymáshoz. Nekik olyan dolgok nem adatnak meg, amik nekünk alapjáraton megvannak és ez nekünk egészséges embereknek fel sem tűnik. Az, hogy nekik minden levegővétel fájdalmas és nehéz, az számunkra ismeretlen.

A történetben megszerettem még Poe karakterét is, aki számomra egy kedves, támogató barátot jelentett, aki mindig ott van a másiknak ha szüksége van rá.

Összegezve a történet szereplői nagyon a szívemhez nőttek, és egy idegig még biztosan sokat fogok gondolni rájuk.

Írói stílus:
Könnyen, gyorsan olvasható olvasmány, annak ellenére, hogy van benne egy aranyos szerelmi szál, ami kissé keserédesen hat szereplőink betegsége miatt. A cselekményszál izgalmas, lassan halad, de végig fenntartja az olvasó érdeklődését. A szereplők nagyon a szívemhez nőttek, és könnyen tudtam velük azonosulni.

Saját vélemény:
Igazán örülök annak, hogy rávettem magam arra, hogy ezt a könyvet elolvassam. Kicsit tartottam tőle, hiszen mostanában mindenki ezt a könyvet olvassa, és mindenkinek nagyon tetszik. A felkapott könyvek nálam nem mindig érnek el sikert, de szerencsére most nem erről volt szó. Nagyon megszerettem a történetet, a szereplőket, és azóta is sokat gondolkozok rajta. Ez a könyv rávilágított arra, hogy legyünk hálásak azért, hogy egészségesek vagyunk, hogy bátran megfoghatjuk a szerelmünk kezét, és összebújva alhatunk. Vannak emberek akiknek ez nem adatik meg, és ez nagyon szomorú. Remélem a közeljövőben feltalálják azt a gyógymódot, amivel ez a betegség teljesen gyógyítható lesz!

Kinek ajánlom:
Nagyon örülnék annak,ha ez a történet minél több emberhez eljutna, hiszen fontos mondanivalója van számunkra ! De főként ajánlom a romantikus irodalom kedvelőinek, és akik szerették a Minden minden című kötetet ! Szerintem ők ezt is szeretni fogják.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Egymásra mosolygunk, és bár milliónyi ok van rá, hogy ne tegyem, ahogy ránézek, akaratlanul is éreztem, hogy beleszeretek.”

„Néha eltűnődöm – túlontúl gyakran is –, milyen lenne ennyire egészséges tüdővel élni. Ennyire élni. Mély lélegzetet veszek, és érzem, ahogy a levegő küszködve jut be és ki a testemből.”

„A világon mindennél jobban szeretném megcsókolni őt.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!

A rémálmok rémálma | Amy Plum: Álomcsapda

Sziasztok Molyok!

A mai bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam el nektek az értékelésemet, ami ismét a komfortzónámon kívül esik. Ez a könyv Amy Plum Álomcsapda című regénye. Ezt a kötetet a Libri olvasókörön olvastuk, és csak ezért vettem a kezembe. Biztos vagyok benne, hogy ha nincs az olvasókör soha az életben még csak rá se néztem volna erre a regényre. De szerencsére van olvasókör, és a könyv is tetszett ! Jöjjön hát az értékelés !

Írta: Amy Plum
Cím: Álomcsapda
Oldalak száma: 332
Kiadta: Libri
megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 84%
Fülszöveg:

„Álmokat ​kértek. Rémálmokat kaptak.

Az emberek többsége könnyen elalszik.

Ez azonban elérhetetlen álom Cata, Fergus és még öt fiatal számára, akik ezért önként részt vesznek egy forradalmian új orvosi kísérletben. Álmatlanságuk olyan súlyos, hogy a kezelés, amit eddig csupán egyetlen tesztalanyon próbáltak ki, az utolsó szalmaszálat jelenti számukra. Ám a béta-csoport esetében a teszt a legkevésbé sem a tervek szerint alakul…

Röviddel azután, hogy a hét fiatalt elaltatják, katasztrófa történik. A fiatalok egy közös álomvilágban találják magukat, és mivel nem emlékeznek a kísérletre, azt se tudják, hogyan kerültek oda.

Míg ennek megpróbálnak a végére járni, iszonyú felismerésre jutnak: csapdába estek egy olyan világban, ahol megelevenednek a legvadabb rémálmaik. A tudatalatti álomvilág irtózatos szörnyei, a múlt elfeledettnek hitt vérfagyasztó titkai kínozzák a kis csapatot. Ismeretlenül is ki kell tartaniuk egymás mellett, hiszen a borzalmakkal csak így nézhetnek szembe.

Ha nem jönnek rá, hogyan küzdjék le az álmaikat, sose fognak felébredni.”

A könyv műfaja:
Amy Plum regénye a thriller, horror kategóriába esik. Ez a két zsáner áll tőlem a legtávolabb, de a történet számomra mégis élvezetes volt és tetszett. Az egész kötet az álom, álmodás témája köré épül, ami nagyon érdekesé és izgalmassá tette az egész történetet.

Borító:

Szerintem ez a borító egyszerre gyönyörű, de mégis ijesztő. A szép része szerintem az a kék háttér, az ijesztő pedig maga a lány és a fején a drótok. A borító jól utal a történetre, picit lehet tudni, hogy mire is számítson az ember lánya. A drótokból sejthetjük, hogy valamilyen vizsgálat fog a történetben szerepelni, a kékes, fás rész pedig nekem rögtön a rémálmokat juttatja az eszembe.

„– Itt flörtöl pár perccel az után, hogy kiásták a férges hullák közül és majdnem elkapta az a francos alakváltogató szörny!

– Nem rágódom sokat a múlton – vonja meg a vállát Sinclair.”

Karakterek:

Történetünk hét főszereplőjének életében egy fontos azonos dolog van, hogy nem tudnak elaludni, vagy ha mégis akkor rémálmok gyötrik őket. Kicsit tartottam attól, hogy a közös probléma miatt a szereplők személyisége nagyon hasonló lesz, de szerencsére nem így lett. Más- más okból szenvednek a karaktereink insomniában, és ezek az okok szépen sorban a történet során derülnek ki róluk. Örültem neki, hogy nem rögtön ránk zúdították, hanem egy kicsit hagyta az író, hogy mi alakítsunk ki egy képet a karakterekről és utána mutatta csak meg az olvasónak az igazi arcát. Na, de beszéljünk egy kicsit magukról a szereplőkről is !

Nekem az egész történetben Cata és Fergus karaktere volt az, akit a legjobban megszerettem. Mind a ketten egyéniségek, és nehéz terhet visznek a vállukon. Ami megfogott bennük az az volt, hogy mind a két szereplő okos, tud és hajlandó gondolkodni, illetve nagyon bátrak. Szeretem, ha ezek a tulajdonságok jellemzőek egy szereplőre, az a karakter akkor engem mindig megfog.

Cata és Fergus karaktere mellett kiemelném Jamiet, aki csak megfigyelőként lehetett jelen a kísérleten. Jamie karakterében azt szerettem meg, hogy nagyon empatikus, okos és emberséges személyiség. A hét fiatalra nem kísérleti alanyként, hanem emberként tekintet, az ő karakterében ez fogott meg.

Írói stílus:

Kicsit nehezen rázódtam bele Amy Plum stílusába, de egyébként úgy gondolom, hogy tehetséges és jó író. Talán csak annyit említenék, hogy szerintem egy picit sok volt benne az olyan leíró rész, ahol magyarázza az alvásfázisait, meg a különböző hullámokat. Nekem ez egészségügyisként tetszett meg jó volt, csak lehetett volna ebből egy picit kevesebb is. A karakterekkel nem volt baj, tetszettek, a cselekmény pedig igazán izgalmas volt.

Saját vélemény:

Számomra nagy meglepetés volt, hogy tetszett ez a kötet, mert igazán nem erre számítottam. A horror és thriller műfaja nagyon távol áll tőlem, de mégis tudtam élvezni a történetet. Némelyik karaktert egészen megszerettem és kíváncsi leszek rá, hogy hogyan folytatódik a történetük a második kötetben. A cselekményszál izgalmas volt, és végig fenntartotta az érdeklődésemet. A könyv hangulata végig nagyon feszült és borongós volt, ami tovább fokozta az izgalmakat. Szerintem ez egy jó kötet, és örülök, hogy a kezembe került !

Kinek ajánlom:

Horror és thriller kedvelőinek nagyon ajánlott olvasmány ! Olvassátok este, akkor még hangulatosabb! ;)

Én ezt a könyvet 4 csillagra értékeltem.
★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„– Kutya? – kérdez vissza Sinclair.

Hangya tétován körbenéz. Mesélés közben nem vette észre, hogy többet mondott a kelleténél. Félénk hangon feleli:

– Kutya. Ő a kutyám. Egy menhelyi pittbull keverék.

– És az a neve, hogy Kutya?

– Hát mert az… egy kutya – védekezik Hangya.”

„– Nekem tériszonyom van – panaszkodik Remi.

– Akkor ne nézz le – látja el bölcs tanáccsal George.

– Híres végszó halál előtt…”

„Időnként ember és szörny egy és ugyanaz.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok!

Amikor egy történet lezárul, és a szíved megszakad... | Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig ( Anjouk 3.)

Sziasztok Molyok !

Nagy örömmel tudatom veletek, hogy túl vagyok az érettségin, ami nagyon jól sikerült. Most már, ha minden igaz több időm lesz olvasni és több bejegyzés fog jönni ide a blogra is.

A mai bejegyzésemben egy elmaradást szeretnék pótolni. Aki mostanában követi a blogomat észrevehette , hogy Anjouk lázban égek , ezért remélem, hogy senki nem lepődik meg azon,hogy ismét egy Anjouk értékeléssel érkeztem. Ezúttal a sorozat harmadik részéről , Az utolsó tartományúrig című kötetről írtam le a véleményemet.

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy elolvashattam ezt a csodás könyvet !

Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Az utolsó tartományúrig
Oldalak száma: 376
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2016
Molyos értékelése: 93%
Fülszöveg:

„1323. ​Alighogy Anjou Károly serege visszatér a tengermellékről, az ország déli fertályán ismét zavarossá válik a helyzet. Úgy tűnik, Subics Mladent hiába fosztották meg zsarnoki hatalmától, ő csak egyike volt a gondok okozóinak, s a rend helyreállítása érdekében előbb-utóbb ismét hadjáratot kell indítani Szlavónia, Horvátország és Dalmácia területére.

A királyságban ennek ellenére végre megszilárdulni látszik a béke. Az uralkodó feladja több mint egy évtizede tartó, önkéntes temesvári száműzetését, és birodalma szívében, Visegrádon kezd új, minden korábbinál fényesebb hatalmi központ építésébe. Míg a gazdasági zűrzavar megfékezése céljából, tárnokmestere több éves munkáját megkoronázva, új pénz verését rendeli el és külpolitikai kapcsolatait is sikeresen rendezi, az utódnemzés kérdésében továbbra is setét fellegek tornyosulnak fölé.

Gutkeled Miklós, az Anjou-sereg hadnagya váratlan kitüntetést kap Károlytól, amit azonban egy diadalmas hadjárattal kell kiérdemelnie. Parancsnoksága alatt vele tart Lackfi István, akit egyre többen emlegetnek Magyarország fehér sárkányaként, és Bátor Attila, aki úgy hiszi, végleg elveszítette családját, s így nem maradt más számára, csak a kegyetlen bosszú.

Bíró Szabolcs tizenöt kötetesre tervezett történelmi regényfolyamának harmadik része egyben egy trilógia záróakkordja is. Az utolsó tartományúrig a széria eddigi legkomorabb hangvételű, legsötétebb tónusú regénye, mely bizonyos szereplőktől talán örökre elbúcsúzik, miközben megágyaz egy új korszaknak, és még mélyebbre vezeti az olvasókat a XIV. század sűrűjébe.”

A könyv műfaja:
Bíró Szabolcs Anjouk sorozata egy igazán izgalmas történelmi regénysorozat. Az utolsó tartományúrig című kötet a Bátor Attila bosszútrilógiájának a zárókötete. Úgy gondolom egy jó lezáró kötetről beszélünk, amelyben szépen íródnak ki a karakterek, és zárul le egy időszak. Jó befejezés, még akkor is, ha nekem nagyon fájt a vége.


Borító:
Az egész sorozat nagyon szép és igényes borítókból áll, nekem ez a borító a kedvencem a Lángmarta dél után. Nagyon jól összepasszol a fekete, fehér és a piros szín , és külön tetszik nekem, hogy sárgával íródott a cím. Személy szerint nekem nagyon tetszik az, hogy a borítóra nézve felidézi bennem a kötet egyes jeleneteit. 


Helyszín:
Történetünk helyszíne kis hazánk, Magyarország.

Idő:
Az utolsó tartományúrig című kötet története a 14. században játszódik.

Karakterek:
Természetesen ebben a kötetben is nagy kedvencem volt az én szívbéli lovagom Bátor Attila. Nagy fájdalom és könnyek árán vettem tudomásul, hogy bármennyire is szeretem nem lehet velünk a sorozat végéig. Nagyon sajnálom és gyászolom az elvesztését, de természetesen nem fogok ez miatt hőbörögni, hiszen az írónak ezzel is célja volt , és ezt nekünk olvasónak tiszteletben kell tartani. Viszont az, hogy ennyire lesújtott az elvesztése, csak azt igazolja, hogy mennyire jól kiforrott és szerethető karakterről van szó. 

Csepke és Kurta szála nekem igazán elnyerte a tetszésemet. Nagyon a szívemhez nőtt a két fiú, és ez minden kötettel csak egyre erősödik. Bátor Attila után ők az én nagy kedvenceim.

Szilárd karaktere is egyre érdekesebb és izgalmasabb számomra. Őt is megszerettem a kötet során, és  kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan fog alakulni a sorsa.

„– Uram, ezt kikérem magamnak! Fivérem és jómagam még soha, semmilyen körülmények között nem hazudtunk! – hazudta Csepke.”

Írói stílus:
Én személy szerint azt szeretem leginkább Bíró Szabolcs írásstílusában, hogy nagyon könnyed, gyorsan olvasható, de mégis rengeteg információt hordoz magában. A karakterek valóságosak, szinte már élnek, a cselekményszál izgalmas és pörgős. A történet teli van nem várt csavarokkal, ami még inkább fokozza az olvasmányélményt. Szerintem érdemes olvasni Bíró Szabolcstól, mert nagyon tehetséges és mert a kötetei miatt akár még a történelmet is megszerethetjük.

Saját vélemény:
Őszinte leszek. Nekem a második rész jobban tetszett, mint ez a kötet. Nem teljesen tudom megmondani, hogy miért, lehet a sok tanulnivaló miatt haladtam vele lassabban, vagy csak éppen rossz kedvem volt, nem igazán tudom. Természetesen nagyon erős és jó kötetnek tartom így is, és méltó zárókötete Bátor Attila bosszútrilógiájának. Jó kötet volt, de nekem a második rész a szívem csücske! 

Kinek ajánlom:
Ajánlom a történelem kedvelőinek illetve nem kedvelőinek is, hátha ez a kötet meghozza a kedvet a történelemhez.

Én ezt a könyvet 4 csillagra értékeltem.
★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Szép tavaszi nap volt, reményt hozó, ábrándokat kergető. Aztán Károly érte jött, és hirtelen minden tönkrement.”

„– Az uram esküszik rá, hogy a prágai sernél nincs fenségesebb ital a világon. Aki megkóstolta, nem akar mást inni soha többé. Kemény és sok a habja, az íze pedig egyszerre kesernyés és lágy, akár az anyatej.”

„Belenézett a férje szemébe, és ott semmi kedvességet nem látott. Ráébredt, hogy nem csupán gyűlöli ezt az arcot, amelyre rámeredt, de egyenesen retteg is tőle.”

Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok!

Interjú Bíró Szabolccsal, az Anjouk sorozat írójával

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy újabb izgalmas interjút hoztam el nektek, amely által még jobban megismerhetitek hazánk szerzőit ! Ezúttal Bíró Szabolcs írót kérdezgettem az írásról és a jövőbeni terveiről.

Június 4. saját kis városomban Kecskeméten sikerült találkoznom személyesen is az íróval, ami hatalmas élmény és öröm volt számomra. Bíró Szabolcs mellett megismerkedhettem személyesen egy másik nagyon zseniális íróval is, Benyák Zoltánnal. Egy szóval fantasztikus nap volt, és jövőre talán én sem fogok ennyire izgulni, amikor írók közelében vagyok. :D

A fantasztikus nap mellé, még egy fantasztikus hírt is mondanék. A 90. Ünnepi Könyvhétre  megjelent Bíró Szabolcs Királyok éneke című kötete, ami az Anjouk sorozat hatodik része. Ha engem kérdeztek ennek a kötetnek is nagyon gyönyörű lett a borítója( mint ahogy a többi kötetnek is ), és már nagyon várom, hogy ezt

a részt is olvashassam. Szívből ajánlom nektek ezt a sorozatot elolvasásra, ami még a történelmet is képes megszeretetni veletek !

Na, de elég is a szóból, jöjjön az interjú !

„Az olvasás szeretetéből indult ez az egész, és ott is fog véget érni” – Interjú Bíró Szabolcs regényíróval

1. Mesélj magadról egy kicsit, mit lehet tudni rólad?

1988-ban születtem a Felvidéken, a Csallóköz szívében, és amióta az eszemet tudom, történeteket találok ki. Már az óvodában is jellemző volt rám a mesemondás, és amint megtanultam betűket, szavakat, mondatokat papírra vetni, rögtön el is kezdtem rögzíteni a történeteimet vagy történetfoszlányaimat. Gyerekként az öcsémmel és az egyik unokatestvérünkkel gyakran készítettünk unaloműzés gyanánt képregényeket, én idővel innen léptem tovább az illusztrációk nélküli prózaírásra. Tizenkilenc évesen publikáltam az első önálló könyvemet, azóta folyamatosan jelen vagyok a könyvpiacon, és folyamatosan igyekszem fejleszteni magam. Az írás jelentette a fő vezérfonalat egész életemben, de emellett voltam újságíró, rádiós munkatárs, antikvárius, rockénekes, sőt pár évig még egy kis könyvkiadót is működtettem.

2. Mikor döntötted el, hogy író leszel?

Tizenhat éves koromban. Addig is állandóan írtam, csak épp azt nem tudatosítottam egész gyerekkoromban, hogy a regényírás foglalkozás, mesterség, élethivatás is lehet. Tizenöt évesen kezdtem kapiskálni a dolgot, és a gimnáziumba már úgy mentem, hogy tudtam, íróvá akarok válni. Nem volt B-tervem, annak ellenére sem, hogy hobbi-szinten számos más dolog érdekelt. Tizenhat éves koromban már teljesen biztosan tudtam, hogy író leszek – már csak a környezetemben élőket és a családomat kellett erről meggyőznöm.

3.Hogyan szoktál inspirálódni? Szoktál mondjuk filmekből, könyvekből vagy esetleg valamilyen zenétől inspirálódni?

Szerintem egy írót minden inspirál, a jó és a rossz élmények egyaránt. Az inspiráció néha a legváratlanabb helyekről érkezik. Olyannyira változó, hogy erre tényleg nem tudok konkrét választ adni. Filmek, dalok, könyvek – igen, ezekből is gyakran merítek, meg a legfurcsább vagy épp leghétköznapibb élethelyzetekből. Az olvasóim szeretete is nagyon erős inspirációt jelent.

4.Te magad szeretsz-e olvasni? Ha igen, milyen jellegű könyveket olvasol szívesen?

Bevallom, furcsának tartom a kérdést. Van egyáltalán olyan író, aki ne szeretne olvasni? Van olyan zenész, aki ne hallgatna maga is zenét? Hiszen a könyvek, az olvasás szeretetéből indult ez az egész, és ott is fog véget érni. Fiatal kamaszként főleg a krimi és a thriller műfaja vonzott, aztán rájöttem, hogy ha olvasóként nem bővítem a palettát, akkor íróként sem lesz elég komoly az eszköztáram. Azóta olvasok mindent, ami szépirodalom: a történelmi regényektől a science fictionig, a meseregényektől a horrorig, a próza műfajától a versig, Arany Jánostól Ady Endrén át Faludy Györgyig… És mivel a magamfajta történelmiregény-írónak kutyakötelessége állandóan képezni magát, mind mélyebbre és mélyebbre ásni a letűnt korok egymásra rakódott rétegeiben, ezért a történelmi szakirodalom is komoly részét képezi a könyvtáramnak.

5.Hogyan szoktál írni? Hogy történik nálad az írás folyamata? Hallgatsz-e közben zenét, vagy teljes csöndre van szükséged?

Húsz könyvet írtam szinte teljes csendben, aztán a huszonegyediknél rájöttem, hogy ha megtalálom a megfelelő hangulatú zenét, illetve beállítom a megfelelő hangerőt, akkor ez is nagyon jól tudja támogatni a munkafolyamatot. Nagyon változó a dolog. Simán lehet, hogy a következő regényemhez megint inkább csendre lesz szükségem, ezt mindig az adott pillanat, az adott lelkiállapot dönti el.

6.Milyen visszajelzéseket kapsz, és ezeket hogyan kezeled?

Mivel szerencsére elég szép példányszámban fogynak a könyveim, emellett pedig a korlátlan internethasználat korában élünk, ezért elég sok visszajelzést, üzenetet kapok az olvasóktól. Az utóbbi években ezek szerencsére főleg pozitív hangvételűek, de persze akad mindenféle. Az írói léthez szerintem az is hozzátartozik, hogy az ember a helyén kezelje a kritikát. A mocskolódást, a nettő elmeháborodott felhasználók üzeneteit általában törlöm, mint légypiszkot a monitorról. Az értelmes kritikát elfogadom, a konstruktív megjegyzéseknek örülök. Teljesen természetes dolognak tartom, hogy ha az embert olvassák, akkor visszajelzések is születnek. Örülök neki, hogy ez így van.

7.Hogyan alkotod meg a történeted karaktereit?

Fúha, erre a témára akár egy teljes interjút is rá lehetne szánni! Nincs egyetlen biztos módszerem, úgy is mondhatnám, mindig az adott karakter dönti el, miképp, mi mindenből építem fel. Sokszor elég egyetlen benyomás, egy kósza ötlet, és hagyom, hogy a figura életre keljen a lapokon. Máskor egész precíz tervezést igényel egy szereplő megalkotása. És persze ott vannak a legérdekesebb, egyben legfurcsább karakterek: a történelmi személyek. Róluk több-kevesebb információt össze lehet, sőt össze is kell szedni, de ez általában nem elég ahhoz, hogy életre keljenek a lapokon, hogy élő, lélegző, érthető figurái legyenek egy regénynek. A puszta életrajzi adatok, főleg egy hat-hétszáz éve élt ember esetében, csak támpontok lehetnek, minden más velük kapcsolatban az írói fantázia szüleménye. Ezért is neveztem őket a legfurcsább karaktereknek: esetükben az olvasó automatikusan úgy veszi, hogy létező személyekről olvas, és sokszor talán bele sem gondol, hogy ezek a figurák azt a néhány támpontot leszámítva tulajdonképpen fiktív szereplők. Hiszen honnan is tudhatnánk, milyen emberek voltak valójában, hogyan beszéltek, hogy viselkedtek, milyen volt a természetük? Ezeket mind-mind az író dolga eldönteni, ráérezni, és elhitetni az olvasóval, hogy akár olyanok is lehettek volna, amilyeneknek ő megalkotta őket.

8.Miért éppen történelmi regényeket írsz? Mi miatt áll közel hozzád ez a műfaj?

Eredetileg krimiírónak készültem, hiszen kamaszként ez a műfaj hatott rám legerősebben. Viszont volt egy sokkal korábbi, sokkal erősebb hatásom, ez pedig maga a történelem volt, azon belül is leginkább a középkor. Gyerekként nagyon sok minden erről szólt körülöttem, és szinte észrevétlenül szippantottam magamba a régmúlt szeretetét. Lovagos legóval játszottam, az öcsém meg én fakardokkal csépeltük egymást, a nagybátyámék Kassai Lajos nyomdokain haladva, a Felvidéken elsőként lovasíjász csapatot alapítottak, a szüleimmel hétvégenként kastélyokhoz, várromokhoz látogattunk el… És mire kinőttem a kamaszkorból, illetve kezdtem beérni íróként, ez az „őshatás” előjött belőlem. Umberto Eco A rózsa neve című regénye volt az, ami felszínre hozta ezeket a mélyen szunnyadó emlékeket, élményeket, és onnantól kezdve borult az egész addigi koncepcióm, ami alapján a pályámat terveztem felépíteni. Mindent újragondoltam, és a kezdeti néhány, álnéven írt ponyvaregényem után egyszerűen újrakezdtem az építkezést. Ennek az eredménye többek között ez az interjú is: mindaz, amivé mostanra íróként váltam.

9.Mesélj egy kicsit az Anjouk sorozatodról, kinek ajánlod?

Az Anjouk a legnagyobb volumenű dolog, amibe valaha belefogtam. Magáról az Anjou-korról, illetve annak hajnaláról már írtam a Non nobis Domine című regényemben, ami az 1312-es rozgonyi csatával ér véget. Az Anjouk ezután kilenc évvel, Csák Máté 1321-ben bekövetkezett halálával veszi fel a fonalat, és meséli el egy teljes évszázad történetét, összesen tizenöt kötetben. Ez a tizenöt rész dramaturgiai szempontból öt trilógiára osztható fel: most, amikor ez az interjú készül, már megjelent a hatodik rész, a Királyok éneke című regény, mely egyben a második trilógia zárókötete. A sorozaton belül a trilógiák hangsúlyosan egy-egy történelmi fordulóponttal kezdődnek és zárulnak: a mostani regény például az utolsó, melyben Anjou Károly uralkodói korszakát követhetjük figyelemmel. A jövő évre tervezett hetedik rész már a frissen megkoronázott, ifjú Lajos király birodalmában fog játszódni. Ez a monumentális történetfolyam persze rengeteg szereplőt vonultat fel, például a teljes mértékben fiktív Bátor család tagjait, és az elejétől fogva igyekeztem több szemszögön keresztül mesélni, hogy minél teljesebb, háromdimenziós képet alkothassak meg a XIV. századi magyar történelemről. És hogy kiknek ajánlanám ezt a regénysorozatot? Szerintem bárkinek, aki szeret regényeket olvasni, 13-14 éves alsó korhatárral…

10.Milyen terveid vannak a jövőt tekintve? Min dolgozol éppen most?

Most még az új könyvem megjelenésének örülök, de nyáron már elkezdem írni a vázlatot és a jegyzeteket a sorozat hetedik részéhez. Nagyon szeretnék szeptemberben belevágni a következő regény megírásába, úgy érzem, erős könyv lesz, és talán az eddigi leghosszabb is, ami rengeteg odaadást követel majd tőlem. Okosan kell beosztanom az energiáimat, mert érzem, hogy nagy munka áll előttem, amit ugyanakkor elhúzni se szeretnék: jó lenne, ha az Anjouk hetedik része 2020 első felében a boltokba kerülhetne.

Köszönöm szépen Bíró Szabolcs, hogy válaszoltál a kérdéseimre, további sok sikert kívánok az íráshoz, és reméljük, hogy még sok ehhez hasonló történetedet olvashatjuk majd!

Bíró Szabolcs Hivatalos Írói oldalát a kis képre kattintva megtaláljátok !

Kattints a képre !

Egy ijesztő mese története | Neil Gaiman: Coraline

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, ami nekem nagyon a komfortzónámon kívül esik. Sokan szeretik Neil Gaiman könyveit, így kíváncsi lettem, hogy vajon milyenek is az ő regényei. Az egyik barátnőm ajánlására végre rávettem magam arra, hogy beszerezzem és elolvassam Neil Gaiman Coraline című kötetét. Azt kell, hogy mondjam, hogy számomra egy picit fura volt még ez a műfaj, de mégis tetszett. Egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezembe vettem, és lehet, hogy hajlok a felé is, hogy Neil Gaiman más kötetével is megismerkedjek!

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Neil Gaiman
Cím: Coraline
Oldalak száma: 144
Kiadta: Agave Könyvek
Megjelenés: 2017
Molyos értékelése: 85%
Fülszöveg:

„ Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más…

Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét.”

A könyv műfaja:

Neil Gaiman kötete magán viseli a thriller, a horror és az urban fantasy elemeit. Nem igazán szoktam ezekben a zsánerekben olvasni, de a kötet számomra így is élvezhető volt, és arra sarkal, hogy próbáljak ki más műfajokat is, hátha tetszeni fognak.

Borító:

Szerintem ötletes és szép borítót készített a kiadó ehhez a kötethez. Egy kicsit kiráz a hideg tőle, amikor ránézek. Szerintem ez a borító igazán hatáskeltő is, és utal a történet műfajára és milyenségére.

Karakterek:

Szerintem Neil Gaiman izgalmas és jól kidolgozott karaktereket alkotott meg, még ebben az igen rövid kötetében is. Néhány résznél én magam is olvasóként féltem a másik anyukától. Ez is azt bizonyítja, hogy Neil Gaiman nagyon hatásosan írja meg a szereplőit, akik tudnak hatni az olvasó lelkivilágára.

Coraline karaktere számomra egy olyan személy volt, akivel gyorsan tudtam azonosulni, és meg tudtam érteni a tetteinek mozgatórugóit. Coralien egy nagyon bátor és tiszta szívű lány, aki a képességeihez mérten próbál mindenkinek segíteni. 

Írói stílus:

Szerintem Neil Gaimannak nagyon jó írói stílusa van. Könnyedén tudtam vele haladni, a történet izgalmas volt, és mindig történt valami nem várt esemény. A szereplők érdekesek és szerethetőek lettek, akikkel könnyen tudtam azonosulni.

Saját vélemény:

A Coraline volt a legelső regényem Neil Gaimantől, és azt kell, hogy mondjam, hogy engem meggyőzött arról, hogy valóban egy tehetséges szerzőről beszélünk. A jövőben szerintem még biztos fogok ismerkedni az író más köteteivel is.

Kinek ajánlom:

A Neil Gaiman rajongók gondolom már régen elolvasták ezt a kötetet, de ha mégsem, akkor ideje bepótolni ! Ajánlom a thriller és a horror műfaj kedvelőinek.

Én ezt a könyvet 4 csillagra értékeltem.

★★★★

                          

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„ A levegő telis-tele volt sárga darazsakkal. Biztos ráléptünk egy darázsfészekre. És amíg én menekültem, apu ott maradt, és hagyta, hogy megcsípjék, csak hogy én el tudjak menekülni. Futás közben a szemüvegét is elvesztette.”

„ Olyan történetet akartam írni a lányaimnak, ami elmondja nekik azt, amit gyerekkoromban én is szerettem volna tudni: hogy ha valaki bátor, attól még félhet. Ha bátor vagy, attól még félsz, rettenetesen félsz, de mégis helyesen cselekszel. ”

 „ A macska mély, jódlizó nyávogást hallatott, majd fogát a másik anya arcába vájta. Az két kézzel próbálta leszedni magáról. Fehér arcán vér folyt… nem vörös vér, hanem szurokfekete folyadék. ”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok!