Interjú Christine Anne Colman-nel az Elveszetten írónőjével

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben elhoztam nektek életem első interjúját, akit nem mással készítettem, mint Christine Anne Colman- nel az Elveszetten írónőjével. 

Chistine nagyon aranyos volt, és minden válaszomra bőbeszédűen reagált. A beszélgetés során egy csodálatos embert és írót ismertem meg a személyében, akire érdemes odafigyelni a jövőben.

Köszönöm szépen Christine Anne Colman, hogy válaszoltál a kérdéseimre!

   1. Mesélj magadról egy kicsit, mit lehet tudni rólad?

 Mint mindig, most is azt tudom mondani, hogy egy olvasni imádó lány vagyok. Keresem a saját utamat, amin úgy érzem, az írással indultam el. Több dologgal is foglalkozom az íráson kívül, Avon tanácsadó és csoportvezető vagyok, élettárs, és reményeim szerint hamarosan menyasszony, mivel már esküvőről volt szó nem is egyszer. ☺ Szeretek zenét hallgatni, új emberekkel megismerkedni, és új dolgokat kipróbálni. Bármit, amit a fejembe veszek, addig próbálkozom, míg véghez nem viszem, így hát mondhatom, hogy végtelenül kitartó és erős személyiség vagyok. Persze, ha nagyon bánt valami, a padlóra kerülök, de büszkén kelek fel onnan.

  2.  Mióta írsz, mikor döntötted el, hogy író leszel?

Nyolcadikos koromban (14 évesen) döntöttem el, hogy én írni fogok, és az Elveszetten-t bármi legyen is, de kiadom. Már akkor tudtam, hogy ez egy duológia lesz, viszont azt nem sejtettem, hogy komolyabban is neki szeretnék állni, és ezen a történeten kívül újabb könyveken is gondolkodom majd.

  3. Mit szól a családod ahhoz, hogy írsz, hogy író lett belőled?

A szüleimnek már nyolcadikban, a regenyírás kezdetekor kijelentettem, hogy én azt bizony ki fogom adni, ők pedig úgymond áldásukat adták rá. Azt mondták, mindenben mellettem állnak majd, segítenek majd, és így is lett. Apa néha bele-beleolvasott, és csak mosolygott rajta. Persze mondtam, hogy nem minden igaz belőle, nehogy a végén azt higgye.☺ Mikor végül sor került a kiadásra, ígéretükhöz híven támogattak, velem voltak a szerződéskötéskor is. Nagyon hálás vagyok ezért nekik. Idő közben lett egy második családom is, a kedves párom és a szülei, akiket nagyon megszerettem. Ők is támogattak, és már aznap, amikor megjelent a könyv, elkezdték olvasni. A párom apukája csak annyit mondott, hogy nagyon büszke rám, és hogy akkor se búsuljak, ha nem fogy el az összes példány, amit hazahoztam, mert az álmom úgyis teljesült. És persze a páromat sem hagyhatom ki, hiszen ő a legnagyobb támaszom, és bár az elején néha morcos volt, amiért mindig csak a könyvről beszéltem, ő is mellettem állt a legelejétől kezdve. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, amiért ilyen szerető családom van.

 4.  Hogyan szoktál inspirálódni? Szoktál mondjuk filmekből, könyvekből vagy esetleg valamilyen zenétől inspirálódni?

 Igazából bármi lehet inspiráló. Néha út közben kinézek az autónk ablakán, az időről eszembe jut egy gondolat, amiből egy egész bekezdés, majd egy egész oldal szövi ki magát. Rengeteg képet mentek el magamnak Pinteresten, viszont azok nem veszik ki a részüket az alkotás folyamatából Az Elveszetten-ben Jason kedvenc énekese Ed Sheeran, így több helyen is találkozhatunk a regény olvasása közben a dalaival, szóval valamilyen szinten ennél a történetnél a zene is közrejátszik.

 5. Te magad szeretsz e olvasni, ha igen milyen jellegű könyveket olvasol szívesen?

Senki nem lesz író olvasás nélkül, így persze én is olvasok, ahogy időt tudok szánni rá, viszont nem ez a legfontosabb oka. Imádom a könyvek világát, mert oda utazhatok, ahol menedéket lelek a való élet problémai elől. Megismerhetek új embereket, akik általában szimpatikusak számomra. Mindenkiben próbálom meglátni a legjobbat. Két kedvenc műfajom a romantikus-erotikus irodalom és a fantasy, utóbbiból a romantikus fantasyért odavagyok. Szerintem nem is lehetne ez másképp, minthogy én is ezekben a műfajokban induljak el és teljesedjek ki.

 6. Hogyan szoktál írni? Hogy történik nálad az írás folyamata? Hallgatsz e közben zenét, vagy teljes csöndre van szükséged?

A munkát próbálom egyeztetni mindig az írással, valahogy egyensúlyba hozni a két tevékenységet, viszont néha mégsem sikerül, így legtöbbször akkor jut időm írni, amikor délután dolgozom. Korán reggel felkelek, néha azonnal előveszem a füzetet, és folytatom az előző napi történéseknél, néha meghallgatok egy dalt, és csak aztán kezdek bele az alkotásba, de mindig csendben írok, hogy ne tudjon megzavarni semmi. Amennyire lehet, kihasználom az egyedül töltött időt.

 7.  Milyen visszajelzéseket kapsz, és ezeket hogyan kezeled?

A legtöbb visszajelzés pozitív volt eddig, ezeknek mindig nagyon örülök. Rengeteg támogatóm van, akiknek hálás vagyok, amiért velem együtt várják a folytatást, akik motiválnak, és akikért arra törekszem, hogy a lehető legtöbbet kihozzam magamból és a történetből. Egyetlen negatív kritikát kaptam, ami persze rosszul esett, és javában alaptalannak tartottam, de persze túltettem magam rajta. Mindenkinek más az ízlése, más a véleménye, és ezzel nem tudok mást kezdeni, mint elfogadni. Összeségében a jó kritikát nagy örömmel olvasom, izgatottan válaszolok rá, a rosszat pedig megköszönöm, és az építő jellegű részét megfogadom.

 8. Valakiről formáztad a karaktereket, vagy csak kitalált személyek?

Katlyn karakterében van néhány jellemvonás az én személyiségemből, hiszen az ő bőrébe bújva írtam meg a történetet, belegondolva, én hogyan és mit tennék a helyében. A többi karakter teljességben kitalált, vagyis talán Jason kitartása mégis vall rám. Én sem adom fel, éppúgy, mint ő. Ez a második részben ki is fog derülni.

 9.  Mesélj egy kicsit az Elveszettenről, kinek ajánlod?

 Az Elveszetten egy középiskolában egymásra talált párról szól. Katlyn és Jason sajnos a végzet játéka miatt a végén, egy nehéz eseményen megy keresztül, amely a továbbiakban kihat a jövőjükre. Mivel az iskola az egyik fő helyszíne az eseményeknek, én már 16 éves kortól ajánlom a regényt, már csak azért is, hogy ne gondolja senki rólam, hogy az eladás érdekében fiatalabbakkal is elolvastatnám. Persze a mai fiatalok már 13-14 évesen is tudnak a felnőttek dolgairól, így hát nem mondható, hogy az olvasással megrontanám őket. ☺ A moly.hu könyves oldalon new adult kategóriába soroltam, hiszen a történet végét a nagykorúak nem tartják annyira durvának, nem úgy, mint a fiatalabb korosztály. Így hát valahogy a 14-18 év közötti korosztály maradt a célzott olvasó közönség. Nem csak a legfiatalabbaknak való, de nem is csak a felnőtteknek, így lett a legalsó korhatár a 16 év.

 10.  Milyen terveid vannak a jövőre tekintve? Min dolgozol éppen most?

Jelenleg az Elveszetten folytatásán dolgozom, már a történet felén túl járok. December közepére szeretném befejezni, hogy legkésőbb májusban már minden kedves olvasóm a kezében tarthassa. Újabb három köteten is gondolkodom, az egyik az Elveszetten kiegészítőkötete lenne, amelyben Joe szerelmi életét követném nyomon, a második egy mozgássérült lány története lenne, aki fel kell, vegye a harcot a betegségével, a harmadik pedig egy romantikus fantasy lenne. Egyszerre csak egy történeten dolgozom, mert így biztosan nem keverem össze, ki hova tartozik. Jövőre az Elveszetten folytatása jön, aztán pedig kialakul.

Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre, további sok sikert neked az íráshoz, reméljük még sok történetedet olvashatjuk majd !