Van itt olyan, aki imádja a krimi műfaját ? Akkor gondolom neki be sem kell mutatni Agatha Christiet, a krimi koronázatlan királynőjét. Az az igazság, hogy régebben én hatalmas rajongója voltam az írónőnek, és több könyvét olvastam is, amiket természetesen imádtam. Az idők során valami miatt egyre kevesebbet olvasok tőle, aminek én magam sem tudom az okát. Úgy döntöttem, hogy ezen változtatni fogok, így a közeljövőben több Agatha Christie értékelés lesz várható a blogon.
Ennék örömére most egy rövidebb kötetéről hoztam el az értékelésemet, ami nem más, mint a Három vak egér. A rövidsége senkit nem zavarjon meg, az írónő ezúttal is túl jár az olvasó eszén ! :D( Legalább is az enyémen megint sikerült.)
Jó olvasást a bloghoz !
Írta: Agatha ChristieCím: Három vak egér
Oldalak száma: 130
Kiadta: Európa
Megjelenés: 2006
Molyos értékelése: 87%
Fülszöveg:
„Egy zimankós téli napon kis vendégfogadó nyílik az
isten háta mögött, ahová, csodák csodája, egymás után érkeznek a vendégek: a
kócos, vörös hajú, epezöld kockás nyakkendőt viselő, kaján vigyorú walesi
fiatalember, Christopher Wren; az agresszív, parancsoláshoz szokott és a kákán
is csomót kereső, zord külsejű Mrs. Boyle; a katonás eleganciájú, keménykötésű,
magáról semmit el nem áruló Metcalf őrnagy; és a pipiskedő, a hölgyeket szatír
módjára vizslató külföldi, Mr. Paravicini.
A panziót vezető újdonsült házaspár, Giles és Molly
Davis a nagy munka közepette tán észre sem veszi, milyen különös alakok
szálltak meg náluk.
Azután az intézményt egy hatalmas hóvihar a szó
szoros értelmében elvágja a külvilágtól.
Ám az aggodalom akkor hág a tetőfokára, amikor a
rendőrség síelni tudó embere mégis eljut a Monkswell-vendégházba. Az ifjú
Trotter őrmester ugyanis azért tette meg ezt az emberpróbáló utat, hogy
beszámoljon az egybegyűlteknek a két napja, Londonban történt gyilkosságról, s
hogy közölje velük, a tettes itt van közöttük, és újból ölni készül…”
A könyv műfaja:
Ez a rövid, ám még így is fordulatos és izgalmas kötet a krimi koronázatlan királynőjének , Agatha Christienek egy kevésbé híres krimi regénye. Annak ellenére, hogy ez a kötete az írónőnek kevésbé híres, attól függetlenül szerintem hozza az Agatha Christietől megszokott minőséget és színvonalat.
Borító:
Erre a borítóra nem igazán mondanám, hogy szép, inkább csak azt, hogy ötletes, de az nagyon ! Egyszerű, de mégis nagyszerű megoldás . A piros háttér jól kidobja a borító közepén található egérfogót, így utalva a történet egyes részeire.
Helyszín:
Történetük helyszíne Anglia, azon belül pedig az új kis panzió.
Idő:
Történetünk a 20. században játszódik.
Karakterek:
Ebben a történetben sem Hercule Poirot sem Miss Marplet nem láthatjuk viszont, ettől függetlenül a történet mégis nagyon izgalmas és fondorlatos. A szereplők titokzatosak, de mégis azért könnyen megszerethetőek.
Történetünk két főszereplője Giles és Molly egy új kis panziót nyitnak, ám arra ők sem számítanak, hogy milyen rejtélyes személyek fognak hozzájuk betérni. Arra meg pláne nem, hogy még egy bűneset helyszíne is lesz a kis panzió. Jó nyitás mit ? Többször megsajnáltam ezt a két szereplőt a történet során, hiszen nulla tapasztalattal kezdtek neki a panziónak, és már rögtön milyen szörnyű dolgok történnek velük.
A többi szereplőről nem igazán mondanék semmit, mindenki ismerje meg őket olvasás közben, hiszen úgy az igazi.
Írói stílus:
Számomra igazán ismerős és jó érzés volt újra Agatha Christiet olvasni, hiszen számomra már ismerős az írónő stílusa, és tudom, hogy mire számíthatok. A történet ismét nagyon izgalmas volt, a szereplők valóságosak és érdekesek. Az írónő többször megpróbálja elhitetni az olvasóval, hogy tudja a végső megoldást, de persze ez hazugság. A megoldás ismét végig az ember szeme előtt volt, és természetesen eszébe sem jutott volna, hogy az a személy lehet a bűnös.
Saját vélemény:
Agatha Christie úgy játszik az olvasóval, mint macska az egérrel. Néha úgy csinál, mintha segítene az olvasónak a megoldásban, máskor elbizonytalanítja, végül pedig le csap rá, mint macska az egérrel. Egyszerűen zseniálisan csinálja ! Hiába, nem véletlenül ő a krimi koronázatlan királynője.
Kinek ajánlom:
A krimi kedvelőinek mindenféleképpen ajánlom ezt a kötetet !
Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem !
★★★★★
Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:
„Ahogy Paravicini mondta, különösen kísérteties és
hátborzongató versike volt ez. A gyerekek szánalomra való képtelenségét
tükrözte, amely olyan ijesztő, amikor felnőttnél találkozik vele az ember.”
„Úgy értem, maga szerint nem lenne érdekes mindent
tudni az emberekről? Mármint azt, hogy mit éreznek vagy gondolnak, és nem csak
azt, hogy kik ők, és mivel foglalkoznak.”
„Szerintem mindenki átéli legalább egyszer az
életében azt az érzést, hogy itt a vég, s hogy nem bírja tovább.”
Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett
nektek az értékelésem.
Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor
írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és
beszéljük ki együtt!
Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek
véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!
Legyetek jók! Sziasztok!
