Interjú Bíró Szabolccsal, az Anjouk sorozat írójával

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy újabb izgalmas interjút hoztam el nektek, amely által még jobban megismerhetitek hazánk szerzőit ! Ezúttal Bíró Szabolcs írót kérdezgettem az írásról és a jövőbeni terveiről.

Június 4. saját kis városomban Kecskeméten sikerült találkoznom személyesen is az íróval, ami hatalmas élmény és öröm volt számomra. Bíró Szabolcs mellett megismerkedhettem személyesen egy másik nagyon zseniális íróval is, Benyák Zoltánnal. Egy szóval fantasztikus nap volt, és jövőre talán én sem fogok ennyire izgulni, amikor írók közelében vagyok. :D

A fantasztikus nap mellé, még egy fantasztikus hírt is mondanék. A 90. Ünnepi Könyvhétre  megjelent Bíró Szabolcs Királyok éneke című kötete, ami az Anjouk sorozat hatodik része. Ha engem kérdeztek ennek a kötetnek is nagyon gyönyörű lett a borítója( mint ahogy a többi kötetnek is ), és már nagyon várom, hogy ezt

a részt is olvashassam. Szívből ajánlom nektek ezt a sorozatot elolvasásra, ami még a történelmet is képes megszeretetni veletek !

Na, de elég is a szóból, jöjjön az interjú !

„Az olvasás szeretetéből indult ez az egész, és ott is fog véget érni” – Interjú Bíró Szabolcs regényíróval

1. Mesélj magadról egy kicsit, mit lehet tudni rólad?

1988-ban születtem a Felvidéken, a Csallóköz szívében, és amióta az eszemet tudom, történeteket találok ki. Már az óvodában is jellemző volt rám a mesemondás, és amint megtanultam betűket, szavakat, mondatokat papírra vetni, rögtön el is kezdtem rögzíteni a történeteimet vagy történetfoszlányaimat. Gyerekként az öcsémmel és az egyik unokatestvérünkkel gyakran készítettünk unaloműzés gyanánt képregényeket, én idővel innen léptem tovább az illusztrációk nélküli prózaírásra. Tizenkilenc évesen publikáltam az első önálló könyvemet, azóta folyamatosan jelen vagyok a könyvpiacon, és folyamatosan igyekszem fejleszteni magam. Az írás jelentette a fő vezérfonalat egész életemben, de emellett voltam újságíró, rádiós munkatárs, antikvárius, rockénekes, sőt pár évig még egy kis könyvkiadót is működtettem.

2. Mikor döntötted el, hogy író leszel?

Tizenhat éves koromban. Addig is állandóan írtam, csak épp azt nem tudatosítottam egész gyerekkoromban, hogy a regényírás foglalkozás, mesterség, élethivatás is lehet. Tizenöt évesen kezdtem kapiskálni a dolgot, és a gimnáziumba már úgy mentem, hogy tudtam, íróvá akarok válni. Nem volt B-tervem, annak ellenére sem, hogy hobbi-szinten számos más dolog érdekelt. Tizenhat éves koromban már teljesen biztosan tudtam, hogy író leszek – már csak a környezetemben élőket és a családomat kellett erről meggyőznöm.

3.Hogyan szoktál inspirálódni? Szoktál mondjuk filmekből, könyvekből vagy esetleg valamilyen zenétől inspirálódni?

Szerintem egy írót minden inspirál, a jó és a rossz élmények egyaránt. Az inspiráció néha a legváratlanabb helyekről érkezik. Olyannyira változó, hogy erre tényleg nem tudok konkrét választ adni. Filmek, dalok, könyvek – igen, ezekből is gyakran merítek, meg a legfurcsább vagy épp leghétköznapibb élethelyzetekből. Az olvasóim szeretete is nagyon erős inspirációt jelent.

4.Te magad szeretsz-e olvasni? Ha igen, milyen jellegű könyveket olvasol szívesen?

Bevallom, furcsának tartom a kérdést. Van egyáltalán olyan író, aki ne szeretne olvasni? Van olyan zenész, aki ne hallgatna maga is zenét? Hiszen a könyvek, az olvasás szeretetéből indult ez az egész, és ott is fog véget érni. Fiatal kamaszként főleg a krimi és a thriller műfaja vonzott, aztán rájöttem, hogy ha olvasóként nem bővítem a palettát, akkor íróként sem lesz elég komoly az eszköztáram. Azóta olvasok mindent, ami szépirodalom: a történelmi regényektől a science fictionig, a meseregényektől a horrorig, a próza műfajától a versig, Arany Jánostól Ady Endrén át Faludy Györgyig… És mivel a magamfajta történelmiregény-írónak kutyakötelessége állandóan képezni magát, mind mélyebbre és mélyebbre ásni a letűnt korok egymásra rakódott rétegeiben, ezért a történelmi szakirodalom is komoly részét képezi a könyvtáramnak.

5.Hogyan szoktál írni? Hogy történik nálad az írás folyamata? Hallgatsz-e közben zenét, vagy teljes csöndre van szükséged?

Húsz könyvet írtam szinte teljes csendben, aztán a huszonegyediknél rájöttem, hogy ha megtalálom a megfelelő hangulatú zenét, illetve beállítom a megfelelő hangerőt, akkor ez is nagyon jól tudja támogatni a munkafolyamatot. Nagyon változó a dolog. Simán lehet, hogy a következő regényemhez megint inkább csendre lesz szükségem, ezt mindig az adott pillanat, az adott lelkiállapot dönti el.

6.Milyen visszajelzéseket kapsz, és ezeket hogyan kezeled?

Mivel szerencsére elég szép példányszámban fogynak a könyveim, emellett pedig a korlátlan internethasználat korában élünk, ezért elég sok visszajelzést, üzenetet kapok az olvasóktól. Az utóbbi években ezek szerencsére főleg pozitív hangvételűek, de persze akad mindenféle. Az írói léthez szerintem az is hozzátartozik, hogy az ember a helyén kezelje a kritikát. A mocskolódást, a nettő elmeháborodott felhasználók üzeneteit általában törlöm, mint légypiszkot a monitorról. Az értelmes kritikát elfogadom, a konstruktív megjegyzéseknek örülök. Teljesen természetes dolognak tartom, hogy ha az embert olvassák, akkor visszajelzések is születnek. Örülök neki, hogy ez így van.

7.Hogyan alkotod meg a történeted karaktereit?

Fúha, erre a témára akár egy teljes interjút is rá lehetne szánni! Nincs egyetlen biztos módszerem, úgy is mondhatnám, mindig az adott karakter dönti el, miképp, mi mindenből építem fel. Sokszor elég egyetlen benyomás, egy kósza ötlet, és hagyom, hogy a figura életre keljen a lapokon. Máskor egész precíz tervezést igényel egy szereplő megalkotása. És persze ott vannak a legérdekesebb, egyben legfurcsább karakterek: a történelmi személyek. Róluk több-kevesebb információt össze lehet, sőt össze is kell szedni, de ez általában nem elég ahhoz, hogy életre keljenek a lapokon, hogy élő, lélegző, érthető figurái legyenek egy regénynek. A puszta életrajzi adatok, főleg egy hat-hétszáz éve élt ember esetében, csak támpontok lehetnek, minden más velük kapcsolatban az írói fantázia szüleménye. Ezért is neveztem őket a legfurcsább karaktereknek: esetükben az olvasó automatikusan úgy veszi, hogy létező személyekről olvas, és sokszor talán bele sem gondol, hogy ezek a figurák azt a néhány támpontot leszámítva tulajdonképpen fiktív szereplők. Hiszen honnan is tudhatnánk, milyen emberek voltak valójában, hogyan beszéltek, hogy viselkedtek, milyen volt a természetük? Ezeket mind-mind az író dolga eldönteni, ráérezni, és elhitetni az olvasóval, hogy akár olyanok is lehettek volna, amilyeneknek ő megalkotta őket.

8.Miért éppen történelmi regényeket írsz? Mi miatt áll közel hozzád ez a műfaj?

Eredetileg krimiírónak készültem, hiszen kamaszként ez a műfaj hatott rám legerősebben. Viszont volt egy sokkal korábbi, sokkal erősebb hatásom, ez pedig maga a történelem volt, azon belül is leginkább a középkor. Gyerekként nagyon sok minden erről szólt körülöttem, és szinte észrevétlenül szippantottam magamba a régmúlt szeretetét. Lovagos legóval játszottam, az öcsém meg én fakardokkal csépeltük egymást, a nagybátyámék Kassai Lajos nyomdokain haladva, a Felvidéken elsőként lovasíjász csapatot alapítottak, a szüleimmel hétvégenként kastélyokhoz, várromokhoz látogattunk el… És mire kinőttem a kamaszkorból, illetve kezdtem beérni íróként, ez az „őshatás” előjött belőlem. Umberto Eco A rózsa neve című regénye volt az, ami felszínre hozta ezeket a mélyen szunnyadó emlékeket, élményeket, és onnantól kezdve borult az egész addigi koncepcióm, ami alapján a pályámat terveztem felépíteni. Mindent újragondoltam, és a kezdeti néhány, álnéven írt ponyvaregényem után egyszerűen újrakezdtem az építkezést. Ennek az eredménye többek között ez az interjú is: mindaz, amivé mostanra íróként váltam.

9.Mesélj egy kicsit az Anjouk sorozatodról, kinek ajánlod?

Az Anjouk a legnagyobb volumenű dolog, amibe valaha belefogtam. Magáról az Anjou-korról, illetve annak hajnaláról már írtam a Non nobis Domine című regényemben, ami az 1312-es rozgonyi csatával ér véget. Az Anjouk ezután kilenc évvel, Csák Máté 1321-ben bekövetkezett halálával veszi fel a fonalat, és meséli el egy teljes évszázad történetét, összesen tizenöt kötetben. Ez a tizenöt rész dramaturgiai szempontból öt trilógiára osztható fel: most, amikor ez az interjú készül, már megjelent a hatodik rész, a Királyok éneke című regény, mely egyben a második trilógia zárókötete. A sorozaton belül a trilógiák hangsúlyosan egy-egy történelmi fordulóponttal kezdődnek és zárulnak: a mostani regény például az utolsó, melyben Anjou Károly uralkodói korszakát követhetjük figyelemmel. A jövő évre tervezett hetedik rész már a frissen megkoronázott, ifjú Lajos király birodalmában fog játszódni. Ez a monumentális történetfolyam persze rengeteg szereplőt vonultat fel, például a teljes mértékben fiktív Bátor család tagjait, és az elejétől fogva igyekeztem több szemszögön keresztül mesélni, hogy minél teljesebb, háromdimenziós képet alkothassak meg a XIV. századi magyar történelemről. És hogy kiknek ajánlanám ezt a regénysorozatot? Szerintem bárkinek, aki szeret regényeket olvasni, 13-14 éves alsó korhatárral…

10.Milyen terveid vannak a jövőt tekintve? Min dolgozol éppen most?

Most még az új könyvem megjelenésének örülök, de nyáron már elkezdem írni a vázlatot és a jegyzeteket a sorozat hetedik részéhez. Nagyon szeretnék szeptemberben belevágni a következő regény megírásába, úgy érzem, erős könyv lesz, és talán az eddigi leghosszabb is, ami rengeteg odaadást követel majd tőlem. Okosan kell beosztanom az energiáimat, mert érzem, hogy nagy munka áll előttem, amit ugyanakkor elhúzni se szeretnék: jó lenne, ha az Anjouk hetedik része 2020 első felében a boltokba kerülhetne.

Köszönöm szépen Bíró Szabolcs, hogy válaszoltál a kérdéseimre, további sok sikert kívánok az íráshoz, és reméljük, hogy még sok ehhez hasonló történetedet olvashatjuk majd!

Bíró Szabolcs Hivatalos Írói oldalát a kis képre kattintva megtaláljátok !

Kattints a képre !

Egy ijesztő mese története | Neil Gaiman: Coraline

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, ami nekem nagyon a komfortzónámon kívül esik. Sokan szeretik Neil Gaiman könyveit, így kíváncsi lettem, hogy vajon milyenek is az ő regényei. Az egyik barátnőm ajánlására végre rávettem magam arra, hogy beszerezzem és elolvassam Neil Gaiman Coraline című kötetét. Azt kell, hogy mondjam, hogy számomra egy picit fura volt még ez a műfaj, de mégis tetszett. Egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezembe vettem, és lehet, hogy hajlok a felé is, hogy Neil Gaiman más kötetével is megismerkedjek!

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Neil Gaiman
Cím: Coraline
Oldalak száma: 144
Kiadta: Agave Könyvek
Megjelenés: 2017
Molyos értékelése: 85%
Fülszöveg:

„ Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más…

Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét.”

A könyv műfaja:

Neil Gaiman kötete magán viseli a thriller, a horror és az urban fantasy elemeit. Nem igazán szoktam ezekben a zsánerekben olvasni, de a kötet számomra így is élvezhető volt, és arra sarkal, hogy próbáljak ki más műfajokat is, hátha tetszeni fognak.

Borító:

Szerintem ötletes és szép borítót készített a kiadó ehhez a kötethez. Egy kicsit kiráz a hideg tőle, amikor ránézek. Szerintem ez a borító igazán hatáskeltő is, és utal a történet műfajára és milyenségére.

Karakterek:

Szerintem Neil Gaiman izgalmas és jól kidolgozott karaktereket alkotott meg, még ebben az igen rövid kötetében is. Néhány résznél én magam is olvasóként féltem a másik anyukától. Ez is azt bizonyítja, hogy Neil Gaiman nagyon hatásosan írja meg a szereplőit, akik tudnak hatni az olvasó lelkivilágára.

Coraline karaktere számomra egy olyan személy volt, akivel gyorsan tudtam azonosulni, és meg tudtam érteni a tetteinek mozgatórugóit. Coralien egy nagyon bátor és tiszta szívű lány, aki a képességeihez mérten próbál mindenkinek segíteni. 

Írói stílus:

Szerintem Neil Gaimannak nagyon jó írói stílusa van. Könnyedén tudtam vele haladni, a történet izgalmas volt, és mindig történt valami nem várt esemény. A szereplők érdekesek és szerethetőek lettek, akikkel könnyen tudtam azonosulni.

Saját vélemény:

A Coraline volt a legelső regényem Neil Gaimantől, és azt kell, hogy mondjam, hogy engem meggyőzött arról, hogy valóban egy tehetséges szerzőről beszélünk. A jövőben szerintem még biztos fogok ismerkedni az író más köteteivel is.

Kinek ajánlom:

A Neil Gaiman rajongók gondolom már régen elolvasták ezt a kötetet, de ha mégsem, akkor ideje bepótolni ! Ajánlom a thriller és a horror műfaj kedvelőinek.

Én ezt a könyvet 4 csillagra értékeltem.

★★★★

                          

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„ A levegő telis-tele volt sárga darazsakkal. Biztos ráléptünk egy darázsfészekre. És amíg én menekültem, apu ott maradt, és hagyta, hogy megcsípjék, csak hogy én el tudjak menekülni. Futás közben a szemüvegét is elvesztette.”

„ Olyan történetet akartam írni a lányaimnak, ami elmondja nekik azt, amit gyerekkoromban én is szerettem volna tudni: hogy ha valaki bátor, attól még félhet. Ha bátor vagy, attól még félsz, rettenetesen félsz, de mégis helyesen cselekszel. ”

 „ A macska mély, jódlizó nyávogást hallatott, majd fogát a másik anya arcába vájta. Az két kézzel próbálta leszedni magáról. Fehér arcán vér folyt… nem vörös vér, hanem szurokfekete folyadék. ”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok!

Egy igazán izgalmas történelmi regény | Bíró Szabolcs: Lángmarta dél ( Anjouk 2.)

Sziasztok Molyok !

Sikeresen elolvastam Bíró Szabolcs Lángmarta dél című kötetét, ami az Anjouk történelmi regény sorozatnak a második része. Aki látta és olvasta az előző bejegyzésem a sorozat első kötetéről, az tudhatja, hogy nagyon szerettem . Azt kell, hogy mondjam, hogy nekem talán a második rész még jobban is tetszett, mint az első ! A lényeg a lényeg engem ez a sorozat beszippantott , és mindent tudni akarok Bátori Attiláról !

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak , hogy elolvashattam ezt a kötetet !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Bíró Szabolcs

Cím: Lángmarta dél

Oldalak száma: 376

Kiadta: Athenaeum 

Megjelenés: 2015

Molyos értékelése: 94%

Fülszöveg:

„ 1322. ​Miután Anjou Károly egy minden addiginál hatalmasabb sereggel meghódította a Felvidéket, és az utolsó erdélyi vár ellenállását is megtörte, még mindig nem kezdheti meg a nyugodt birodalomépítést. Az ország déli részén a Subicsok törnek borsot az orra alá, így a királynak a tengermellék felé kell fordítania tekintetét, és folytatnia az évtizedes belháborút, melynek talán sosem lesz vége. László, a lecsúszott udvari lovag, miután gyilkosként megszökött Temesvárról, és önmaga elől is menekülve vergődött át az országon, a horvát bán oltalma alatt próbál új életet kezdeni – ám a sors akarata folyvást közbeszól. Lackfi István, az alacsony sorból származó vad székely harcos, aki a felvidéki hadjáratban szerezte meg lovagi címét, ezúttal ezer lovast vezet a mühldorfi csatába, ahol egyszer s mindenkorra eldől, ki örökli a német-római császári címet. Mindeközben a sorsával megbékélt, és ismét liliomos lovagként élő Bátor Attila elszántan igyekszik megtalálni fiát és feleségét, akikről azt sem tudhatja, élnek-e még egyáltalán. A remény élteti, de a kegyetlen bosszúvágy hajtja: egy fekete lobogót keres, és az embert, aki elárulta.

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regényfolyamának második kötete a XIV. századi Magyar Királyság legdélibb csücskébe kalauzolja az olvasót, ahol még mindig virágzik a kiskirályként pöffeszkedő uracskák hatalma, és melynek olvasztótégelyében egyének, dinasztiák és birodalmak sorsa dőlhet el.”

A könyv műfaja:

Bíró Szabolcs Anjouk című sorozatának már a címe is elárulja, hogy itt egy nagyon izgalmas történelmi regény sorozatról beszélhetünk. Ha engem kérdeztek engem ez a sorozat beszippantott, pedig eddig nem nagyon voltam oda az ilyen jellegű történelmi regényekért. Bíró Szabolcs még is olyan könnyedén adja át ezt a rengeteg információt a könyveiben, hogy egyszerűen az olvasónak fel sem tűnik, hogy mennyi új dolgot tanult meg, akár egy kötet alatt is.

Borító:

Nekem az egész sorozatból ennek a kötetnek tetszik a legjobban a borítója. Nagyon jók a színek, izgalmas a cím, és persze a tartalom is nagyon passzol a borítóval, egyszerűen imádom !

Helyszín:

Történetünk helyszíne Magyarország. A hazai környezet még közelebb hozza az olvasó számára a szereplőket és a történetet. 

Idő:

A Lángmarta dél története a 14. században játszódik. Bíró Szabolcs nagyon korhűen és hihetően festi le nekünk a régi időket.

Karakterek:

A kötet elejétől fogva azt vártam, hogy mikor jelenik már meg az én szívbéli lovagom, Bátor Attila. Ebben a részben kevesebbet szerepelt ez a karakter, amit csak egy nagyon picit sajnálok, mert egyébként más izgalmas karakterek történetét ismerhettük meg jobban. 

Imádtam ebben a részben a Csepke és Kurta szálat. Végig izgultam értük és féltettem őket. Már az első részben is nagy kedvencem volt a két kis apród, de ebben a kötetben még jobban sikerült megszeretnem őket. 

Érdekes volt számomra Szilárd szála is, érdekes helyzetekbe hozta a fiút az író. Kíváncsi vagyok, hogy a jövőben hogyan fog alakulni a sorsa.

Még mindig azt mondom, hogy Bíró Szabolcs nagyon igazi és életszerű szereplőket alkot, akik gyorsan hozzánőnek az ember szívéhez.

Írói stílus:

Az a helyzet, hogy hihetetlen gyorsasággal sikerült ezt a kötetet elolvasnom. Ha nem kellett volna tanulnom a tételeket egy nap alatt simán befejeztem volna, de még így is csak két napomba telt. A szereplők szerethetőek, a cselekmény nagyon izgalmas és fordulatos. Minden kötet olyan lezárással fejeződik be, hogy az olvasó azonnal folytatni akarja a következő résszel. Bíró Szabolcs ezt rendkívül ügyesen csinálja.

Saját vélemény:

Úgy gondolom, hogy ez a sorozat egyszerűen zseniális. Izgalmas, pörgős, de mégis olyan sok mindent megtanul belőle az ember olvasás közben. Soha nem gondoltam volna, hogy egy történelmi sorozat ennyire be fog húzni, de hát ezek szerint tényleg semmi nem lehetetlen. Bíró Szabolcs egy nagyon tehetséges magyar szerzőnk, akire több figyelemnek kéne irányulnia !

Kinek ajánlom:

Ajánlom azoknak, akik már olvasták az Anjouk sorozat első részét, bár szerintem az első rész után sokakat érdekelni fog a folytatás. :) A történelem kedvelőinek kötelező olvasmány, és egy szuper választás !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Sokáig nézett a távolodó ember után, és elképzelte nyílvesszővel a hátában. Ez aztán megnyugtatta, és segített neki ismét a lényegre összpontosítani.”

„Hiányoztál, te zákhányos bütü zelegor!”

„Ha rajtad múlna, tán az utolsó büdös paraszt is szólhatna az országgyűléseken, és a tudatlan birkák szava ugyanannyit érne, mint a nemeseké. Hová vezetne mindez? A végén még a munkások vezetnék az országot, és bárki beleszólhatna a politikába.”

Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok!