Sziasztok Molyok !
A mai bejegyzésemben egy új projektem második részét láthatjátok, amelyben írókat kérdezek a kedvenc könyveikről.Ennek a kis projektemnek az lenne a célja, hogy bemutassam, hogy hazai szerzőink amellett, hogy csodálatos történetekkel gazdagítják irodalmunkat, azért nekik is szükségük van a könyvek csodálatos világára. Ezekben a bejegyzésekben egyfajta interjút láttok, de nem a szokott módon ! Itt most arra vagyok kíváncsi, hogy ők miket olvasnak és szeretnek. Minden részben 5 olyan könyvet hoznak el nekünk ,amik számukra meghatározóak és szívesen ajánlanák az olvasóiknak is.
A második interjúalanyom ezúttal Aurora Lewis Turner, akinek a könyveiről már biztos hallottatok áradozni a csatornámon. Aurorának eddig 7 könyve jelent meg kiadásban és a fantasy irodalom izgalmas világát erősítik. Engem mindig elvarázsolnak a történetei, mert amellett, hogy sok fantasyt olvasok,azért az ő történetei mindig tudnak valami újszerű élményt adni. De akkor lássuk is, hogy akinek ilyen varázslatos világok rejlenek a fejében ő vajon mit olvas, honnan inspirálódik ?
Az utóbbi néhány évben, amióta „író lettem” és blogolni kezdtem, főleg kortárs magyar írók műveit olvasom. A recenziók mellett nem jut időm a külföldi irodalomra, mégis úgy gondoltam, hogy most nem kortárs magyar műveket hozok el nektek. Egyrészt azért, mert úgysem tudnék közülük választani – túl sok 5 csillagos regényt olvastam mostanában –, másrészt azért, mert az alább bemutatott művek mindegyike hatott valamilyen szinten az életemre, és hozzátett ahhoz, hogy íróvá váljak. Ennek pedig mély gyökerei vannak, melyek a gyerekkoromra nyúlnak vissza.
1. A gyűrűk ura sorozat
Gyerekkoromban nagyjából két csapatra szakadtak a lelkes fantasy-rajongók. Ez olyan volt, mint a sci-fi esetén a Star Wars vs. Star trek „ellentét”. Ez pedig a Harry Potter és A gyűrűk ura fan club volt. Bár olvastam az előzőt, mégis számomra A nagybetűs REGÉNY Zsákos Frodó és barátai kalandjának a története volt. Sokszor mondják, hogy az ember könyvekbe menekül az élet viszontagságai elől. Itt pedig volt is hová menekülni, ugyanis 13–14 évesen annyira rákattantam a sorozatra, hogy minden hétvégén meg kellett néznem a filmeket, és vagy hússzor olvastam a könyveket, amik – valljuk be –, nem könnyű olvasmányok. Hosszú leírások, részletes jellemzések vannak benne, és szerintem ez meghatározta az írói stílusomat. Legalábbis a kezdeti szakaszát biztosan. Tetszett, hogy vannak benne különféle fajok, mint a tündék, törpök, hobbitok, orkok, olyanok, amelyekről korábban nem is hallottam. Tetszett, hogy van történelme, a fajoknak külön nyelve, és olyan, mintha saját életet élnének benne a szereplők. E miatt a regény miatt kezdtem el írni, de az már egy másik történet.
2. A rémségek cirkusza
Darren Shan története vitt rá kiskamaszként a „bűnözés útjára”. Ez a regény annyira sajátos hangulatú, kicsit morbid, kicsit „beteg”, kicsit sötét, mégis nagyon szerethető. A két fiú ellentétéről szóló sorozat, ami a Darren Shan regényes története címet viseli viszont nem volt könnyedén megszerezhető. Arról már homályos emlékképeim vannak, hogy magyarul vagy más nyelven olvastam-e, de arra tisztán emlékszem, hogy milyen csalódott voltam, amikor nem jutottam hozzá a következő részhez. Ezért leleményes magyar emberként máshonnan szereztem meg, amire nem vagyok büszke. De igen, bevallom, volt nekem is ilyen időszakom. Mindegy, hogyan, csak olvashassam a regényt. És bár számos könyvből állt, egyáltalán nem fáradtam bele, mindig többet és többet szerettem volna addig, amíg le nem zárult. Azt viszont sajnálom, hogy később nem vásároltam meg a sorozatot, mivel most, hogy szóba került, jó lenne újraolvasni. Ezzel talán vezekelnék is ifjanti hibámért.
3. Az élet álom
Ezzel a regénnyel már az egyetemen ismerkedtem meg, világirodalom órán. Ha spanyol irodalom, akkor nem létezik más (a magyarok számára), mint Cervantes. Persze Don Quijote kalandjain én is sokat mosolyogtam, Pedro Calderón de la Barca drámája mégis közelebb áll hozzám. Bár nem mai mű, mégis tetszett a felvetés; a király jóslatot kap, miszerint a fia és egyben örököse rossz király lesz. Ezért elzárja őt a világ elől, de amikor megöregszik, és örökös kellene, nem tud mit felkínálni a népnek. Próba jelleggel úgy határoz, hogy kihozatja sanyarú sorsú fiút a tömlöcből, miközben a herceg alszik. Amire felébred, már a palota luxusa veszi őt körül. Ha nem jön be a terve, és tényleg rossz király lenne, akkor visszadugja a tömlöcbe, mondván, ez csak egy álom volt. A végén lévő poént nem lövöm le, mivel lesz egy csomó fordulat és forradalom is. Ez a regény meghatározó volt számomra, főleg mivel akkoriban spanyolul tanultam, és eredeti nyelven olvastam – bár nem volt könnyű olvasmány. Volt benne egy idézet, amit azóta magamon viselek. Spanyolul sokkal jobban hangzik, ezért adom meg az eredeti verziót is: „Toda la vida es sueño, y los sueños sueños son.” vagyis „…álom az teljes élet. Holmi álom álma csak.”
4. Gólyakalifa
Ha már az álmoknál tartunk, és hogy magyar szerző se maradjon ki a sorból, szintén egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg Babits Mihály Gólyakalifa című regényével. Szerettem Babits költészetét, de József Attiláért még inkább rajongtam. Amikor elolvastam a Gólyakalifát, nem értettem, miért nem (kis)regényeket ír, hiszen ez a mű egyszerűen zseniális. Már posztmodernbe hajló elképzelés álom és valóság elmosódó határai között, a nappal „szerencse fia” Tábory Elemér és az éjjeli asztalosinas, írnok ellentéte, azok a tettek, amiket nappal nem tennénk meg, de éjjel, ha rávisz a szükség mégis… egyszerűen hihetetlen mély nyomot hagytak bennem. Azóta érdekelnek a személyiségzavarok, és bár ritkán köszönnek vissza a regényeimben, mégis olyan téma, amivel foglalkozni kell. Babits szerint ilyen maga az alkotás is: külsőleg vidám, gondtalan, belül viszont mély, nyugtalan és szenvedésekkel teli. És itt vissza is kanyarodnék József Attilához, hiszen „fecseg a felszín, hallgat a mély…”
5. Amerikai Istenek
Bár maga a regény nem nyerte el töretlen tetszésemet, de az utóbbi időben olvasott könyvek közül mégis valamilyen szinten kiemelkedik, mondhatjuk, kilóg a sorból. Ezt most nem negatív, mindinkább pozitív értelemben értem. Számomra sokkal ütősebb élmény volt a belőle készült sorozat, mégis maga az atmoszféra, ami átitatja a könyvet, nagyon egyedi. És azt kifejezetten szeretem, ha a könyvre gondolok, akkor jellegzetes, más regényekre nem hajazó érzés kerít hatalmába. Ez teljesen ott van ebben a regényben is. Nagyon tetszett Árnyék és Szerda kapcsolata, a régi és új istenek közötti ellentét, és egyben harc az életben maradásért, de leginkább a regény hangulata az, amit megragadnék, ha tudnék. Sajnos nem tudom átadni azt az egyedi érzést, amit az Amerikai istenek közvetít, és ami feltehetően mindenki számára más és más. Szóval azt ajánlom, mindenki fedezze fel maga, olvassa el a történetet! És ugyanez vonatkozik a fentebb említett regényekre.
Köszönöm a lehetőséget, hogy bemutathattam kedvenc köteteimet.
.jpg)
