Sziasztok Molyok !
A mai bejegyzésemben Delia Owens Ahol a folyami rákok énekelnek című kötetéről fogom leírni a véleményemet. Ebben a könyvben több műfaj is keveredett,így egy igazán pörgős regényt kaptunk.Az izgalmak mellett megértettem végre azt is, hogy miért hagyja el egy anya a fiókáját.
Írta: Delia Owens
Cím: Ahol a folyami rákok énekelnek
Oldalak száma: 426
Kiadta: Libri
Megjelenés: 2019
Molyos értékelése: 94%
Műfaj: romantikus, szépirodalom
Fülszöveg:
Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott,
mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a
lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során
elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a
környékbeliekkel.
Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja:
a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány
osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az
egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…
Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség
felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra”
terelődik.
A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos
krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző
természetrajza. Nem véletlenül került a New York Times bestsellerlistájának
első helyére, s vezeti az Amazon sikerlistáját is. Bár csak tavaly ősszel
jelent meg, már több mint 1 millió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon is
beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő
produkciós cége filmet forgat a regényből.
Borító:
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy javarészt nem a gyönyörű borító miatt vettem meg. Szerintem az egész olyan varázslatos és eszméletlenül szép lett, hogy könyvmoly legyen a talpán, aki egy könyvesboltban el tud menni emellett a szépség mellett úgy, hogy legalább csak meg ne simogassa. Én tudom magamról, hogy ilyen szempontból gyenge ember vagyok, ezért én örökbe is fogadtam. A lényeg a lényeg, gyönyörű a borító, és szerencsére nem fogtam mellé a borítóval, mert a történet is igazán erős !
„ Amikor az embert sarokba szorítják, kétségbeesik
vagy elszigetelődik, a közvetlen túlélést célzó ösztöneire támaszkodik. Gyors
és igazságos. Mindörökre ezek maradnak az ütőkártyák, mivel ezek gyakrabban
örökítődnek át egyik nemzedékről a másikra, mint a szelídebb gének. Ez nem
erkölcsiség, hanem szimpla matematika. A galambok egymás közt épp annyit
civakodnak, mint a sólymok.”
Karakterek:
Nézzük akkor röviden a szereplőket. Történetünk főszereplője Kya, aki már elég korán megtanulja azt, hogy az élet nem egy habos torta. Kint él egyedül a lápvidéken a kis kunyhójában mindentől és mindenkitől elzárkózva, az emberek nem szeretik és " Lápi lánynak" csúfolják. Én személy szerint nagyon megszerettem a lányt, és igazán együtt tudtam vele érezni. Tetszett, hogy minden kérdésére a természetben kereste és találta meg a választ. Úgy érzem több helyen ez a könyv nem csak Kya-nak, de nekem is választ adott néhány kérdésemre, amelyekre eddig még én magam sem tudtam megadni a választ. Itt például arra gondolok, hogy egy anya miért hagyja el a fiókáját. Nekem ebben abszolút segített. Kya karakteréről még annyit, hogy szerintem ő egy igazán bátor és erős lány, aki egész életében küzd és próbál fejlődni, hogy mindig jobb és jobb legyen.
Történetünk másik fontos szereplője Tate, aki megtanítja olvasni a lányt. Nagyon tetszett és szerettem a fiú karakterét, jó volt látni, ahogy ők ketten osztoznak a természetszeretetükben. Tate egy igazán intelligens és jólelkű fiú, kár, hogy néha foglalkozik azzal, hogy a többi ember mit mond, és mit gondol róla.
Írói stílus:
Imádtam olvasni ezt a könyvet, mert annyira szépen, de mégis egyszerűen megfogalmazott mondatokkal dolgozik az írónő, hogy az valami bámulatos. Én azt mondom nem hiába az az 1 millió eladott példány címke a borítón, nem hazugság ! Ez a könyv egyszerre simogatja a lelkemet és töri össze, mert azért valljuk be, hogy nem egyszerű dolgokon megy át Kya. Ami engem a történetben leginkább elvarázsolt azok a leírások voltak. Egyszerűen magam előtt láttam a kis kunyhót, a lápvidéket és azt a rengeteg állatot és növényt, amit Kya olyan odaadással szeret és gondoz. A történet szereplői számomra hihető, élő személyek voltak, akiket könnyen megtudtam szeretni, vagy éppen utálni. A cselekményszál szépen lassan folydogált, de nekem így is teljes mértékig fenn tudta tartani az érdeklődésemet. Csodálatos kötet, mindenkinek csak ajánlani tudom elolvasásra, nekem kedvenc lett !
Saját vélemény:
Ismételten bevallom, hogy az egyik fő ok nálam, hogy ez a könyv a kezembe került az a borító. A másik ok viszont az, hogy sokan olvasták körülöttem, és nagyon szerették és ajánlgatták nekem. Igazán jól tettem, hogy hallgattam rájuk, mert ezt a könyvet tényleg kár lett volna kihagyni az életemből. Azóta természetesen meg is köszöntem nekik az ajánlást, és úgy gondolom legközelebb is érdemes lesz rájuk hallgatnom, ha másban nem is, de legalább könyvek terén !
Kinek ajánlom:
- a szépirodalom kedvelőinek
- a krimi kedvelőinek ( bár itt azért elég sok műfaj keveredik, de van benne azért krimi is !)
- a természetkedvelőknek kötelező olvasmány !
Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★
Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:
„ A biológia minden ágában egyre csak arra kereste a
magyarázatot, hogy miért hagyja el egy anya a kicsinyeit.”
„ Kya, akit
milliónyi egyedül töltött perc tanított, azt hitte, ismeri a magányt.”
„ Emlékszel, hogy amikor elolvastad életedben az
első mondatot, azt mondtad, hogy egyes szavak sokkal többet jelentenek?”
Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett
nektek az értékelésem. Ha kedved kaptatok a könyv elolvasásához kezdjetek neki
bátran, de véleményeket kérek ám! :D
Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor
írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és
beszéljük ki együtt!
Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek
véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok!
Legyetek jók! Sziasztok !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése