2019. augusztus 31., szombat

Vagány csaj a pályán | Ruby Saw: Gázt neki, Chiara !

Sziasztok Molyok !


Akik régebb óta követik a blogomat, azok nagyon jól tudhatják, hogy Ruby Saw és az ő könyvei nagyon közel állnak a szívemhez. Az írónő összes eddig megjelent kötetét olvastam, és természetesen imádtam is őket. A korábbi köteteiről írt véleményemet a borítóra kattintva bátran elolvashatjátok, ha kedvetek támadna hozzá! ;)



Ruby Saw: Pillangó-hatás                               Ruby Saw: Az igazi                                             Ruby Saw: Csak két lépés Észak

Na, de hol itt a baj? kérdezhetnétek kedves olvasóim. Az írónőt szereted, a történeteit szint úgy, mi itt a baj? Magamat sem értem teljesen, hogy miért, de nagyon félve kezdtem bele Ruby Saw Gázt neki, Chiara ! című kötetének. A baj az, hogy soha nem kötöttek le az autók, a Forma-1 világa pedig igazán távol áll tőlem. Nagyon féltem attól, hogy ezek miatt nem fog tetszeni ez a regény és csalódni fogok.


Ruby Saw természetesen az arcomba nevethetne most bátran ilyen kötet után. Nem szereted az autókat és a Forma- 1-et, akkor majd most megszereted ! :D Teljesen indokolatlan volt a félelmem hiszen ez a kötet is annyira izgalmas és szerethető lett, hogy talán még a Forma -1-et is elkezdem nézni :D Az írónő megint bebizonyította, hogy bármit ír, garantált a sikere nálam!


Na, de elég is a szócséplésből , jöjjön is akkor az értékelésem !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Ruby Saw
Cím: Gázt neki, Chiara !
Oldalak száma: 266
Kiadta: Magánkiadás
Megjelenés: 2019
Molyos értékelése: 93%
Fülszöveg:

„Az ​autóversenyzés nem nőknek való, mondják.
Chiara De Felice álmát azonban ez a kijelentés nem tudja szétzúzni. A fiatal olasz lány gyerekkora óta az autók és a sebesség megszállottja.
Egy utcai gyorsulási versenyen az egykori Forma-1-es pilóta, Alessio Marino felfigyel a szélvész lányra, és lehetőséget ajánl neki, hogy megmutathassa, van helye egy nőnek az autóversenyzés királykategóriájában.
Chiara nehezen illeszkedik be, és sok sérelem éri a háta mögött. Leginkább az egyik rivális csapat pilótájától, a belga Warre Janssens-től kap hideget-meleget a pályán és azon kívül. A rivalizálásuk megmérgezi az egész száguldó cirkusz légkörét.
Azt gondolná az ember, hogy ebben a sportágban nincsen helye a szerelemnek, főleg, ha az a bizonyos kedves férfi a rivális csapat versenyzője.
Miro Koskinen, a finn szuperpilóta addig a pillanatig csak a versenyzésnek él, amíg meg nem látja Chiarát. A lány tökéletes ellentéte a higgadt skandinávnak, ám mégis lángra lobban iránta.
Warre eközben csak arra tud gondolni hogyan nyerhetné meg a 2005-ös idényt, és az önzőségével, egójával félresöpör mindenkit, aki az útjába áll, ezért pedig bármire képes. Még Chiara húgát, Allegrát is behálózza.
Mi sül ki egy érzelmileg túlfűtött harcból, amiben a feleknek már fogalmuk sincs hányadán állnak az emberséggel? Chiara vajon helyt áll, és bebizonyítja, hogy van helyük nőknek a Forma-1-ben?
Tizenhat futam. Három esélyes. Egyetlen világbajnok.”


A könyv műfaja:
Ruby Saw kötetét én a new adult , romantikus kategóriába sorolnám be. Itt megjegyezném azt is, hogy tudom azt, hogy sokan nem szeretik, ha egy könyv több szemszögből íródik. Én személy szerint nagyon élvezem, de hát nem vagyunk egyformák. 

Ezt a történetet négy szemszögből olvashatjuk, bár én azt mondom, hogy ez egyáltalán nem volt zavaró, sőt még izgalmasabbá tette a történetet. Ezt csak azért írtam le, hogy hátha van olyan, aki nem szereti a több szemszögben íródott regényeket, de ettől a csodálatos regénytől még sem retten el.  Olvassátok gyerekek, mert nagyon király !

Borító:
A borító egyszerű, de mégis szép és igényes. Tetszik, hogy megjelenik rajta Chiara karaktere a vörös hajzuhatagával. Megmondom őszintén, én azért sajnálom, hogy a borítón nem jelenik meg egy autó, vagy valami, ami az autóversenyzéshez köthető.

Idő:
Történetünk a 2000-es években játszódik.

Karakterek:
A kötet négy főszereplője nagyon a szívemhez nőtt, és megszerettem őket. Tetszik, hogy Ruby Saw igazi, valós személyiséget ad a szereplőinek, ezért sokkal könnyebben tudunk azonosulni velük mi is. Nincs olyan, hogy jó ,vagy rossz szereplők, hiszen az életben is sokfélék vagyunk, és mindenkinek megvan a maga hibája, de erénye is ! Ruby Saw a regényeiben ezt csinálja zseniálisan szerintem, és ezért ilyen ütősek a regényei. Na, de azért mégis néhány szóban a szereplőkről, természetesen spoiler mentesen !

Kivel is kezdhetném mással a sort, mint Chiarával. Számomra ő egy igazán vagány és belevaló csaj, aki nem fél kinyitni a száját, és szembe menni a megszokottal. Sokszor került nehéz helyzetbe szegény, de ettől függetlenül mindig nagyon erős maradt, és ezt becsültem benne. Kitartott, és csak csinálta, amit kellett. Örültem, hogy nem hisztizett , mint általában ma sok főszereplő. Hálásan köszönöm Ruby Saw, végre egy főszereplő, aki nem keresi, hanem megoldja a problémáit !

Allegrával, Chiara húgával folytatnám a sort. Ez a lány eleinte nekem nem annyira volt szimpatikus, de a végére amilyen személyiségfejlődésen ment át, az igazán becsülendő tőle, és megszerettem őt.

Warre karaktere a kezdetektől fogva nagyon nem volt szimpatikus. Aztán, ahogy haladt a történet, és egyre több mindent tudtunk meg a fiúról, megértettem, hogy miért is ilyen. Hatalmas személyiségfejlődésen megy át, ami számomra nagyon pozitív volt.

Miro, édes Miro! Az írónő megint megalkotott számunkra egy olyan álompasit, akit bátran imádhatunk, és hát ez a csoda te vagy ! A kezdetektől kedveltelek, a végére pedig teljesen beléd estem. Hiába, erre nincs mentségem.

Írói stílus:
Ez a történet olyan volt, mintha mi magunk is egy száguldó autóba ülnénk. Repesztettük vagy kétszázzal, néha nagyokat fékeztünk, hogy ne csússzunk ki a kanyarból, de végül beértünk, és megnyertük a versenyt. 

Ruby Saw karakterei még mindig szinte élnek, a cselekményszál izgalmas és fordulatos, az írónő stílusa pedig olyan könnyed, hogy csak úgy pörögnek a lapok. 

Saját vélemény:
Igazán sodrólendületű, vagány kötetről van szó, amit mindenféleképpen érdemes elolvasni ! Sajnálom, hogy féltem eleinte ettől a kötettől, most már tudom, hogy Ruby Saw olyan dolgokról is érdekesen tud írni, ami tőlem fényév távolságokra vannak.

Kinek ajánlom:
Ruby Saw rajongóknak mindenféleképpen ajánlom, illetve a Forma-1 kedvelőinek.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Nagyon, nagyon komoly változásokat fedeztem fel a személyiségemben azután, hogy ő lett valaki az életemben.”


„Chiara őrülten éhezte a szeretetet, de félt a komolyságtól.”



„Akkora egója volt, hogy nem tudom hogyan tuszkolta bele abba a kicsi autóba.”



Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem. Ha kedved kaptatok a könyv elolvasásához kezdjetek neki bátran, de véleményeket kérek ám! :D

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem nem harapok !

Legyetek jók! Sziasztok !

2019. augusztus 28., szerda

Rejtély az új panzióban | Agatha Christie : Három vak egér

Sziasztok Molyok !

Van itt olyan, aki imádja a krimi műfaját ? Akkor gondolom neki be sem kell mutatni Agatha Christiet, a krimi koronázatlan királynőjét. Az az igazság, hogy régebben én hatalmas rajongója voltam az írónőnek, és több könyvét olvastam is, amiket természetesen imádtam. Az idők során valami miatt egyre kevesebbet olvasok tőle, aminek én magam sem tudom az okát. Úgy döntöttem, hogy ezen változtatni fogok, így a közeljövőben több Agatha Christie értékelés lesz várható a blogon.

Ennék örömére most egy rövidebb kötetéről hoztam el az értékelésemet, ami nem más, mint a Három vak egér. A rövidsége senkit nem zavarjon meg, az írónő ezúttal is túl jár az olvasó eszén ! :D( Legalább is az enyémen megint sikerült.)

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Agatha Christie
Cím: Három vak egér
Oldalak száma: 130
Kiadta: Európa
Megjelenés: 2006
Molyos értékelése: 87%
Fülszöveg:

„Egy ​zimankós téli napon kis vendégfogadó nyílik az isten háta mögött, ahová, csodák csodája, egymás után érkeznek a vendégek: a kócos, vörös hajú, epezöld kockás nyakkendőt viselő, kaján vigyorú walesi fiatalember, Christopher Wren; az agresszív, parancsoláshoz szokott és a kákán is csomót kereső, zord külsejű Mrs. Boyle; a katonás eleganciájú, keménykötésű, magáról semmit el nem áruló Metcalf őrnagy; és a pipiskedő, a hölgyeket szatír módjára vizslató külföldi, Mr. Paravicini.
A panziót vezető újdonsült házaspár, Giles és Molly Davis a nagy munka közepette tán észre sem veszi, milyen különös alakok szálltak meg náluk.
Azután az intézményt egy hatalmas hóvihar a szó szoros értelmében elvágja a külvilágtól.

Ám az aggodalom akkor hág a tetőfokára, amikor a rendőrség síelni tudó embere mégis eljut a Monkswell-vendégházba. Az ifjú Trotter őrmester ugyanis azért tette meg ezt az emberpróbáló utat, hogy beszámoljon az egybegyűlteknek a két napja, Londonban történt gyilkosságról, s hogy közölje velük, a tettes itt van közöttük, és újból ölni készül…”



A könyv műfaja:
Ez a rövid, ám még így is fordulatos és izgalmas kötet a krimi koronázatlan királynőjének , Agatha Christienek egy kevésbé híres krimi regénye. Annak ellenére, hogy ez a kötete az írónőnek kevésbé híres, attól függetlenül szerintem hozza az Agatha Christietől megszokott minőséget és színvonalat.

Borító:
Erre a borítóra nem igazán mondanám, hogy szép, inkább csak azt, hogy ötletes, de az nagyon ! Egyszerű, de mégis nagyszerű megoldás . A piros háttér jól kidobja a borító közepén található egérfogót, így utalva a történet egyes részeire.

Helyszín:
Történetük helyszíne Anglia, azon belül pedig az új kis panzió.

Idő:
Történetünk a 20. században játszódik.

Karakterek:
Ebben a történetben sem Hercule Poirot sem Miss Marplet nem láthatjuk viszont, ettől függetlenül a történet mégis nagyon izgalmas és fondorlatos. A szereplők titokzatosak, de mégis azért könnyen megszerethetőek.

Történetünk két főszereplője Giles és Molly egy új kis panziót nyitnak, ám arra ők sem számítanak, hogy milyen rejtélyes személyek fognak hozzájuk betérni. Arra meg pláne nem, hogy még egy bűneset helyszíne is lesz a kis panzió. Jó nyitás mit ? Többször megsajnáltam ezt a két szereplőt a történet során, hiszen nulla tapasztalattal kezdtek neki a panziónak, és már rögtön milyen szörnyű dolgok történnek velük.

A többi szereplőről nem igazán mondanék semmit, mindenki ismerje meg őket olvasás közben, hiszen úgy az igazi.

Írói stílus:
Számomra igazán ismerős és jó érzés volt újra Agatha Christiet olvasni, hiszen számomra már ismerős az írónő stílusa, és tudom, hogy mire számíthatok. A történet ismét nagyon izgalmas volt, a szereplők valóságosak és érdekesek. Az írónő többször megpróbálja elhitetni az olvasóval, hogy tudja a végső megoldást, de persze ez hazugság. A megoldás ismét végig az ember szeme előtt volt, és természetesen eszébe sem jutott volna, hogy az a személy lehet a bűnös.

Saját vélemény:
Agatha Christie úgy játszik az olvasóval, mint macska az egérrel. Néha úgy csinál, mintha segítene az olvasónak a megoldásban, máskor elbizonytalanítja, végül pedig le csap rá, mint macska az egérrel. Egyszerűen zseniálisan csinálja ! Hiába, nem véletlenül ő a krimi koronázatlan királynője.

Kinek ajánlom:
A krimi kedvelőinek mindenféleképpen ajánlom ezt a kötetet !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem !
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Ahogy Paravicini mondta, különösen kísérteties és hátborzongató versike volt ez. A gyerekek szánalomra való képtelenségét tükrözte, amely olyan ijesztő, amikor felnőttnél találkozik vele az ember.”

„Úgy értem, maga szerint nem lenne érdekes mindent tudni az emberekről? Mármint azt, hogy mit éreznek vagy gondolnak, és nem csak azt, hogy kik ők, és mivel foglalkoznak.”


„Szerintem mindenki átéli legalább egyszer az életében azt az érzést, hogy itt a vég, s hogy nem bírja tovább.”


Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!



Legyetek jók! Sziasztok!




Hatalmas nyári bookhaul !

Sziasztok Molyok !

A nyáron kicsit enyhén szólva is, de ismét elszaladt velem a ló könyvvásárlás terén. Ennek persze legfőbb oka, hogy nyáron 1,5 hónapot dolgoztam könyvesboltban. :D Ettől függetlenül nem bánok semmit ! Úgy gondoltam, hogy most nem is írok semmi magyarázatot a könyvekhez, hanem csak a molyos linket teszem be a könyvekhez, hátha valaki bűnbe esik általa :D Ne felejtsétek el , hogy együtt bűnözni a legjobb  !

Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság   Anne L. Green: A remény hajnala       Rachael Lippincott – Mikki Daughtry – Tobias Iaconis: Két lépés távolság    Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei     

Giovanna Fletcher – Tom Fletcher: Eve of Man – A jövÅ‘ reménye    Karen M. McManus: Lehull a lepel   Fábián Janka: Lotti öröksége    F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby       

Böszörményi Gyula: Kucó és más életszilánkok   Péterfy-Novák Éva: Apád elÅ‘tt ne vetkÅ‘zz  Seanan McGuire: Mélybe ránt a Lápvilág   Christine Anne Colman: Megsebzetten

Elizabeth Gaskell: Édesek és mostohák   Agatha Christie: Tíz kicsi néger   Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek   Blake Crouch: Hamis emlékek

Nicholas Sparks: Menedék  Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima  Szerb Antal: A Pendragon legenda  Christine Leunens: Cellába zárva

Veres Attila: Odakint sötétebb  Rachel Hauck: A menyasszonyi ruha  Kieran Larwood: Rémségek  Mary Kubica: A fogadott lány

Márai Sándor: Eszter hagyatéka  Baráth Viktória: Az igazság nyomában  Bíró Szabolcs: Királyok éneke   Bíró Szabolcs: Non nobis Domine



Ezt a 28 kötetet sikerült beszereznem a nyáron, ami valljuk meg őszintén nem kevés. De,ahogy azt már fent is mondtam, semmit nem bánok ! Ha úgy vesszük van köztük három recenziós példány is, tehát nem olyan sok ez. ( Lelkes könyvmoly próbálja magát győzködni arról, hogy nem költött megint túl sok pénzt könyvekre ) :D Vannak könyvek amiket már el is olvastam, és amit a borítóra kattintva el is olvashattok. A még nem olvasott könyvekre kattintva pedig a molyos profiljukat tudjátok megnézni a könyveknek, gondoltam hátha valamelyik nektek is megtetszik.

Ti hány könyvet vetettek a nyáron , és miket olvastatok ?

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek ez a bejegyzésem is ! Ha valamelyik könyvet ti is beszereztétek, vagy olvassátok, akkor azt bátran jelezzétek a blogon ! Beszéljük ki együtt !

2019. augusztus 21., szerda

Bátorság, hősiesség, eretnekség | Bíró Szabolcs : Non nobis Domine

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy igazán vaskos kötetről lesz szó, ami a vastagsága ellenére is a kedvencem lett, és talán az idei évem legjobb olvasmánya is! Bíró Szabolcs Non nobis Domine kötete a maga 800 oldalával egyszerűen elvarázsolt.

Szerintem mindannyiunkban van egy kis félsz, amikor ilyen vaskos kötethez nyúlunk, mert azért ilyen sok oldalon át fenntartani az olvasó figyelmét, na hát ahhoz nagyon jónak kell lennie a történetnek. Szerencsére nem csalódtam Bíró Szabolcsban. Hat nap alatt sikerült végig olvasnom ezt a kötet, és nagyon, de nagyon sokat adott a sorozathoz. Imádtam, hogy a sorozat további részeiben történt eseményekre ebben a kötetben megkaptuk a választ, így nem maradtak bennem kérdések. Zseniális ez a kötet, és annyira örülök, hogy elolvastam ! Kár lett volna kihagyni, nagyon kár !

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy megkaphattam ezt a kötetet recenzióba !

Jó olvasást a bloghoz !


Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Non nobis Domine
Oldalak száma: 800
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2016
Molyos értékelése: 97%
Fülszöveg:


„1292-ben Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év távollét után hazatér a Szentföldről Magyarországra – otthon azonban csak halál és gyász várja. A megkeseredett, kiábrándult férfi szárnyai alá veszi és tanítani kezdi elárvult unokaöccsét, hiszen Attilában látja a megszégyenült Templomos Lovagrend új reményét, a tökéletes és gáncstalan harcost. Ám hiába igyekszik az általa helyesnek vélt útra terelni a kisgyermekből lassan férfivá érő növendéket, Attila túlságosan is vágyik a szabad életre. Amikor pedig Vilmos kardját, az ősi családi örökséget elcsenve akar megnyerni egy titkos éjszakai párbajt, nagybátyja büntetésből hosszú útra küldi az olasz énekmondó, Umberto oldalán. Ez az út örökre megváltoztatja Attila életét. Rablógyilkosokkal harcol, csaknem halálos sebet kap, majd megismeri azt az érzést is, amelyre egy templomos lovagnak még csak gondolnia sem szabad: a szerelmet.

A Non nobis Domine a lovaggá cseperedő Attila szemén keresztül mutatja be egy vérzivataros korszak, a XIII. és XIV. század fordulójának háborúit, az Árpád-ház kihalását követő kegyetlen éveket, egy új uralkodói dinasztia felemelkedését és a Templomos Lovagrend bukását.
Az Anjouk című nagyszabású regénysorozat előzményét, Bíró Szabolcs első történelmi regényének két kötetből eggyé gyúrt kiadását olvasva kibontakozik előttünk a magyar középkor sáros, véres, mégis levendulaillatú világa.”


A könyv műfaja:
Bíró Szabolcs Non nobis Domine című kötete egy történelmi regénysorozat, az Anjouk előzménytörténete. Ebben a kötetben ismét találkozhatunk Bátor Attilával, és megtudhatjuk azt, hogy hogyan lett ő a liliomos lovag.

Borító:
Ez a történet eredetileg két kötetben jelent meg a Kelet oroszlánja és Az utolsó vörös barát címmel. Amit én olvastam az az Athenaeum kiadó gondozásában megjelenő javított és átdolgozott kiadása ennek a két kötetnek, egy nagy könyvbe gyúrva. Ezt most csak azért is mondtam el, hogy én ezt a javított változatot olvastam, így ennek a kötetnek a borítójáról fogok beszélni.

Zseniális számomra ez a borító ! Annyira szemet gyönyörködtető, egyszerű, de mégis annyira jól felidézi bennem azt a hangulatot amit olvasás közben érzek. Ismét jár az elismerés a borító készítőjének !

Helyszín:
Történetünk helyszíne kis hazánk,  Magyarország.

Idő:
A Non nobis Domine története a 13. században játszódik.



„A férfi, aki elé toppant, cseppet sem hasonlított az egykori növendékre. Ha valóban ő volt az, csodás változáson ment keresztül: nemcsak megemberesedett, megizmosodott, de magasabb is lett. Haja hosszabbá és jóval sötétebbé is vált, az arcára pedig fél emberöltő ráncai ültek ki. Ambrosius tudta, kit lát maga előtt, elhinni valahogy mégsem akarta.”



Karakterek:
Hálás köszönetem kedves Bíró Szabolcs ! Szívbéli szerelmemmel újra találkozhattam eme könyv lapjain, ami engem hihetetlen boldogsággal önt el ! Még mindig imádom Bátor Attilát, és még mindig annyira szeretek olvasni róla. Tetszett nagyon, hogy megismerhettük a gyerekkorát és, hogy hogyan ismerkedett meg a szerelmével. Végig szurkoltam neki, hogy minden nehézség ellenére maradjon erős, de hát nemhiába a név, nem kellett csalódnom. 

Ebben a kötetben még jobban kirajzolódott előttem Ágnes személyisége is, akit már eddig is nagyon szerettem. Attila és a közte lévő szerelem egyszerűen elvarázsolt, sok romantikus regényben nem éreztem ennyire erősnek a szerelmi szálat, mint ebben a kötetben. Ha volt kérdésem velük kapcsolatban, azokra most mind választ kaptam ebben a kötetben. Ágnes egy igazán bátor és erős nő, aki ki mer állni a szerelme és a saját érzései mellett ! Ezt imádtam ebben a nőben . Örültem annak, hogy nem volt az az érzésem, hogy mondvacsinált problémák miatt nem lehetnek együtt. Nekik valóban nem szabadott volna együtt lenniük, de mégis kitartottak egymás mellett.

Bátor Vilmosról is illene pár szót ejtenem. Oh ez az ember, ő is úgy a szívemhez nőtt ! Igazán bátor és szerethető karaktert ismertem meg a személyében. Ennek az embernek a szíve is a helyén van, és ezt bizonyította is, amikor Attilát felemelte és saját tudása szerint tanította ki. Attila neki köszönhetően vált igazi lovaggá és férfivá !

Írói stílus:
Annak ellenére, hogy egy 800 oldalas kötetről van szó, hihetetlen gyorsasággal pörgettem le ezt a könyvet. Ezúttal sem csalódtam Bíró Szabolcs stílusában. A történet izgalmas volt, és végig fenntartotta az érdeklődésemet, a szereplőket imádtam, a lapok pedig csak úgy pörögtek. Bíró Szabolcs eddigi könyvei közül ez a legzseniálisabb !

Saját vélemény:
Hatalmas kedvencem lett ez a kötet ! Most érzem úgy, hogy eleget kaptam Bátor Attilából és Ágnesből is. Ha valaki a vastagsága miatt nem mer hozzá nyúlni ehhez a kötethez, akkor megnyugtatom, hogy egy nagyon olvasmányos regényről van szó, szerethető karakterekkel és egy igazán izgalmas cselekményszállal.

Kinek ajánlom:
Egy igazán csodálatos regény,mindenkinek szívből ajánlom ! Olvassátok, mert megéri, egy felejthetetlen élményben lesz részetek !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:


„Holott gyilkosok vagyunk, és ugyanannak az Istennek a gyermekeit mészároltuk, aki minket is megteremtett.”


„– Milyen békés lenne az élet szerelem nélkül! – mondta István bátya, amikor az asszonyok már nem hallhatták. – Milyen nyugodt, milyen biztonságos… és milyen unalmas!”

„A nevezett kényelmetlenül feszengett, de még ekkor sem szólalt meg. Nem akarta ugyanis feladni azt a szobor merev álcát, melyet évek hosszú sora alatt fejlesztett tökélyre, és amely nélkül egyesek még azt feltételezhetnék róla, hogy ő is csak ember.”



Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!



Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!


Legyetek jók! Sziasztok!

2019. augusztus 18., vasárnap

A holokausztról gyerekeknek | Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy olyan könyvről lesz szó , ami a második világháború és a holokauszt borzalmait mutatja be, de úgy, hogy azt még a gyerekek is olvashatják bátran ! Nagyon örülök, hogy ez a könyv a kezembe akadt, hiszen fontos témákat boncolgat, és mind ezt a gyerekek szemszögéből. Végre egy olyan holokauszt témájú regényt, amit bátran olvashatnak a kisebbek is, hiszen nem olyan részletesen és durván mutatja be az eseményeket, de mégis érezteti a gyerekekkel, hogy milyen szörnyűségek is történtek akkor.

Na, de akkor jöjjön is maga az értékelésem a könyvről !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Lois Lowry
Cím: Számláld meg a csillagokat
Oldalak száma: 144
Kiadta: Animus
Megjelenés: 2015
Molyos értékelése: 89%
Fülszöveg:


„Nos, ​bátor vagy-e kicsi lány? – kérdi Henrik bácsi 10 éves unokahúgát. 1943-at írunk. Annemarie Johansen élete sajátos elegye a hétköznapi otthoni és iskolai életnek, az élelmiszerhiánynak és a náci katonák állandó jelenlétének. A bátorságról a kislány úgy gondolja, az a mesebeli páncélos lovagok erénye, az ő életében nem sok szerepe lehet.
Amikor a német megszállók elkezdik a dániai zsidók összegyűjtését, Johansenék befogadják Annemarie legjobb barátnőjét, Ellen Rosent, s ettől kezdve a külvilág felé ő is a család tagja lesz. Ellennek és Annemarienak nagy lélekjelenlétre van szüksége, amikor a késő éjszaka a házba érkező náci tiszt az iránt érdeklődik, miért nem szőke Ellen is, mit a testvérei.
A könyv olvasói -a főhős kislány nézőpontjából- megismerik a dániai ellenállást, azt a bravúrt, ahogyan csaknem a teljes zsidó lakosságot -mintegy 7000 embert- csónakokon, kis hajókon átmenekítik Svédországba.
Lois Lowry története arra emlékeztet, hogy a háború és a terror idején is létezhet büszkeség és emberi tartás.”

A könyv műfaja:
Lois Lowry Számlád meg a csillagokat című regénye a történelmi zsánerbe sorolható be. A regény érdekessége, hogy annak ellenére, hogy a holokauszt témával foglalkozik, még is könnyen befogadható olvasmány lehet a kisebb korosztálynak is. Szerintem ez nagyon jó dolog, hiszen nekik is tudniuk kell, hogy mi történt annak idején, csak a saját szemszögükből.

Borító:
Szerintem ez a borító igazán igényes és lényegre törő. Tudatja az olvasóval, hogy itt számíthatunk a holokausztra, mint témára, de mégis e mellett nagyon barátságos és meleg színek jellemzik a borítót. A borító színe, illetve a könyv témája akár ellentétbe is állítható egymással. A képen látható felkelő nap utalhat arra a reménysugárra, ami a zsidók életét jellemezte.

Helyszín:
Történetünk helyszíne Dánia.

Idő:
Történetünk a második világháború, a holokauszt idején játszódik.

Karakterek:
A könyv két főszereplője Annemarie és a lány legjobb barátnője, Ellen. Ennek a két lánynak gyorsan meg kell tanulnia azt, hogy a történelem kegyetlen és nem válogat. 

Ellen egy zsidó származású lány, aki ez miatt kénytelen menekülni a saját otthonából. Kora ellenére is igazán bátran viselkedik és megfontoltan. Hallgat a felnőttekre, és igyekszik beleolvadni a környezetbe. Számomra ő egy igazán könnyen megszerethető karakter. Ebben a nehéz helyzetben nagyon gyorsan felnőtté vált és nem hátráltatta sem magát, sem a szüleit a hisztijéval, vagy bármi ilyesmivel. Ez szerintem becsülendő a lány személyiségében.

Történetünk másik főszereplője Annemarie, aki próbál a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy a legjobb barátnője elmenekülhessen a családjával, és végre biztonságban lehessenek. Ennek a lánynak is a bátorságát és a kitartását emelném ki.

Ez a kötet megmutatja azt, hogy valóban a legnehezebb időszakokban derül ki az, hogy ki is a valódi barát. Ez a két lány kitartott egymás mellett olyan nehéz időben is, mint a holokauszt, ami bámulatos.

Írói stílus:
Annak ellenére, hogy a könyv valódi, megtörtént eseményekről ír, a stílusa könnyed és gyorsan olvasható. A cselekmény izgalmas és fenntartja végig az érdeklődést, a szereplők könnyen az ember szívéhez nőnek. Számomra ez a regény egy igazán megható, mégis gyors utazás volt a holokauszt idején. 

Saját vélemény:
Hihetetlenül örülök annak, hogy ez a regény a kezembe került. Tetszett, hogy egy újabb holokausztos történetet ismerhettem meg, ám ez a regény nem zúzta szét annyira a lelki világomat, mint általában az ilyen fajta történetek szokták. Ez a regényt még egy 12 éves gyerek kezébe is bátran belemerem adni, hogy olvassa el ! Valósan írja le az eseményeket, mégis könnyedebben tálalja azt, mint más regények !

Kinek ajánlom:
A történelem kedvelőinek, illetve azoknak a gyerekeknek akiket érdekel a történelem, vagy akár maga a holokauszt.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★



Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„A papírhölgyeknek régimódi frizurái és ruhái voltak, és a lányok mama legkedvesebb könyvéből, az Elfújta a szélből választottak neveket nekik.”

„Lassan, de biztosan vagy gyorsan, kockáztatva? – csak ő válaszolhatta meg ezt a kérdést, saját magának.”


„Annemarie elengedte szorosan összezárt jobb kezének ujjait, amely még mindig Ellen nyakláncát markolta. A Dávid-csillag mintázata nyomot hagyott a tenyerében.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!



Legyetek jók! Sziasztok!

2019. augusztus 13., kedd

Nők nélkül | Giovanna & Tom Fletcher: Eve of man - A jövő reménye

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben a Maxim könyvkiadó által rendezett Online Nyári Olvasótábor harmadik fordulójának könyvéről hoztam el az értékelésemet. Ez a könyv pedig nem lenne más, mint Giovanna és Tom Fletcher közös kötete, A jövő reménye.

Számomra ez a könyv hatalmas meglepetés volt, hiszen egyáltalán nem számítottam arra, hogy ez a kötet nekem ennyire tetszeni  fog. Arra pedig végkép nem számítottam, hogy még a kedvenc könyveim közé is bekerül. Pedig így történt. Hálás vagyok a Maxim kiadónak az Online Nyári Olvasótáborért, mert ha nincs ez a verseny, akkor valószínűleg soha nem jut el hozzám ez a regény. Milyen kár lett volna ezt kihagyni !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Giovanna & Tom Fletcher
Cím: A jövő reménye
Oldalak száma: 400
Kiadta: Maxim
Megjelenés: 2019
Molyos értékelése: 84%
Fülszöveg:


„ MINDEN VÁRAKOZÁS ELLENÉRE TÚLÉLTE. AZ ELMÚLT 50 ÉVBEN EGY LÁNY SEM SZÜLETETT – AZTÁN JÖTT Ő. EVE-NEK NEVEZTÉK EL.

Eve-et egész életében távol tartották a másik nemtől, múltja titkait pedig sosem fedték fel előtte. Azonban 16 évesen a lánynak szembe kell néznie a sorsával. Kiválasztották számára a lehetséges társjelölteket. Az emberiség jövője az ő kezében van. És ő mindig is elfogadta a sorsát.

Amíg nem ismerte Bramet. Azonban most már Eve szeretné irányítani a saját sorsát. Szabad akar lenni. De hogyan is lehet választani a szerelem és az emberiség sorsa között? ”

A könyv műfaja:
A jövő reménye című kötetet én leginkább az ifjúsági és disztópia zsánerekbe sorolnám be. A történet egy igazán izgalmas és hihető világot mutat be arról, hogy mi történne az emberekkel ha nem születnének lányok. 

Borító:
Emlékeztek még a borítómániás énemre, aki imádja a gyönyörű borítókat , és a legszívesebben az összes ilyen kötetet megvenné ? Nem, nem rémlik ? Hát most ő visszatért ! Ez a borító egyszerűen zseniálisan gyönyörű. A színek, a hangulat, a dupla borító, egyszerűen mind elvarázsol ! Nagyon jól passzol a történethez, és egyszerűen szemet gyönyörködtető az egész kötet. Ismét kiváló munkát végzett a Maxim kiadó, egy újabb gyönyörű és igényes regényt kaphattunk tőlük !

Karakterek:
Természetesen először a történetünk főszereplőjéről Everől fogok beszélni egy pár szót. Eve személyében egy igazán okos, értelmes és  bátor lányt ismertem meg, aki miután rájön a körülötte lévő hazugságokra, bátran szembe száll mindennel és mindenkivel. Úgy gondolom, hogy a lány egy nagyon szerethető és példaértékű főszereplő a történetben, akire az ember felnéz. Annak ellenére, hogy elég nehéz dolgokon ment át, mégis erős maradt és bátor. Ez rendkívül tetszett a karakterében. Örültem, hogy Eve nem az a karakter volt, aki állandóan sír minden miatt, hanem próbál mindig erősnek mutatkozni. Persze volt rá példa amikor láthattuk azt is, hogy neki is vannak gyenge pillanatai, de ezek a jelenetek által szerintem a lány csak még emberibbé vált az olvasó szemében. Illetve annak az oka, hogy akkor sírt szerintem mindannyiunk számára érthető és elfogadott helyzet volt. Na igen, röviden csak ennyit Everől :D ( még jó, hogy csak pár szóban akartam :D )

Történetünk másik fontos szereplője Bram. Eve és a fiú váltott szemszögéből olvashatjuk a történetet, ami ha engem kérdeztek szerintem még izgalmasabbá teszi a történetet. Bramről azt kell tudni, hogy neki sem volt túl egyszerű gyerekkora és a mostani helyzete sem könnyíti meg az életét. A fiú életéről most nem igazán mondanék többet, hiszen ez úgy jó, ha olvasás közben jössz rá mindenre. A fiú karakteréről csak röviden annyit, hogy szerintem becsülendő, ahogy védelmezi a lányt, illetve a történet során kiderül, hogy amellett, hogy igazán bátor és szembe mer menni a többiekkel a szíve is a helyén van.

Írói stílus:
A kötet stílusa igazán könnyed és olvasmányos. Végig fenntartotta az érdeklődésemet a történet, a szereplők valódiak és emberiek, így könnyedén megszerettem őket. A történetben gyakran voltak olyan nem várt fordulatok, amitől sokszor az állam után kapkodtam. Igazán jól sikerült kötet, amit érdemes elolvasni!

Saját vélemény:
Igazán örülök annak, hogy ez a kötet a kezembe került, mert nagyon sajnáltam volna, hogy ha egy ilyen jó regény kimarad az életemből. Eve és Bram karaktere igazán a szívemhez nőtt. Remélem, hogy minél előbb jön a folytatás, mert nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan fog alakulni a továbbiakban Bram és Eve sorsa.

Kinek ajánlom:
Ajánlom ezt a kötet azoknak, akik olvasni szeretnének egy jó disztópikus regényt, amely azt boncolgatja, hogy mi is történne a világgal, ha nem születnének lányok.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Az álmok elferdítik, elnyújtják, és elfedik a határt aközött, hogy mi valós és mi nem.”


„Bármilyen jövő jobb, mint a semmilyen.”

„Azt hiszem a valóság egyszerűen az a világ, amivel szembetalálkozunk.”



Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.


Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!


Legyetek jók! Sziasztok!


2019. augusztus 12., hétfő

A háború borzalmai egy autista kisfiú szemével| Michael Morpurgo: Flamingó fiú

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy tartozásomat rovom le nektek. Mostanában több időm volt olvasni, mint blogolni, így most nagyon sok könyv összegyűlt,amiről ideje lenne elkészítenem az értékelésemet. Ezért bocsánatot kérek mindenkitől, ahogy tudok mindig igyekszek friss tartalmat hozni a blogra.

Az oldal jövőjéről is most írnék itt pár szót. Nem sokára a sok értékelés mellett hozni fogok nektek booktageket illetve ha minden jól megy interjúk is fognak készülni a közeljövőben, így hátha nem lesz olyan egysíkú a blog. Köszönöm mindenkinek, aki itt van velem, és olvassa a gondolataimat. Most ilyen téren csak röviden ennyit szerettem volna mondani nektek.

Na, és akkor most beszéljünk is Michael Morpurgo Flamingó fiú című kötetéről. Ha azt mondom, hogy ez a könyv annyira jó volt, hogy egy éjszaka alatt elolvastam, akkor szerintem ezzel mindent elmondtam, hogy mennyire érdekes és szerethető volt számomra. Úgy voltam vele, hogy csak egy pár oldalt olvasok belőle így estére, aztán valahogy a kezemben ragadt, és addig ott is maradt, amíg minden lap szépen el nem fogyott. Na, de jöjjön is inkább az értékelés !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Michael Morpurgo
Cím: Flamingó fiú
Oldalak száma: 256
Kiadta: Maxim
Megjelenés: 2018
Molyos értékelése: 90%
Fülszöveg:

„A történet a dél-franciaországi Camargue egyedülállóan különleges vidékén játszódik a második világháború idején. A sós síkságok és flamingók között, a szülei farmján él egy autista kisfiú. Sok mindent nem ért, azt viszont tudja, hogy kell meggyógyítani az állatokat. Szereti a rendszerességet és a zenét: minden héten kimegy a piacra az édesanyjával, hogy a város körhintáján felülhessen a kedvenc lovára.

Ám egy nap bevonulnak a felfegyverzett németek, és elfoglalják a várost. A szeretett körhinta megrongálódik, a lovak és díszek széttörnek, és már semmi sem lesz ugyanolyan. Aztán, az egyre inkább széthulló világ jelképeként, az egyik katona beállít a farmra, kezében egy sérült flamingófiókával – egy ágyú sebesítette meg, és a fiú az egyetlen esélye a gyógyulásra.


Ám a németek között van egy kedves tizedes, aki talán meg tudja javítani mindazt, ami tönkrement – és együtt talán az egész várost rendbe tudják hozni…”

A könyv műfaja:
Michael Morpurgo története szerintem az ifjúsági és történelmi zsánerekbe kategorizálható be. A történet a második világháború idején játszódik, viszont ebben a regényben nem a borzalmas tettek ami leginkább hangsúlyban van, hanem, hogy egy autista kisfiú hogyan is éli meg ezt az eseményt.

Borító:
Személy szerint én nagyon szeretem a Maxim könyvkiadó köteteinek a borítóit, mert egytől egyig mind nagyon szép és igényes. Természetesen ez alól a Flamingó fiú sem kivétel. Szerintem ennél a kötetnél is egy nagyon ügyes borítóról beszélhetünk, ami azért sejteti, hogy mire is számíthatunk majd a könyv lapjain. Annak ellenére, hogy a borítón sok dolog megjelenik nem érzem azt, hogy tele lenne zsúfolva, vagy bármelyik elem felesleges lenne. Fontosak a borítón a flamingók, a repülőgépek és természetesen a kisfiú maga is.

Helyszín:
Történetünk a dél-franciaországi Camargue vidékén játszódik.

Idő:
A Flamingó fiú története a második világháború idején játszódik.



„Azért, mert ez a világ megőrült, és mi őrjítettük meg. De amikor véget ér ez az őrület, és ez hamar be fog következni, akkor ön, a családja, valamint a körhintájuk segíthet majd megjavítani a világot, helyrehozni mindazt, amit elkövettünk.”



Karakterek:
Michael Morpurgo a kötetében igazán szerethető és emberi karaktereket alkotott meg. Számomra egyáltalán nem voltak papírmasé karakterek a szereplők, hanem mindegyikük valódi, emberi és hihető személyiséggel rendelkező személyek.

Történetünk mesélője Vincent Montague, aki elmeséli Lorenzo és az ők kapcsolatát illetve azt is, hogy hogyan is élték meg a háború borzalmait. Vincent, mint narrátor egy igazán barátságos hangú, szerethető személyiségű karakter, aki szépen lassan avatja be az olvasót a történet eseményeibe.

Lorenzo karaktere is igazán megfogott, és megmondom némely jeleneteknél a könnyeimmel küszködtem. Az író nagyon hihetően és valóságosan ábrázolja Lorenzo karakterét, illetve a betegségét az autizmust, hogy ennek köszönhetően ő hogy is tud boldogulni az életben.

Írói stílus:
Annak ellenére, hogy ez a kötet nem könnyű témákkal foglalkozni, én mégis úgy éreztem, hogy könnyen tudtam olvasni. Persze voltak jelenetek, amikor az ember szíve összeszorult, de mégis az egész történet nagyon könnyed és szinte olvastatja magát. A szereplők egyszerű, de hihető karakterek, a cselekmény lassan halad, de mégis végig fenntartja az érdeklődést.

Saját vélemény:
A gyönyörű borító mellett első dolgom kiemelni a flamingós illusztrációkat a kötetben, ami minden fejezet előtt volt. Számomra ez a kis apróság is sokat emelt az olvasmányélményemen. A történet lassan folyó, de érdekes volt, a szereplők valóságosak, az autista kisfiú ábrázolása és gondolatainak bemutatása pedig hiteles. Számomra ez egy igazán jó olvasás volt, és örülök, hogy ez a kötet a kezembe került. 

Kinek ajánlom:
Ajánlom a történelem kedvelőinek, illetve azoknak akik szeretik a második világháború idején játszódó történeteket. 

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Nem felejted el azokat a történeteket és embereket, akik megváltoztatják az életedet.”

„Ahogy te is tudod, a hűség egyszerűen nem más, mint megismételt bizalom.”

„Arra mentem, amerre az út kanyarodott. Ezt szándékoztam tenni 1982 nyarán, ami már nagyon régen volt, de mégis úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna.”


Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!


Legyetek jók! Sziasztok!



A béke Visegrádon született | Bíró Szabolcs: Királyok éneke ( Anjouk 6.)

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben az Anjouk sorozat legfrissebb kötetéről, a Királyok énekéről hoztam el nektek  a véleményemet.  Szerintem sokan vagyunk vele úgy, hogy nagy izgalommal vártuk az Anjouk sorozat folytatását, és kíváncsian vártuk azt, hogy hogyan is alakul a számunkra kedves szereplők további sorsa.

Hát, azt kell, hogy mondjam, hogy én az ötödik kötetet egyszerűen imádtam, és asszem egy nap alatt be is nyomtam. Na, de mi a helyzet a Királyok énekével ? Ha az Ötvenezer lándzsát imádtam, akkor erre a kötetre már aztán nem is tudom mit lehetne mondani. Még izgalmasabb, még fordulatosabb és még szerethetőbb ez a kötet az előzőeknél ! Hihetetlen gyorsan haladtam ezzel a résszel is, és már nagyon várom a folytatást. Elöljáróban szerintem ennyi elég is, jöjjön maga az értékelés !

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy megkaptam tőlük ezt a csodálatos könyvet recenzióba !

Jó olvasást a bloghoz !

Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Királyok éneke
Oldalak száma: 432
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2019
Molyos értékelése: 99%
Fülszöveg:


„1333. ​A visegrádi udvar negyedik éve folytat tárgyalásokat Nápollyal, amikor Anjou Károly végre személyesen is visszatérhet gyermekkora helyszínére, a mesés Dél-Itáliába, ahova ötéves fiát is magával viszi. Tervei szerint, miután eljegyezte Bölcs Róbert unokáját, András herceg lehet a Szicíliai Királyság jog szerinti örököse.
Az uralkodó távollétében Magyarországon kezd megbomlani az évtizedek munkájával megszilárdított belső rend. A zavargások megfékezése Erzsébet királynéra hárul, aki újabb gyermeke elveszítésével egyre erősebben láncolja magához legidősebb fiát, Lajos herceget.
Mindeközben a szomszédos királyságokban is fontos változások mennek végbe. A térség fejedelmei Visegrádon gyűlnek össze, hogy egymással békét, mások ellen pusztító szövetséget kössenek.
Bátor Szilárd udvari fegyvernökként találja magát a király kíséretében. Igyekszik átlépni múltja sötét árnyain, de gyermekéveit maga mögött hagyva még mindig túl sok kérdés tornyosul előtte. Míg a feje fölött hatalmasok játszmája zajlik, ő csupán élni szeretne – rájönni, mi a valódi öröksége.

A Királyok éneke, mely az Arany Visegrád-trilógia zárókötete, Anjou Károly utolsó nagy uralkodói korszakának éveit, a nemzetközi diplomácia terén elért eredményeit meséli el, miközben tovább szövi valós és fiktív hősei történetét. Lapjain régről ismert és új szereplők egyaránt felbukkannak, hogy a maguk módján mind részeseivé váljanak egy birodalom sorsának, a Magyar Királyság vérrel és arannyal írt történelmének.”

A könyv műfaja
Bíró Szabolcs Anjouk sorozata egy igazán izgalmas történelmi regény sorozat, amit a történelmet nem kedvelő olvasóknak is szívből ajánlok. Valós és fiktív személyek keveredése a lovagkirályok idejében.

Borító:
Ennek a kötetnek is gyönyörű és igényes a borítója, mint ahogy a sorozat előző köteteinek is. Egyszerű, de mégis nagyszerű ! Lehet sejteni, hogy ebben a kötetben a visegrádi királytalálkozóról lesz szó, a színek pedig jól dominálnak egymással. Jól eltalált, a történethez passzoló borító.

Helyszín:
Történetünk helyszíne Magyarország, azon belül is Visegrád, illetve ebben a részben Nápolyba is elutazunk.

Idő:
Bíró Szabolcs Királyok éneke című kötete a 14. században játszódik.


„Fontos, hogy a vér és a név akkor is tovább éljen, amikor az emberből már csak hamu és por marad. Hamu és por…”




Karakterek:
A Királyok énekében jobban megismerhetjük Anjou Károly fiait, és azt, hogy milyen megpróbáltatásokon is kell nekik átverekedniük magukat. Nem könnyű érzés egyszerre gyereknek és trónörökösnek is lenni.

András és Lajos,  Anjou Károly fiai  nagyon a szívemhez nőttek a történet során. Igazán jó testvérek, akik igaz, hogy mindig piszkálják egymást, de ettől függetlenül ragaszkodnak a másikhoz. Mind a két fiú számára nagyon nehéz és fájdalmas pont az életükben, hogy elszakítják őket egymástól. Hiteles, valós és szerethető karakterként jeleníti meg Bíró Szabolcs a két gyermeket. Különösen tetszett az hogy a felnőttes problémák ellenére is mind a két fiú személyiségében megjelent a gyerekesség, nem nőttek fel rögtön.

Erzsébet királyné személyiségét is megkedveltem, annak ellenére, hogy  az előző kötetben amit tett az szerintem borzalmas volt, és nagyon nem értettem vele egyet. Tetszik, hogy az író olyan tulajdonságokkal ruházza fel a nőt, amitől az olvasó szemében is tekintélysugárzó , erős és magabiztos királynőként jelenik meg.

Bátor Szilárd karakterét még mindig nagyon szeretem, bár sokszor fogtam a fejem, hogy már megint milyen butaságba fog belekerülni. Durva, bár valószínűleg Bíró Szabolcs szándékosan alkotta meg így a fiú karakterét, de sokszor a tetteiben tökéletesen érződik Bátor Attila, a fiú apjának az önfejűsége és makacssága. Ez szerintem zseniális, mert az embernek olvasás közben van egy kis déja vu érzése, és ez külön ad az olvasmányélményhez.

Írói stílus:
Akik már régebb óta követik a blogomat azok tudhatják, hogy én nagyon odavagyok Bíró Szabolcs írói stílusáért. Valahogy olyan lágy és kellemes, de mégis gyorsan olvasható és élvezetes olvasni az ő történeteit. A karakterek gyorsan az ember szívéhez nőnek, a cselekményszál izgalmas, némely kötetnek pedig a lezárása után egyszerűen muszáj a következő részt is az olvasónak a kezébe vennie.

Saját vélemény:
Bátran kijelentem, hogy a sorozatból talán ez a második kedvenc kötetem. ( Az ötödik az első :D ) Izgalmas, végig fenntartja az olvasó érdeklődését, és hihetetlen gyorsasággal el lehet olvasni. A szereplők személyisége ebben a kötetben is nagyon hihető és szerethető egyben. Nagyon remélem, hogy Bíró Szabolcs már el kezdte írni a hetedik kötetet, mert már nagyon várom, hogy olvassam a folytatást !

Kinek ajánlom:
Ajánlom az Anjouk sorozat rajongóinak, illetve a történelem kedvelőinek és nem kedvelőinek egyaránt !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.
★★★★★


Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak :

„Hogy a visegrádi királytalálkozó valójában egy nagyszabású háborús előkészítő művelet is lett volna egyben, arról a fejedelmek úgyszintén nem siettek okleveleket kiállítani.”


„Korán érkezett a tavasz, így Szent György havának vége felé járva csaknem olyan meleg volt az idő, mintha már Szent Iván éje közeledne.”

„Aki másokat győz le, az erős. Aki önmagát legyőzi, az hatalmas.”



Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!


Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!


Legyetek jók! Sziasztok!