Lis Ohtears: Zúzmara | ELŐOLVASÁS|

Izgalmas ifjúsági fantasy kötet, amely a felépített világ mellett rámutat arra is, hogy az ember milyen gonosz tud lenni azokkal, akik különlegesek.

Elyn Vee N. : Cseszd meg, Hunter!

Ha egy igazán könnyed és humoros romantikus történetre vágysz, akkor ez a te könyved.

Pók tag

Először is köszönöm szépen Kyupirappa a kihívást !

Megígértem, hogy kitöltöm még akkor is, ha iszonyodok ezektől az állatoktól, tehát akkor jöjjön egy pókos tag !

Elyn Vee N.: Santa Night

Egy rövid, de mégis kiforrott történet a szeretetről és a megbocsátásról. Köszönöm szépen az írónőnek, hogy megkeresett, és hogy általa elolvashattam ezt a szuper olvasmányt!

Interjú Elyn Vee N. írónővel

„ Nálam nem volt döntés. Én csak sodródtam az árral. Poénnak indult az egész, és véletlenül könyv lett belőle…”

Elyn Vee N. írónőt kérdezgettem az írói szokásairól, könyveiről és jövőbeni terveiről.

1. Mit érdemes tudni rólad azoknak, akik esetleg nem ismernek még?

Elöljáróban annyit, hogy csak másfél éve foglalkozom könyvkiadással, de nagyon szeretem. Olyan, mint egy kis rejtett világ a számomra. Self-publishing szerzőként kezdtem, mert úgy éreztem szükségem van a szabadságra. Nem is nagyon kerestem kiadókat. Úgy gondoltam, nem sok esélyem van bekerülni, és ez így is volt. Talán egy-két helyről jeleztek csak vissza, de ott át is lettem verve sajnos, sok más írótársammal együtt. Úgy gondoltam jobb, ha inkább a saját utamat járom. Aztán idén januárban megtaláltam a Books Dreams kiadót, amit egy nagyszerű magyar írónő vezet, és jelentkeztem. Nem akartam elhinni, hogy sikerült. Hetekig szürreális volt számomra az, hogy bizalmat kaptam, és az is, hogy végül rászántam magam a jelentkezésre. Sok volt az, hogy mindent én csináltam, és munka, tanulás mellett, sem időm, sem energiám nem volt már arra, hogy egyedül dolgozzam a könyvterjesztéssel.

2. Szerinted eldönthető az, hogy valakiből író lesz? Nálad ez döntés kérdése volt, vagy csak jött a dolog magától?

Én azt gondolom tanulható, és kell is folyamatosan tanulni, fejlődni. Talán nem árt azért, ha van egy kis érzéke is az embernek hozzá, de szerintem az írás szeretete az, ami jó alap tud lenni. Viszont mondom, hogy rengeteget kell tanulni folyamatosan, és újabb célokat, szinteket kitűzni magunk elé. Én személy szerint így érzem. Nálam nem volt döntés. Én csak sodródtam az árral. Poénnak indult az egész, és véletlenül könyv lett belőle…

3. Hogyan ülsz neki a regényeidnek? Milyen szokásaid vannak? 

Amikor összhangban vagyok azzal, hogy most írni akarok, és befogadó vagyok az ihlettel kapcsolatban, akkor ülök le, és olyankor elég sokat tudok írni. Utána egy-két napig lehet nincs semmi, de erőltetni nem szoktam, mert az nálam nem működik. Elég sokszor megálmodok cselekményeket, és reggel leülök felvázolni azokat. Rendszeresen relaxálok is. Tapasztalataim szerint ilyenkor fogékonyabb az agyam, és könnyebben ráhangolódom a munkára is.

4. Melyik karaktered áll a szívedhez a legközelebb?

Eddig talán Liberty Johnson a Piszkos lelkek második részéből. Ez nagyon furcsán fog hangzani, de a csaj eléggé elzárkózott előlem, és hónapokra felfüggesztettem a könyv írását. Nemrég álltam neki folytatni. Aztán levontam a párhuzamokat. Én fordítottam hátat, saját magamnak. Liby teljesen engem testesít meg, és ezt valahogy tudat alatt csináltam… Ahogy ő fejlődik, vele teszem meg én is.

5. Több író is nyilatkozott már arról, hogy a zene és a filmek nagyon inspirálóan tudnak hatni rájuk. Téged mi szokott megihletni írás közben?

Ugye említettem a relaxálást. Amikor kikapcsolom az agyam. Meg persze zene is. A zene mindig. Persze van, hogy egy másik könyv, vagy film kivált belőlem valamit, de nem is igazán ihletet szerzek ott, hanem motivációt arra, hogy egy hasonlóan kifejező sztorit tudjak alkotni. Meg persze amit a világban látok. Csak kimegyek az utcára és figyelek. Vagy az emberi kapcsolataim. Minden, ami valami meghatározó élményhez köt.

6. Milyen könyveket szoktál olvasni?

New Adult könyveket, de azokat minden mennyiségben. A példaképem Mia Sheridan és Elle Kennedy. Az ő könyveiket bárhol és bármikor szívesen újraolvasom.

7. Milyen más hobbijaid vannak az írás mellett, amivel szívesen ütöd el az idődet?

A zenével foglalkoztam évekig, aztán pedig volt egy nagyobb kihagyás, most pedig újra elkezdtem vele foglalkozni. A Berklee Coursera oldalán szereztem oklevelet dalszerzői képzésen, és most csinálom a zeneművészet alapjait. Nagyon hiányzott már, és úgy érzem itt volt az ideje, hogy visszatérjen az életembe. A Zivatar sorozatom harmadik részében nagy teret kap a zenei világ. Két dalt írok is a könyvhöz, amit majd QR kód segítségével lehet elérni.

8.Milyen visszajelzéseket kapsz, és ezeket hogyan kezeled?

Többnyire jót, illetve sok építő jellegű kritikát, amiket nagyon szívesen veszek. Persze néha becsúszik egy-két negatív, de azok is nagyon kulturált vélemények. Volt, aki mondta, hogy sajnos neki ez nem tetszett, két csillag, de ettől még nyitott rá, hogy talán egy másik könyvem megtetszik neki. Ennek nagyon örülök, de mondtam neki is, hogy nem bánt, ha nem ad esélyt. Nem lehet mindenkit szeretni, és nincs olyan mű, ami mindenki számára jó, amit mindenki be tud fogadni. Én sem szeretek minden könyvet, nekem sem tetszik minden. Én sem várom el ezt mástól. Néha fáj látni, hogy valaki mennyire nem tudja elfogadni, hogy nem tetszik valakinek a könyve. Szerintem ez elkerülhetetlen, és attól, mert nem tetszik neki, nem kell savazni, mert szíve joga eldönteni, mi számára jó, és mi a rossz. Ilyen az élet. Szólás, szabadság. (Többnyire…)

9.Kiknek ajánlanád a regényeidet?

Azoknak, akik szeretik a humorral, és egy kis drámával átszőtt romantikus történeteket. Akiket érdekelnek a hétköznapi problémákról, emberi kapcsolatokról, belső konfliktusokról szóló könyvek. Ahol talán kicsit együtt zuhanhatunk és repülhetünk magasba a szereplőkkel.

10. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Tervben van a Piszkos lelkek és a Zivatar második részének a kiadása júliusban, melléjük egy ajándék Piszkos lelkek novellával, illetve év végén a Zivatar harmadik része, és a Coeur d’Alane duológia első része, a Bloody Cherry. Hát a jövőt illetően tervek, tervek, és tervek, de magamat ismerve egyelőre jobb, ha inkább nem ígérek előre semmit. 

Itt találod az írónőt:

Elyn Vee N.

Interjú Benyák Zoltán íróval

„ A fejemben turmixolódó ötletkupacból azokat veszem előre, amik ügyesen tolakodnak. Akik nem akarnak eltűnni a süllyesztőben hónapok, évek alatt sem. Mert meg akarnak születni.”

Benyák Zoltán írót kérdezgettem az írói létről, illetve a jövőbeli terveiről.

1. Mit érdemes tudni rólad azoknak, akik esetleg nem ismernek még?

Már több mint húsz éve vagyok a pályán. Szeretem a fantasztikumot, a szépirodalmat. Mindig úgy igyekszem írni, hogy ennek a kettőnek a határán járjak. Minden könyvem kicsit más, szeretek érdekes, és emberi témák közt kutakodni. 

2. Szerinted eldönthető az, hogy valakiből író lesz? Nálad ez döntés kérdése volt, vagy csak jött a dolog magától?

Azt hiszem, aki arról dönt, hogy író lesz, abban alapban van valamiféle affinitás. Akiből nem lehet író, az valószínűleg sosem gondol erre, vagy talán a büdös életben nem fogott könyvet a kezében. Én úgy látom, ez egy olyan dolog, mint a magukat beigazoló jóslatok. Nálam egy folyamat része volt. A rajzolással kezdődött, iskolás füzetekbe írt és rajzolt történetekkel. Aztán ahogy felnőttem úgy maradtak csupán a szavak, amikkel éppúgy lehet rajzolni, mint grafitceruzával. Az írás lett a fő csapásvonal, de nem maradt el a rajz szeretete sem. A mai napig firkálok, sőt olykor még rajztanfolyamokra is beiratkozom. 

3. Szerinted mi a legnehezebb az írói létben?

Az illúziók elvesztése. Gyerekként azt hiszi az ember, hogy egész nap ücsörög az íróasztalnál, vagy hátratett kézzel járkál a parkban a vadkacsákat bámulva. Olykor papírra vet néhány dolgot, és mindenki tapsol. De sajnos nem így megy a dolog. Sok munka van benne, intézni, intézkedni kell, egyeztetni, marketingelni, és a huszonegyedik század írója végül azt érzi, hogy az írói munkában alig marad idő az írásra. Megmaradni a piacon nem könnyű feladat. És cserébe nem hoz annyit, hogy megéljen belőle az ember, így kell egy polgári foglalkozás is, amiből áramot, meg papírt lehet venni az íráshoz, családot eltartani, törlesztőrészletet fizetni. 

De nem csak ez a lényeg. Az érem másik oldalán ott van egyfajta szabadságérzet. A gondolat korlátok közé nem szorított szabadsága. Azt hiszem, ezért szeretem a fantasztikumot. Annál szabadabb irodalmi műfaj nem is tudom, hogy van-e. Szeretek írni. Ugyanazt adja, mint az olvasás. Egyfajta belső nyugalmat. Ez az elvehetetlen szépsége.

4. Hogyan ülsz neki a regényeidnek? Milyen szokásaid vannak?

A fejemben turmixolódó ötletkupacból azokat veszem előre, amik ügyesen tolakodnak. Akik nem akarnak eltűnni a süllyesztőben hónapok, évek alatt sem. Mert meg akarnak születni. Nekik nem lehet nemet mondani, ugyanakkor kicsit várakoztatni kell őket, hogy csiszolódjanak, növekedjenek, változzanak. 

Az idő bolondjai című könyvem nagyon sok évig tartottam vissza. Talán gyerekkorom óta. Valahogy mindig tudtam, hogy fogok az időről írni, mert az nehéz. Az olyan megfoghatatlan. Egy órásmestert láttam, aki óra nélkül is tudja, mennyi az idő. Egy fiút, aki a történelem kezdetén ellopta az idő homokját, így nem kell megöregednie. Egy kislányt, aki olyan szörnyű betegséggel él, hogy testének sejtjei nyolcszor gyorsabban öregednek, mint egy átlagos emberé. Évek alatt, gyűltek össze, de mikor meglettek, azt gondoltam, hogy ez szép kis kompánia. Érdekes figurák, akikkel lehet mesélni. Aztán rájöttem, hogy ők hárman egy szigeten élnek, Szent Kronon. A szigeten pedig megjelent a szép szemű idő-istennő, és egy ujjcsettintésére megállt az idő. Ezzel a helyzettel kellett megbirkózni a szereplőknek. Nem volt könnyű feladatuk. ☺ 

5. Melyik karaktered áll a szívedhez a legközelebb?

Mindegyiket szeretem kissé. A rossz szereplőket talán még jobban is, mint a jókat. Vagy az esendőeket. Ott van például Tom Pastor, A nagy illúzió festőművésze, aki már a regény elején feldobja a talpát, és bebarangolja a túlvilágot. Lassanként megismerjük őt, és rájövünk, nem éppen egy makulátlan alak. Mint sok művészféle nem veti meg a drogokat, rossz nőbe szeretett bele, családja szétesett, és ráadásul ugye el is halálozott. De ott a túlvilágon, mégis megpróbál mindent jóvátenni. Eleinte csak ezt tudtam róla. Nem sejtettem, hogy festő. Csak szerettem volna elképesztőn, színes, szagos, izgalmas, kalandos túlvilágot írni. Mikor felmerült, hogy Tom Pastor festőművész, akkor a helyére kattantak a dolgok. Ki más is láthatná azt a valóságból kifordult másik oldalt olyan érdekes szemmel, mint egy festő szeme.

6. Több író is nyilatkozott már arról, hogy a zene és a filmek nagyon inspirálóan tudnak hatni rájuk. Téged mi szokott megihletni írás közben?

Minden hat rám. Azt hiszem, minden hat, mindenkire, ami szemünk vagy fülünk elé kerül. Sokszor észre sem vesszük. Legutóbbi regényem Az utolsó emberigben pedig van minden, ami csak lecsapódott azokban az években. Régóta akartam írni egy olyan sztorit, ami különböző történelmi korokat köt össze, és megmutatja, hogy amit az egyikben jónak hiszünk, az mennyire visszaüt a következőben. Először csak ennyit tudtam. Az egyik számomra érdekes történelmi időszak Amerika benépesítésének kora. Az út az óvilágból az újba, nagy vitorláshajókon, ahogy minden percben meg kell küzdeni a túlélésért. Ez lett az első fejezetem. De Sade márki és az ő khm… különcsége mindig is érdekelt. Az ő lázadó, lázító karakterét akartam megírni a második fejezetben. Hasfelmetsző Jack Angliája a sikátorok, a füsttel, a hajnali köddel, mindig is szívszerelmem volt, így ő lett a harmadik fejezet. Aztán még jöttek mások is. A Kennedy gyilkosság, aminek a dokumentumfilmjeit jobban falom, mint a holdra szállás konteókat. Bekerült a könyvbe továbbá a második világháború egy morzsája, az 56-os forradalmi Budapest, végül az elképzelt jövő, mint Az ember tragédiájában. De hogy mi köti össze ezeket a korokat, eseményeket, és mi a végkifejlet, azt nem lövöm le most. Azt csak az tudhatja meg, aki elolvassa Az utolsó emberiget.

7. Mit üzennél azoknak, akik az írással szeretnének foglalkozni komolyabban?

Kicsiben kezdjék. Szavakkal, mondatokkal. Írjanak sok novellát először, akkor is, ha nem akarja majd leközölni őket senki. Próbáljanak ki mindenféle hangnemeket, hangulatokat. Olvassanak minél több írót, tanulmányozzák a történeteket szerkezetét, a prózák stílusát. Ne akarjanak az első nap három kötetes nagyeposzba fogni. 

8. Milyen más hobbijaid vannak az írás mellett, amivel szívesen ütöd el az idődet?

Olykor rajzolok. De ez is összeolvadt kissé az írással. Sokszor a jegyzetfüzet szélére rajzolom a szereplőket, helyszíneket. Így pontosabban ki tudom találni a részleteket. Azt hiszem, a ma emberének, aki inkább filmen szocializálódott, mint könyvön, elengedhetetlen, hogy a szöveg is hordozzon egy jó vizualitást.

9. Kiknek ajánlanád a regényeidet?

Aki még nem olvasta őket. Akinek már van otthon Benyák Zoltán könyv, az tudja, hogy mire számítson. ☺ De viccet félretéve, azoknak, akik az izgalmas történet mellett gondolkodni is vágynak. Én is azt vallom, hogy az emberiség sok felfedezése közül az ember lesz az utolsó, amit meg fogunk érteni.

10. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Egy friss kézirattal kapcsolatban folytatok tárgyalásokat egy kiadóval. A címe Képtelen történet lesz. Egy vicces és kalandos történet, gyerekszereplővel. Kicsit olyan, mint az Óz a csodák csodája, vagy az Alice csodaországban. Ha a világ is úgy alakul remélem, hamarosan megjelenik, és akkor az olvasók a kezükbe kaphatják végre.

Itt találod az írót:

Benyák Zoltán

Maradj otthon! Book Tag

Márciusi összegző

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben a márciusi olvasmányaimat mutatom meg nektek. 

Sütő Fanni: Csudapest világvége

Végre megjelent Sütő Fanni legelső kötete, ami kirángat minket ebből a zord és jelenleg eléggé ijesztő világból. Karantén idejére erősen ajánlott olvasmány, csak vigyázat, mert függőséget okoz a kötetben megjelenő varázslat !