Interjú Eszes Ritával, a Rókatündér írónőjével

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben ismét egy interjúval készültem. Ezúttal Eszes Rita írónőt faggattam a könyveiről és, hogy hogyan is születtek meg ezek a kis csodák.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ha én olvasok egy nagyon jó könyvet, akkor mindjárt elkezd érdekelni az író személyisége is. Megmondom őszintén nektek, hogy nagyon élveztem ezt az interjút is elkészíteni, hiszen túl a történeten megismerhetjük a szerzőt is, és az ő személyiségét.

Nagyon szépen köszönöm Eszes Rita, hogy válaszoltál a kérdéseimre. Egy élmény volt veled elkészíteni ezt az interjút ! Az interjú során nem csak egy tehetséges magyar szerzőt ismertem meg a személyedben, hanem egy nagyon kedves és barátságos embert is ! Örülök nagyon, hogy megismertelek és , hogy olvashattam a történeteidet !

1.Mesélj magadról egy kicsit, mit lehet tudni rólad?

Egy igazi őrült nőszemély vagyok, azt hiszem. Sokat és hangosan beszélek, vonzódok a romokhoz és az elhagyatott épületekhez, hétköznapokon is vicces szituációkba keverem magam. Nagy kávéfogyasztó vagyok, állatbolond, örök kíváncsi és őrült romantikus. Van egy kis családom, akikkel tavaly felkerekedtünk, és Budapestről Tatára költöztünk, mert mindig szerettünk itt nyaralni. Most minden nap nyaralunk, és jó érzés reggelente így felkelni.

2. Mióta írsz, mikor döntötted el, hogy író leszel?

Igazából mindig is írtam, ha azt vesszük. Naplókat, rengeteg levelet, rövid történeteket, a munkám kapcsán cikkeket, értékeléseket, portfóliókat. Az, hogy író legyek, viszont sokáig fel sem merült bennem. A húszas éveimben egyszerűen túl nagy luxusnak tűnt ennyi időt magamra és a gondolataimra szánni, akkor elsősorban a karrieremre koncentráltam. Persze ezt utólag nem bánom, egyrészt annak semmi értelme nem lenne, másrészt minden állomás az életemben hozzátett ahhoz, aki most vagyok. Az Illangók volt az első befejezett regényem, annak írása közben éreztem először azt, hogy igen, ez az, én ezt szeretném csinálni. 33 éves voltam akkor, szóval viszonylag későn világosodtam meg ez ügyben.

3. Hogyan szoktál inspirálódni? Szoktál mondjuk filmekből, könyvekből vagy esetleg valamilyen zenétől inspirálódni?

Inkább eseményekből, amiket megélek vagy mások élnek meg a környezetemben. Ez persze vicces, mert főleg fantasyt írok, mégis mindegyiknek csupa-csupa valóságos alapja van. Mindig az életből merítek, mert ott történnek a legizgalmasabb és leghihetetlenebb dolgok. Emlékszem, a Rókatündér kapcsán is olvastam olyan véleményt, hogy, hú, nagyon jó könyv volt, de azért ez vagy az már erős írói túlzás benne. És magamban mosolyogtam, mert tudtam, hogy egyik sem az.

4. Te magad szeretsz-e olvasni, ha igen milyen jellegű könyveket olvasol szívesen?

Nagyon szeretek olvasni, sőt, az a szörnyű típus vagyok, aki képtelen félbehagyni egy jó történetet – szóval a könyvek sokszor egyéjszakás kalandok nálam, aztán másnap erősen küzdök az életben maradással. Régen nagyon sok klasszikust olvastam, de az utóbbi években főleg kortárs szórakoztató irodalmat forgatok. Ez egyrészt biztos szakmai ártalom is, érdekel, hogy mit szeret éppen a piac. Másrészt, ahogy egyre sötétebbnek látszik az emberiség jövője, igénylem a happy endet. Szóval sok romantikus könyvet olvasok, még akkor is, ha probléma feldolgozó történetről van szó. Van egy, a Könyvmolyképző Kiadó olvasóiból létrejött Facebook csoport, az a rövid és egyszerű neve, hogy „Vörös? Rubin? Arany? Zafír? Kristály? Igen, mindet imádom!”. Na, ez rám tényleg igaz!

5. Hogyan szoktál írni? Hogy történik nálad az írás folyamata? Hallgatsz e közben zenét, vagy teljes csöndre van szükséged?

Előfordul, hogy hallok egy olyan számot, ami nagyon illik egy karakterhez, egy érzéshez vagy egy eseményhez a történetemben, és akkor azt szívesen meghallgatom többször is. De általában a csöndet szeretem, ha gondolkodom, tanulni sem tudtam soha zene mellett. Úgyhogy csöndben írok, ha pedig megakadok, sétálni megyek. De olyankor is inkább a környező hangokra figyelek vagy magamban motyogok, esetleg félhangosan lejátszok egy párbeszédet. Ezért feltétlenül olyan helyeken próbálok sétálni, ahol nincsenek körülöttem mások.

6.  Valakiről formázod a karaktereket, vagy csak kitalált személyek?

Nem szándékosan formázom őket másokról, de utólag azért nagyjából mindenkit sikerül beazonosítanom. Általában nem egy személy másai, hanem több ember összetevői, és vannak persze saját személyiségjegyeik is. Szóval inkább csak hasonlítanak valós személyekre ebben-abban, semmint megegyeznek velük. Persze van, akit még nem sikerült megtalálnom a való életben, és olyan is, aki jobban hasonlít valakire, mint a többiek. Nincs általános receptem, senki sincs biztonságban a környezetemben.

7. Mi inspirálta a Rókatündér című kötetedet? Miért pont Japánban játszódik?

A Rókatündért a saját, Japánban szerzett tapasztalataim inspirálták. A középiskolában japánul tanultam, ösztöndíjjal pedig ott is töltöttem egy évet. A mai napig életem legmeghatározóbb időszakának érzem ezt, sok életre szóló kapcsolatot szereztem, nagyban alakította a világlátásomat. Ebben a regényben szinte minden igaz, csak annyit alakítottam a dolgokon, hogy a szereplők ne legyenek felismerhetők.

8. Mi inspirálta az Illangók című kötetedet?

Ez egy sokkal mélyebb szimbólumokkal dolgozó regény, mint a Rókatündér, és sokkal rétegeltebb az is, hogy mi minden inspirálta. A személyes élmények és a mitológiai vonzódás mellett maga a könyv egy válasz is volt a szláv eredetű vámpírtörténetekre, az akkori politikai helyzetre és a környezetszennyezésre. Nem tudom, ez kívülről mennyire látszik a kész regényen, de egy pszichológusnak biztosan klassz csemege lenne rólam.

9. Kinek ajánlod a könyveidet?

Mindkét könyv a Könyvmolyképzó Vörös Pöttyös sorozatában jelent meg, vagyis Young Adult kategória. Az Illangókat mégis inkább a huszonévesek zárták a szívükbe, ez egy klasszikus hősfantasy, sok kalanddal, mitológiával és sorok között megbúvó üzenettel. A Rókatündér pedig egy könnyedebb olvasmány, a felvetett egy-két komoly probléma ellenére is. Romantikus bemutatása Japánnak és egy nagy szerelemnek, de elsősorban egy lány útkeresésének, úgyhogy a tizenévesek körében népszerű. De igazából bárkinek ajánlom mindkettőt, aki kicsit ki akar szakadni a mindennapokból, mégis elgondolkodni az élet nagy dolgain.

10. Milyen terveid vannak a jövőre tekintve? Min dolgozol éppen most?

Jelenleg az Illangók folytatásán dolgozom, mert ezt a regényt trilógiának szeretném. Ezen kívül egy másik fantasy történeten is ötletelünk egy írótársammal, a közös írás mindenképp érdekes gyakorlat lesz, aztán meglátjuk mi sül ki belőle. Babonából inkább hallgatok a részletekről.

Köszönöm szépen Eszes Rita, hogy válaszoltál a kérdéseimre, további sok sikert kívánok az íráshoz, és reméljük, hogy még sok ehhez hasonló történetedet olvashatjuk majd!