Isten engem úgy segéljen ! | Bíró Szabolcs: Szent György testvérei ( Anjouk 4.)

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben ismét egy Anjouk értékeléssel érkeztem, amin szerintem már senki nem lepődik meg. :D Úgy néz ki ennek az évnek a kedvence nálam ez a sorozat. Egyszerűen nem tudok betelni vele, mivel kötetről kötetre csak még izgalmasabb lesz.

Bíró Szabolcs Szent György testvérei kötete az Arany Visegrád- trilógia első része, ami egy igazán méltó kezdete ennek a trilógiának.

Na, de lássuk is a véleményemet a sorozat negyedik részéről !

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy elolvashattam ezt a könyvet !

Jó olvasást a bejegyzéshez  !

Írta: Bíró Szabolcs
Cím: Szent György testvérei
Oldalak száma: 320
Kiadta: Athenaeum
Megjelenés: 2017
Molyos értékelése: 92%
Fülszöveg:

„1326. ​Anjou Károly úgy érzi, a három évvel korábbi tengermelléki hadjárattal lezártnak tekintheti a belháborúk korszakát, és fényes visegrádi udvarából nekifoghat egy erős birodalom felépítéséhez. Felesége már a második egészséges fiúgyermekkel ajándékozza meg, piacain végre értékálló, erős pénz cserél gazdát, Erdélyben és a Felvidéken egymás után tárják fel a zsíros ezüstbányákat, ő pedig a keresztény királyok közül elsőként saját, világi lovagrendet hoz létre, amely Szent György nevét viseli.

Ám ahogy negyedszázados uralkodása során újból és újból mindig, úgy ezúttal is felüti fejét a baj: Dalmáciában belháború tör ki, a Kőszegiek és a Babonicsok saját szakállukra nyugat felé settenkednek, Havasalföldön pedig Basarab vajda kezd sötét ténykedésbe, miután függetleníti magát a magyar királytól.

Visegrádon eközben egyre erősebbé és befolyásosabbá válik a Bátor Attila örökségét őrző Lackfi István, de ott van az udvarban az az ember is, akit túlontúl nyomasztanak a múlt árnyai, és aki maga sem tudja, bírhat-e szabadulni régi esküje terhétől: Zách Felicián.

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regénysorozatának negyedik része egyben egy új trilógia első kötete is, benne régi és új szereplőkkel, fénnyel és árnyékkal, sárral és ezüsttel, nyílt háborúval és udvari intrikákkal. Az aranyliliom szebben virágzik, mint eddig valaha, árnyékában pedig lassan felnő egy új nemzedék, hogy megvesse lábát ebben az erőre épülő, szép új világban.”

A könyv műfaja:

Bíró Szabolcs Anjouk sorozata egy igazán izgalmas történelmi regénysorozat. A Szent György testvérei kötet az Arany Visegrád-trilógia első része. Szerintem ez a könyv egy nagyon izgalmas kezdeti lökést ad a trilógiának. Sejteti azt, hogy a trilógia másik két kötetében még nagy dolgok fognak történni.

Borító:

A sorozatból nem ez a kedvenc borítom, de ettől függetlenül szeretem, mert nagyon szép és igényes. Tetszik, hogy már a borító is árulkodik arról, hogy ebben a kötetben fog megalakulni a Szent György lovagrend. A piros és fehér szín pedig szerintem jól mutat így együtt a borítón.

Helyszín:

Történetünk helyszíne nem lenne más, mint kis hazánk, Magyarország.

Idő:

A Szent György testvérei kötet története a 14. században játszódik.

„Azt mondják, az élet valójában egy végtelen körforgás. Hogy sosem áll meg, akkor sem, ha szentül meg vagyunk róla győződve, hogy az adott ponttól már nincs tovább. Hogy mindig tartogat meglepetéseket, és hogy ha az Isten valahonnan elvesz, akkor a másik kezével ugyanakkor ad is.”

Karakterek:

Jó érzéssel töltött el, hogy annak ellenére, hogy itt egy új trilógia kezdő kötetéről van szó, nem éreztem nagy szakadékot a harmadik és negyedik rész között. A történet ott folytatódott, ahol abba hagytuk. Sok ismerős karakter köszönt vissza ennek a kötetnek a lapjairól, aminek én személy szerint nagyon örültem.

Lackfi István szála ebben a részben nagyon izgalmasra sikerült. Örültem annak, hogy jobban megismerhetjük Magyarország fehér sárkányát és az ő családját. A sorozat első pár kötetében még csak barátkoztam ezzel a karakterrel, de úgy érezem ebben a kötetben vált igazán számomra kedvelt szereplővé. Jó látni, hogy ő is egy esendő ember, és van, hogy ő is hibázik.

Zách Felicián szála is igazán felkeltette az érdeklődésemet. Eddig nagyon nem kedveltem ezt a szereplőt az előző kötetekben. Ebben a részben sem lett a kedvencem, viszont nagyon fontos és izgalmas dolgok derültek ki a férfiról. Kíváncsi vagyok a további sorsára.

Bíró Szabolcs szereplői még mindig nagyon valós, létező karakterek , akik szinte elénk lépnek a könyv lapjairól. Én mindig nagyon izgulok a kedvenceimért, hogy ne hogy megölje őket az író. :D

Írói stílus:

Elég gyorsan sikerült elolvasnom ezt a kötet is, aminek legfőbb oka, hogy nagyon könnyen olvasható, izgalmas és végig fenntartja az érdeklődésemet. Szerintem ez a titka Bíró Szabolcs könyveinek. A történet bemászik az ember bőre alá, nem hagyja nyugodni és szegény olvasó kénytelen végig olvasni minél hamarabb a kötetet, mert annyira kíváncsi a folytatásra. Ez érvényes a köteten belül és persze a történet végére is, ami megint egy olyan befejezés lett, hogy azonnal elkezdtem folytatni az ötödik részt. Ezért szeretem én ezeket a könyveket, egyszerűen zseniális amit Bíró Szabolcs csinál az olvasóval.

Saját vélemény:

Ne lepődjön meg senki, ezt a kötetet is imádtam. Kezdem úgy érezni, hogy Bíró Szabolcs nem tud rosszat írni. Nagyon örülök annak, hogy ebben az évben elkezdtem olvasni az Anjouk sorozatot, mert nagyon sokat adott nekem. Biztos vagyok benne, hogy ha ezt a sorozatot végig olvastam, akkor is olvasni fogok még valamit Bíró Szabolcstól. Engem egyszerűen megnyert magának ez az író. Ő az, aki megszeretette  velem a komolyabb történelmi regényeket, és én ezért nagyon hálás vagyok neki.

Kinek ajánlom:

Anjouk olvasók figyelem, ez a kötet is nagyon jól sikerült ! Ajánlom a történelem kedvelőinek, és azoknak akik most ismerkednek a történelmi regényekkel.

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„– Ha az ördög a fülünkbe suttog, akkor még a legszilárdabb talajon is képesek vagyunk meginogni.”

„A levegőben édes levendulaillat szállt, s ez a tavasz végi miliő azt a hazug benyomást keltette, hogy az élet könnyű és gondtalan.”

„Aznap végre nem csörögtek fegyverek, nem ivott vért a mohó föld, nem hullottak el túl fiatalon túl sokan. Aznap mulattak, méghozzá úgy, ahogy csak a magyarok és Anjou Károly tudtak mulatni: az öröm az égig ért.”

Köszönöm még egyszer az Athenaeum kiadónak hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet!

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!