A Búsképű lovag története | Miguel de Cervantes: Don Quijote

Sziasztok Molyok !

A mai bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amit soha nem gondoltam volna, hogy elfogom olvasni, főleg azt nem, hogy még tetszeni is fog. Ez a kötet nem lenne más, mint Miguel de Cervantes Don Quijote története. Ezt a könyvet nekem a párom ajánlotta, akire nagy hatással volt ez a kötet fiatalabb korában, így mindenféleképpen szerette volna, hogy én is elolvassam, és mondjam el róla  a véleményemet. Természetesen én nem zárkóztam el ettől a kérésétől, hiszen szeretem a klasszikus irodalmat, így bátran kezdtem bele a Búsképű lovag történetébe. Meglepő, vagy sem engem elvarázsolt ez a kötet, és nagyon örülök, hogy elolvastam. Igaz nem az eredeti kötetet, hanem az Ifjúsági Könyvkiadó rövidített változatát, de az élményt így is nagyon jól átadta. Egyszer talán még az eredeti hosszú változatot is elfogom olvasni. Na, de jöjjön is akkor maga az értékelés !

Jó olvasást a bejegyzéshez !


Írta: Miguel de Cervantes
Cím: Don Quijote
Oldalak száma: 170
Kiadta: Ifjúsági Könyvkiadó
Megjelenés: 1955
Molyos értékelése: 78%
Fülszöveg:

„Don Quijote, a „Búsképű lovag” mulatságos története nemcsak a modern regény őse, hanem annak első klasszikus remeke is. Cervantes könyve, amellett, hogy a kor divatos lovagregényeinek paródiája, átfogó képet nyújt a XVI. századvég, a XVII. századelő spanyol társadalmáról. A szatíra szemüvegén keresztül mutatja be és teszi nevetségesség az élet alkonyához közeledő feudális lovagvilágot: „gúnykacajba fullasztja a spanyol lovagságot”. Don Quijotét nemes eszmék hevítik, de nem számol a társadalmi valósággal, saját képzelete teremtette álomvilágban él, elavult módszerekkel próbál küzdeni a hibák ellen, ezért erényei hóborttá, bolondériává torzulnak, egyedül marad, különccé válik, legjobb szándékú tettei is komikumba fulladnak. De nem különb a sorsa a lovag fegyverhordozójának, Sancho Panzának sem, akit – minden hűsége, nyíltszívűsége mellett is – kapzsisága, hiszékenysége komikussá tesz.”

A könyv műfaja:

Cervantes Don Quijote regényét én a lovagregény kategóriába sorolnám be. Ebben a kötetben megismerhetjük a lovagi erényeket, szabályokat két nagyon szerethető karakter segítségével, némi humorral fűszerezve.

Borító:

Én az 1955-ös Ifjúsági Könyvkiadó által kiadott változatot olvastam, aminek a borítójában azt szerettem meg, hogy a két főszereplőnk látható rajta. Egyáltalán nem bántam, hogy egy régebbi kiadás került a kezembe, mert érdekes de talán ezáltal még közelebb került hozzám a történet. A borító mellett megemlíteném, hogy nagyon szép és igényes rajzokkal teletűzdelt kötetről beszélhetünk, és ezek a rajzok is nagyon sokat adtak az olvasmányélményhez. 

Idő:

Történetünk a 16. és 17. században játszódik, és mutatja be ebben az időben a spanyol társadalmat.

Karakterek:

A kötet elején még nem igazán számítottam arra, hogy ennek a történetnek a két groteszk főszereplője így a szívemhez fog nőni. Eleinte csak mosolyogtam rajuk, hogy mennyi mindent kitalálnak és hogy milyen lehetetlen helyzetekbe hozzák magukat. A történet végén döbbentem rá arra, hogy bármennyire is két szánni való figuráról beszélünk mégis valahogy a történet során sikerült őket magamhoz közel engednem és megszerettem őket. Na,de most akkor beszéljünk róluk egy kicsit részletesebben is egyenként.

Természetesen először Don Quijote karakteréről beszélnék egy keveset. A férfiról azt kell tudni, hogy nagyon sok lovagregényt olvasott, és ennek hatására mondhatjuk úgy is, hogy megbolondult és azt képzelte, hogy ő is egy lovag. Don Qoijote karaktere számomra egy igazán groteszk személy. Sokszor egyszerre mosolyogtam és sírtam volna rajta, és a tettein. A történet végén egy kicsit megsirattam ezt a szerencsétlen ember, és fájt ami vele történt.

A másik főszereplőnk Don Quijote hűséges fegyverhozója Sancho Panza. Ez a karakter is számomra egy nagyon groteszk személy volt a történetben. Ő tudta jól, hogy az ura a lovagregények világában él, nem a valóságban, mégis elment vele kalandozni. Sancho Panza  karaktere is igazán a szívemhez nőtt, minden hibájával és gyengeségével együtt.

Írói stílus:

Nekem tetszett Miguel de Cervantes írói stílusa. Érdekesen és gördülékenyen ír. Tetszik ebben a történetben, hogy gyermek és felnőtt számára egyaránt élvezhető olvasmány. Csak annyi a különbség, hogy a felnőtt olvasók  felfedezik a történet mögött azt, hogy ezzel a kötetével Cervantes egy ferde képet mutat az akkori spanyol társadalomról.

Saját vélemény:

Örülök, hogy a kezembe került ez a kötet, és azt hiszem máskor is fogok hallhatni a páromra, ha egy könyvet ajánl. Jó érzés, hogy most már én is ismerem a Búsképő lovag történetét, amit nagyon megszerettem ilyen rövid idő alatt is. Ezt a kötetet szerintem mindenkinek legalább egyszer el kéne olvasnia életében, hiszen amellett, hogy az alapműveltség része , kiváló kikapcsolódást nyújt az olvasónak.

Kinek ajánlom:

A klasszikus irodalom és a lovagregények kedvelőinek ajánlom !

Én ezt a könyvet 5 csillagra értékeltem.

★★★★★

Néhány idézet egy kis kedvcsinálónak:

„Végre alkonyattájon odaértek a vendégfogadóba, s Sancho igen nagy örömére, gazdája most az egyszer maga is igazi fogadónak nézte az épületet, nem pedig várkastélynak, amint különben szokta.”

„Lássuk mármost, ki a bolondabb: vajon az-e, aki bolond, mert más nem lehet, avagy az, aki szándékosan lesz bolonddá?”

„Boldog kor és szerencsés század, mert benned látnak napvilágot nagy hírű és hős tetteim, melyek méltók arra, hogy ércbe öntsék, márványba faragják, vászonra fessék őket, emlékezetül a jövendő időknek.”

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, remélem tetszett nektek az értékelésem.

Ha esetleg már te is olvastad ezt a könyvet, akkor írd le bátran, hogy neked miért tetszett, vagy éppen nem tetszett. Gyere és beszéljük ki együtt!

Hagyjatok magatok után nyomot, bátran jelezzétek véleményeteket a blogon, ígérem, nem harapok!

Legyetek jók! Sziasztok!