„Semmit nem tudtam az írásról, sem arról, hogy hogyan is jelenik meg egy könyv, csak az volt világos, hogy vannak történeteim, ötleteim, amiket meg szeretnék írni.”
Köszönöm szépen Brandon Hackett-nek,hogy elfogadta a felkérésemet és válaszolt néhány kérdésemre. Az író mesélt egy kicsit magáról és a hamarosan megjelenő kötetéről.
Markovics Botond vagyok, Brandon Hackett írói néven science fiction regényeket írok, most már jó pár éve az Agave kiadó szerzője, idén ha jól számolom, a 6. regényem fog megjelenni náluk. Előtte jelentek meg regényeim a Galaktika, a Delta Vision és a Cherubion kiadónál is.
2. Szerinted eldönthető az, hogy valakiből író lesz? Nálad ez döntés kérdése volt, vagy csak jött a dolog magától?
Is-is. Nagyon kicsi korom óta történeteket mesélek, nyolc évesen kezdtem el írogatni, majd utána sokáig képregényeket rajzoltam, csak pár év után rájöttem, hogy nem rajzolok ehhez elég jól, ráadásul még lassabb is, mint írni. Ezért inkább visszaváltottam az írásra. Akkortájt tiszta és egyértelmű célnak tűnt, hogy márpedig én író leszek. Semmit nem tudtam az írásról, sem arról, hogy hogyan is jelenik meg egy könyv, csak az volt világos, hogy vannak történeteim, ötleteim, amiket meg szeretnék írni. Végül ez is történt, de ha visszagondolok tizenéves magamra, fura módon mintha nem lett volna szemernyi kételyem sem afelől, hogy eljutok ide. Aztán csak írtam, egy idő után aztán be is fejeztem végre egy regényt, majd amikor elég bátorságot gyűjtöttem, elkezdtem kiadókhoz küldözgetni a műveimet, amelyek egy idő után elkezdtek megjelenni. Látszólag minden jött magától, de messze nem ez történt, rengeteg kudarc ért, az első elfogadott kéziratomat pl. megjelenés előtt nem sokkal visszamondta a kiadó, és hasonlók, de aztán egyik sem bizonytalanított el, mindig mentem tovább.
3. Milyen más hobbijaid vannak az írás mellett?
Az olvasás és a futás. Talán nem túl meglepő, hogy könyveken és ezen belül is science fiction-ön nőttem fel, nyolc éves korom óta olvasok, ráadásul az olvasás az íráshoz is alapvetően fontos. A futás szintén régi hobbi, ami aztán egy időre kikopott az életemből, de 5-6 éve újra visszaszoktam, ráadásul aktívabban, mint valaha. Manapság ez a legjobb módszerem arra, hogy lecsatlakozzak a világról, és felfrissítsem az agyamat. Nagyon jól tudok közben gondolatokat rendszerezni, és nincs is jobb annál, amikor eljutok a flow-ba, gyakorta futás közben jönnek a legjobb ötleteim.
4. Több író is nyilatkozott már arról, hogy a zene és a filmek nagyon inspirálóan tudnak hatni rájuk. Téged mi szokott megihletni írás közben?
Én írás közben szinte mindig zenét hallgatok, ez arra kell, hogy kizárjam a külvilág zajait. Azokat a zenéket preferálom, amelyekben nincs szöveg, jelentős mértékben pl. filmzenék, és igyekszem az adott történet, jelenet hangulatához igazítani őket. Kicsit olyan ez, mint valamiféle stimuláns.
5. Hogyan ülsz neki a regényeidnek? Milyen szokásaid vannak?
Ha kinyitom a laptopomat, azonnal dugom be a fülhallgatót, hogy elzárjam a külvilágot. Nagyjából bárhol képes vagyok írni, ha benne vagyok a történetben, de a munka miatt főleg hétvégén, vagy késő este van rá időm. A leggyakoribb szokásom viszont a szövegtől való ösztönös menekülés. Komolyan, ez a legnehezebb: leülni, és 5 percen belül nem felállni, pl. megnézni a neten valamit. Ez egy nagyon furcsa küzdelem, de megvan a pszichológiája, ugyanis, aki aktívan ír, nemcsak akkor teszi ezt, amikor nyomogatja a billentyűket, hanem minden egyes pillanatban, amikor van rá szabad agykapacitása, folyamatosan jeleneteket rak össze fejben, néha tudat alatt, karakterekkel ismerkedik, világok közt utazik. Én akkor tudok elkezdeni mondatokat, szöveget írni, ha hellyel-közzel összeállt pl. az adott fejezet vagy jelenet. Na meg akkor, amikor már csak 5 percem van, mert akkor bámulatosan hirtelen megjön a lendület, ez biztos valami határidő-reflex, vagy mi.
6. Hogyan alkotod meg a történetedhez a szereplőket?
Minden regényem máshogy kezd el formálódni: néha a történet adja a szereplőket is, néha egy karakter határozza meg, alakítja a sztorit, de van, amikor egy apró ötlet vagy egy érdekes világ adja meg az alapokat. Nincs általános receptem, és nem is szeretném, ha lenne, mert az írás nem szakácsmesterség, még véletlenül sem akarok ugyanolyan vagy akár csak hasonló módon felépülő szövegeket írni. A rutin az írás halála, muszáj mindig kísérletezni, új dolgokba belevágni, feszegetni saját határainkat.
7. Melyik karaktered számodra a legkedvesebb, és miért?
Mindig a legutolsó regényem főszereplője, de ez érthető, hiszen ők még elevenen élnek a fejemben. Pár éve nagyon szerettem írni például Olga Ballardot, a 'Xeno' című regényem idegen fajokat kutató fiatal tudósnőjét, aki emellett egy elég sajátos családi kapcsolatrendszer áldozata is, de szórakoztató kihívás volt nagyon másként gondolkodó, más szokásokkal rendelkező, de mégis érthető és szerethető idegen lényeket megalkotni.
Jelenleg a júniusban érkező 'Eldobható testek' regényem főhősnője, Vireni Orlando, egy kényszeres igazságmániás, kicsit befelé forduló ügyésznő áll hozzám a legközelebb, aki az egész Naprendszert és az emberi civilizációt fenyegető háború közepén találja magát, amely arról szól, hogy milyennek kellene lennie az emberi fajnak a jövőben.
8. Kiknek ajánlanád az eddig megjelent köteteidet?
Szerintem bárki tud találni számára érdekes történetet az eddigi regényeim között, elsősorban azért, mert mindegyik kicsit különbözik a többitől. Van köztük kalandosabb és pergőbb (Az időutazás napja és tegnapja), némileg tudományosabb (Isten gépei), vagy karakterközpontúbb (Xeno). Szeretek kísérletezgetni, és folyamatosan keresem azokat a történetmesélési lehetőségeket, amelyek engem is magával ragadnának olvasóként, de közben a science fiction alapvetésének tartom, hogy több legyen, mint szórakoztatás, és az utolsó mondat után is az olvasóval maradnak egy ideig. A honlapomon egyébként van egy útmutató, Melyik Hackett-regényt olvassam címmel, talán ez segítség lehet azoknak, akik még nem olvastak tőlem semmit: Brandon Hackett Honlapja
9. Úgy hallottam hamarosan egy újabb köteted fog érkezni. Mesélnél róla egy kicsit, hogy mégis mire számíthatunk?
'Eldobható testek' a címe, 2338-ban játszódik, a Naprendszerben, ahol megjelenik egy olyan technológia, amely révén lehetővé válik, hogy az emberek más testekben éljenek, és úgy váltogassák ezeket, mint manapság a ruhákat (erre utal a címe is), és ezzel egyben halhatatlanná is váljanak. Az érdekelt, hogy egy ilyen lehetőségre hogyan reagálna a társadalom és az ember, mit okozna ez, milyen ideológiák szerveződnének mellette és ellene, és milyen is lenne, ha tényleg bármilyen kinézetű, nemű testeket hordhatnánk.
10. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Júniusban jön ugye az 'Eldobható testek', plusz előtte remélhetőleg célegyenesbe ér egy évek óta dédelgetett novella-projektem is. Ezen túl már egy következő regényen dolgozom 2019. ősz óta, de erről még nagyon korai beszélni.
Köszönöm szépen Brandon Hackett, hogy válaszoltál a kérdéseimre, további sok sikert kívánok az íráshoz és reméljük, sok történetedet olvashatjuk még!
A könyveket itt tudjátok beszerezni :
Az írót itt találjátok :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése